Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1958-09-20 / 1. szám
GYÁRI SPORTEREDMÉNYEK Az egyesület szakosztályainak többsége nyáron nem működött. A működő szakosztályok közül az öttusa és az atlétikai szakosztály vett részt, jelentős országos szempontból is kiemelkedő versenyen. Az öttusa szakosztály az 1958. évi országos egyéni bajnokságon átütő sikert ért el. 1. Kovácsi Aladár MAFC országos bajnok, 2. Nagy Imre MAFC. Két másik versenyzőnk is az első hat között végzett. Az atlétikai szakosztály legutóbb a Budapest-bajnokságon vett részt. Eredmények: 1500 m-es akadályfutás: 1. Szentiványi Gergely MAFC 418,5 országos ifj. csúcsbeállítás. 1500 m-es síkfutás: 1. Szabó Miklós MAFC 3:51,8., 2. Berta Hubert MAFC 3:53,8. 5000 m-es síkfutás: 1. Hecker Gerhard MAFC 14:12,4. (Ebben a számban Pintér János 5. helyezést ért el.) 1500 m-es síkfutás ifjúsági: 1.Szentiványi Gergely 4:04,2. 3. Simon Dénes 4:04,6. 800 m-es síkfutás: 3. Szekeres Béla. A fenti eredmények a legjobbak, a versenyzőkön kívül még többen is indultak, akik helyezéseket értek el a versenyen. Minden feltétele meg van annak, hogy versenyzőink további jó eredményeket érjenek el. A JÖVŐ MÉRNÖKE Hé Az U V nevű betegség kórokozója és gyógymódja Ismeretterjesztő cikk az új I. évesek számára A Jegyeseit szerint még koraiE számotokra, hogy megismerkedjetek ezzel a betegséggel, szerintem még nemkéső. Az UV egyes egyetemi hallgatóknak kóros jellegű kinövése, mely bár külső megjelenésében a vizsgák idején és után jelentkezik, a fertőzés eredetét nézve a félév idejére vezethető vissza. A velejáró tünetek: rossz közérzet, a szem krónikus lesütöttségi kényszere, bizonyos furdalások a lelkiismeret táján és gyakran zsebláz (8 Celsius forint). Mint a definícióból látható az UV fertőző, amennyiben kórokozói a modern tudomány módszereivel pontosan kimutathatók, Tii kórokozók élettanához is tartozik, hogy nem terjednek általában egyik hallgatóról a másikra, hanem a szervezetbe való behatolásukhoz bizonyos speciális környezet, illetve helyzet szükséges. Így igen aktívan vegetálnak a Gellérthegy lankáin, vagy az egyetem kertjében tanítási idő alatt, de ezeken a helyeken egyéni tanulás idején is megtalálhatók. Nemkülönben jelen vannak tíz előadótermek levegőjében is. Ha egy-egy hallgató ellenállóképessége csökken akár azáltal, hogy figyelme lekötődik beszélgetés vagy más szórakozás miatt, vagy pláne ha alvás lankasztja őt, e kórokozók azonnal megtámadják és megfertőzik. Hathatós anti- szeptikus szer ellenük az állandó jegyzetelés. Természetesen az említetteken kívül még sok fertőzési alkalom említhető meg, így a túlhajtott sportolás, szórakozás, stb. Stb .s kór jelei a fertőzés után azonnal jelentkeznek és így felismerhetők egyrészről az egészséges tanulótársak és főként a tanársegédek fejeinek csóválása és „ejnye-ejnye" (vagy valami hasonló hangzású) kiáltásainak formájában, amikor azok a fertőzöttel találkoznak. Ugyancsak megmutatják a bajt az úgynevezett zárthelyi vizsgálaton kapott leletek is. Orvosilag a pozitív vizsgálati eredmény jele az „1” szám, vagy az „elégtelen” szócska. (Ha ilyenkor megszüntetjük a további fertőzési lehetőséget, a betegség még elkerülhető.) A betegség leghathatósabban a megelőző módszerek alkalmazásával akadályozható meg. Ilyenek: mindennap a professzorok által előírt adagban bizonyos tananyag bevétele, délutánonként néhány óra felnevelés, az előírt feladatok időben való elvégzése, stb. stb. Néha a tudományátömlesztés nevű