Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-22 / 50. szám
% összes tett intézkedésekért, amelyeket Beniczky fölpanaszolt, a teljes felelősséget elvállalja mert minden e kérdésben végrehajtott rendelkezés kizárólag az ő közvetlen rendelkezése alapján történt. A kormányzó csak utólagosan szerzett mindenről tudomást A kormány húsvét hétfőjén éjszaka értesült arról, hogy két képviselő bizonyos lépéseket készít elő, amelyek odairányultak, hogy a kormánynak az 1920. évi I. t.-c.-ben lefektetett rendelkezések végrehajtására irányított intézkedését meghiúsítsák. Miután erről a budapesti államrendőrség főkapitányától telefonértesítést szerzett, azonnal elrendelte, hogy a képviselők vállalkozása megakadályoztassék és meg is kapta a jelentést, hogy utasításai értelmében ezirányban minden megtörténik. Lehetséges, hogy ezek a rendelkezések Hajmáskéren bizonyos téves benyomást keltettek. A kormánynak számos Budapesten időző tagja a kormányzó rezidenciájában tartózkodott és számos telefonbeszélgetés a kormányzó szárnysegédjének telefonján történt, úgy hogy a hajmáskéri állomáson könynyen keletkezhetett az a benyomás, mint hogyha a feltartóztatásra vonatkozó rendelkezéseket a kormánynak valamelyik szerve tette volna meg. Miután ő képviselőtársainak személyét lehetőség szerint kímérni akarta, megüzente nekik, hogy azonnal visszatérhetnek Budapestre, ha kötelezik magukat, hogy azonnal nála megjelennek. Nem akarta az illető képviselőket a rendelkezés okáról értesíteni Minthogy megfelelő válasz érkezett, a Budapestre visszatérő képviselőket lakásában fölkereste és közölte velük az okokat, amelyek miatt a tett rendelkezésekre kényszerült. Nem azért tette meg ezirányú nyilatkozatait, hogy a kormányzó személyét fedezze, minthogy a kormányzó amúgy is csak utólag szerzett tudomást a történtekről, azonban viselni akarta a tett intézkedések következtében előállott felelősséget saját személyében. Egyébként megkeresést intézett a mentelmi bizottság elnökéhez, hogy az ügyet a legsürgősebben vizsgálja meg és éppen ezért kéri a pártokat, hogy ítéletüket egyelőre függesszék föl Andrássy védi a királyt Gróf Andrássy Gyula (keresztény nemzeti egyesülés párti) védelmébe veszi a királyt Grieger képviselő ama szemrehányásával szemben, hogy 1918-ban az őt fenyegető veszélytől az országból kimenekült, ő koronatanú lehet ebben az ügyben és mondhatja,hogy a király csak azért nem tért vissza Budapestre, ahol a forradalom akkor már kitört, mert nem akart véres polgárháborút előidézni. Saját életével a király nagyon keveset törődött akkor. Hangsúlyozza továbbá, hogy Magyarország ezeréves alkotmánya és Magyarország életérdeke parancsolóan követeli, hogya nemzetgyűlés a királykérdésben törvényes megoldáshoz vezető utat találjon. A királyválasztás gondolata egy borzasztó gondolat, de mégis a törvényes megoldást is el kell egyelőre halasztani addig, amíg a nemzet megint olyan helyzetbe jut, hogy saját akaratát ebben akérdésben mások akaratával szentiben érvényre tudja juttatni. A miniszterelnök programját nagy bizalommal üdvözli, ,mert annak alapgondolata a keresztény nemzeti egyesülés pártjának gondolataival tökéletesen azonos. Helyesli a demagógia elleni küzdelmet és reméli, hogy a tervezett "alkotmányrevízió nem fogja elhagyni a jogfolytonosság talaját, hogy a mait és a jelen között erőteljes