Jövő Mérnöke, 1959 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1959-01-05 / 1. szám
toumumla a világ körül Csehszlovákiai tapasztalataim Csehszlovákiai tartózkodásom alatt két egyetemet látogattam meg, a prágait és a pozsonyit. Az első, ami feltűnik, hogy a mi egyetemünk nagyobb. Ebből azonban nem az következik, hogy az oktatás terén is jobban állunk. Az oktatás színvonala a tantárgyak tartalmát és az oktatás metodikáját vizsgálva egyformán magas. Igen nagy súlyt fektetnek a gyakorlati oktatásra. A hallgatók már az első évfolyam elvégzése után 3 hetes úgynevezett „manuál praxisra" mennek a gyárakba. A harmadik év után van gyári gyakorlat, de ekkor már mérnöki feladatok megoldásába kapcsolódnak be. A diplomaterv feladat kiadását újabb háromhetes, úgynevezett „diplomaterv előkészítő” gyári gyakorlat előzi meg. Ha megvan rá a lehetőség, akkor ezt a gyakorlatot már a diplomaterv témakörének megfelelő profilú üzemben töltik el. Ezzel szemben viszont saját egyetemünk védelmére meg kell jegyezni azt, hogy a „gépműhelyi gyakorlatok” végzésére sokkal kevesebb idő és lényegesen kisebb és kevésbé felszerelt műhely áll rendelkezésükre, mint a budapesti gépgyártechnológiai tanszék gépműhelye. A „szerszámgép szerkesztő” ágazatnak például, amelyet én vizsgáltam, évfolyamonként átlagban 15—25 fő hallgatója van. Érthető tehát, hogy a diplomaterv előkészítésénél teljesíteni lehet azon törekvéseket, hogy az előre elhatározott — de a szigorlóval még nem közölt diplomaterv feladatnak megfelelően történjék a gyakorlóüzem kijelölése. Az oktatás egész Csehszlovákiában közös tanterv szerint folyik. Az oktatás 10 féléves. A 11. félévre is előírt foglalkozás van. Ez tulajdonképpen a diplomaterv elkészítésének ideje. Ebből szeptemberben 3 hét előkészítő gyakorlat, utána hat hétig,, körülbelül november elejéig a terveket dolgozzák ki. A bírálatok novemberben születnek meg. Decemberben védik meg diplomaterveiket a „jövő ménökei”. A gépészmérnök-képzésnél a gépgyártástechnológusok és a szerszámgép konstruktőr ágazatosak négy évig közösen tanulnak. Az ágazatokra bontás csak az V. évben következik be. A fejlődő szerszámgépgyártás igényeinek megfelelően Prágában és Pozsonyban is működik szerszámgép ágazat, ahol elsősorban konstrukciós szempontok szem előtt tartásával tartják az anyagot. Ha visszagondolok arra, hogy Csehszlovákiában miátt a háborút megelőzően is volt számottevő szerszámgépgyártás és ennek ellenére szükségesnek látják a szerszámgépszerkesztők külön ágazaton való képzését, felmerül a gondolat, hogy miért nincs a mi egyetemeinken szerszámgép ágazat és miért nincs elrendelve a szerszámgép tervezők képzése, amikor a magyar szerszámgépgyártás tulajdonképpen csak a háború után indult meg és így szerkesztőmérnök gárdával gyakorlatilag jóformán nem is rendelkezik. Nálunk tehát fokozottabban szükség lenne a szerszámgép szerkesztő mérnökök szerszámgép ágazat keretében történő nevelésére. Hasonlóképpen hiányolnom kell tantervünkben a Csehszlovákiában tanított, de nelünk 1953-ban megszüntetett „szerszámgépek villamosberendezései” című tárgyat. Ennek a tárgynak oktatására igen nagy szükség volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy az üzembe kikerülő, nem elektromos képzésű mérnökök jóformán még attól is irtóznak, hogy egy biztosítéktáblázathoz hozzányúljanak. Szép és követendő szokás Prágában az, hogy egyetemük elhúnyt nagynevű, szakmai és emberi szempontból egyformán kiváló és „igazi” profeszszorairól tantermeket neveznek el. Ebben a megbecsülésben eddig két volt tanárukat részesítették. Eszembe jutott, amikor ezt megláttam, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemnek is van már olyan profeszszor halottja, aki megérdemelné, hogy emlékét a jövendő mérnök generációkban ezúton is életben tartsuk. Alemann Frigyes, a gépgyártástechnológiai tanszék adjunktusa Kulturális hírek Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Dr. Kardos György Művelődési Otthonának Képzőművészköre 1959. január havában a következő tárlatlátogatásokat szervezi: 1959. jan. 11. vasárnap de. 11 órakor a Képzőművészeti Múzeum Külföldi képtárénak megtekintése (II. rész). 