Jövő, 1921. április (1. évfolyam, 32-57. szám)
1921-04-12 / 41. szám
41. szám Bécs, 1921 április 12, kedd I. év Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeile 79 Telefon 30-57 Távirati cím: 1 5 v 6, Wien Egyes számára: Ausztriában..................................5 korona Csehszlovákiában..........................120 fő Jugoszláviában ..............................1 dinár Romániában..................................2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Jugoszláv postatakaréki szám : 40.106 Hirdetéseket Ausztria területéről egyedíti. Schalek M. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle 11. :: Telefon 809, 5271) vesz föl .: Király és elnök. írta Szán Zoltán. Budapest, április 10. Bár vannak közjogi talmudisták, akik szerint Magyarország nemcsak hogy még királyság, de maga IV. Károly is még király, mégis nem egy kormánynyilatkozatból s ami fontosabb, nemzetgyűlési határozatból kétségtelenül kiviláglik a trón betöltetlensége, sőt magának az államfői hatalom természetének megállapítatlansága. Magyarán ez azt jelenti, hogy a magyar nép az előtt a kérdés előtt ül, hogy az országot királysággá vagy köztársasággá tegye-e ? Évezredek óta temérdek nemzet ádáz szellemi és véres fizikai harcokat vívott a saját kebelében e probléma körül: a századok legendájának ez egyik vezérmotívuma. De bár az alkotmányjogi elemzés kétségtelenné teszi, hogy a köztársaság egy tökéletesebb, a közérdeknek s az emberi méltóságnak jobban megfelelő államforma, mint a császárság vagy a királyság s a történelemből is kiviláglik, hogy az államok ide-oda ingadozások és visszaesések dacára egyre nagyobb számban alakultak , alakulnak át a fejedelemsé-égekből köztársaságokká, ezúttal mégsem tartom szükségesnek s épp ezért is nem tartom időszerűnek a köztársaság igazát kifejteni. Már csak azért se, mert hisz, bár egyáltalában nem akarom lekicsinyelni a kérdést, mégsem tartom legelső rangú fontosságúnak. Egy demokratikus és progresszív szellemű királyság, amelyben a királyi hatalom minimumra zsugorodott, sokkal kívánatosabb, mint egy születési arisztokráciát uraló oligarchikus vagy pláne terrorista köztársaság. Épp ezért bele lehetne abba is esetleg nyugodni, ha Magyarország egy ilyen demokratikus, parlamentáris királysággá válnék, ha egy teljesen szabad, a propaganda és a szavazás teljes szabadsága mellett megnyilatkozott népakarat választaná ezt az államformát. Ma azonban ilyesmiről Magyarországon szó sem lehet. Hisz még ha hirtelen rendeznének is valami plebispitum-félét, az is értéktelen volna. Legalább több havi tájékoztatási és meggyőzési szabadság kell, hogy megelőzzön mindenféle választási kampányt, ha ennek eredménye a mai, évek óta mesterséges sötétségben tartott Magyarországon erkölcsi szankcióval bírni akar. Ahelyett azonban, hogy ezt meggondolnák a hatalom mai birtokosai egész nyugodtan propagandát csinálnak a köztársasági eszme ellen, amely, szegény, nemcsak hogy nem védheti magát, de még egy gyűlés erejéig szóhoz se juthat. Holmi részletes alapos mérlegeléstől, amelyben a köztársaság és az örökletes monarkia értékei egyaránt a mérleg serpenyőjébe kerülnének, természetesen óvakodnak. Mintegy félvállról, odavetett megjegyzések formájában akarják elintézni a köztársaságot. Legkedveltebb érvük az az állítás, hogy a magyar nemzet túlságos temperamenturiosságánál fogva minden államfő-választás polgárháborúvá falálható veszedelmes mozgalmat jelentene. Ezt már annyiszor lehetett vallani hatalmas és még hatalmasabb ajkakról, hogy nem lehetetlen, hogy tájékozatlan lelkek itt-ott meghódoltak ezelőtt az érv előtt. Pedig igazán kevés politikai állítást lehet oly könnyen megcáfolni, mint ezt. Mert hisz, eltekintve attól, hogy a magyar nem is olyan féktelenül temperamentumos, mint ezek az urak hirdetik, legalább is nem teraperamentumosabb, mint a köztársaságban