Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)
1921-12-01 / 245. szám
v.-' ■ l ’- ; ö’-f /■' ?• itrrfftnir'rn",>,^Tr--i'j'‘*if*r- T-r-nrrrr r-r—amaa—a—rím ■imwir'. - ‘......... ........................ »■ *, ___________ y* ________ Bécs, 1021 december 1, csütörtök 245. számév Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kerület, Rechte Wienzeile 79. szám Telefon 30-57 Távirati cím: Jovo Wien Egyes szám ára Ausztriában ............... 30 korona Csehszlovákiában ............. 140 cb Jugoszláviában ..............1 dinár Romániában ............. ..2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket a J 5 SS részére fölvesz a kiadós hivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Bethlen kudarca, írta Lovászy Márton. Miniszterelnöksége első pillanatától fogva az egységes párt veszszőparipáját lovagolja gróf Bethlen István. Azt hitte ez az ügyes, sima, ravasz politikus, hogy ügyesség, simaság, ravaszság elegendők ahhoz, hogy az idők kerekét megállítsák és a Tiszakorszak arany napjait visszavarázsolják. Hasonlóképen az ő politikai eszményképéhez, Tisza Istvánhoz, Bethlen István sem tudta azt, hogy a kormányzathoz nem elegendők a trükkök, hanem ahhoz elvek és eszmék kellenek, mégpedig olyan elvek és eszmék, amelyek összhangban állanak mind a kormányzott nemzet, mind az emberiség érdekeivel, törekvéseivel, haladási vágyaival, így azután egy teljes félévet vesztegetett el Bethlen István gróf a magyar nemzet drága idejéből erre az eleve kudarcra ítélt, meddő, hiábavaló kísérletre. Most, úgy látszik, véglegesen és tökéletesen meghiúsult az egységes párt terve. Sem a kereszténypárt, sem a -" , •* * •■)- c •« ... T-v* V*~ *iL. -■ iiu ■ .** IM i. tv UvJ’iiciij v-tíitir. A kereszténypárt, amely a legfőbb büdös abban, hogy a kommün bukása után nem következett be Magyarországon az igazi demokrácia nemzetegyesítő és megújító korszaka, különben is végső napjait éli. Legitimista szárnyát a tragikomikus végű királypucs, klerikális szárnyát pedig a harmadfélévi meddőség kompromittálta és járatta le. Ez az utóbbi rész szívesen menekülne az új egységes párt fedele alá, de egymagában még Bethlen számára is nagyon csekély értékű ahhoz, hogy az új alakulás bázisául szolgáljon. A legitimista csoportot természetesen Bethlennek a királlyal szemben elkövetett árulása és vezéreinek fogvatartása választja el halálos gyűlölködéssel a miniszterelnöktől. De sokkal fontosabb, mint ennek a kettészakadt, végvonaglásban fetrengő pártnak a magatartása, a kisgazdapárt szerepe. Ez a párt alkalmasabb médiumnak látszott Bethlen törekvései számára ; eddig legalább mindig beadta a derekát és sokszor kihúzta a csávából a megszorult miniszterelnököt. Most azonban Bethlen nem kevesebbet követelt tőle, minthogy szűnjön meg kisgazdapárt lenni és lépjen elő kormányzópártnakc. Ez az „előléptetés“ természetesen egyet jelentett volna a párt megsemmisülésével. A párt kénytelen lett volna elrúgni maga alól a népies talajt, amelyből megszületett, amelyen nagyra nőtt és parlamenti többséggé kerekedett, hogy átalakuljon Tisza-féle mengepárttá, amelynél a képviselőket nem a nép választja, hanem a főispánok és a hivatalos kortesszervezet segítségével a kormány nevezi ki. A nadrágos kisgazdaképviselőknek, Rubineknek és társainak lett is volna kedvük a régi szerep újrafölvételére, csakhogy a csizmás kisgazdák, főképen pedig nagyatádi Szabó István az utolsó pillanatban észrevették, hogy a pakli egyenesen ő ellenük irányul és hogy Bethlen