1959. jan. 25. vasárnap de. 11 órakor a Nemzeti Szalonban Haus Emi kiállításának megtekintése. Találkozás a helyszínen, érdeklődőket szívesen lát a Művelődési Otthon. Közlekedés Kar KISZ-szervezete január 4-i kezdettel minden vasárnap du. 6 órakor a Bercsényi utcai Kollégiumban táncos klub délutánt rendez. Célunk, hogy minél kellemesebb szórakozást nyújtsunk egyetemünk hallgatóinak. Ezt csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a kollégáink is hozzájárulnak kívánságaikkal, amelyet a rendezőség magáévá fog tenni. A zenét a KISZ Központi Művészegyüttes nyolctagú tánczenekara szolgáltatja. Kedves kollégáink érdeklődését és építő javaslatait várja a rendezőség. k ellenforradalom 12 napja. A Budapesti Műszaki Egyetemen állóeszközökben 972 900 Ft, forgóeszközökben 994 200 Ft érték ment tönkre. Ezeknek pótlásáról gondoskodni kellett. Az egyetemi könyvtárat állóeszközökben 8700 Ft-os kár érte, forgóeszközökben 1300 Ft volt a veszteség. Az Építőipari Egyetemen álló eszközökben 451 852 Ft, forgóeszközökben 416 515 Ft volt a kár. Az említett károkon kívül anyagi természetű visszaélések is történtek. Pl az egyetemi „forradalmi bizottság” nevében Papp László aláírással a Gépipari Autófuvarozó Vállalattól gépkocsikat rendeltek, melyeken közegeket, katonákat, élelmet és üzemanyagot szállítottak. Ezért a fenti vállalat 10 178 Ft-tal terhelte meg az egyetem számláját. Az ügyet csak bíróság útján lehetett elintézni: az egyetemre kirótt összeget a vállalat visszatérítette. Az ellenforradalmi erők visszavonulása és veresége a műszaki egyetemeken A forradalmi munkás-paraszt kormány november 3-i megalakulása és a szovjet csapatok november 4-i harcbalépése villámcsapásként érte az egyetemen uralkodó ellenforradalmi erőket. Egy részüket még tovább sodorta az „októberi lendület” más részük egy pillanatra megtorpant, hogy később íás eszközökkel folytassa régi tevékenységét. Szervezett viszszavonulási manőverbe kezdtek. Vizsgáljuk meg ezeket a folyamatokat az események tükrében. 1. Nyílt ellenforradalmi jelenségek november 4-e után. November 4-én reggel az egyetemen nagy sürgés-forgás volt, az iratokat égették el, a fegyvereket szedték össze és hordták le a pincébe. A fegyvereknek mintegy háromnegyed részét elvitték a felkelők és csak a maradékot gyűjtötték össze néhány nap múlva a karhatalmi alakulatok. Néhány hallgató részt vett a városban harcoló különböző ellenforradalmi bandákban, így pl. a már megemlített Herczeg György V. éves híradómérnök hallgató, akit azután a Hadmérnöki Kar fegyelmi bizottsága felelősségre vont. A fegyelmi bizottság egyik tagja így ír az esetről: ■ „Azt a tényt, hogy november 7-én még fegyverben volt, Perczeg hallgató a tárgyaláson elhallgatta, csak mikor tudomására hoztam, hogy erről a bizottságnak tudomása van, ekkor vallotta be, hogy tagja volt a Continentál Szállóbeli ellenálló csoportnak. Nevezett a tárgyaláson nem volt hajlandó megnevezni sem parancsnokát, sem közvetlen ottani barátait. Valamint azt sem, hogyan és miképpen, mettől meddig került, illetve volt a csoportban.” November elején a legkompromitáltabb elemek lázas Sietséggel igyekeztek kereket oldani. Ekkor szökött meg Csáthy Tamás V. éves mérnökhallgató, Jankovich István, a Városépítéstan tanszék adjunktusa és még sokan mások. A magyar belügyi szervek 1957 februárjában letartóztatták Renner Pétert, aki az ellenforradalom idején a Corvinközben