magát igen jól érző francia nép, ki mondja azt, hogy a köztársasági elnök választásának okvetlen veszedelmes izgalmasságú eseménnyé kell fajulnia? Egy gyermek születése okvetlen fájdalmas az anyára nézve, bár az orvosi tudás s a szülésznői ügyesség itt is sokat segíthet. Az államok élettörvényei, ha ilyesmikről egyáltalában beszélni lehet, lehetővé teszik azonban, hogy az államfő-szülés a lehető legsimább és legzajtalanabb esemény legyen. Amerikában tagadhatatlan nagy izgalmakkal jár az elnökválasztás, Franciaországban ellenben a képzelhető lenyugodtabb menetű esemény, a törvényhozás két házának Svájcban pedig egy olyan jelentéktelen és zajtalan mozzanat, hogy a svájci lapokat kivéve, nem is vesz róla senki tudomást. Én ezúttal nem akarok most állást foglalni amellett, hogy az esetleges magyar köztársaság elnökét az egész nép válassza-e és pedig közvetlenül vagy közvetve elektorok útján, vagy törvényhozók válasszák, továbbá, hogy legyen-e helyettese vagy nem sessék-e össze az elnök személye a miniszterelnök személyével, csak jelezni akarom, hogy igazán kis feladat ennek az ügynek ilyen vagy olyan formában való megoldása. Amiként a nép határozhat arra vonatkozóan, hogy királyt akar-e vagy köztársasági elnököt, épp úgy elrendelhet olyan államfőválasztási procedúrát, amely minden nagyobb izgalom létrejöttét kizárja. Különben is a köztársasági elnök állása nem az a rengeteg hatalmat és fényt összpontosító polc, amelyért egy modern államban a legnagyobb és legönzőbb ambíciók versengenének. Persze itt nálunk az államfőt másként, mint egy álalkotmányos, a hadsereg és diplomácia fölött rendelkező s emellett minden más tekintetben is akaratát érvényesíteni tudó kényurat el se tudják képzelni. Még a köztársasági elnököt is egy koronázatlan királynak és pedig jó habsburgi hagyományok szerint abszolutisztikus hajlamú királynak képzelik el, ahelyett, hogy a királyt egy megkoronázott köztársasági elnökképp igye,tenyé«?k 'i’’'*41)futani, amint ez Angliábar és Olaszországban történt. Mintha bizony nem lehetne a köztársasági elnöki állást olyanná alakítani, hogy a hatalomra, vagyonra és befolyásra éhes ambíciók ne is vágyjanak rá s így az elnökválasztás ne válhasson polgárháború, de még nagyobb izgalmak előidézőjévé se? lonttstol lesi « Mutet«» ? Horthy nem fogadta a pártvezéreket. — Rubínek cselssövénye. — Tolacsányit játszák ki nagyatádi Szabó ellen. — A tv 8 budapesti munkatársától. — val, szinte komprimált mutatvány abba a szörnyű posványból, ami a mai magyar politika. Jelentéseink a következők: Budapest, április 11. A magyar politikai válság a legkülönösebb fordulatot vette. Míg eddig a kisgazdapárt zöme, amely a jobbtörekvésű nagyatádi Szabó István mögött áll, keményen küzdött Teleki megbuktatásán, most újabban az eddigi koalíció föntartása mellett kardoskodik és hajlandóságot mutat aziránt, hogy Teleki maradjon a kormány élén. Hogy jutottunk el idáig? Vasárnap a kormányzó nem fogadta a pártvezéreket, amint az tervbe volt véve, hanem csak Rubinek Gyulát, aki mögött a kisgazdapárt egy kisebb csoportja áll. Hogy Rubinek, aki előbb fölkínálkozással keltett megütközést, mit akar, azt abból a mai hírből olvashatjuk ki, hogy egyszerre előtérbe jutott egy Tomcsányi-kabinet kinevezésének lehetősége. Ez a legravasabb dolgok egyike. Nyilvánvaló, hogy a szintén kisgazdapárti Tamcsányival akarják Telekiék — a bosszút lihegő Rubinek tanácsára — nagyatádi Szabót háttérbe szorítani a pártvezérségből. De nagyatádi fölfogta a tervezést, már talpon van és — már ő küzd a koalíció föntartásáért, akár Telekivel, minthogy így hátulról engedje leszúratni magát! Ez a személyi tusa, ezzel a formácsak Rubineket forradta a kormányzó. Nagy megütközést kelt politikai körökben, hoy a kormányzó az együttes kihallgatást, amelyet vasárnap délelőtt kellett volna tartania és amelyre a