Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1958-09-20 / 1. szám

A Budapesti Műszaki Egyetem oktatóinak világnézeti továbbképzése „Egyetemi és főiskolai ifjúságunk nevelését csak megfelelően képzett, marxista világnézetű, politikailag szilárd oktatóikar tudja megoldani.”— állapítják meg a MSZMP művelődési politikájának irányelvei. — „Értelmiségi politikánk rendkívül fontos feladataként külön is fel kell emelni a nem marxista értelmiség ideológiai átformálásának kérdését. Ezt a munkát az eddiginél magasabb színvonalon kell tovább folytatni...” Egyetemiünk pártszervezete és vezetősége ezeket a következtetéseket az ellenforradalom tanulságaiból már a múlt tanév elején levonta és országunkban elsőként már 1957. december 11-én újból megindította az egyetemi tanszemélyzet ideológiai oktatását. Már előzőleg elemeztük a régebbi oktatás hibáit. Szigorúan ragaszkodunk a részvétel teljes és tényleges önkéntességéhez! Ezzel szemben fokozni kívántuk a világnézeti oktatás vonzóerejét, és biztosítani kívántuk egyrészt a legmagasabb színvonalat, másrészt a továbbképzés olyan mértékű változatosságát, hogy mindenki módot találjon az igényeinek és előképzettségének legjobban megfelelő tárgyú és módszerű tanulására. A résztvevők nagy száma— az oktatók kereken 55 százaléka — bizonyította nemcsak ezen elgondolások helyességét, hanem azt is, hogy az oktatók zöme maga is szükségét látta ideológiai továbbfejlődésének. Különösen örvendetes, hogy 10 oktató jelentkezett tudományos dolgozat készítésére saját maga választotta ideológiai témáról. A többiek zöme persze még kevés törekvést mutatott ideológiai elméleti tudásuk hiányainak rendszeres kiegészítésére és annak továbbfejlesztésére és egyelőre a továbbképzés legkötetlenebb formáit választotta. A továbbképzést idén október elején 5 formában indítjuk meg. A tavalyi filozófiai tanfolyam folytatása mellett újból indítunk 3 éves filozófiai és politikai gazdaságtan tanfolyamokat azok számára, akiknek tárgyi tudása ezeken a területeken hiányos, vagy nem elég rendszeres. A filozófiatanfolyam egyben a kandidátusi vizsgának erre a tárgyára is előkészít. A vitakörök — a jelentkezők számától függően egyelőre hármat: művelődéspolitikait, világpolitikait és gazdaságpolitikait vettünk tervbe — azoknak valók, akik az alapvető tárgyi tudással már rendelkeznek, de nehézséget okoz ennek alkalmazása a mindennapi életre és a napi politikára. Ez a forma különösen alkalmas arra, hogy a résztvevők szabadon kifejezzék véleményüket és minden esetleges kételyüket tisztázzák. Az önálló tanulás azok oktatási formája, akik már elegendő ismeretekkel és bizonyos készséggel azok alkalmazásában is rendelkeznek és tudásukat a szakmájuknak és érdeklődési körüknek megfelelő irányban tervszerűen kívánják elmélyíteni. Az önálló munka eredményét általában dolgozat alakjában kell feldolgozni. Új oktatási forma a „Válogatott fejezetek“ a filozófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus tárgyköréből. Kissé hasonlít az előadássorozatokhoz, de azoknál kötöttebb, mert a résztvevők az előadások anyagát külön összejöveteleken részletesen megvitatják. A filozófiasorozatot idén — megjelenésének 50. évfordulója alkalmából — Lenin: „Materializmus és Empiriokriticizmus” c. művének szenteljük, a Tudományos Szocializmus-sorozatot pedig a Magyar Tanácsköztársaságnak, annak, 40. évfordulójára. Ezeket a formákat