Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-26 / 4. szám

Bécs, 1921 február 26. szombat 4. szám I. év MegjsfwA ntpo«!a,llOT*!*éW#*ff Szerkesztőség és kiadóhivatali Wta, V. Rechte WienzeUe 70 Teletee 50-97 Egyes síim Irat Hsntriftm .........................4 tarám Cseh*ilovili Ubacs......................1'20 «JugoszlávMbit.........................1 Junis Romániában....................2 lel Hirdetéseket Hasztra területéről egyedül Scheteh H. hirdető irodája (Wien, I, Wollzeile 11. b Telefon 800, 5271) víti föl ■ A fehér uralom és a vörös rém. A magyar fehér terror s lezajlott , vörös terrornak köszönheti megszületését Ezt a legjobban éppen a fehér terror haszonélvezője, a mai magyar , kormányzat tudja. És nemcsak tudja ezt, de ügyesen hasznosítja is a maga javára , amióta csak rátette lábát a szerencsétlen ország nyakára. E gyümölcsöző hasznosításnak ügyes módja abból áll, hogy egyfelől folyton az orosz vörös krém sárkányképét festik Európa szeme f elé, másfelől önmaguk Szent György - lovag vértezetében hivalkodnak, sárkányölő hősök gyanánt. Ez a hazug, de ügyes beállítás sok hasznot hajtott már a fehér terror uralmának. Az utóbbi hónapok nem egy kritikus helyzetén segítette át őket; többször is megtörtént, hogy amikor ez az uralom már-már a végső összeroppanás előtt állott, sikerült valamely látszatnak , ügyes beállításával megint odahamisítani hol a francia, hol az angol kormány szeme elé a vörös rémet és a megmentő, a hős sárkányölő lovagot, a Horthy-uralmat. A mai magyar kományzat urai váltig azt híresztelték Európaszerte és azt súgták-bugték az ántantdiplomácia fülébe, hogy a Horthy-hadseregre Európa megmentésének fontos missziója vár: útjába kell állania az orosz vörös hadseregnek. És miután az orosz veszedelem Európa hite szerint csakugyan megvan és miután az angol és francia kormányok valóban félnek is ettől a veszedelemtől, a magyar uraknak ez az okfejtése hosszabb időn keresztül meg is tette a maga hatását. Ez a hatás olyan nagy volt, hogy a múlt év első felében hónapokon keresztül valósággal angol protektorátus alatt állott a fehér uralom, később pedig, amikor az angol kormány — az angol munkáspárt fölvilágosító és nagy erkölcsi nyomással föllépő akciója után — hátat fordított neki, akkor a francia kormány kezdte gyámolítani. Ilyenformán nemcsak hogy a lezajlott magyar vörös terror volt az, amelynek a fehér terror a maga uralmának létrejövetelét köszönhette, hanem egyúttal az Oroszország felől folyton fenyegető vörös terror réme volt az is, amely életét mindannyiszor megmentette. A fehér és vörös terrort nagyon szoros kapcsok fűzik így egymáshoz és bizonyos, hogy az orosz vörös bolsevizmus végső összeroppanásától senkinek sem kellett az utóbbi időben annyira félnie, mint a magyar fehér bolsevistáknak. Valamint bizonyos az is, hogy ennek a fehér terrornak az életét e pillanatban megint csak egyetlen dolog hosszabbíthatná meg: ha újból sikerülne Európával elhitetni, hogy a tavaszra várt vörös rém útjába állani csak ők, a fehérek tudnak. Igaz, hogy a vörös rém ügyeskedő kihasználásának ez a módja most már sokkal kevesebb hitelre talál Európában. Ma már Franciaországban és Angliában is világosan látják, hogy a terror uralmának föntartása Magyarországon nem az orosz rém ellen szükséges, hanem csak Horthyék hatalmának megmentésére. Hisszük és reméljük és rajta leszünk, hogy Európa és elsősorban a döntő antant-államok világosan lássák a tiszta igazságot, amely pedig éppen az ellenkezője annak, amelyet a kurzus lovagjai akarnak a világgal elhitetni. És ez az igazság az, hogy a mai Magyarország nemhogy komoly védőbástya