kapcsot építsen ki. Hangsúlyozza, hogy megfelel pártja programjának, ha a miniszterelnök a keresztény társadalmat keresztény alapokon akarja megszilárdítani. De minden lármás antiszemitizmust, amely hirdetőjének csak szégyenére válik, élesen elitél. Azt kívánja, hogy a keresztény társadalom emancipálja magát és a közgazdasági életben nagyobb hatalomhoz jusson, mint eddig. Beniczky bizonyít: Beniczky Ödön a házszabályokhoz kért szót ezután. — Nem voltam jelen — mondotta — Tomcsányi igazságügyminiszter fölszólalásánál, de értesültem, hogy kétségbevonta a tegnapi előadásomban fölemlített tények valódiságát, úgy tudom, azt mondotta, hogy a kormányzóságnak csak annyi köze van a dologhoz, hogy ő (az igazságügyminiszter) a kormányzóság telefonját vette igénybe intézkedéseinek közvetítésére. Van szerencsém ezzel szemben fölolvasni a következő táviratot: „A neszményi és tapolcai út mentén haladó autó, amelyben Szmrecsányi György és Beniczky" Ödön képviselők ülnek, föltartóztatandók. A képviselők letartóztatandók, mentelmi joguk tekintetbevétele nélkül. Mindez jelentendő Budapestre, a kormányzó úr első szárnysegédjének. Magasházy százados.“ Hornyánszky Zoltán: Szép mentelmi jog. (Zaj a Ház minden oldalán.) Meskó Zoltán: Szilágyi ne idegeskedjék ! Beniczky Ödön: Van szerencsém egy másik táviratot is bemutatni. Ezt a táviratot a kormányzóság szárnysegéd hivatala adta ki és arról szól, hogy abban az esetben, ha a neszményi és tapolcai út mentén nem sikerülne a föltartóztatás, akkor a képviselők Szombathelyen, a város kapuja előtt tartóztatandók le és veendők őrizetbe. *Ez a távirat — így szólt az utolsó mondata — a miniszterelnök úrnak további intézkedés végett bemutatandó.“ Ezt a táviratot is Magasházy százados adta le. Szilágyi Lajos: Meg van cáfolva, amit az igazságügyminiszter mondott! Drózdy Győző: Így néz ki egy igazságügy miniszter! Beniczky Ödön: Ezek után a nemzetgyűlés tisztában lehet azzal, hogy kinek előadása felel meg a valóságnak. Ruppert Rezső: Szép hivatali titoktartás. Tomcsányi Pál igazságügyminiszter: Az a látszat, amelyik előállhatott, csak onnan származhatott, hogy ezekben az órákban állandóan a kormányzói irodában tartózkodtam. A jelentéseket csak azért adta le onnan, hogy a válaszok is oda érkezzenek. A kormányzóságtól adták le úgy az én rendelkezéseimet, mint a főkapitányságét is. Beniczky Ödön mégegyszer fölszólal és előbbi előadásához még hozzáteszi, hogy Hajmáskéren, letartóztatása alkalmával a vezénylő százados kifejezetten a kormányzó nevében járt el. (Nagy zaj.) A vita ezzel véget ért s a miniszterelnök javaslatára a holnapi napra tűzték ki a vagyonadó-javaslat vitáját. Végül Drózdy interpellált a Távirati Iroda túl magas üzemköltségei ügyében és megkérdezte, hogy megfelel-e a valóságnak az a hír, mely szerint az irodát magánrészvénytársaság veszi át. ia II . « Tomcsányit föláldozták. Bécs, április 21. Az „U. R.