Jövő Mérnöke, 1958 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1958-10-06 / 2. szám
fw Világ proletárjai egyeslitjetek! © A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI ÉS KÖZLEKEDÉSI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA © ■ A szakszervezeti választások előtt A SZOT XIX. kongresszusa határozatának megfelelően a szervezett dolgozók ebben az évben kétéves időtartamra megválasztják a bizalmiakat, a helyi vezetőségeket, a szakszervezeti bizottságokat. Az egyetemeken, így nálunk is a szakszervezeti csoportok bizalmijait és a kari osztálybizottságokat 1958. október végéig kell megválasztani. Felvetődik a kérdés, kik legyenek azok az oktatók, tanszéki dolgozók, akik a tagság bizalmából akár, mint bizalmiak, akár mint szakszervezeti bizottságok tagjai irányítják és vezetik a dolgozók kezdeményezését, törekvését, akik képesek lesznek az egyetemmel szemben jelentkező egyre fokozódó társadalmi igényeket az itt dolgozó oktatók és minden alkalmazott egységes összefogásával kielégíteni, akik megfelelő szilárdsággal szembe tudnak szállni az olyan törekvésekkel, amelyek alá akarják ásni az egyetem erkölcsi, politikai tekintélyét, akik nap mint nap végzendő munkájaim keresztül, de egész magatartásukkal is mindig a jó példát tükrözik és bátran emelhetik fel szavukat,ha valaki megsérti a munkafegyelmet. A szakszervezeti funkcionáriusnak igen közelről kell látnia az egyes munkatársak problémáit, legyenek azok szociális, gazdasági vagy éppen politikai jellegűek és meg kell keresni a baráti, elvtársi segítés módját. A szakszervezeti munka eredménye, mely politikai, gazdasági, szociális, kulturális stb. vonatkozásban egyaránt igen sokrétű nagymértékben attól függ, hogy az egyes csoportbizalmiak mennyire állnak feladatuk magaslatán. Nemcsak arról van szó, hogy pontosan szedjék be a tagdíjat, vagy a vezetőszervek intézkedéseit maradéktalanul vigyék le a tagság felé, hanem arról is, hogy a tagság véleményét, javaslatait, bírálatait, problémáit állandóan tudatosítsák a vezetőikkel, adjon segítséget az állami vezetőiknek a munka jobb megszervezése érdekében, s ha juttatások vagy jutalmak odaítéléséről van szó, javaslatuk legyen tárgyilagos, tükrözze a dolgozók véleményét. Az eddigi választásoknál gyakran előfordult, hogy a csoport azt választotta bizalminak, akinek legkevesebb munkája volt, s bizony többször a mozgalmi munkában járatlan, a helyi körülményeket nem ismerő dolgozót választották meg. Azok, akik érezték felelősségüket, s így vállalták el a megbízatást, becsületet szereztek a szakszervezeti bizalmi funkciónak, de akadtak olyanok is, akik tehernek érezték megbízatásukat, s mert a tagság sem tulajdonított jelentőséget megválasztásuknak, elhanyagolták munkájukat. Igen jó volna — elsősorban a tagság érdekében —, ha a bizalmi választásokon az egyes csoportok úgy választanák meg bizalmijukat, hogy az valóban érezze: a csoport komoly jelentőséget tulajdonít megválasztásának, sokat vár tőle, de munkájában segíteni is fogja, egyszóval vezetőjét választja meg, s ugyanakkor bizalommal tekint munkája elé. A választások második lépcsőjében kerül sor a szakszervezeti bizottságok megválasztására. A párt, az állami vezetőség a feladatok elvégzésében támaszkodni kíván a szakszervezetekre. Az egyetem vezetésében úgy a párt, mint az állami vezetőszervek egyre nagyobb mértékben