Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-26 / 4. szám

Bécs, 1921 február 26. szombat 4. szám I. év MegjsfwA ntpo«!a,l­lOT*!*éW#*ff Szerkesztőség és kiadóhivatali Wta, V. Rechte WienzeUe 70 Teletee 50-97 Egyes síim Irat Hsntriftm .........................4 tarám Cseh*ilovili Ubacs......................1'20 «J­­ugoszlávMbi­t.........................1 Junis Romániában....................2 lel Hirdetéseket Hasztra területéről egyedül Scheteh H. hirdető irodája (Wien, I, Wollzeile 11. b Telefon 800, 5271) víti föl ■ A fehér uralom és a vörös rém. A magyar fehér terror s lezajlott , vörös terrornak köszönheti megszüle­­­­tését Ezt a legjobban éppen a fehér­­ terror haszonélvezője, a mai magyar , kormányzat tudja. És nemcsak tudja ezt,­­ de ügyesen hasznosítja is a maga javára­ , amióta csak rátette lábát a szerencsétlen­­ ország nyakára. E gyümölcsöző haszno­­­­sításnak ügyes módja abból áll, hogy­­ egyfelől folyton az orosz vörös k­rém sárkányképét festik Európa szeme f elé, másfelől önmaguk Szent György - lovag vértezetében hivalkodnak, sárkány­ölő hősök gyanánt. Ez a hazug, de ügyes beállítás sok hasznot hajtott már a fehér terror uralmá­nak. Az utóbbi hónapok nem egy kritikus helyzetén segítette át őket; többször is megtörtént, hogy amikor ez az uralom már-már a végső összeroppanás előtt állott, sikerült valamely látszatnak , ügyes beállításával megint odahamisí­­tani hol a francia, hol az angol kor­mány szeme elé a vörös rémet és a megmentő, a hős sárkányölő lovagot, a Horthy-uralmat. A mai magyar kom­ány­­zat urai váltig azt híresztelték Európa­­szerte és azt súgták-bugték az ántant­­diplomácia fülébe, hogy a Horthy-had­­seregre Európa megmentésének fontos missziója vár: útjába kell állania az orosz vörös hadseregnek. És miután az orosz veszedelem Európa hite szerint csakugyan megvan és miután az angol és francia kormányok valóban félnek is ettől a veszedelemtől, a magyar urak­nak ez az okfejtése hosszabb időn ke­resztül meg is tette a maga hatását. Ez a hatás olyan nagy volt, hogy a múlt év első felében hónapokon keresz­­tül valósággal an­gol protektorá­tus alatt állott a fehér uralom, később pedig, amikor az angol kormány — az angol munkáspárt fölvilágosító és nagy erkölcsi nyomással föllépő akciója után — hátat fordított neki, akkor a fran­cia kormány kezdte gyámolítani. Ilyenformán nemcsak hogy a lezaj­lott magyar vörös terror volt az,­ amelynek a fehér terror a maga ural­mának létrejövetelét köszönhette, hanem egyúttal az Oroszország felől folyton fenyegető vörös terror réme volt az is, amely életét mindannyiszor megmen­tette. A fehér és vörös terrort nagyon szoros kapcsok fűzik így egymáshoz és bizonyos, hogy az orosz vörös bolsevizmus végső összeroppaná­sától senkinek sem kellett az utóbbi időben annyira félnie, mint­­ a m­a­­gyar fehér bolsevistáknak. Valamint bizonyos az is, hogy ennek a fehér terrornak az életét e pillanatban megint csak egyetlen dolog hosszabbít­hatná meg: ha újból sikerülne Euró­­pával elhitetni, hogy a tavaszra várt vörös rém útjába állani csak ők, a fehérek tudnak. Igaz, hogy a vörös rém ügyeskedő kihasználásának ez a módja most már sokkal kevesebb hitelre talál Európában. Ma már Franciaországban és Angliában is világosan látják, hogy a terror uralmának föntartása Magyar­­országon nem az orosz rém ellen szük­séges, hanem csak Horthyék hatalmának megmentésére. Hisszük és reméljük és rajta leszünk, hogy Európa és elsősor­ban a döntő antant-állam­ok világosan lássák a tiszta igazságot, amely pedig éppen az ellenkezője annak, amelyet a kurzus lovagjai akar­nak a világgal elhitetni. És ez az igazság az, hogy a mai Magyarország nemhogy komoly védőbástya volna a vörös rém fenyegető