Jogtudományi Közlöny, 1887

1887-09-16 / 37. szám

Huszonkettedik évfolyam. 28. SZ. Budapest, 1887. julius 297. ÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL SZERKESZTŐI IRODA: Üllői­ út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: Egyetemi utcza 4-ik szám. 171 "c ' • évre 6 írt A , illenzetesi alj. negyedévre 3 . A megrendelések a kiadó­ hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalom : A közigazgatási tiszti minősítés. DÁRDAY SÁNDOR-tól. — Jogirodalom : A magyar csődjog rendszere. Irta dr. Apáthy István. I. r. Anyagi csőd. Dr. JELLINEK. ARTHUR országgyűlési képviselőtől — Törvénykezési Szemle. Megjegyzések a peres eljáráshoz. HOF JÓZSEF soproni ügyvédtől. — Adalékok a magyar bűnvádi eljárás fejlődésé­hez. XXXIII. A járásbíróságok csak a törvényszéktől nyert megbízás alapján teljesithetnek-e vizsgálatokat ? Dr. HORNYAI ÖDÖN homon­nai kir. aljárásbirótól. — Különfélék. — Nemzetközi szemle. — Irtások. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla elvi jelentőségű határozatai. — Szabályzat a kir. itélő táblánál elintézés alatt álló bűn­ügyekhez tartozó bűnjeleknek kezelése tárgyában. — Kivonat a­­(Budapesti Közlönyt)-ből. A közigazgatási tiszti minősítés. A köztisztviselők minősítéséről szóló törvény a főbb vagy is önálló hatáskörrel felruházott állások betöltésére gyakorlati közigazgatási vizsga létesítését rendeli, mely ren­delkezés azonban ép ugy mint törvényhozásunknak sok egyéb elvi rendelkezése mindekkoráig megtestesítésre vár. A fela­dat megoldása nem is könnyű, mert napirenden levő kér­dés tárgyát képezi az egész continensen, a közigazgatásnak­­ jogszolgáltatástól t­ett külön választása óta. Ehez járul elég, hogy az egykori patrimoniális rendszer helyébe lépett az állam azon mindenhatósága, melynél fogva a közigazgatási hatóságok többé nem csupán a joguralom közegei, hanem a szó szoros értelmében a sociális politika tényezőivé fejlőd­tek. A létviszonyok megannyi bonyodalmainak szálai össze­futnak az állami igazgatás szervezetében, oly­annyira, hogy még a termelés és értékcsökkenés vagy emelés határolása is, közvetlenül az állam vámpolitikája s közvetve a közleke­désügyi tarifapolitikája által uraltatik. A közigazgatási ható­ságoknak ezen az anyagi létviszonyokra mindinkább kiható ténykedési köre, az egyoldalú jogászi képezést elégtelennek tünteti fel, s ezért talán nem lesz érdektelen, ha szemlét tar­tunk azon legújabb vélemény­nyilvánítások felett, melyek a közigazgatási szolgálatra való képesítés tárgyában az egyes németországi, ausztriai és francziaországi szaktekintélyek ré­széről nyilvánítottak és ez alkalommal egyúttal megismer­tetnünk az ottani elméleti és gyakorlati képesítés avagy mi­nősítés (qualificatio) útjait. I. Szászország, Szászországban, melynek közigazgatása még Németország­ban is mintaszerűnek elismertetik, a közigazgatási szolgálatra való képesítés egy 1859 jul- 20-ai szabályzat által lett ren­dezve, melynek feltételei következők: 1. jó sikerrel végzett gymnasiálás és egyetemi tanfolyam, 2. az utóbbit követő gyakorlati képezés és végre 3. A minősitő vizsga (Befähigungsprüfung) sikeres letétele. W. Az egyetemi tanfolyam tekintetében megkivántatik, hogy­­az ép oly terjedelmű legyen, mint a mely az ügyvédség avagy birói szolgálatra megkivántatik és hogy az egyetemi jogtudományi vizsga által befejezett legyen. Az egyetemi tanfolyamot követő gyakorlati és ügyviteli képesítés tekin­tetében az teljesen azonos akár ügyvédi, akár