Jövő Mérnöke, 1959 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1959-01-05 / 1. szám

toumuml­a a világ körül Csehszlovákiai tapasztalataim Csehszlovákiai tartózkodá­­som alatt két egyetemet láto­gattam meg, a prágait és a pozsonyit. Az első, ami feltűnik, hogy a mi egyetemünk nagyobb. Ebből azonban nem az követ­kezik, hogy az oktatás terén is jobban állunk. Az oktatás színvonala a tantárgyak tar­talmát és az oktatás metodiká­ját vizsgálva egyformán ma­gas. Igen nagy súlyt fektetnek a gyakorlati oktatásra. A hall­gatók már az első évfolyam elvégzése után 3 hetes úgy­nevezett „manuál praxisra" mennek a gyárakba. A har­madik év után van gyári gyakorlat, de ekkor már mér­nöki feladatok megoldásába kapcsolódnak be. A diploma­terv feladat kiadását újabb háromhetes, úgynevezett „dip­lomaterv előkészítő” gyári gyakorlat előzi meg. Ha meg­van rá a lehetőség, akkor ezt a gyakorlatot már a diploma­­terv témakörének megfelelő profilú üzemben töltik el. Ez­zel szemben viszont saját egyetemünk védelmére meg kell jegyezni azt, hogy a „gép­­műhelyi gyakorlatok” végzé­sére sokkal kevesebb idő és lényegesen kisebb és kevésbé felszerelt műhely áll rendel­kezésükre, mint a budapesti gépgy­ártechnológia­i tanszék gépműhelye. A „szerszámgép szerkesztő” ágazatnak például, amelyet én vizsgáltam, évfolyamon­ként átlagban 15—25 fő hall­gatója van. Érthető tehát, ho­gy a diplomaterv előkészí­tésénél teljesíteni lehet azon törekvéseket, hogy az előre elhatározott — de a szigorló­val még nem közölt­­ diplo­­materv feladatnak megfele­lően történjék a gyakorló­üzem kijelölése. Az oktatás egész Csehszlo­vákiában közös tanterv szerint folyik. Az oktatás 10 féléves. A 11. félévre is előírt foglal­kozás van. Ez tulajdonképpen a diplomaterv elkészítésének ideje. Ebből szeptemberben 3 hét előkészítő gyakorlat, utána hat hétig,, körülbelül novem­ber elejéig a terveket dolgoz­zák ki. A bírálatok november­ben születnek meg. December­ben védik meg diplomatervei­ket a „jövő ménökei”. A gépészmérnök-képzésnél a gépgyártástechnoló­gusok és a szerszámgép konstruktőr ága­­zatosak négy évig közösen tanulnak. Az ágazatokra bon­tás csak az V. évben követ­kezik be. A fejlődő szerszám­gépgyártás igényeinek meg­felelően Prágában és Pozsony­ban is működik szerszámgép ágazat, ahol elsősorban konstrukciós szempontok szem előtt tartásával tar­t­ják az anyagot. Ha visszagondolok arra, hogy Csehszlovákiában miátt a háborút megelőzően is volt számottevő szerszámgép­­gyártás és ennek ellenére szükségesnek látják a szer­­számgépszerkesztők külön ága­zaton való képzését, felmerül a gondolat, hogy miért nincs a mi egyetemeinken szerszám­gép ágazat és miért nincs el­rendelve a szerszámgép terve­zők képzése, amikor a magyar szerszámgépgyártás tulajdon­képpen csak a háború után indult meg és így szerkesztő­mérnök gárdával gyakorlati­lag jóformá­n nem is rendel­kezik. Nálunk tehát fokozot­tabban szükség lenne a szer­számgép szerkesztő mérnökök szerszámgép ágazat keretében történő nevelésére. Hasonlóképpen hiányolnom kell tantervünkben a Cseh­szlovákiában tanított, de ne­lünk 1953-ban megszüntetett „szerszámgépek villamosbe­­rendezései” című tárgyat. En­nek a tárgynak oktatására igen nagy szükség volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy az üzembe kikerülő, nem elektromos képzésű mérnökök jóformán még attól is irtóz­nak, hogy egy biztosíték­­táblázathoz hozzányúljanak. Szép és követendő szokás Prágában az, hogy egyetemük elhúnyt nagynevű, szakmai és emberi szempontból egyfor­má­n kiváló és „igazi” profesz­­szorairól tantermeket nevez­nek el. Ebben a megbecsülés­ben eddig két volt tanárukat részesítették. Eszembe jutott, amikor ezt megláttam, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem­nek is van már olyan profesz­­szor halottja, aki megérde­melné, hogy emlékét a jö­vendő mérnök generációkban ezúton is életben tartsuk. Alemann Frigyes, a gépgyártástechnológiai tanszék adjunktusa Kulturális hírek Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Dr. Kardos György Művelődési Otthoná­nak Képzőművészköre 1959. január havában a következő tárlatlátogatásokat szervezi: 1959. jan. 11. vasárnap de. 11 órakor a Képzőművészeti Múzeum Külföldi képtárénak megtekintése (II. rész). 