Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)

1921-04-22 / 50. szám

% összes tett intézkedésekért, amelyeket Beniczky fölpanaszolt, a teljes fe­lelősséget elvállalja mert minden e kérdésben végrehajtott ren­delkezés kizárólag az ő közvet­len rendelkezése alapján történt. A kormányzó­ csak utólagosan szerzett min­denről tudomást A kor­mány húsvét hétfőjén éjszaka értesült arról, hogy két képviselő bizonyos lépéseket készít e­l­ő, amelyek odairányultak, hogy a kormánynak az 1920. évi I. t.-c.-ben lefektetett rendelkezések végrehajtására irányított intézkedését meghiúsítsák. Miután erről a budapesti államrendőrség főkapitányától telefonértesítést szerzett, azonnal elrendelte, hogy a képviselők vállalkozása megakadályoztassék és meg is kapta a jelentést, hogy utasításai értelmében ezirányban minden meg­történik. Lehetséges, hogy ezek a rendelke­zések Hajm­áskéren bizonyos téves be­nyomást keltettek. A kormánynak szá­mos Budapesten időző tagja a kor­mányzó rezidenciájában tartózkodott és számos telefonbeszélgetés a kormányzó szárnysegédjének telefonján történt, úgy hogy a hajmáskéri állomáson köny­­nyen keletkezhetett az a benyomás, mint hogyha a feltartóztatásra vo­natkozó rendelkezéseket a kor­mánynak valamelyik szerve tette volna meg. Miután ő képviselőtár­sainak személyét lehetőség szerint kímérni akarta, megüzente nekik, hogy azonnal visszatérhetnek Budapestre, ha kötelezik magukat, hogy azonnal nála megjelennek. Nem akarta az illető képviselőket a rendelkezés okáról érte­­síteni Minthogy megfelelő válasz érke­zett, a Budapestre visszatérő képviselő­ket lakásában fölkereste és közölte velük az okokat, amelyek miatt a tett rendelkezésekre kényszerült. Nem azért tette meg ezirányú nyilatkozatait, hogy a kor­­mányzó személyét fedezze, minthogy a kormányzó amúgy is csak utólag szerzett tudomást a történtekről, azonban viselni akarta a tett intézkedé­sek következtében előállott felelősséget saját személyében. Egyébként megkere­sést intézett a mentelmi bizottság elnö­kéhez, hogy az ügyet a legsürgősebben vizsgálja meg és éppen ezért kéri a pártokat, hogy ítéletüket egyelőre füg­gesszék föl Andrássy védi a királyt Gróf Andrássy Gyula (keresztény nemzeti egyesülés párti) védelmébe veszi a királyt Grieger képviselő ama szemrehányásá­val szemben, hogy 1918-ban az őt fenyegető veszélytől az országból kimenekült, ő korona­tanú lehet ebben az ügyben és mondhatja,­­hogy a király csak azért nem tért vissza Budapestre, ahol a forradalom akkor már kitört, mert nem akart véres polgárháborút előidézni. Saját életével a király nagyon keveset törődött akkor. Hangsúlyozza továbbá, hogy Magyarország ezeréves alkotmánya és Magyar­­ország életérdeke parancsolóan követeli, hogy­­a nemzetgyűlés a királykérdésben törvényes­­ megoldáshoz vezető utat találjon. A király­­választás gondolata egy borzasztó gondolat, de mégis a törvényes megoldást is el kell egyelőre halasztani addig, amíg a nemzet megint olyan helyzetbe jut, hogy saját akaratát ebben a­­kérdésben mások akaratával szent­iben érvényre tudja juttatni. A mi­niszterelnök programját nagy bizalommal üdvözli, ,mert annak alapgondolata a keresztény nem­zeti egyesülés pártjának gondolataival tökéletesen azonos. Helyesli a demagógia elleni küzdel­met és reméli, hogy a tervezett "alkotmány­­revízió nem fogja elhagyni a jogfolytonosság talaját, hogy a mait és a jelen között