eljárás is használ, (közönségesen tanulópármódszernek nevezik), de csk addig, amíg nem árt a beteg önállóságának. Ennek az eljárásnak különben sajátossága, hogy a tudományadó is egészségessebbé válik általa. Túl vannak terjedve a beetegség gyógyításával kapcsolatban kuruzsló módszerek is, (egyes könyveknek a fej alá való helyezése éjjel, vagy a „puska“ nevű álgyógyászati segédeszköz), de higgyétek el, egyik sem ér fabatkát sem. E betegség népbetegségként pusztított sorainkban. Korlátozásához ajánlom mindannyiatoknak az említett megelőző ■módszert azzal, hogy már most a félév elején kezdjétek meg alkalmazását. L. G. KÉPTELENSEG c.~ Abszolút guberálás Abszolút optimizmus. Art Logar Gabi: Gyere öreg tollam, megélesítelek, újból csatasorba kell állnunk!... Látogatás a MAFC-ban Vincze elvtársat a klub ügyvezető alelnökét egy bizottsági ülésről, sikerült kihivatni, hogy néhány szóval beszéljen az egyesület terveiről. A bizottság éppen azokon az alapelveken dolgozott, amelyeket az elnökség fog megvitatni. Az alapelv tézisei az alapszabály mellett képezik majd a következő év célkitűzéseit, munkaterveit. Milyen célkitűzéseik vannak? Azt kívánják, hogy a MAFC váljon a két egyetem szerves részévé. Tervezik, hogy nagyszámú ifjúsági sportvezetőt vonnak be a klub munkájába, elsősorban olyanokat, akik hajlandók játékvezetői működésre és így a tömegsport, de a minőségi sport fejlesztésébe is bevonhatók. Nagy hiányosságnak tartják, hogy az egyetemi oktatók és hallgatók köréből nincs a klubnak megfelelő nagyságú baráti köre, szurkoló tábora. A jövőben sok gondot fordítanak a sportolók nevelésére is. Nevelési tervük sokrétű, kiterjed a hallgatók emberi magatartásának formálására, tanulmányi eredményeik növelésére, a sporteredmények fokozására. Az egyesület 16 működő szakosztállyal rendelkezik, 3 szakosztály most van alakulóban (kézilabda, asztalitenisz, vízipóló). Fejleszteni akarják a kosárlabda, a tenisz, a természetjárás, az öttusa, röplabda, vitorlás, atlétika és úszószakosztályokat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a többi szakosztályt a legkisebb mértékben is elhanyagolnák. Folyamatos sportversenyeket rendeznek az atlétika, úszás, természetjárás, kosárlabda, labdarúgás, asztalitenisz, kézilabda és röplabda sportágakban. A legközelebbi nagyobb megmozdulásról érdeklődve, Péterfalvi testnevelő tanár, az ünnepség szervező bizottsága elnöke elmondta, hogy szeptember 27-én egy nagyszabású pályaavató ünnepséget rendeznek. Itt az ünnepélyes megnyitó után sportversenyekkel és különböző sportbemutatókkal szórakoztatják a megjelenteket. Nagyon szeretnék, ha ezen a megnyitón és a további versenyeken is minél nagyobb számban jelennének meg egyetemünk sportszerető oktatói, dolgozói és hallgatói egyaránt. KIS KIRÁNDULÁS Most pedig áttérek a harmadik axióma részletes elmagyarázására. VITORLÁSOK AZ EGYETEMEN Kevesen tudják, hogy az egyetem sport klubjának van egy vitorlás szakosztálya is. Igaz, akik tudtak, is róla, úgy gondolták magukban, hogy csak néhány kiváltságos szórakozását szolgálja, s a balatonfüredi vízi telepet egy eléggé elzárkózott társaság uralta, ahová bejutni nagyon nehéz, klikk-szellem uralkodik stb., stb. Mi az igazság? Erről a kérdésről és a vitorlás szakosztály működése felől érdeklődtünk, a szakosztály-vezetőség néhány tagjától. Először Király László testnevelő tanárt, a vitorlások edzőjét kérdeztük meg. Elmondotta, hogy még valóban sok kívánnivalót hagy maga után a szakosztály működése