egészítik ki az előadássorozatok — egy filozófiai-természettudományi és egy gazdaságpolitikai. Látogatásuk kötetlen és szabad minden oktató számára, akár részt vesz az ideológiai oktatás más formájában, akár nem. Az előadások végén is lesz alkalom egyes kérdések feltevésére, esetleg megvitatására. A világnézeti továbbképzés 1958/59. évi részletes programja a napokban eljut az érdekeltekhez. Igyekeztünk azt olyanná tenni, hogy minden oktató szívesen lásson hozzá ideológiai ismeretei gyarapításának. Oktatóink ne csak kötelességszerűen, hanem őszinte érdeklődéssel igényeljék ezt és kedvvel igyekezzenek eleget tenni pártunk azon várakozásának, „hogy fokozottan törekedjenek a marxizmus— leninizmus világnézetének megismerésére és elsajátítására”, hiszen enélkül képtelenek lesznek a gondjaira bízott ifjúságot szocialista szellemben oktatni és nevelni és a dialektikus materializmus megtermékenyítő hatása nélkül tudományos munkásságuk is előbb-utóbb zsákutcába kerülhet RUDNAI GUIDO egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem ideológiai oktatási bizottságának elnöke EGYETEMI arcképcsarnok BODÓ BÁCSI A nyári termelési gyakorlatok, üzemlátogatások alkalmával a néhány éve, vagy több évtizeddel ezelőtt végzett mérnökök egyaránt szívesen emlékeznek vissza az egyetemen eltöltött éveikre. Vidám és komoly történetek váltakozva kerülnek ilyenkor elő, de a visszaemlékezések során igen gyakran visszatérő kérdés: hogy van Bodó bácsi? Ott van-e még az egyetemen? Mi is az oka ennek az érdeklődésnek, miért van az, hogy e ma is közöttünk dolgozó szerény Bodó doktor úrra ilyen szeretettel gondolnak vissza volt hallgatóink? Dr. Bodó László 1927-ben került a Műegyetem Egészségvizsgáló Intézetébe, egyidőben a nemrég elhunyt igazgató-főorvossal, dr. Markovits Ferenccel ésa ma is itt működő Szacsvay Gyulával. Több mint 30 esztendeig dolgoztak ők hárman együtt, állandó magvát alkotva az egyetemi orvosi rendelőnek, s lelkiismeretes, fáradhatatlan orvosi munkájukat az utóbbi évtizedek szinte valamennyi mérnöke ismeri. Bodó bácsi típusa a szerény, hivatásának élő orvosnak, aki mindiig a háttérben marad, s dolgozik, tudásával, szakmai eredményeivel nem hivalkodik. Orvos-nagyapjának önzetlen, szeretettel teli egyénisége volt példaképe, aki egy kis erdélyi falu orvosa volt, körülvéve a szegény lakosság szeretetével és megbecsülésével. Ezt a szellemet követte Bodó bácsi is napi munkája során, s rendelőjének nyitott ajtaját a rászorulók mindig megtalálták. — Úgy éreztem — mondja —, hogy a nagyvárosi forgatagba bekerült fiatalságnak sokszor nagyon hiányzik az apai szó és jó tanács. Orvosi munkám során e hiányzó apai hangot igyekeztem az egyetemisták felé megütni, a hozzám fordulókat nem „egy betegnek”, „egy sorszámnak”, hanem fiamnak tekintettem. A legnagyobb öröm számomra az, hogy több mint 30 éves műegyetemi praxisom alatt sikerült a hallgatóság bizalmát elnyernem éppen azon a szakterületen, amelyen az orvos munkája során a legtöbb kényes, személyi problémával találkozunk. A hozzám fordulók jelentős része nem betegséggel jelentkezik, hanem orvosi egészségügyi és lelki kérdésekre vár tőlem tanácsot, megnyugtatást. Saját orvosi szakterületéről szólva megemlíti dr. Bodó László, hogy az utóbbi évtizedben igen örvendetes módon a nemi betegségek egyetemünkön szinte megszűntek, negyedévenként elvétve fordul elő egy-egy megbetegedés. Nem