szakaszparancsnok volt. Renner 1956. november 26-án szökött Ausztriába, ahol Pongrácz Gergellyel, a Corvin-köz volt parancsnokával és Várfalvi Lajossal, a Délbudai Forradalmi Bizottság volt elnökével megállapodtak abban, hogy ellenforradalmi csoportokat szerveznek. Ezért még Bécsben felvették a kapcsolatot Jankovich Istvánnal és Szentkuti Józseffel, akik hasonló célokból kint tevékenykedtek. A két csoportot egyesítették. A továbbiakról így ír az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” c. kiadvány III. része: „Renner elmondotta azt is, hogy a strassbourgi értekezleten Jankovich találkozott Király Bélával, akinek beszámolt tevékenységükről. Király egyetértett velük és ténykedésükről rendszeres tájékoztatást kért. Renner és Szentkuti tervet készítettek magyarországi feladataikról, melyet Király Béla hagyott jóvá A terv szerint izgató tartalmú röplapok, újságok, fegyverek, rádió-adó-vevő készülékek becsempészése, a MEFESZ-szel és a munkástanácsokkal a kapcsolat felvétele, azonkívül megbízható egyének beszervezése, egy későbbi időpontra tervezett fegyveres ellenforradalom kirobbantása volt a feladatuk. Az alábbiakban részleteket közlünk Renner Péter vallomásaiból. Az 1957. február 28-i jegyzőkönyvből: Kérdés: Kinek van tudomása arról, hogy milyen feladat-tal jött be az országba? Felelet: Illegális utamról és feladataimról tudomása van : Szentkuti Józsefnek, Jankovich Istvánnak és Király Bélának. Király Bélával Jankovich beszélte meg a tervünket, amivel egyetértett. A feladat végrehajtása utánra megállapodtunk abban, hogy négyesben megbeszéljük az elért eredményeket, és a további teendőket. Az 1957. március 5-i jegyzőkönyvből: Felelet: 1957. január közepén Jankovich Bécsbe küldte hozzám Széll Kálmán magyar származású svájci egyetemi hallgatót, aki a svájci diákszövetség megbízottjaként mutat- kozott be és a szervezkedés céljaira rádió-adó-vevő készüléket ajánlott fel. Jankovich Svájcban közölte Széll Kálmánnal, hogy tervbe vettük ellenforradalmi szervezkedés létrehozását. Hozzám már úgy jött, mint Király Béla bécsi megbízottjához, a szervezkedés létrehozásának egyik kezdeményezőjéhez. Hasonló értelemben vall Jankovich tevékenységéről Szabó Miklós, aki nemrég tért haza Magyarországra és, aki a Strassbourgi „Forradalmi Tanács” titkára volt: „.. .A „Forradalmi Tanács” intéző bizottságának egyik tagja, Jankovich István volt egyetemi adjunktus, a strassbourgi konferencia végén bizalmas beszélgetés keretében felkért engem, mint ausztriai megbízottat és az ausztriai helyzet alapos ismerőjét, legyek segítségére abban, hogy embereket juttassanak el Magyarországra, illetve abban, hogy a Magyarországról érkező „szabadságharcosok” közül válogassam ki a legalkalmasabbnak látszókat és irányítsam megadandó olaszországi, nyugat-németországi címekre. Kérdésemre el-mondta, hogy főképpen Olaszországban, de Nyugat-Németországban is különleges, kisebb lágereket tartanak fenn olyan „szabadságharcosok” kiképzésére, akik egy új felkelés vezetői lehetnek.. Ehhez minden további kommentár felesleges! Az egyetemi reakció az első kábulatából csakhamar magához tért és igyekezett kihasználni a zavaros helyzetet. Az új módszer a vörös zászlók és plakátok leszaggatása, rémhír- terjesztés és izgatás, vagy éppen a népi hatalom megdöntésére irányuló szervezkedés volt. (Folytatása következik.) Reggel 8-ra már megérkeznek valamennyien. Nem taxin jönnek és legtöbben még csak nem is gyalogszerrel. Meleg holmikba bugyolálva apuka, anyuka karjában érkezik meg a két egyetem legifjabb nemzedéke ide, a Kemenes utca 1-be, a bölcsődébe. Szegény anyukáknak bizony nincs könnyű dolguk. A lejtős utca elhanyagolt, erősen síkos, csupa sár. Nehéz itt közlekedni teher nélkül is, hát még kisbabával. És mi lesz, ha fagy? Jobb erre nem is gondolni. Az