és ennek két alapvető oka van. Az egyik, mint jó nyaralási lehetőséget fogják fel a szakosztályi tagságot. A másik ok az, hogy a sportolási lehetőségek megteremtése, egy-egy vitorlás megvásárlása nagyon sokba kerül. Az egyesületnek mindössze három hajója van s a kikötőben látható 18—20 hajó közül kettő az Építőipari KISZ-é, három az Építőipari Szakszervezeté (ebből lényegében csak egy használható), a többi mind magánkézben levő hajó. Legsürgősebb tennivaló a hajópark növelése, ezzel együtt a szakosztály versenyző létszámának növelése, különösen a hallgatók köréből. Az eredményekről kevés jót tudott mondani. Egy hajóosztályban ebben az évben is országos bajnokságot nyert a Király-Pató-Hortobágyi hármas. Mikor erről kérdezzük „Laci bácsit” csak ennyit mond: „Jó hajóval, jó legénységgel nem nehéz versenyt nyerni.” Ez igaz, de mégsem minden. Kell a vitorláshoz szakértelem, kitartó munka és ez együtt jár sokszor azzal is, hogy ne féljünk a vihartól, vagy ha szükséges, hosszú órákat üljünk a tűző nyári nap alatt és várjunk egy kevéske szélre, hogy valamit haladjon is a hajó A beszélgetésnél a ,,vihar” legénységéből jelen volt Pató Tibor II. éves gépészmérnök hallgató. Már több mint kél éve vitorlázik. Az ifjúsági bajnokság harmadik helyzetűje, a válogatott keret tagja. Jelenleg másodosztályú versenyző, leghőbb vágya, hogy önállóan versenyezhessen. Tanulmányi eredménye jó átlagú, kedvenc tárgya a matematika. A szakosztályban jó tanulmányi eredményt értek el, és jól versenyeztek Pató Tiboron kívül, Hortobágyi Dénes és Pekári Gergely, akik az elmúlt tanévben fejezték be egyetemi tanulmányaikat jeles eredménnyel. Sokat lehetne még a szakosztály életéről írni, hisz nagy terveik vannak a jövőre vnatkozóan. A két egyetem közül az Építőipari sokat áldoz a vízitelep fejlesztésére. Felépítettek egy hajótároló épületet, amely nyáron lakóház. Jelentős összeggel megnagyobbítják a kikötőt, két új kikötőhidat építenek. Segítséget várnak a Főiskolai Sport Központtól, az egyetemek tanácsaitól hajóvásárlás tekintetében. Egy hajót a szakosztály önerejéből, felajánlásokból fog vásárolni. Sok fiatal hallgatót akarnak bevonni a versenyzők közé és a tapasztalt segítő társakat az oktatók köréből. Tervekben, akarásban, nincs hiány a szakosztálynál. Bíznak benne, hogy a jövő szezonra ezekből sok minden valóra válik. Kívánunk munkájukhoz sok sikert, a versenyeken „jó szelet”! Eseménynaptár MŰSZAKI EGYETEM: — Gépész Kar párttaggyűlés szeptember 24-én 3 órakor. — Villamos Kar párttaggyűlés szeptember 24-én 4 órakor. — Vegyész Kar párttaggyűlés szeptember 24. * ÉPÍTŐIPARI EGYETEM: — KISZ összevont taggyűlés szeptember 30-án. — Párttaggyűlés szeptember 24-én. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tanácsainak, MSZMP, KISZ és Szakszervezeti Bizottságainak lapja. Szerkeszti: A szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Tóth János. Szerkesztőség: Budapest, XI. Egyetem rakpart 3. Telefon: 238—348 mellék 346. Kisdia: Hírlapkiadó Vállalat. VIII., Blaha Lujza tér *. Szikra Lapnyomda. F. u. Kulcsár Mihály. A gépészmérnöki karon történt átszervezésekről Szeptember hónap folyamán a gépészmérnöki kar oktatói állományát közel 20 fővel kellett csökkenteni. Mi tette vajon szükségessé e viszonylag nagyarányú csökkentést? Mindenekelőtt a kar erősen felduzzadt létszáma. Ugyanis 1933- ban a gépészmérnöki kar hallgatói létszáma több mint kétszerese volt a jelenleginek, mégis valamivel kevesebb oktató látta el az oktatást. Természetesen