vitás, hogy nem csupán az új gyógyszerek, antibiotikumok széleskörű alkalmazásának, hanem a betegek és egészségesek körében végzett tanácsadás, felvilágosítás, fokozott egyéni gondoskodás következménye is, amelyben egyetemünkön Bodó bácsi munkájának nem kis szerep jutott. Dr. Markovits igazgató főorvos halála után őt kívánták az Egészségvizsgáló Intézet élére állítani, ő azonban nem vállalta e tisztséget, félve attól, hogy az ezzel járó adminisztratív elfoglaltság elvonná őt betegeitől. „Én már csak a három évtizede végzett munkámat, az eddigi módon szeretném folytatni itt, az egyetemen, amelyet annyira megszerettem s amelynek minden tagja szívemhez nőtt“ — mondja búcsúzóul Bodó bácsi. Mi pedig, egyetemi hallgatók és dolgozók, e „tervéhez” még igen hosszú életet és jó egészséget kívánunk neki. ISMÉT MEGJELENÜNK! Egyetemünk lapja a Jövő Mérnöke újra megjelenik Fizess elő számaira. Előfizetés fél évre 6 forint. Hallgatók az évfolyamok KISZ vezetőségénél, a dolgozók a szakszervezeti bizalmiaknál fizethetnek elő. Ellenforradalmi események a Műszaki Egyetemen... A Jövő Mérnöke következő számtól kezdve cikksorozatban ismerteti az 1956 októberi ellenforradalom alatt a Műszaki Egyetemen lejátszódott eseményeket. ixerrumi a világ körül — Tanulmányút a Szovjetunióban Lázár József, a Villamosgép Üzemtan Tanszék aspiránsa nemrég tért vissza moszkvai és leningrádi tanulmányútjáról. Az alábbiakban rövid beszélgetésünkről számolok be a ,,Jövő Mérnöke” olvasóinak. — Úgy tudom, elsősorban az elektrotechnikai kutatóintézetek munkáját tanulmányoztad, milyen munka folyik ezekben az intézetekben? — Tanulmányutam nagy részét a Szovjet Tudományos Akadémia Krzsizsonovszkijról elnevezett moszkvai elektrotechnikai kutatóintézetekben töltöttem. Szűkebb szakmai területünket érintő kutatási témák közül két dolog tett rám mély benyomást. Az egyik az, hogy igen nagy anyagi és szellemi ráfordítással foglalkoznak mozgóalkatrész nélküli, tisztán mágneses erősítőkkel dolgozó generátor feszültséggyorsszabályozók kifejlesztésével, illetve kikísérletezésével. Bár kétségtelen, hogy a Szovjetunió villamosenergetikai rendszerének adottságai erősebben indokolják e problémakör előtérbe helyezését mint nálunk, azonban véleményem szerint a hazai nagyfeszültségű együttműködő rendszer kiépítésével párhuzamosan nálunk is fokozódni fog az igény a korszerű feszültség,gyorsszabályozókat illetően, különösen, ha egy nemzetközi együttműködő rendszerbe való erőteljesebb bekapcsolódásra számíthatunk. Említésre méltó, hogy az utóbbi időben tanszékünk is kidolgozott és hazai eszközökkel elkészített egy korszerű feszültséggyorsszabályozót, bár ez még nem tisztán mozgó alkatrész nélküli elemekkel dolgozik, de mindenesetre ezzel megtettük az első komoly lépést a fejlődés irányába. Mély benyomást tettek rám továbbá azok a technikai berendezések, illetve felszerelések, amelyeket az egyes intézetekben a kutatómunkában felhasználnak és amelyek nélkül az egyes problémák gyors és eredményes megoldása ma már alig képzelhető el. Gondolok itt elsősorban a számológépekre és szűkebb szakmai területünkön a dinamikus stabilitás kismintákra. Alkalmam volt megismerkedni a Szovjetunió legnagyobb dinamikus modelljének munkájával és nem egy helyen olyan számológépekkel, melyeket az illető intézet munkatársai házilag készítettek. Ilyen eszközökkel egy-egy feladat a legkisebb idő és