Jogtudományi Közlöny, 1985
1985- szeptember / 9. szám.
1985. szeptember hó JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 533 A büntetőeljárási renszer alapjai c. első monográfiája. Ebben először dolgozta fel kritikailag a szocialista szakirodalomban a tiszta processzualista, illetőleg az anyagi jogias nézetek jelentőségét, azután a jogviszonyok szerepét a büntetőeljárásban, valamint a büntetőjog és a büntetőeljárási jog kapcsolatát a szocialista jogrendszerben. Ezek szintézisére alapozva világította meg a büntetőeljárási jog modern rendszerét, annak szerkezetét. Később több éven át szószólója volt tudományos irodalmunkban és jogéletünkben a büntetőeljárási jog megújításának a bűnözés tényleges helyzete, a jogpolitikai követelmények és a jogalkalmazás feladatai szabta keretekben. Gazdag joggyakorlati és összehasonlító jogi anyag alapján végzett, monográfiákban (A büntetőeljárás egyszerűsítése, 1970.; Vétség, bűntett, súlyos bűntett, 1977.) összegezett kutatásai ráirányították a figyelmet a büntetőjog és az eljárásjog korrelációs egyszerűsítésének, differenciálásának, a kisebb súlyú bűncselekmények értékelésének, a büntető útról való elterelésnek, a dekriminalizációnak időszerű problémáira; idevágó javaslatait a jogalkotás is messzemenően hasznosította. E tágabb témakörnek szentelte elmélyült megalapozású doktori értekezését, amelynek anyagát nagy igényű (35 ív terjedelmű) monográfiában jelentette meg. (A szocialista büntető igazságszolgáltatás egységesítése és differenciálása, 1974.) Egész munkássága bizonyítja, hogy Szabóné Nagy Teréz a hazai büntető jogtudomány egyik legtermékenyebb, alkotó művelője volt. De aktívan működött a tudományszervezés, a jogi közélet, az oktatás minden területén. Szerzőként részt vett tankönyvek, egyetemi jegyzetek írásában, az országosan használt, legutóbbi kiadású egységes büntető eljárásjogi jegyzet szerkesztői munkálatait is ellátta. Idegen nyelven többek között gyűjteményes munkákban is publikált. Sokirányú publikációs tevékenysége közül kiemelhető az a cikksorozat, amelyben, társszerzőként, csaknem a büntetőeljárás egész anyagát felölelő, legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseket dolgozta fel. Tanulmányok, javaslatok készítésével működött közre korábbi és hatályos anyagi és eljárási jogi büntető jogszabályaink kodifikációs munkálataiban. Vezető és irányító teendőket látott el az Országos Kutatási Főirány keretében folytatott vizsgálatokban, legutóbb a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának problémakörében. Ez utóbbi — részben az általa irányított kutató- és szerzőgárda segítségével kidolgozott — témának összegező értékelését monográfiába foglalta, amely azonban sajnos már csak posztumusz műve lesz. Alig lehet számba venni a jogi közélet más területein, hazai és külföldi tudományos társaságokban, bizottságokban kifejtett tevékenységét, előadásainak, egyéb szerepléseinek sorát, kiterjedt társadalmi munkásságát. Végül, de talán elsősorban, élete értelmének, központi feladatának tekintette oktató-nevelő munkáját. Mint az ELTE büntető eljárásjogi tanszékének oktatója, később professzora, vezetője, generációkat vezetett be szívvel-lélekkel a jog, közelebbről a bűnügyi tudományok világába, derűs egyéniségéből fakadó szuggesztivitással, az ifjúság problémái iránti finom érzékenységgel, megértéssel, de mindenkor a hivatás és a feladat követelte komolysággal, felelősséggel. A teljesítmények értékelésében objektivitás és igazságosság