ez a helyzet sem volt ideális. Ugyanakkor a mai állapot éppen fordítottja a réginek. A létszámcsökkentés előtt a kar oktatói létszáma valamivel több volt, mint 1953-ban, a hallgatói létszám pedig kevesebb, mint felére csökkent. Az is természetes, hogy ezt tovább így fenntartani nem lehetett. Éppen a kar nagy létszáma következtében az óraterhelés is jelentősen kisebb volt, mint a villamos-, vagy a vegyész-karon. Egyes tanszékek normális (csak egy-két tanszéken magas) óraterhelése mellett sok olyan tanszék volt, ahol az egy oktatóra eső évi óraterhelés nem érte el a heti 8—9 órát. A kar óraterhelése tehát nem indokolta az átszervezés előtti létszám fenntartását. A gépész-kar és a másik két kar közti terhelési feszültséget növelte még például az a tény is, hogy az utolsó években a villamos-kar hallgatói létszáma csaknem elérte (lényegtelen a különbség) a gépész-kar hallgatói létszámát, ugyanakkor a villamos-kar oktatói létszáma csak kétharmada a gépészkar oktatói létszámának, így a villamos- és vegyészkaron oktatói hiány lépett fel. Meg kell még említeni a csepeli, a győri és az esti tagozatok megszűnését, amelyek csak sürgetőbbé tették a létszámkérdés megoldását. Ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium az új terhelés-kimutatások alapján állapítja majd meg az egyetem és ezen belül a karok oktatói létszámát. Ugyanakkor már ezt megelőzően — a Művelődésügyi Minisztérium intenciói alapján — a terhelésnek megfelelően a gépész-kar oktatói létszámát csökkenteni, a villamos- és vegyész-kar oktatói létszámát pedig fokozatosan növelni kell az iparból, kutatóintézetekből áthelyezendő szakmailag és politikailag egyaránt megfelelő mérnökökkel, így a gépész-karon megürült állások jelentős részét a villamos- és vegyész-karnak kell átadni. Az átszervezések megnyugtató megoldására tett erőfeszítések azt célozzák, hogy a gépészkaron végre stabilizáljuk a terhelésnek megfelelő oktatói létszámot és így a három kar terhelése között megszüntetjük a lényeges különbségeket. Az átszervezések során az egyetemről elkerült oktatók kiválogatása természetesen komoly gondot jelentett az egyetem vezetésének. A kiválogatásnál mindenekelőtt az egyes tanszékek óraterhelését vettük figyelembe, ugyanakkor vigyáztunk arra, hogy a hirtelen csökkenés időlegesen se okozzon zavart az oktatásban. Döntő szempont volt természetesen az adott oktató szakmai képessége és paralel politikai beállítottsága, magatartása, továbbá családi körülményei (anyagi helyzete) és nem utolsó sorban szociális származása. Ugyanis az egyetem párt- és állami vezetésének ezt az alkalmat is fel kellett használni arra, hogy az egyetem szociális és politikai összetételét javítsa. Ennek folytán az elbocsátottak jelentős része osztályidegen, egyéb és alkalmazotti származású, zömmel olyan oktatók, akik ugyan szakmailag jó képességűek, de szocialista rendünkhöz való viszonyuk nem ment túl a passzív lojalitáson. Jelenleg pedig már nem elégedhetünk meg oktatóink passzív lojalitásával, hanem a jó szakmai oktatás mellett elvárjuk effektív részvételüket a hallgatók szocialista mérnökké való átformálásában is. Az átszervezés során a gépészkaron létszámfelettivé vált oktatók többsége jó képességű mérnök. Éppen ezért az egyetem vezetése, a pártbizottság és a személyzeti osztály is támogatja elhelyezkedésüket az iparban, kutatóintézetben, vagy más, intézményben, ahol tudásuk legjavát adva jól megállhatják helyüket. Gaszner József gépészkari szem. főelőadó