igénylik a dolgozók véleményét, segítségét és javaslatait. Mindez szükségessé teszi, hogy a tagság, bizalmával álljon a bizottság mellett. Akkor tud a vezetőség jól dolgozni, ha érzi a tagság támogatását. A vezetőségválasztó taggyűlések a szakszervezet legfontosabb fórumai, ahol a tagság foglalkozik az elmúlt időszak munkájának értékelésével, bírálatával elmondja, hogy mit helyesel, mit kifogásol. Foglalkozik az egyetemi munka tartalmi kérdéseivel, problémáival, egyes fontosabb politikai kérdésekkel is. Kifejezésre juttatja, hogy mint az itt folyó munka részese, hogyan látja a maga helyzetét, feladatát, milyen javaslatai vannak a jövőt illetően. Sok probléma vár megoldásra: az egyetemn folyó szocialista mérnökképzés megköveteli az oktatóktól hogy, mind szakmailag, mind politikailag magas színvonalon oldják meg feladatukat, a munka nyugodt menetének biztosítása érdekében el kell hárítani minden zavaró körülményt. Mindez nemcsak azt követeli meg a tagságtól, hogy e legmegfelelőbb embereket válasszák a szakszervezeti bizottságokba, hanem azt is, hogy mondják el javaslataikat a feladatok megoldására és jelentkezzenek minél többen a megválasztandó bizottság munkájának segítésére. A most folyó szakszervezeti választásokkal el kell érni, hogy eddigi tapasztalatainkat felhasználva lerakjuk az alapját egy sokkal nagyobb arányú fejlődésnek. ............................... ••HnniminmiiHnimHmniHfinnniiiunitmimnimmiiumnmnnmiuiiiiiMniiuaniHitniiinuH Évnyitó az Építőipari Műszaki Egyetemen Kiosztották a gyémántdiplomákat az Építőipari Egyetemen. A fehérhajú „öreg diákok*’ meghatottan vették át 69 esztendős, becsületes, mérnöki munkájuk jutalmát. Elhangzott a sötétkékbe öltözött, elfogadott I. éves hallgatók ünnepélyes fogadalomtétele. A tavalyi érettségizőkből a jövő mérnökei egyetemisták lettek. Meleg baráti légkörben zajlott le az I. éves hallgatók szüleinek fogadása. A találkozót az Országos Nőtanács rendezte. A vélemények kicserélése segíti a munkát A Műszaki Egyetem pártvégrehajtó bizottsága az elmúlt napokban baráti beszélgetésre hívott meg 150 oktatót. A beszélgetésen egyetempolitikai kérdésekről esett szó. Tóth János elvtárs, a végrehajtó bizottság titkára vitaindító előadásban foglalkozott az ellenforradalom utáni helyzettel, részletesen ismertette a törvényes rend helyreállítását az egyetemen. Hangsúlyozta „az egyetem vezetőinek és pártszervezeteinek igen nehéz helyzetben kellett előkészíteni a csaknem fél évig szünetelő oktatás megkezdését”... „egyfelől harcolni kellett az ellenforradalmi légkör, másfelől az általánosítás, a túlzás és bizalmatlanság ellen”. E kérdés tárgyalása végén leszögezte: „Az egyetem vezetősége és pártszervezete az ellenforradalomban részt vett személyek felelősségre vonását lezárta akkor is, ha egyesek még mindig megpróbálják oktatóinkat állandó nyugtalanságban tartani.” Majd a jelen felmerülő kérdéseivel foglalkozott. Többek között elmondotta: ,,a 23 hónap alatt oktatóink nagy része politikailag pozitív értelemben aktívvá vált. Sajnos, egyesek 23 hónap elteltével is csak passzívan vesznek részt a szocialista mérnökképzésben, és akadnak néhányan, akik felújítják az ellenforradalom előtti jelszót »én nem politizálok, csak a szakmával foglalkozom«. Önök is tudják, ez a jelszó hazug.” A továbbiakban az egyetem káderproblémáiról elmondotta, minthogy