jellemezte, de a tanítványban mindig látta az embert is, éspedig már a felnőtt, a saját életéért felelős embert, noha őket — ismert szóhasználatával, nem is rejtett szeretettel — rendszerint „gyerekeknek" nevezte. Hallgatóinak nemcsak szakmai felkészültsége, hanem egész sorsa, kezdődő életpályája is érdekelte, gondjukat viselte az oktató munka hivatalos keretein kívül is. Szakmai vetélkedők, hallgatói szereplések alkalmával nem tudta és nem is akarta leplezni „anyai" együttérzését irántuk, az értékelés során lelkiismereti kérdésnek fogta fel érdekeik védelmét. Közvetlen munkatársai, de pályatársai körében is országosan ismert volt előzékenysége, a mások nézetei, kezdeményezései iránti fogékonysága, páratlan segítőkészsége. A szó legjobb értelmében népszerű tanár, tudós, ember, kolléga volt. Szabóné Nagy Teréz korán lezárult, mégis teljes életműve elévülhetetlen értéke és gazdagítása a magyar büntető jogtudománynak, példamutató egyénisége pedig sokáig él az utókor emlékezetében. Ruszoly József Both Ödön (1924—1985) Egy esztendővel a magyar jogtörténészek nagy öregjének, Degré Alajosnak a halála után megint temettünk. Szegeden, ahol életének 62. évében súlyos betegségben elhunyt Both Ödön. Halála szó szerint vett pótolhatatlan vesztesége nemcsak a József Attila Tudományegyetemnek, hanem a magyar tudományosságnak is. Pályafutásának adatai átlagos, csúcsát sajnos el nem ért egyetemi oktatói életrajznak is tűnhetne, ha nem tudnánk benne az embert, a lelkesen lobogót, a küzdőt, a vállalót, a bizonyítót — és a tévedőt, a vereségek után újra kezdőt, a belenyugvót. 1924. január 16-án, tanító családban született Cibakházán. Szegeden a Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett 1942-ben. Megkezdett műegyetemi tanulmányait elvitte a háború. 1945-től a Város szolgálatába lépve jogi tanulmányokat folytatott, majd 1949-ben a kar oktatója lett. A demonstrátorságtól fokról fokra haladván előre 1965-ben docensként a jogtörténeti tanszék vezetője lett, s e tisztségében 1985. április 27-én bekövetkezett haláláig meg is maradt. Magas színvonalú előadásaiból többezer jogász nyert az elsajátított tananyaggal együtt tudományos alapú, életre szóló történelmi szemléletet. Számos állandó és eseti megbízatása volt a kar „állami" és szakszervezeti életében, melyek közül ehelyütt 1951 óta betöltött tudományos bizottsági titkári és az ebből kinőtt Acta-szerkesztői tevékenységét emelem ki, meg azt, hogy fiatalabb korában, az 50-es 60-as években a szegedi jogász ifjúság kulturális életének meghatározója volt. Túlságosan közelről ismertem ahhoz, hogy sikereinek és balsikereinek titkát megfejthessem. Elfogult lennék. S talán még nem is érkezett el ennek az ideje. * Mint tanítványnak és két évtizedig közvetlen munkatársnak nekem jutott osztályrészül a fájdalmasan megtisztelő feladat, hogy a szakmabelieket tömörítő jogászszövetségi jogtörténeti bizottság, valamint a budapesti, a pécsi és a miskolci társkar nevében búcsút vegyek Both Ödöntől, kedves Ödön Bátyámtól, és az alkalomhoz illően méltassam három és fél évtizedes egyetemi tevékenységének azt a részét, amelyet nagy szeretettel és odaadással teljesített, mindkét jogtörténeti főkollégiumra kiterjedő oktató-nevelő munkája mellett a legszívesebben végzett jogtörténetírói munkásságát. Oktató-nevelői elhivatottságát a hozzá hasonlóan korán elhunyt édesapjától, a szeged-madarásztói tanítótól örököl Ruszoly József egyetemi docens, Nehézipari Műszaki Egyetem (Miskolc).