erő­teljes kapcsot építsen ki. Hangsúlyozza, hogy megfelel pártja programjának, ha a miniszter­­elnök a keresztény társadalmat keresztény alapokon akarja megszilárdítani. De minden lármás antiszemitizmust, amely hirdető­jének csak szégyenére válik, élesen elitél. Azt kívánja, hogy a keresztény társadalom eman­cipálja magát és a közgazdasági életben nagyobb hatalomhoz jusson, mint eddig. Beniczky bizonyít: Beniczky­ Ödön a házszabá­lyokhoz kért szót ezután. — Nem voltam jelen — mondotta — Tomcsányi igazságügyminiszter föl­­szólalásánál, de értesültem, hogy két­ségbevonta a tegnapi előadásomban fölemlített tények valódiságát, úgy tudom, azt mondotta, hogy a kormány­zóságnak csak annyi köze van a­ do­loghoz, hogy ő (az igazságügyminiszter) a kormányzóság telefon­ját vette igénybe intézkedéseinek közvetítésére. Van sze­rencsém ezzel szemben fölolvasni a következő táviratot: „A neszményi és tapolcai út mentén haladó autó, amelyben Szmrecsányi György és Beniczky­­" Ödön képviselők ülnek, föltartózta­­tandók. A képviselők letartóztatan­­dók, mentelmi joguk tekintetbevé­tele nélkül. Mindez jelen­tendő Budapestre, a kor­mányzó úr első szárny­­segédjének. Magasházy százados.“ Hornyánszky Zoltán: Szép mentelmi jog. (Zaj a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán: Szilágyi ne ideges­kedjék ! Beniczky Ödön: Van sze­rencsém egy másik táviratot is bemutatni. Ezt a táviratot a kormányzóság szárnyse­géd­ hivatala adta ki és arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszményi és tapolcai út mentén nem sikerülne a föltartóztatás, akkor a képviselők Szombathelyen, a város kapuja előtt tartóztatandók le és veendők őrizetbe. *Ez a távirat — így szólt az utolsó mondata — a miniszterelnök úrnak további intézkedés végett bemutatandó.“ Ezt a táv­iratot is Magasházy száza­dos adta le. Szilágyi Lajos: Meg van cá­folva, amit az igazságügy­miniszter mondott! Drózdy Győző: Így néz ki egy igazságügy m­iniszter! Beniczky Ödön: Ezek után a nemzetgyűlés tisztában lehet azzal, hogy kinek előadása felel meg a valóságnak. Ruppert Rezső: Szép hivatali titok­tartás. Tomcsányi Pál igazságügy­­miniszter: Az a látszat, amelyik előállhatott, csak onnan származhatott, hogy ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tartózkodtam. A jelentéseket csak azért adta le onnan, hogy a válaszok is oda érkezzenek. A kormányzóságtól adták le úgy az én rendelkezéseimet, mint a főkapitány­ságét is. Beniczky Ödön mégegyszer fölszólal és előbbi előadásához még hozzáteszi, hogy Hajmáskéren, letartóz­tatása alkalmával a vezénylő szá­zados kifejezetten a kor­mányzó nevében járt el. (Nagy zaj.) A vita ezzel véget ért s a miniszterelnök javaslatára a holnapi napra tűzték ki a va­gyonadó-javaslat vitáját. Végül Drózdy interpellált a Távirati Iroda túl magas üzemköltségei ügyében és megkér­dezte, hogy megfelel-e a valóságnak az a hír, mely szerint az irodát magánrészvény­társaság veszi át. i­a II . « Tomcsányit föláldozták. Bécs, április 21. Az „U. R.