munkaráfordítással oldható meg sőt olyan feladatok megoldása is lehetővé válik, amelyeket papír ceruzával való számítással megközelíteni kilátástalan. — Milyenek a kutatási munkakörülmények? — Mint az előbb mondottakból is kitűnik, laboratóriumokban dolgoznak a kutatócsoportok, kellő létszámú segédszemélyzet és modern kísérleti berendezések könnyítik a munkát. — Kutatómunka csak a kutatóintézetekben folyik vagy az oktatási intézményekben is? — Igen, hasonlóan mint nálunk a különböző oktató intézetek egyes tanszékei oktató munkájuk mellett kutatási feladatokat is kapnak és a különböző iparvállalatok, üzemek is megbízzák a tanszékeket problémáik megoldásával. Az ezekből származó bevételeik egy része laboratóriumaik fejlesztésére szolgál — Mi a véleményed, hogyan lehetne fejleszteni hazai kutatómunkánkat a szovjet tapasztalatok felhasználásával? — Több korszerű kutatási segédeszközt kell biztosítani a hazai kutatás részére is. Tovább kellene szélesíteni a mérnökcseréket, hogy kutatóink személyes kapcsolatokat építhessenek ki szovjet kollégáikkal, így egymás eredményeinek megismerésével és felhasználásával végezhessünk eredményesebb munkát. — Szakmai kérdéseken túlmenően milyen benyomásokat szereztél meg, mit láttál s mi tetszett leginkább? — Hatalmas lakásépítkezések folynak, különösen Moszkvában az új egyetem környékén. Másrészt tiszták a városok. Ezt nemcsak azzal érték el, hogy rendszeresen locsolják és söprik az utakat, hanem azzal is, hogy különösen a főbb útvonalakon nagyon sűrűn helyeznek el jól látható szemétgyűjtőket. Felejthetetlen látvány a Kreml, nagyon szép a Leninhegyi egyetem és a Metro, csodás a leningrádi Ermitázs és a sok muzeális kincs. Meghatódva álltam a Szmolnij palotában Lenin dolgozószobájában és a Moszkvai Mauzóleumban. — Melyik volt a legemlékezetesebb technikai érdekesség azok közül, amelyeket láttál? — A Panoráma mozi Moszkvában 131 méter széles, 11 méter magas, a nézőtérről tekintve homorú hengerpalást alakú vászon, melyre három különböző helyen elhelyezett géppel vetítik a teljes képet. A hang mindig a megfelelő irányból jön. Tökéletes térérzetet kelt a vetítés, pl. egy kaukázusi felvételnél, amelyet egy kanyargós úton gépkocsiból készítettek, vetítéskor a nézőtéren mindenki mereven megmarkolta a szék karfáját és velem együtt mindenki oldalra dőlt székében nehogy kiessen a kanyarban a kocsiból. — Milyen vendéglátásban részesültél kintléted alatt? — A hivatalos szervek meszszemenően gondoskodtak nemcsak műszaki, de kulturális programom kielégítéséről is, de ennél is sokkal kellemesebb emlékem az, hogy az emberek rendkívül szívélyesek, barátságosak, vendégszeretőek és közvetlenek. Sokan érdeklődnek az itthoni helyzetről, érdekli őket hogyan élünk, hogy állítottuk helyre az ellenforradalom alatt megrongálódott Budapestet és gazdasági életünket, szeretnek bennünket és örülnek sikereinknek. Kovács László JÖVŐ MÉRNÖKE 3 mm. HA ÍGY MEGY TOVÁBB A technika betört a szórakozóhelyekre is! Párizs egyik éjszakai mulatójában a zenét robotemberekből álló trió szolgáltatja. A hangszerek valódiak, a dobos és a Harmonikás kezét elektromos árammal irányítják, a szaxofon sűrített levegővel működik. Az automatizálás következő foka nyilvánvalóan az lesz, hogy a rock and roll-t is gépek ropják, a vendégek kényelmes karosszékekből szemlélhetik, hogyan szórakoznak helyettük a huzalok és rádiócsövek... Sajtótájékoztató