ilyen módon akarja őket a parlamentből kiszorítani, hogy a nemzetgyűlésből kiirtsa a demokrácia utolsó maradványát is és helyreállítsa a régi, pompás, kaszinószerű „úri“ parlamentet. Így történt, hogy a csizmások a nadrágosokat és verik az egységes párt tervét kegyetlenül leszavazták. Mit fog most csinálni Bethlen ezután a csattanós kudarc után ? Ha Magyarországon csak egy morzsányi igazi alkotmányosság volna, el kellene tűnnie a politikai színtérről. Csakhogy Magyarországon nem az alkotmányosság, hanem katonai diktatúra uralkodik, amely el van határozva megsemmisíteni, eltávolítani az októberi nagy forradalmi átalakulás minden demokratikus vívmányát és maradványát Ez a diktatúra, akár csak Ferenc TA|7«pf re.«?}: acjVIjfr a*’ni? alkotmányos látszatot, amíg az paríroz neki, de amint komoly ellenállás mutatkozik, kész levelni az álarcot és az erőszak fegyvereihez nyúlni. Ennek a diktatúrának most Bethlen István gróf a politikai exponense és ezért marad meg kormányelnöknek akkor is, amikor a nemzetgyűlésen a talaj teljesen kicsúszott alóla. Ő abból, hogy a nemzetgyűlés pártjai visszautasítják az Ő „kibontakozási“ tervét, nem azt a következményt vonja le, hogy lemond, hanem azt, hogy fölveszi a harcot a nemzetgyűlés ellen. Máris fenyegetőzik házföloszlatással és azzal, hogy az új választást a Wekerle-féle szűkített választójog alapján ejti meg, vagyis a nemzetgyűlés félretolásával, önkényesen állapítja meg a választójogot és a kormányzati hatalom minden eszközét igénybe veszi a „renitens“ elemek ellen. Ugyanígy cselekszik a királykérdésben is : a nép, az ország, a nemzetgyűlés meghallgatása nélkül a királyjelölés és a király személyében való megállapodás jogát tisztán és egyedül a kormánynak tartja fönn. Szóval, egész nyersen dokurmentálja azt, hogy a kormány fölötte áll népnek, országnak, nemzetgyűlésnek. Eddigelé nem sok szerencséje volt Bethlen Istvánnak a régi rend és a régi világ visszaállítását akaró törekvéseivel. Legitimizmusa azzal végződött, hogy kénytelen volt a trónfosztó javaslatot megszavaztatni; pártegységesítő tervei azzal végződtek, hogy keresztények és kisgazdák egyaránt kikosarazták. Bátrak vagyunk megjósolni neki, s hogy ezutáni tervei sem fognak sikerülni. Az októberi eszmék ereje nagyobb mint az övé. Amiket október, akart: szabadság, demokrácia, a dolgozók összefogása, azok korszerűek és természetesek; amitői akar: visszacsinálni a történelmet, az korszerűtlen és természetellenes. Ezért bukdácsol Better István gróf kudarcról kudarcra. Beshiew mint difsilgnált miniszterelnök li m@i!b*gkoSf. A kisgazdák fötleszftották a megS!!*p««SS»!. — Az egységes párt terve ismét füstbe ment. — KotRj újból BsiSilent designéba. — & keresztény« párt frontot változtatott. Töbötségi párt — kisebbségi kormány. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, november 30. Már jeleztem a politikai helyzetről szóló legutóbbi beszámolómban, hogy a pártközi konferencia hétfői határozatával, amely elvben hozzájárult Bethlen programja alapján az egységes párt megalakításához, még korántsem jutott megoldáshoz a hónapok óta tartó politikai válság. A pártközi konferencia elvi megállapodása után a végleges döntés a pártok külön értekezletére maradt s ezeken a külön értekezleteken föl is borult ismét a helyzet. ,rámünkre: életbekievezett sivár komédia legkirívóbb komikuma nyilvánult meg a keddi pártértekezleteken. Bethlen tervét a legutolsó pillanatban a kisgazdák buktatták meg. Az elvi megállapodásokat