“ jelenti Budapestről: A Beniczky-ügy továbbra is élénken fog­lalkoztatja a politikusokat. A keresz­tény nemzeti pártban azt hangoztatják, hogy Tomcsányi igazságügyminiszternek, aki Beniczky feltartóztatásáért a fele­lősséget magára vállalta, vissza kell lépnie. A kisgazdák ezzel szemben azt erősítik, hogy Tomcsányinak helyén kell maradnia, mert helyesen járt el, amikor Beniczkyt föltartóz­tatta. Beniczky szombathelyi útja mögött ugyanis titkos célok rejtőztek. A keresztény nemzetiek a mentelmi bizottság határozata után szándékoznak csak nagyobb nyomaték­kal föllépni ebben az ügyben. Az angol alsóház ratifikálta a trianoni békét. A ratifikálás a francia kamarában. A briteki tárgyalásokat nem folytatják. — A­­­­vS munkatársától. — London, április 21. Az angol alsóház tegnapi ülésén második olvasásban elfogadta a trianoni békeszerződés ratifikálásáról szóló tör­vényjavaslatot A javaslatot a kormány nevében Harnsworth külügyi alállamtitkár ter­jesztette elő és indokolta meg. Harms­­worth ismertette a magyar békeszerződés részleteit és hangsúlyozta, hogy teljesen igazságos dolog, ha a szövetségesek az okozott károk megtérítését követelik Magyarországtól. Magyarország teljesítőképességének hatá­ráig kártérítésre köteles. Az osztrák-magyar monarchia föl­darabolása — mondotta Harmsworth — kellemetlen gazdasági következmények­kel járt, de remélhető, hogy a por­­toroszi értekezlet, amely a közeljövőben összeül, meg fogja oldani a Magyarországra és szomszédállamaira nézve nagy fontosságú problémákat. Pária, április 21. A kamara külügyi bizottsága meg­hallgatta Guerrier képviselő jelentését a trianoni békeszerződés ratifikálásáról. A bizottság nem döntött a ratifikálás kérdésében, hanem utasította az előadót, hogy terjesszen elő kiegészítő jelentést, figyelemmel a legutóbbi magyarországi eseményekre. Nem folytaták a csehszlovák­­magyar tárgyalásokat. — A Jövő prágai munkatársétól. — Prága, április 21. Hotovela kereskedelmi miniszter ma kije­lentette nekem, hogy a briteki tárgyalások folytatásáról egyelőre szó sem lehet.­­ — Mindaddig nem is tárgyalhatunk — mondotta a miniszter —, amíg erre nézve a külügyminisztériumtól utasítást nem kapunk. A részletes programot annak idején kölcsönö­sen megállapítottuk Bruckban és mi a ma­gunk részéről bármely pillanatban ismét meg­kezdhetjük a tárgyalásokat. Azonban addig, amíg a külügyminisztériumtól ilyen értelmű utasítást nem kapunk, még a részlet­kérdések tárgyalásába sem bo­csátkozhatunk. Az ezzel ellentétes hírek nem fedik a valóságot. Prága, április 21. A „Prager Presse“ értesülése szerint a csehszlovák-magyar tárgyalásokat, amelyeket a briteki megállapodás szerint Prágában és Budapesten folytatni kellett volna, egyelőre elhalasztották. (Mint Benes csehszlovák külügyminiszter ismételten kijelentette, a tárgyalások újbóli fölvételéről addig nem lehet szó, amíg a magyar kormány nem nyújt kielégítő biztosítékokat a habsburgi restauráció mindenkori megakadályozá­sára és demokratikus kormányzásra. ( A szerk.) Revíziót­ Londonból jelentik . A „Manchester Guardian“-ban Bernhard Shaw, Ramsay Macdonald, Smil­­lie, Barbusse, Knut Hamsun és mások kiáltványt tesznek közzé, amelyben követelik a versaillesi szer­ződés revízióját. A szerződést — írják — a legyőzött országok abban a remény­ben írták alá, hogy a béke szerzői a wilsoni tizennégy pont figyelembevételével fogják Európa ügyeit rendezni. A győzők azonban csak hir­dették, de nem követték ezeket az el­veket. Péntek, lír­ri 84arms sí Fehéren feketén. — A J­é­r fi munkatársától. — Béca, április 21.. Többször írtunk róla, hogy a cenzúra hál’ istennek megszűnt Magyarországon, aminek egyetlen és legvilágosabb bizonyí­téka az, hogy a lapok nem közölnek fehér ablakot a cikkeikben. Mindenütt fekete írás vak­, folytatólagosan, kihagyás