veszedelmével szemben (amely fenyegetés realitását most nem akarjuk vizsgálni), hanem ellenkezően, a mai Magyarország minden ilyen komoly veszedelem esetén menthetetlen préda volna. Mert az olyan ország, amelyet a legrettentőbb faji és felekezeti terror tart állandó rettegésben, amelynek egész felekezetei és osztályai élnek teljesen számkivetett, kiközösített életet, amelyben a gyűlöl­ködés és a bosszú úl­orgiákat sok hónap Bécs, február 26. Olaszországi tartózkodásom alatt al­kalmam volt beszélni az olasz szociál­­is demokrata párt ismert kitűnő vezérével, Io Turatival. Turati kijelentései annál­­ nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot,­­ mert az olasz szocializmus benne nem­ | csak egyik legnagyobb súlyú politikusát, és hanem egyszersmind legjelesebb elmé­­­­leti képviselőinek egyikét is tiszteli,­­ akinek tudós munkássága Európaszerte [' t­­­ra111 ív '­­ . — Horthy az antántmissziók szeme l láttára sereget toboroz, amelyet az ■ antántnak Oroszország ellen ajánl föl.­­ Valójában azonban egészen más céljai ! Vannak „seregeinek“ és különösen IV. Károly trónraültetésére gondol.­­ Váljon helyes-e, — kérdeztem Turatitól , — ha Olaszország kormánya és munkásai­­ ezt a kétszínű játékot eltűrik? — Olaszország, valamint a nemezet­­­­közi proletariátus ideáljai és céljai rá­­ fogják bírni kormányunkat arra, hogy­­ Oroszországot, Szlovákiát és Ausztriát] megvédelmezze és a Habsburgok trónra-,­s ültetését a lehetőség szerint meggátolja.­­ Persze, kérdéses, hogy váljon kor­­­mányunk, amely gazdaságilag és pénzügyileg ki v­an sz­o­l­gáltatva az antant h­atalm­aknak, min­ J .É­den irányban meg tudja-e majd őrizni azt a függetlenségét, amelyre érdekes­ í­k­nek vélelmezésénél szüksége van. A *polgárság, angfrésii elégedetlen már a Horthy-rezsimmel. Ezért a Károlyi-forradalom alatt fősze­repet vivő három osztály, a munkások, parasztok és haladó polgárok koalícióra készülnek ennek a rezsimnek megbuk­tatására. Célszerűnek tartja-e mn ezt a koalíciót? — Minden oly koalíció, mely sza­badságjogok visszaszerzésére­ irányul, e­l­fogadh­ató és meg­engedhető. Persze óvakodni kell, óta: az ilyen ország nemcsak hogy aktív harcra nem használható, hanem még passzíve sem tud eilent­­állni komoly nyomás esetén, amint­hogy az olyen ház sem tud ellentállni a viharnak, amelynek alapfalait erő­szakosan széjjelbontották és meggyöngí­­tették. Európának és az antantnak tudnia kell, hogy a mai Magyarország nem aktívum, hanem passzívum, a bol­­sevizmus ellen esetleg szükségessé váló harcban. Tudnia kell, hogy ez a feldúlt megkínzott ország, amelyet egy türel­metlen, terrorizáló uralom nem enged­­ hozzáfogni az újjáépítés munkájához, hogy ez az ország, amelynek népe el­fojtott haraggal, elkeseredés­sel és gyűlölettel nézi a rajta uralkodókat, hogy ez az ország nem erősség, hanem gyönge e­gé a vö­rös rémmel szemben. És Európának tudnia kell azt is, hogy Magyarország, csak akkor jelent­ne hogy a nem mindig megbízható szövetségesek a közös ügyet elárulják. A kereszténypártjai szintén hívei-e a fzunkásság véres elnyomásának? Elzár­kóznak-e ők is minden, munkásoknak adandó szabadságjog, politikai és szo­ciális reform elől. Ha igen, hogy van az, hogy munkások is­ vannak hiteik­ei között? — Így hangzott a következő­­ kérdésem. Íg­y — A mi keresztény pártunko­k­nak — mondotta Turati — van I egy jobb- és egy baloldali szárnya.