“ jelenti Budapestről: A Beniczky-ügy továbbra is élénken foglalkoztatja a politikusokat. A keresztény nemzeti pártban azt hangoztatják, hogy Tomcsányi igazságügyminiszternek, aki Beniczky feltartóztatásáért a felelősséget magára vállalta, vissza kell lépnie. A kisgazdák ezzel szemben azt erősítik, hogy Tomcsányinak helyén kell maradnia, mert helyesen járt el, amikor Beniczkyt föltartóztatta. Beniczky szombathelyi útja mögött ugyanis titkos célok rejtőztek. A keresztény nemzetiek a mentelmi bizottság határozata után szándékoznak csak nagyobb nyomatékkal föllépni ebben az ügyben. Az angol alsóház ratifikálta a trianoni békét. A ratifikálás a francia kamarában. A briteki tárgyalásokat nem folytatják. — AvS munkatársától. — London, április 21. Az angol alsóház tegnapi ülésén második olvasásban elfogadta a trianoni békeszerződés ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot A javaslatot a kormány nevében Harnsworth külügyi alállamtitkár terjesztette elő és indokolta meg. Harmsworth ismertette a magyar békeszerződés részleteit és hangsúlyozta, hogy teljesen igazságos dolog, ha a szövetségesek az okozott károk megtérítését követelik Magyarországtól. Magyarország teljesítőképességének határáig kártérítésre köteles. Az osztrák-magyar monarchia földarabolása — mondotta Harmsworth — kellemetlen gazdasági következményekkel járt, de remélhető, hogy a portoroszi értekezlet, amely a közeljövőben összeül, meg fogja oldani a Magyarországra és szomszédállamaira nézve nagy fontosságú problémákat. Pária, április 21. A kamara külügyi bizottsága meghallgatta Guerrier képviselő jelentését a trianoni békeszerződés ratifikálásáról. A bizottság nem döntött a ratifikálás kérdésében, hanem utasította az előadót, hogy terjesszen elő kiegészítő jelentést, figyelemmel a legutóbbi magyarországi eseményekre. Nem folytaták a csehszlovákmagyar tárgyalásokat. — A Jövő prágai munkatársétól. — Prága, április 21. Hotovela kereskedelmi miniszter ma kijelentette nekem, hogy a briteki tárgyalások folytatásáról egyelőre szó sem lehet. — Mindaddig nem is tárgyalhatunk — mondotta a miniszter —, amíg erre nézve a külügyminisztériumtól utasítást nem kapunk. A részletes programot annak idején kölcsönösen megállapítottuk Bruckban és mi a magunk részéről bármely pillanatban ismét megkezdhetjük a tárgyalásokat. Azonban addig, amíg a külügyminisztériumtól ilyen értelmű utasítást nem kapunk, még a részletkérdések tárgyalásába sem bocsátkozhatunk. Az ezzel ellentétes hírek nem fedik a valóságot. Prága, április 21. A „Prager Presse“ értesülése szerint a csehszlovák-magyar tárgyalásokat, amelyeket a briteki megállapodás szerint Prágában és Budapesten folytatni kellett volna, egyelőre elhalasztották. (Mint Benes csehszlovák külügyminiszter ismételten kijelentette, a tárgyalások újbóli fölvételéről addig nem lehet szó, amíg a magyar kormány nem nyújt kielégítő biztosítékokat a habsburgi restauráció mindenkori megakadályozására és demokratikus kormányzásra. ( A szerk.) Revíziót Londonból jelentik . A „Manchester Guardian“-ban Bernhard Shaw, Ramsay Macdonald, Smillie, Barbusse, Knut Hamsun és mások kiáltványt tesznek közzé, amelyben követelik a versaillesi szerződés revízióját. A szerződést — írják — a legyőzött országok abban a reményben írták alá, hogy a béke szerzői a wilsoni tizennégy pont figyelembevételével fogják Európa ügyeit rendezni. A győzők azonban csak hirdették, de nem követték ezeket az elveket. Péntek, lírri 84arms sí Fehéren feketén. — A Jér fi munkatársától. — Béca, április 21.. Többször írtunk róla, hogy a cenzúra hál’ istennek megszűnt Magyarországon, aminek egyetlen és legvilágosabb bizonyítéka az, hogy a lapok nem közölnek fehér ablakot a cikkeikben. Mindenütt fekete írás vak, folytatólagosan, kihagyás nélkül. Hogy