nélkül. Hogy egy-egy politikai cikkbe apróhirde­tések kerülnek vagy gazdasági cikkbe po­litikai jelmondatok, az nem fontos, a fon­tos az, hogy cenzúra nincs. Egy kivételre mégis akadtunk. A „Ké­pes Krónika“ című­ illusztrált hetilapban a hátsó fedőlapon érdekes képre bukka­nunk. A hátlapon rajta van a Képes Kró­nika ízléses, csinos, kacskaringós lécrajza, a lap közepén gyönyörű szép, tiszta fekete kép, egyetlen nagy fekete mező, amelynek közepén fehér betűkkel van írva: „Az ide­szánt kép közlését a cenzúra nem en­gedte meg“. Az első, ami a kép láttára eszünkbe jut, az az, hogy valóban a legtalálóbb ér­zékeltetése, a leglogikusabb bizonyítása annak, — fehéren feketén —, hogy cen­zúra nincsen. Veszik észre a képben rejlő nagyszerű mélységet? Fehéren feketén. Ha fordítva volna, ha fehér alapon fekete betűkkel volna írva ez a szöveg, akkor aljas rágalom volna a magyarországi való helyzettel szemben, amely az, hogy nincs cenzúra. De, persze, így, megfordítva, fehér betűkkel fekete alapon, már változik a helyzet. Hogy is? Igen. Magyar­­országon így van. (Nem hiszik ? Olvassák el a mozirendeletet.) Vájjon mi lehetett a kép, amelyet nem volt szabad közölni. Talán fölvétel a Bri­tanniából? Vagy pillanatkép Kremza szá­zados úr kőbányai kirándulásáról ? Csoport­­kép az internáltak táborából? Nem való­színű. A szerkesztőnek van lelkiismereti cenzúrája és bizonyos, hogy ily csúnya képekkel nem akarta megmételyezni vasár­napi közönségét. Csak üdítő, léleknemesítő képet adhat olvasóinak a mai Magyarország boldog helyzetéről, amikor a nép végre, önmagára talált! Nem kell sokáig kutatnunk a közel­múlt eseményeiben, hogy kiderítsük, melyik lehet az az inditó esemény. A kép címe valami ilyesmi lehetett: „Őfelsége a szombathelyi parkban.“ „A király kilo­vagol.“ „Őrségváltás a szombathelyi kas­télyban.“ Vagy éppen: „A kormányzó hó­dolat teljesen üdvözli a királyt.“ Ilyen föl­emelő képet volt kénytelen Horthy, ha vérző szívvel is, töröltetni. Tudjuk, hogy az ő atyai, demokrata, szíve, mindig vér­zik, ha magasabb krisztusi szempontból kénytelen kezelés alá venni a lelkiismereti szabadságot és kénytelen meggátolni a szabad véleménynyilvánítást. Különösen a saját véleményének a nyilvánítását Hiszen ő az első legitimista az országban. A legelső magyar ember a király. A leg­első magyar legitimista a kormányzó. Hallatlan szenvedés lehetett neki, saját szive ellen emelni a kést amikor kimet-­t­szette a szines képet a fekete alapból. Nagy fájdalmát enyhíteni is igyekszik a­zíj­agyar sajtó, amely a magyar közvéle­mény képviselője — hiszen tudjuk! — és a lapok, mint szerdai számunkban olvas­gattuk, mindenképen igyekeznek a nép­szerűség jóleső meleg borogatásába bu­­gyolálni a kormányzó megsebzett szívét Istenem, ha már a kormányzó kénytelen megtiltani, hogy a király dicséretét zeng­jék, akkor legalább azt igyekszik elősegí­teni, hogy a király földi helytartóját, a kormányzót tegyék népszerűvé. És ha már nem sikerül végrehajtania szívének he tervét hogy Károlyt újra Magyarország királyává tegye, akkor legalább arra tö­rekszik, hogy Károly legbuzgóbb hivét Horthy Miklóst tegye azzá és ezzel leg­alább a Hab­sburg-eszmét juttassa diadalra. Ő akkor is hű Habsburg-párti marad, mikor a saját fejére teszi a koro­nát Mert ő hü a királyhoz és önmagához. Ó királyhű önmaga. Ó önmaga hű király — szeretne lenni. Hej, nehéz dolog is az a királyság­­a. ..

Next