­­ Ezért oly ingadozó a politikai ma­ I­gatartásuk. Főerejük a középosz­­­­tályban és a kisparasztságban­­ gyökerezik. A pápaság erős táma­sza a Habsburgoknak. A kereszt­­énypárt azonban, különben, poli­­tikailag föggetlen és nem tá­­mogatná a m­unkásság erő-­­szakos le­veretését rá « ... _ Mi a véleménye — kérdeztem azu­tán —, a parlamentben jelenleg folyó „kenyérharcról“? Nem gondolja, hogy az olasz munkásokra rendkívül jó ha­tással lenne, ha a párt többször tenné szóvá a munkások mindennapi érdekeit . A parlamenti kenyérharc nagy­jában már véget ért. Az én szűkebb­­körű híveim állandóan azon vannak,­­ hogy az egész pártot visszatereljék­­ a munkásság pozitív, min­dennapi életéből fakadó problémákhoz. A livornoi pártkongresszus, valamint a kommunistáktól és le­ninistáktól val­ó ha­táro­z­o­tt­­ elválásunk bizonyára meg­fogja könnyíteni az ily­­irányú haladást.­­ Taratinak ezzel a nagyjelentőségű­­ nyilatkozatával végződött a beszélge­­­­­ésünk. Eschlager Manó­ tetne és jelentene erőt és energiát asi­­rosz fenyegetéssel szemben, ha ott de­ l­mokrácia uralkodnék, ha minden osz-t­álynak és felekezetnek egyenlő joga bztosítva volna, ha nem volnának ki­; közösítettek és ha valóban kivétel nél­kül minden osztálynak és minden ré­­egnek volna félteni, veszíteni­ való­ja... A fehér terror a vörös terrornak­­ köszönhette hatalomrajutását, neki kö­­­szönheti eddigi életét, de nemcsak ebből i­i szempontból tekinthető legjobb szó­’ Felségesének, hanem abból is, hogy­ fönnállásával egy fontos országot, annak­ egész népét kikapcsolja a bolse­­vizmus ellen való energikus és hatásos­ harcból. Egész Európának, az e­gész­ civilizált emberiségnek érdeke, hogy a vörös rémnek ez a haszonélvezője és a szövetségese, a magyarországi fehér- terror, minél hamarább eltűnjék. tcoQos&ooQGeeoeeeoooQ«cooqooa _____________ Beszélgetés Turatival. Az olasz szocialistavezér a magyar ellenforradalomról és a keresztény pártok magatartásáról. - A N­ vi­todísitójaUi. — Berlini hang a budapesti angol és francia meghatal­mazottak működéséről. Stephan Grown, annak magas, tu­­dom­ányos és irodalmi nívójáról folyóirata, a „Tagebucht”, mely a német közélet legtöbb ki­tűn­ós­égét munkatársai között tiszteli,»Horthy- s Tál egy követ fúvó reakció» buda­pesti angol és francia meghatalma­­zottakról H­o­hier, Fouch et a. Co elmen a következő rendkívül érde­kes cikket kötik A „Tagebuch“ s cikke azért is különösen aktuális, mert a magyar úgynevezett parla­menti élet egyik fenegyereke, dí­jról Pallam­cini György most, a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén di­­csörgette Kohlert és támadhatott más angol férfiakat. Pallavicini beszéde is kitünteti, mennyire rá­szolgált a magyar reakciósokkal cimborázgató Hohfer­t a berlini leva komoly kritikájára. Már második eset, hogy a nemzeti hadsereg ügye az angol alsóház előtt szóba kerül. Egy képviselő kérdésére másodszor tette meg Harmsworth al­­államtitkár azt az egészen hamis, akár hiányos értesülésen, akár szándékosan hazug diplomácia ravaszkodáson alapuló kijelentést, hogy a nemzeti hadsereg létszáma 36.000 főből áll. Közismert dolog, hogy a magyar ál­lamnak engedélyezett védőrség létszáma 35.000 ember, így tehát a jelenlegi had­erő alig egyezerrel haladná, túl a béke­­szerződésileg megállapított létszámot. Az angol alállamtitkárnak nyilatko­zata az antant budapesti képviseletének, különösen pedig Bohler angol megbízottnak jelentésein alapszik. Ha egy kívülálló nem is képes magyar hadsereg pontos létszámát meg­állapítani, annál könnyebb bárkinek a budapesti antantmissziók nyilatkozatait ellenőrizni. Mert éppen ez a mister Hohler volt az, aki a jobboldali budapesti szoci­alista lapnak, , a Népszavának két szerkesz­tőjén elkövetett gyilkosság után azt a jelentést küldte­­ Londonba, hogy Budapesten ‘ tel­j­es a nyugalom s Horthy kor­■­mányzó a jogrend föntartása érdekében csodákat mű­vel. A Duna-bizottságnak ugyancsak Budapes­­­ten időző angol képviselője, Troubridge ■ admirális, Hohlerral idejűleg nem ke­vésbé metmvuíitató jelentést küldött .

Next