a Műszaki Egyetemen Dr. Csűrös Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora kedden délután sajtótájékoztatót adott. Ismertette, hogyan készültek fel az 1958-59-es tanévre. A megoldásra váró feladatok közül elsőrendű az ellenforradalmi események okozta ideológiai, és lelki zűrzavar végleges felszámolása. Az 56-os szomorú tapasztalatok figyelmeztetik a professzorokat, hogy a fiatalok oktatása mellett a nevelés a legfontosabb. Egy ember mérnökké nevelése államunknak átlag 8—10 ezer forintjába kerül, tehát nem mindegy, hogy hazánkat építi, vagy nyugatra disszidál. Csűrös elvtárs közölte, hogy külföldi kapcsolataink egyre jobbak. A Szovjetunióból és a népi demokratikus államokból 15 vendégprofesszor járt egyetemünkön és számolt be a hazai technika jelenlegi fejlődési fokáról. Tárgyalnak diák-csere akciók lebonyolításáról is. Az atomerő békés felhasználása, a jelzett atomokkal folyó kutatás különleges vegyészszakembereket igényel. A múlt hónapban készült el a kísérletekhez a modernül felszerelt izotóp laboratórium. A beszámolóban hallottunk a felvételi vizsgák tapasztalatairól, valamint a jelenlegi műszerállományról. Dr. Csűrös Zoltán rektor szavait az üzemi ösztöndíjrendszer ismertetésével zárta. Be. ((jf.VAIi.it! GffllAMl! Ha elgondolkozunk azon, hogy milyen maradandó élményt jelent az első bál egy ifjú lánynak, fiúnak az életében, úgy különös örömmel tölthet el bennünket az a nagy sürgés-forgás, igyekezet, amelyet az idei GÓLYABAL főrendező évfolyamánál tapasztalhatunk. A GÓLYABÁL főrendező évfolyama a Villamosmérnöki Kar IV. évesei. Kiss Lajos, IV. éves KISZ-titkár lázasan készül kiszistáival a sikeres báli hangulat megteremtésére. Egész nyáron folytak a bál előkészületei, a meghívók és plakátok sokasága jókedvű mulatságot ígérve, csábosan hívogatja a fiatalságot október 4-re. Sok reményt fűzünk ehhez a bálhoz. 1. éveseink első „egyetemi éjszakázása” lesz ez. Lehet, hogy a soron következő éjszakázást már rajzasztal fölé hajolva, vagy egy kollokviumra készülve, talán nem ilyen kellemes hangulatban élik át. Úgy szokás, hogy a GÓLYABÁL-t az I. évesek tiszteletére rendezi mindig egy-egy „korosabb” évfolyam. A rendezőnek is öröm a bál, ha persze, rengeteg munka is. Ahogyan ezt az idei GÓLYABÁL-t szervezi a villamoskari IV. évfolyam, abban annyi a lendület, hogy még a kíváncsi kérdezősködőt is elsodorják, ha valami kis műhelytitok után érdeklődik. Hárskúti István egyik főszervező reményteljesen mondja, hogy bízik abban, minden meglepetés sikerülni fog, amellyel jókedvre akarják deríteni a meghívottakat. Ötlet az van, csak még igen igen sok munka vár a bálrendezőkre és nagyon szeretnék, ha egyetemi szerveink egy-egy technikai problémában segítségükre lennének. A GÓLYABÁL talán örömkönnyeket is fog csalni a megjelenő mamák, papák szemében és nem titkoljuk, ezt is szeretnénk elérni. Kedves, családias együttlétben szeretnénk egymást köszönteni ezen a GÓLYABÁLon, ahová nemcsak egyetemünk vezetőit, professzorait, hanem közéleti személyiségeket is várunk. Ezen a bálon reméljük minden korosztály megtalálja majd saját szórakozásának megfelelő jó hangulatot és itt minden szív fiatal lesz. Szeretnénk, ha valóban maradandó élmény lenne ez a GÓLYABÁL és ez évről évre megismétlődve olyan hagyománnyá válna egyetemi ifjúságunk körében, amely hagyományt egész egyetemünk ápolja, fejleszti és évről évre továbbadja.