egyetlen osztály sem lehet meg a maga értelmisége nélkül, így nekünk is kommunista szellemű és világnézetű, művelt, erkölcsös ifjúságot kell nevelnünk .A pártbizottság álláspontja: oktatóink nagy többsége, az MSZMP művelődéspolitikája irányelveinek figyelembevételével alkalmas, illetve perspektívában alkalmassá válhat hallgatóink szocialista nevelésére. A Műszaki Egyetemen nincs szükség őrségváltásra. Egyetemünk pártszervezete egyetért az irányelvekben foglaltakkal, amely így szól: értelmiségi politikánk rendkívül fontos feladataként külön is ki kell emelni a nem marxista értelmiség ideológiai átformálásának kérdését. Ezt a munkát az eddiginél magasabb színvonalon kell folytatni, figyelembe véve az egyes értelmiségi rétegek sajátos helyzetét, fejlettségi fokát... Tehát pártunk értelmiségi politikájának lényege a nem marxista értelmiséggel kapcsolatban: együttműködés és harc, de nem a személyek ellen, hanem világnézetünkben, magatartásunkban, fellelhető burzsoá nézetek és a polgári mentalitás ellen. Beszélt az ideológiai, szakmai továbbképzések szükségességéről. A külföldi utak, ösztöndíjak, tapasztalatcsere jelentőségéről és lehetőségének megnövekedéséről. Tóth elvtárs beszédében az igen sokat tárgyalt és sokszor helytelenül magyarázott racionalizálás problémájára is kitért. A gépészkaron történt létszámcsökkentés oka a kar hallgatói létszámának lényeges csökkenése. A felszámolt állásokat a nagyobb terheléssel dolgozó villamos- és vegyészkari tanszékek kapták meg, s ide az iparból szeretnénk, mind szakmai, mind politikai nevelőmunkára alkalmas oktatókat alkalmazni. A KK-munkák kérdéséről is szó esett. Tájékoztatta Tóth elvtárs a jelenlevőket az eddig lefolytatott vizsgálatok tapasztalatairól, hogy elejét vegyük az egyes tanszékeken előfordult szabálytalanságok általánosításának. A Műszaki Egyetemen ez ideig 14 tanszék KK-munkáit vizsgálták felül és ezek közül 3 tanszéken találtak olyan hibákat, amelyekért a tanszékvezető ellen a minisztérium fegyelmi vizsgálatot rendelt el. E három tanszék közül a gázgépek és az automobilok tanszék ügyét a minisztérium lezárta. A tanszék vezetője írásbeli megrovásban részesült és a tanszéket egy évre kizárták a KK-munkák végzéséből. Ezen kívül néhány helyen csak adminisztratív hibákat találtak. Voltak olyan tanszékek is, ahol a tanszék munkáját megdicsérték, például a repülőgépek, gyakorlati kémia, villamosipari anyagtechnológia, épületgépész tanszék. Ezekből a példákból látható az általánosítás helytelensége. Hangsúlyozta, hogy az egyetem vezetése és a pártbizottság nem ellenzi, sőt támogatja a tanszéknek az iparral való kapcsolatát, ha ez olyan magas színvonalú munkában jelentkezik, melyek méltóak egyetemünkhöz, segítik az ipart, elősegítik fiatal oktatóink szakmai továbbfejlődését. A referátum után több professzor elmondotta véleményét. A vita során kialakult az a nézet, hogy az ilyen megbeszélések szükségesek, sőt rendszeressé kell tenni, mert a vélemények kicserélése segíti a munkát. A szellemi olimpiászról A KISZ Budapesti Bizottság javaslatára valamennyi egyetemen és főiskolán ez évben „szellemi olimpiász” versenyeket rendeznek, amelyek kapcsolódnak az országos egyetemi és főiskolai kultúrversenyhez. Érdeklődtünk Báli György elvtársnál arról, hogy ezzel kapcsolatosan mi történik a Budapesti Műszaki Egyetemen. — Ebben a félévben egyik