kisgazdapárt és a keresztényszociális párt vezető tagjai meghívást kaptak, nem tartotta meg. Egyedül csak Rubinek Gyula juthatott a kormányzó elé, mint kisgazdapárti politikus. Kétségtelen, hogy a miniszterségből korábban kibukott Rubinek, aki a válságról szombaton leadott ravaszi nyilatkozatával fölkínálkozott Telekiéknek, nagyatádi Szabóval szemben olcsón akarja szállítani a kisgazdapártot a megegyezéshez, csakhogy személyi aspirációit kielégíthesse vagy hogy bosszút álljon bukásáért Nagyatádin. Rubinek audienciájáról a következőket jelentik : Remélhető, hogy a válság rövidesen megoldást nyer és pedig oly kép, hogy Teleki megmarad helyén. Valószínű, hogy létrejöhet egy koalíció vagy a pártok bizonyos kibékülése, amire az új kormány támaszkodhatnék. A kisgazda mári — jelentik Rubinek elismeri Károlyt. • A legtipikusabb jelensége a mai magyar politikai életnek Rubinek Gyula volt föld, mivel Sügyi IfiliUs Röf és Stila Mtísa. Rubinek" tudhatná a szintén maga kezére dolgozó és szintén kibukott minisztertársától, a lószakértőtől, hogy még a kisgazda se tud egy ülőszerszámmal két lovat megülni, mégis egyben akar lenni szabadkirályválasztó is, meg habsburgpárti is. A Jövő már ismertette gonosz célzata fejtegetéseit, de mert úgy látszik Teleki-Horthyék éppen a Rubinek lelkiismeretlen sületlenségét és ravasz árulását ragadják meg a megoldás alapjául, följegyezzük nyilatkozatát, amelyet a „Nemzeti Újság“ számára tett és amelyet ez a legitimista kurzus-újság ezzel a diadalmas címmel közöl: A szabadkirályválasztók is elismerik IV. Károlyt királynak! Azt mondja: — Ha magam részéről nem tartom kizártnak, hogy mi szabadkirályi választók IV. Károly mellett döntünk, de ebben az esetben is új egyezményt kell kötni a dinasztiával, mert a pragmatika szankció hatályát vesztette. IV. Károly elismerte a magyar néphez intézett proklamációjában, hogy a pragmatika szankciónak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó része megszűnt, ezzel megdőlt a kölcsönös védelem kötelezettsége, de a szabad királyválasztók álláspontja szerint az egész pragmatika szankció hatályát vesztette és nem áll fen többé a trónörököés rendje. IV. Károly törvényes királya Magyarországnak, de Ottó királyi herceg nem trónörökös. Ezt az egyetlen megmaradt aggályát is gyorsan eloszlatja Bubinek, azt mondja, ezt a dinasztikus részt majd egy parlamenti bizottság elintézi. És akkor . . . — A trónöröklés rendjét és a nemzetnek a dinasztiával kötendő új egyezményét becikkelyezzük és akkor a király trónra léphet. Ez a szabad királyválasztók legitim álláspontja. A nemzetgyűlésen azonban teljesen ki kell kapcsolni a királykérdést és ebben a nemzet új megkérdezése után összehívandó országgyűlés lesz hivatva dönteni. Ezzel a frivol „állásponttal“ jutott be Robinak Horthyhoz audienciára, egyedül az összes pártvezérek közül Rubinek kihallgatásával kapcsolatosan — továbbra is támogatni fogja Telekit, ha a párt személyi kívánságait teljesíteni fogja. Rubinekről jelentik meg, hogy kihallgatásán a királykérdésben kifejtett közvetítő álláspontját ismertette a kormányzóval. Ez a közvetítő álláspont, amint a jövő jelentette már, valahogy úgy oldaná meg a királykérdést, hogy a szabadkirály választók esetleg majd Károlyt választják meg, de mindenesetre ebből a nemzetgyűlésből ki kell kapcsolni a királykérdést. Politikai körökben Állítólag remélik, hogy ez alapon sikerülni fog a koalíció föntartása, nem mellőzve azonban azt, hogy a koalíciós pártok között szabatosan körülírt megállapodásnak kell létrejönnie. E tekintetben a miniszterelnökségen már tárgyalások is indultak meg gróf Teleki és nagyatádi Szabó István között. E tárgyalások fejleményeitől függ a válság további sorsa. Telesd részéről sokban közeledés történt a kisgazdapárt álláspontjához, amely alapon valószínű, hogy biztosítani tudja a kisgazdapárt támogatását.