apróságok egyforma játszóruhában tipegnek egy nagy szőnyeg közepén. A „felnőtebbek” kitárt kövér kis Párocskákkal egyensúlyozzák dundi testüket, akad azért olyan is, aki a könnyebb és gyorsabb közlekedési módot választja — úgy gurul négykézláb, mint valami eleven higanygolyó. Átlag harminc kis buksi földi angyal lakik itt. Könyvestóth Zsuzsi apukája V. éves építészhallgató, Genecz Zolikáé pedig gépész. Együtt játszanak az oktatók, dolgozók kicsinyeivel. Mi lesz velük? Cesztler Józsefné — a bölcsőde vezetője — elmeséli nagy gondjukat. Itt ebben az épületben nem maradhatnak, a helyiségeikre szüksége van a Gellérti szállónak. Új otthonuk a Sarus utca 4. szám alatt készül.. . de vajon jó hely lesz-e ez a kicsinyeknek. A Saru utcai ház ugyanis hibás épület — benne lakni életveszélyes. Most előbb természetesen rendbehozzák. Mégis valahogy rossz érzés, hogy éppen a kicsinyek kerülnek oda. Aznált is inkább, mert az óvodásaink — a Budafoki úton — üzlethelyiségekben vannak, tehát szintén megérdemelnének valamivel jobb, egészségesebb helyet. Mi hát a megoldás? A megoldás papíron fekszik, tussal kihúzva — az új óvodaépület tervrajza. Itt aztán otthont találnának a bölcsőde és napközi lakói egyaránt. És mi az akadály? A pénz! A tervrajz már tavaly is megvolt, mégis mikor új helyiségről kellett gondoskodni, inkább a kevesebb költséggel járó Saru utcai épület javítását kezdték meg. Nehéz kérdés ez! „Legdrágább kincsünk a gyermek." Hogy megfelelő és egészséges életkörülményeket biztosítsunk nekik, az áldozatot és pénzt követel. De megéri! — dé — Kicsi baba — kicsi kádban Ki lesz az angyal? Megy a gőzös, megy a gőzös... HHB98S£aBÉ£ A sok hancúrozás után édes a pihenés AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK Az alma materünk öreg falai régen voltak olyan jól sikerült, maradandó lelki élményt nyújtó hangversenynek a tanúi, mint december 12-én a „Szocialista kultúráért’’ jelvénnyel kitüntetett Műszaki Egyetemi Zenekar hangversenyén. Ezt bizonyítják, nemcsak az évekkel ezelőtt végzett mérnökök, a zenekarba vissza-visszatérő „vén diákok”, hanem az oktatói kar megjelent képviselői és a zsúfolásig telt ház közönsége is. Balassa Imre szívhez szóló műsorismertetése elénk tárta a kegyetlen sorsú, mostoha körülmények között konokul vívódó Beethoven életét, a csillogó-ragyogó bűvös varázslattal és forradalmi nyugtalansággal teli romantika korát, úgy hogy már ismerős környezetben érezte magát a kedves hallgató. Nehéz lenne megmondani, hogy vajon a himnikus hangvételű Házavató-nyitány, vagy a szimfóniák egyik gyöngyszeme, Schuberth noli (befejezetlen) szimfóniája aratta-e a nagyobb sikert. Annyi azonban bizonyos, hogy a közönség lelkesedése a ritkán hallott, klaszszikus zenében meglepően újszerű, már a IX. szimfónia csíráit magában hordozó Kórusfantázia előadásánál érte el tetőpontját. Nem is csoda. Hiszen ebben a műben nemcsak a zenekar hangszer-sokasága, hanem az énekhang „zenekara”, a vox humana, ez a csodálatos ,hangszerkirály is megszólalt. Zongora és zenekari bevezető után először a szólisták (Cser Éva, Fehér Éva, Szirmai Márta, Cser Béla, Szász Róbert, Horváth Andor), majd a kórus ajkán csendült fel az emberiséget átkaroló szeretetet és testvériséget hirdető Beethoven gyönyörűen zengő, örökszép harmóniája. Hogy ezt a művet a tomboló közönség kívánságára meg kellett ismételni, dicséret nem csupán a zenekart illeti, hanem a vendégszereplő műegyetemi (vezető Dobrai István) és közgazdasági egyetemi énekkart (vezető Tóth Mihály), a zongora- (szólista Pesuczky Géza) és ének-szólistákat és az est műsorát vezénylő Cser Gusztáv karnagyot. Az elért siker azonban nem megelégedésre, hanem további fokozott tevékenységre kötelezi a több, mint 6 évtizedes, de évenként megújuló Műegyetemi Zenekart. Ádám Sándor