bírói, akár közigazgatási pályára kíván az illető lépni és abban áll, hogy legalább egy évet valamely segédhivatalban kell töl­tenie. Ezután prózamunkálatra jelentkezve, segédhivatalnoki minősítést (protokollant) nyer, melynek alapján további gyakorlati képesítés iránt tetszése szerint léphet közigazga­tási, bírói, vagy ügyvédi pálya gyakorlatára. A közigazgatási főbb vagyis önálló hatáskörrel felru­házott állások betöltésére megkivántató minősítési vizsgát megelőzi az ú. n. «Accesprüfung »(járulnoki vizsga), mely írásbeli és szóbeli vizsga sikeres letétele után lett az illető valamely collegialis hatósághoz mint Accessista (járulnak) beosztva, hogy instruktor vezetése mellett működhessék. Ilynemű legkevesebb 2 évig tartó lehetőleg sokoldalú fog­lalkoztatás után jelentkezhetik az illető a belügyi ministé­riumnál a közigazgatási minősítő vizsga letételére, melynek sikere esetén referendárius czimet nyerve alkalmazást nyer­hetett ugy a központi (ministerialis) mint a kerületi kormány­zóságok kebelében. Ezen vizsgának czélja a nehezebb s fon­tosabb közigazgatási ügyek önálló elintézésére megkivántató szellemi képesség és ügyviteli jártasság igazolásában áll s ezért tárgya a felsőbb közigazgatás körében folyamatban levő avagy elintézett ügyek felebbviteli aktáinak alapul vétele mellett egy­némely oly esetnek, feladatnak írásbeli feldolgo­zásában áll, melyek a kellő képesség felderítésére alkalma­sak. Hogy a dolgozat véleményes jelentés, indokolt határozat avagy rendelet alakjába foglaltassék-e? azt a vizsgáló bizottság a dolog természete szerint állapítja meg. Ezen közigazgatási gyakorlati és minősítési vizsgák rendszere egy későbbi (1863) szabályzat által lényeges módo­sítást szenvedett, a­mennyiben a gyakorlati alkalmazásban levőkkel szemben a járulnoki vizsga letétele elengedhető és a minősítési vizsgára bocsájthatók mindazok, kik az egye­temi vizsga után legalább 2 évi gyakorlati alkalmazásban állottak és alkalmazhatóságuknak elégséges bizonyítékát adták. A minősítési vizsga ellenben akkér módosíttatott, hogy a feladatok egyike szabad értekezés tárgyát, másika pedig concret eset elintézését képezze, továbbá, hogy a jelölt rendel­kezésére bocsájtott akták alapján a bizottság előtt szóbeli elő­adást tartva s indokolt véleményt nyilvánítva a vizsgáló bizottság annak megvitatásába bocsátkozzék s végleges elintézésének irányát s alakját meghatározza. A szóbeli vizsga (colloquium) egyúttal a szabad értekezés tárgyát képező feladatra is kiterjedhet. Még lényegesebb módosítást szenvedett ezen vizsgálati rendszer a birósági szervezetre vonatkozó 1877 évi birodalmi törvény s az annak alapján 1879. évi sept. 17-én kibocsáj­tott szabályzat által, mely a lipcsei egyetemi vizsga és a jogi vagyis birói államvizsga közt 4 évi joggyakorlatot állapított meg, mely időközben az illetők a «referendárius» czímet vise­lik, úgy a hatósági mint az ügyvédi joggyakorlat terén. Ezzel a közigazgatási minősítő államvizsga is ugyanazon alapra lett fektetve, mert már a korábbi szabályzatok legfőbb elvét az képezte, hogy a közigazgatási államvizsga letételére az előképezés feltételei azonosak legyenek a birói államvizsga kellékeivel. Nem érinti azonban sem törvény sem rendelet azon kérdést, hogy vajon a birói államvizsga letétele pótolhatja-e s mennyiben pótolhatja a közigazgatási minősítő államvizs­gát? Tény azonban, hogy ez idő szerint az egyetemi vizsga letétele után a közigazgatási pályán működő referendariusok

Next