egy-egy politikai cikkbe apróhirdetések kerülnek vagy gazdasági cikkbe politikai jelmondatok, az nem fontos, a fontos az, hogy cenzúra nincs. Egy kivételre mégis akadtunk. A „Képes Krónika“ című illusztrált hetilapban a hátsó fedőlapon érdekes képre bukkanunk. A hátlapon rajta van a Képes Krónika ízléses, csinos, kacskaringós lécrajza, a lap közepén gyönyörű szép, tiszta fekete kép, egyetlen nagy fekete mező, amelynek közepén fehér betűkkel van írva: „Az ideszánt kép közlését a cenzúra nem engedte meg“. Az első, ami a kép láttára eszünkbe jut, az az, hogy valóban a legtalálóbb érzékeltetése, a leglogikusabb bizonyítása annak, — fehéren feketén —, hogy cenzúra nincsen. Veszik észre a képben rejlő nagyszerű mélységet? Fehéren feketén. Ha fordítva volna, ha fehér alapon fekete betűkkel volna írva ez a szöveg, akkor aljas rágalom volna a magyarországi való helyzettel szemben, amely az, hogy nincs cenzúra. De, persze, így, megfordítva, fehér betűkkel fekete alapon, már változik a helyzet. Hogy is? Igen. Magyarországon így van. (Nem hiszik ? Olvassák el a mozirendeletet.) Vájjon mi lehetett a kép, amelyet nem volt szabad közölni. Talán fölvétel a Britanniából? Vagy pillanatkép Kremza százados úr kőbányai kirándulásáról ? Csoportkép az internáltak táborából? Nem valószínű. A szerkesztőnek van lelkiismereti cenzúrája és bizonyos, hogy ily csúnya képekkel nem akarta megmételyezni vasárnapi közönségét. Csak üdítő, léleknemesítő képet adhat olvasóinak a mai Magyarország boldog helyzetéről, amikor a nép végre, önmagára talált! Nem kell sokáig kutatnunk a közelmúlt eseményeiben, hogy kiderítsük, melyik lehet az az inditó esemény. A kép címe valami ilyesmi lehetett: „Őfelsége a szombathelyi parkban.“ „A király kilovagol.“ „Őrségváltás a szombathelyi kastélyban.“ Vagy éppen: „A kormányzó hódolat teljesen üdvözli a királyt.“ Ilyen fölemelő képet volt kénytelen Horthy, ha vérző szívvel is, töröltetni. Tudjuk, hogy az ő atyai, demokrata, szíve, mindig vérzik, ha magasabb krisztusi szempontból kénytelen kezelés alá venni a lelkiismereti szabadságot és kénytelen meggátolni a szabad véleménynyilvánítást. Különösen a saját véleményének a nyilvánítását Hiszen ő az első legitimista az országban. A legelső magyar ember a király. A legelső magyar legitimista a kormányzó. Hallatlan szenvedés lehetett neki, saját szive ellen emelni a kést amikor kimet-tszette a szines képet a fekete alapból. Nagy fájdalmát enyhíteni is igyekszik azíjagyar sajtó, amely a magyar közvélemény képviselője — hiszen tudjuk! — és a lapok, mint szerdai számunkban olvasgattuk, mindenképen igyekeznek a népszerűség jóleső meleg borogatásába bugyolálni a kormányzó megsebzett szívét Istenem, ha már a kormányzó kénytelen megtiltani, hogy a király dicséretét zengjék, akkor legalább azt igyekszik elősegíteni, hogy a király földi helytartóját, a kormányzót tegyék népszerűvé. És ha már nem sikerül végrehajtania szívének he tervét hogy Károlyt újra Magyarország királyává tegye, akkor legalább arra törekszik, hogy Károly legbuzgóbb hivét Horthy Miklóst tegye azzá és ezzel legalább a Habsburg-eszmét juttassa diadalra. Ő akkor is hű Habsburg-párti marad, mikor a saját fejére teszi a koronát Mert ő hü a királyhoz és önmagához. Ó királyhű önmaga. Ó önmaga hű király — szeretne lenni. Hej, nehéz dolog is az a királysága. ..