volna a vörös rém fenyegető veszedelmével szemben (amely fenyegetés realitását most nem akarjuk vizsgálni), hanem ellenkezően, a mai Magyarország minden ilyen komoly veszedelem esetén menthetetlen préda volna. Mert az olyan ország, amelyet a legrettentőbb faji és felekezeti terror tart állandó rettegésben, amelynek egész felekezetei és osztályai élnek teljesen számkivetett, kiközösített életet, amelyben a gyűlölködés és a bosszú úlorgiákat sok hónap Bécs, február 26. Olaszországi tartózkodásom alatt alkalmam volt beszélni az olasz szociális demokrata párt ismert kitűnő vezérével, Io Turatival. Turati kijelentései annál nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mert az olasz szocializmus benne nem | csak egyik legnagyobb súlyú politikusát, és hanem egyszersmind legjelesebb elméleti képviselőinek egyikét is tiszteli, akinek tudós munkássága Európaszerte [' tra111 ív ' . — Horthy az antántmissziók szeme l láttára sereget toboroz, amelyet az ■ antántnak Oroszország ellen ajánl föl. Valójában azonban egészen más céljai ! Vannak „seregeinek“ és különösen IV. Károly trónraültetésére gondol. Váljon helyes-e, — kérdeztem Turatitól , — ha Olaszország kormánya és munkásai ezt a kétszínű játékot eltűrik? — Olaszország, valamint a nemezetközi proletariátus ideáljai és céljai rá fogják bírni kormányunkat arra, hogy Oroszországot, Szlovákiát és Ausztriát] megvédelmezze és a Habsburgok trónra-,s ültetését a lehetőség szerint meggátolja. Persze, kérdéses, hogy váljon kormányunk, amely gazdaságilag és pénzügyileg ki van szolgáltatva az antant hatalmaknak, min J .Éden irányban meg tudja-e majd őrizni azt a függetlenségét, amelyre érdekes íknek vélelmezésénél szüksége van. A *polgárság, angfrésii elégedetlen már a Horthy-rezsimmel. Ezért a Károlyi-forradalom alatt főszerepet vivő három osztály, a munkások, parasztok és haladó polgárok koalícióra készülnek ennek a rezsimnek megbuktatására. Célszerűnek tartja-e mn ezt a koalíciót? — Minden oly koalíció, mely szabadságjogok visszaszerzésére irányul, elfogadható és megengedhető. Persze óvakodni kell, óta: az ilyen ország nemcsak hogy aktív harcra nem használható, hanem még passzíve sem tud eilentállni komoly nyomás esetén, aminthogy az olyen ház sem tud ellentállni a viharnak, amelynek alapfalait erőszakosan széjjelbontották és meggyöngítették. Európának és az antantnak tudnia kell, hogy a mai Magyarország nem aktívum, hanem passzívum, a bolsevizmus ellen esetleg szükségessé váló harcban. Tudnia kell, hogy ez a feldúlt megkínzott ország, amelyet egy türelmetlen, terrorizáló uralom nem enged hozzáfogni az újjáépítés munkájához, hogy ez az ország, amelynek népe elfojtott haraggal, elkeseredéssel és gyűlölettel nézi a rajta uralkodókat, hogy ez az ország nem erősség, hanem gyönge egé a vörös rémmel szemben. És Európának tudnia kell azt is, hogy Magyarország, csak akkor jelentne hogy a nem mindig megbízható szövetségesek a közös ügyet elárulják. A kereszténypártjai szintén hívei-e a fzunkásság véres elnyomásának? Elzárkóznak-e ők is minden, munkásoknak adandó szabadságjog, politikai és szociális reform elől. Ha igen, hogy van az, hogy munkások is vannak hiteikei között? — Így hangzott a következő kérdésem. Így — A mi keresztény pártunkoknak — mondotta Turati — van I egy jobb- és egy baloldali szárnya. Ezért oly ingadozó a politikai ma Igatartásuk. Főerejük a középosztályban és a kisparasztságban gyökerezik. A pápaság erős támasza a Habsburgoknak. A kereszténypárt azonban, különben, politikailag föggetlen és nem támogatná a munkásság erő-szakos leveretését rá « ... _ Mi a véleménye — kérdeztem azután —, a parlamentben jelenleg folyó „kenyérharcról“? Nem gondolja, hogy az olasz munkásokra rendkívül jó hatással lenne, ha a párt többször tenné szóvá a munkások mindennapi érdekeit . A parlamenti kenyérharc nagyjában már véget ért. Az én szűkebbkörű híveim állandóan azon vannak, hogy az egész pártot visszatereljék a munkásság pozitív, mindennapi életéből fakadó problémákhoz. A livornoi pártkongresszus, valamint a kommunistáktól és leninistáktól való határozott elválásunk bizonyára megfogja könnyíteni az ilyirányú haladást. Taratinak ezzel a nagyjelentőségű nyilatkozatával végződött a beszélgeésünk. Eschlager Manó tetne és jelentene erőt és energiát asirosz fenyegetéssel szemben, ha ott de lmokrácia uralkodnék, ha minden osz-tálynak és felekezetnek egyenlő joga bztosítva volna, ha nem volnának ki; közösítettek és ha valóban kivétel nélkül minden osztálynak és minden réegnek volna félteni, veszíteni valója... A fehér terror a vörös terrornak köszönhette hatalomrajutását, neki köszönheti eddigi életét, de nemcsak ebből ii szempontból tekinthető legjobb szó’ Felségesének, hanem abból is, hogy fönnállásával egy fontos országot, annak egész népét kikapcsolja a bolsevizmus ellen való energikus és hatásos harcból. Egész Európának, az egész civilizált emberiségnek érdeke, hogy a vörös rémnek ez a haszonélvezője és a szövetségese, a magyarországi fehér- terror, minél hamarább eltűnjék. tcoQos&ooQGeeoeeeoooQ«cooqooa _____________ Beszélgetés Turatival. Az olasz szocialistavezér a magyar ellenforradalomról és a keresztény pártok magatartásáról. - A N vitodísitójaUi. — Berlini hang a budapesti angol és francia meghatalmazottak működéséről. Stephan Grown, annak magas, tudományos és irodalmi nívójáról folyóirata, a „Tagebucht”, mely a német közélet legtöbb kitűnóségét munkatársai között tiszteli,»Horthy- s Tál egy követ fúvó reakció» budapesti angol és francia meghatalmazottakról Hohier, Fouch et a. Co elmen a következő rendkívül érdekes cikket kötik A „Tagebuch“ s cikke azért is különösen aktuális, mert a magyar úgynevezett parlamenti élet egyik fenegyereke, díjról Pallamcini György most, a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén dicsörgette Kohlert és támadhatott más angol férfiakat. Pallavicini beszéde is kitünteti, mennyire rászolgált a magyar reakciósokkal cimborázgató Hohfert a berlini leva komoly kritikájára. Már második eset, hogy a nemzeti hadsereg ügye az angol alsóház előtt szóba kerül. Egy képviselő kérdésére másodszor tette meg Harmsworth alállamtitkár azt az egészen hamis, akár hiányos értesülésen, akár szándékosan hazug diplomácia ravaszkodáson alapuló kijelentést, hogy a nemzeti hadsereg létszáma 36.000 főből áll. Közismert dolog, hogy a magyar államnak engedélyezett védőrség létszáma 35.000 ember, így tehát a jelenlegi haderő alig egyezerrel haladná, túl a békeszerződésileg megállapított létszámot. Az angol alállamtitkárnak nyilatkozata az antant budapesti képviseletének, különösen pedig Bohler angol megbízottnak jelentésein alapszik. Ha egy kívülálló nem is képes magyar hadsereg pontos létszámát megállapítani, annál könnyebb bárkinek a budapesti antantmissziók nyilatkozatait ellenőrizni. Mert éppen ez a mister Hohler volt az, aki a jobboldali budapesti szocialista lapnak, , a Népszavának két szerkesztőjén elkövetett gyilkosság után azt a jelentést küldte Londonba, hogy Budapesten ‘ teljes a nyugalom s Horthy kor■mányzó a jogrend föntartása érdekében csodákat művel. A Duna-bizottságnak ugyancsak Budapesten időző angol képviselője, Troubridge ■ admirális, Hohlerral idejűleg nem kevésbé metmvuíitató jelentést küldött .