legnagyobb tervünk a „szellemi olimpiász”. — kezdi a beszélgetést Báli elvtárs. November folyamán először az egyes évfolyamokon egyéni, majd a karok, között egyetemi döntő címén egyéni és csapatversenyeket rendezünk. A győztesek között összesen 6200 Ft-ot osztunk szét. Az egyéni versenyzőnek az irodalom, zene és művészetek területéről minden témakörből két-két kérdést teszünk fel, a tíztagú csapatok versenyzői közül pedig ketten válaszolhatnak a kérdésekre, de ők az előbb említetteken kívül még történelmi, technikai társadalomtudományi kérdést is kapnak. Az egyes karokon belüli versenyek győzteseit is díjazzuk, az egyetemi döntő első helyezettjei az egyéni versenyben 500, a csapatversenyben pedig 1000 forintot kapnak. A versenyek időpontjával kapcsolatban már kész terveink vannak. A karokon belüli egyéni versenyeket 1958. november első felében, a karok közti egyéni és csapatversenyeket pedig november második felében tartjuk. Jelentkezni 1958. október 6—18-ig lehet, a Műszaki Egyetem Kulturális Bizottságának helyiségében, Kmf. 49. szám alatt. Biztosak vagyunk benne — teszi még hozzá Báli elvtárs — hogy nemcsak a győzteseknek, de a verseny minden résztvevőjének hasznos, kellemes szórakozást nyújtunk. fagier) November 16-án újra az urnák elé járulunk. Választások előtt áll az ország: az országgyűlést s az államhatalom helyi szerveit, a tanácsokat választjuk újjá. A mi választásaink egyik legfőbb jellemzője az, hogy nem előzi meg vad választási •’avingdratta, az ízléstelen ígérgetések, kortesfogások zűrzavaros káosza, különböző, a népet szétforgácsoló pártok törtetése a mandátumok megszerzésére. Nálunk már régen eldőlt a kérdés: mi néphatalmat, alkotó szocializmust, békés építői munkát, szabad, független életet teremtettünk ebben az országban. A magyar nép már régen leszámolt a burzsoá parlamentarizmus fügefalevelével leplezett, tőkés államberendezéssel. Nálunk már a hatalomra került nép, s nem a különböző tőkés érdekeket képviselő pártok döntik el az ország sorsát. Éppen ezért nem a részvénytársaságok, a bankérdekeltségek fizetett emberei, hanem a nép legjobbjait küldjük az országgyűlésbe, a tanácsokba, hogy ők vezessenek bennünket országépítő munkánkban. A napokban megkezdődött jelölő gyűléseken a választók milliói ülnek össze tanácskozni, hogy kijelöljék soraikból azokat, akiket országgyűlési képviselőknek, tanácstagoknak javasolnak. Ezeken a gyűléseken állítják össze a Hazafias Népfront jelölő listáit, amelyre munkásokat, dolgozó parasztokat, a néphez hű értelmiségieket jegyeznek fel. Kommunisták és pártonkívüliek kerülnek a listákra, akiknek nézetei, bizonyos, hogy nem mindenben egyezik, de a legfontosabb kérdésekben egyetértenek. A szocializmust akarják, a nép további felemelkedése, a béke megőrzése a céljuk. Hű fiai a népnek, akik a két év előtti ellenforradalommal szemben derekasan megállták a helyüket, s azóta is sokat tettek a nép nyugodt, békés életéért. A népfront jelöltjei ők annak a népfrontnak, amely nem más, mint a nemzeti összefogás kifejezője, a párt és a kormány politikáját támogató hazafias erők gyűjtőpontja. Egyetemeink életében is nagy jelentősége van a választásoknak. Dolgozóink, hallgatóink, mint választók s mint választhatók szerepelnek a magyar nép közösségében, mint felelős állampolgárok adják le szavazataikat a néphatalom, a szocializmus ügye mellett.