Jogtudományi Közlöny, 1885
1885-09-11 / 37. szám
Huszadik évfolyam. 37. SZ. Budapest, 1885. szeptember a JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: Jellőf út 2. szám, III. em. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negedévre.. 3 A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalom : Felső biróságaink kandidationális joga a birói kinevezéseknél. GÜNTHER ANTAL budapesti ügyvédtől. — Büntetendő cselekményt képez-e nálunk a totalisateur intézményének felállitása ? KÁCSER ZsIGMOND-tól. — Törvénykezési Szemle : A honti esetről. TÓTH GÁSPÁR selmeczi ügyvédtől. — A jelzálogi keresetekről. Dr. IMLING KONRÁD kir. táblai birótól. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — A magyar királyi pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. — Értesitvény a Budapesten 1885-ik évi szept. hó 20., 21., 22. és 23-án tartandó kilenczedik magyar jogászgyülés tárgyában. — Kivonat a «Budapesti Közlönyt)-ből. Felső biróságaink kandidationális joga a birói kinevezéseknél. A napilapok legközelebb szinte programmnak tekinthető pontozatokat közöltek, melyek az igazságügyminiszeriuj államtitkár által czélba vett reformok egész sorozatát foglalják magukban. Kétségtelen, hogy sok üdvös és kiváló gyakorlati érzékre valló intézkedésnek alapgondolata van a közölt pontokban lefektetve, s ha a tervezett reformok akként vizetnek keresztül, hogy azokban nem merev bureaucraticus elvek mindent centralizálni törekvő üres biablonjai fognak érvényesülni, az ország igazságügyi administratiójában lényeges javulás lesz tapasztalható. De nem akarok ezúttal a tervbe vett intézkedések egész körére kiterjeszkedni, mit e czikknek keretében különben sem tehetnék. Czélom csupán az, hogy a programmnak második pontját illetőleg tegyek néhány igénytelen megjegyzést, mely pont a bírói kinevezésekre és előléptetésekre vonatkozik. Bírói szervezetünk egyik nagy szerencsétlensége a hierarchikus fokozatoknak és ezeken belül is a fizetési categóriáknak elijesztő sorozata. Azt mondják, hogy a munkakedvet és az előléptetés iránti ösztönt segíti elő e hierarchikus létra, midőn pedig kétségtelen az, hogy épen ez a legbiztosabb mód arra, hogy a reménytelenség megzsibbasztó tudatát keltvén fel a bírói testület nagy zömében, egyenesen elérje a legjobb erőknek ama nemes versenyét, melyet nem pusztán a megélhetés és az elérhető viszonylagosan nagyobb jólét ösztöne, hanem sokkal magasabban szárnyaló ambitió kelthet csak fel és tarthat ébren a birák lelkében. Ily viszonyok között a birói kinevezések és előléptetések tekintetében kétszeresen nehéz megtalálni azon objectív garantiákat, melyeket a birói függetlenség igényel; bár a sors keserű iróniája az, hogy épen azok a viszonyok, melyek megteremtik e nehézséget, követelik egyúttal azt is, hogy e garantiák minél nagyobb mérvben alkalmaztassanak. Az angol birói szervezet alapelvileg kizárja az előléptetést és ezzel megteremtette a birói függetlenség megvalósítható ideálját. De a continens birói szervezetével szemben minden törvényhozás kénytelen volt gondoskodni módokról, melyek a birói kinevezések és előléptetések tekintetében a kormány kezében levő hatalom gyakorlásának pártatlanságát és igazságosságát biztosítsák. Gondolkozhatik valaki a hatalmak megosztásának a kontinensen úgyszólván dogmaszerűvé vált elvéről bármiként; annyi azonban bizonyos, hogy ha ezen elv a közigazgatás és törvénykezés kettéválasztása tekintetében valamely államban egyszer érvényesült, ennek az elvnek megvannak a maga kérlelhetlen consequentiái is. És e követelmények egyike abban áll, hogy amily szigorúan elkülöníttetik a törvénykezés a közigazgatástól, és oly szigorúan zárassék ki a pártkormány által gyakorolt administratió minden hatalmi érdeke és befolyása a törvénykezésből. Talán nincs nemzet a világon, mely inkább érezte volna ily garantiáknak szükségét, mint a franczia, ama nagy convulsiókban, melyeken legutóbb is keresztül ment. Minden kormányforma, sőt minden minisztérium-változás egész a legújabb időkig elsősorban a birákkal éreztette hatását és a hatalom előtt fejet nem hajtó független birósággal szemben Bersot a parlamentben és a lapokban nyiltan mondhatta: «Feleditek, hogy van több fokozatú biróság és minden biróság kebelében több rangfokozat és hogy minden fokozatból az átmenet a következőbe a kormánytól függ. Az igaz, hogy a bírót nem lehet megfosztani állásától, de ott lehet őt hagyni. Azt hiszitek, hogy a kormány nincs eléggé felfegyverkezve ?» Il est vrai qu'on ne peut pas éter un magistrat de sa place, mais on peut l'y laisser. Trouvez-vous que le gouvernement ne soit pas armé ? Midőn pedig ez sem használt, megtörtént nem egyszer, hanem több ízben egymás után az «epuratio». Nincs is ország, melyben nagyobb irodalma volna a birói kinevezések és előléptetések kérdésének, mint Francziaország és melyben annyi javaslat merült volna fel, mint itt, melyek a birói kinevezéseket a birói függetlenség érdekében iparkodtak szabályozni. E javaslatok túlnyomó nagy része Belgium példáját követte, ahol az alkotmány törvényben van a birói kinevezések és előléptetések módja candidationális lajstromok alapján szabályozva. De mindegyik ily javaslat megegyezett abban, hogy lehetőleg tágítani igyekezett a candidatióra hivatott testületek körét. Favre javaslata legmesszebb ment e tekintetben, mert egy nagy számú tagból álló candidationalis testületet contemplált, melynek tagjai lettek volna 1. azon biróság összes tagjai, melyhez a kinevezés eszközlendő volt; 2. a biróság mellett működő ügyvédek fegyelmi választmánya; 3. a biróság mellé rendelt avonék; 4. az ugyanoda beosztott jegyzők kamrája; 5. a főtanács és a kerületi tanácsok delegált tagjai. E javaslat kétségtelenül messze megy, mert ily nagy körre terjedő testületben más veszélyektől lehet méltán tartani. De az bizonyos, hogy a candidatio elvének elfogadása mellett mindenütt belátták azon eljárásnak visszásságát, hogy bírói kinevezések és előléptetések esetében csupán az illető bíróság élén álló férfiak legyenek hivatva a candidatio megtételére. Mindenütt, ahol pusztán a hivatali hierarchia főnökeire van e jog gyakorlása bízva, azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben nélkülözi az ily candidatio azt a súlyt, melylyel annak birnia kellene, mert alig vétetik másnak, mint más hivataloknál az illető főnökök egyszerű propositiójának, mely könnyen félretehető; de más részről különösen Francziaországban megtörtént, hogy az ily candidatiókban épen nem a bíráskodásnak valódi érdeke jutott érvényre, ami természetszerűleg lerontotta a candidáló férfiak előterjesztéseinek minden erkölcsi hatályát. A mi felső bíróságainknál is egy külön candidáló bizott-