kötő, amellett folytonosan pakfeáló kormányzópártok hirtelen szerepet cseréltek. A kisgazdapárt, amely hétfőn még lepaktált a miniszterelnökkel, elfogadta programtervezetét és hozzájárult az egységes párt megalakításához, kedd este már zordon hűvösséggel fogadta értekezletén Bethlent, zajosan helyeselt az ellenkező állásponton levő nagyatádi Szabónak, s végül is olyan határozatot hozott, amely az elvi megállapodással ellentétben lehetetlenné tette a dezignált miniszterelnök számára rögeszméjének, az egységes pártnak a megvalósítását. A kereszténypárt magatartása nem kevésbé paródikus jellegű komoly politikai szempontból. Ez a párt már elejétől fogva húzódozott attól, hogy a kisgazdapárttal fuzionáljon. Bethlen összeboronálási kísérletét nagy antipátiával fogadta és még kedd délben is az az általános nézet uralkodott politikai körökben, hogy a kereszténypárt inkább felbomlik, desemmi ism alatt sem csatlakozik Bethlen programjához. Ezzel szemben kedden este az történt, hogy a kereszténypárt nem határozott semminő irányban sem, hanem állásfoglalását függőben tartotta addig, áráig a kisgazdapárt határozata ismeretessé nem vált. Mihelyest szerdán reggelre nyilvánosságra került a kisgazdapárt ama határozata, hogy nem adja föl különállását , legföljebb csak abba megy bele, hogy más pártok tagjai hozzá csatlakozzanak, egyszerre fordított a köpenyegen egyet, a kereszténypárt és kimondta, hogy hajlandó támogatni Bethlen programját, hajlandó részt venni az egységes pártban és lemond a legitimista propagandáról. Így lesz maga a komédia. Hogy a színfalak mögött mi játszódott le kedd óta, hogy ekkorát változtak az „elvi meggyőződések“, arra könnyen következtethet az, aki figyelemmel kiséri a kurzuspolitika morálját. Kedden délben volt Nagyatádi utoljára kihallgatáson Horthynál. A kihallgaatásztár ú úgy nyilatkozott, hogy p* v. Bethlen-kormányban „nem vállalt” tárcát. Ebből a nyilatkozatból kiderült, hogy a kereszténypárt intrikája Szabó ellen sikerrel járt végre és Horthy megérttette Nagyatádival, hogy további miniszterkedésére nem reflektál. Eme Nagyatádi, aki egy kis fifikáért szintén nem megy leckeórára a kereszténypárthoz, gyorsan megdolgozta párthíveit és estére fölborította Bethlen tervét, az előző napi „elvi“ megállapodásokkal egyetemben. Az még csak természetes, hogy ezután a kereszténypárt siet Bethlen támogatására, s mivel a kisgazdapárt kedden meggondolatlanul eljátszotta a jó fit szerepét, ő akar a nyeregbe ülni, s szeretne az egységes párt gerince lenni, s mivel két dudás agy sem fér meg egy csárdában, a kisgazdák pedig legutóbb gikszert fújtak, szívesen vállalkozna arra a szerepre hogy ő legyen az egyetlen dudás. Mindebből kiviláglik az a tanulsághogy Bethlen egységes párt ,deá,a Valóban csak mánia, mert nem lehet két olyan pártból egységes kormányzópártot csinálni, amelyek, ha nem is halálos ellenségek, de halálosan utálják egymást és csak abban egyeznek meg, hogy együttes erővel utálják Bethlent is A miniszterelnök kudarca egyébként teljes, de — Horthy rendszeréről lévén szó — nem végérvényes. A válság a „Magyarország“ szerda esti száma szerint döntő fordulathoz érkezett. Bethlen István gróf, designért miniszterelnök szerdán reggel tanácskozott Vass Józeffel, azután Rubinek Gyulával és Tomcsányi Pál Vilmossal. Ezek a tanácskozások nem nyúltak ugyan túlságosan hosszúra, azonban érdekességük az, hogy megérlelték a dezignált miniszterelnök elhatározását. A lap hiteles forrásból merített információja szerint