1959. jan. 25. vasárnap de. 11 órakor a Nemzeti Szalonban Haus Emi kiállításának meg­tekintése. Találkozás a helyszínen, ér­deklődőket szívesen lát a Mű­velődési Otthon. Közlekedés Kar KISZ-szerve­­zete január 4-i kezdettel min­den vasárnap du. 6 órakor a Bercsényi utcai Kollégiumban táncos klub­ délutánt rendez. Célunk, hogy minél kelleme­sebb szórakozást nyújtsunk egyetemünk hallgatóinak. Ezt csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a kollégáink is hozzájárulnak kívánságaikkal, amelyet a ren­dezőség magáévá fog tenni. A zenét a KISZ Központi Művészegyüttes nyolctagú tánczenekara szolgáltatja. Kedves kollégáink érdeklő­dését és építő javaslatait vár­ja a rendezőség. ­­k ellenforradalom 12 napja. A Budapesti Műszaki Egyetemen állóeszközökben 972 900 Ft, forgóeszközökben 994 200 Ft érték ment tönkre. Ezeknek pótlásáról gondoskodni kellett. Az egye­temi könyvtárat állóeszközökben 8700 Ft-os kár érte, forgóesz­közökben 1300 Ft volt a veszteség. Az Építőipari Egyetemen álló eszközökben 451 852 Ft, forgóeszközökben 416 515 Ft volt a kár. Az említett károkon kívül anyagi természetű visszaélések is történtek. Pl az egyetemi „forradalmi bizottság” nevében Papp László aláírással a Gépipari Autófuvarozó Vállalattól gépkocsikat rendeltek, melyeken közegeket, katonákat, élelmet és üzemanyagot szállítottak. Ezért a fenti vállalat 10 178 Ft-tal terhelte meg az egyetem számláját. Az ügyet csak bíróság út­ján lehetett elintézni: az egyetemre kirótt összeget a vállalat visszatérítette. Az ellenforradalmi erők visszavonulása és veresége a műszaki egyetemeken A forradalmi munkás-paraszt kormány november 3-i meg­alakulása és a szovjet csapatok november 4-i harcbalépése villámcsapásként érte az egyetemen uralkodó ellenforradalmi erőket. Egy részüket még tovább sodorta az „októberi len­dület” más részük egy pillanatra megtorpant, hogy később í­ás eszközökkel folytassa régi tevékenységét. Szervezett visz­­szavonulási manőverbe kezdtek. Vizsgáljuk meg ezeket a fo­lyamatokat az események tükrében. 1. Nyílt ellenforradalmi jelenségek november 4-e után. November 4-én reggel az egyetemen nagy sürgés-forgás volt­, az iratokat égették el, a fegyvereket szedték össze és hordták le a pincébe. A fegyvereknek mintegy háromnegyed részét elvitték a felkelők és csak a maradékot gyűjtötték össze néhány nap múlva a karhatalmi alakulatok. Néhány hallgató részt vett a városban harcoló különböző ellenforradalmi bandákban, így pl. a már megemlített Herczeg György V. éves híradómérnök hallgató, akit azután a Had­mérnöki Kar fegyelmi bizottsága felelősségre vont. A fegyelmi bizottság egyik tagja így ír az esetről: ■ „Azt a tényt, hogy november 7-én még fegyverben volt, Perczeg hallgató a tárgyaláson elhallgatta, csak mikor tudo­mására hoztam, hogy erről a bizottságnak tudomása van, ekkor vallotta be, hogy tagja volt a Continentál Szállóbeli ellenálló csoportnak. Nevezett a tárgyaláson nem volt hajlandó megnevezni sem parancsnokát, sem közvetlen ottani barátait. Valamint azt sem, hogyan és miképpen, mettől­ meddig került, illetve volt a csoportban.” November elején a legkompromitáltabb elemek lázas Sietséggel igyekeztek kereket oldani. Ekkor szökött meg Csáthy Tamás V. éves mérnökhallgató, Jankovich István, a Város­építéstan tanszék adjunktusa és még sokan mások. A magyar belügyi szervek 1957 februárjában letartóz­tatták Renner Pétert, aki az ellenforradalom idején a Corvin­­közben szakaszparancsnok volt. Renner 1956. november 26-án szökött Ausztriába, ahol Pongrácz Gergellyel, a Corvin-köz volt parancsnokával és Várfalvi Lajossal, a Délbudai Forradalmi Bizottság volt elnökével megállapodtak abban, hogy ellenfor­radalmi csoportokat szerveznek. Ezért még Bécsben felvették a kapcsolatot Jankovich Istvánnal és Szentkuti Józseffel, akik hasonló célokból kint tevékenykedtek. A két csoportot egyesítették. A továbbiakról így ír az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” c. kiadvány III. része: „Renner elmondotta azt is, hogy a strassbourgi értekezleten Jankovich találkozott Király Bélával, akinek beszámolt tevé­kenységükről. Király egyetértett velük és ténykedésükről rendszeres tájékoztatást kért. Renner és Szentkuti tervet készítettek magyarországi feladataikról, melyet Király Béla hagyott jóvá A terv szerint izgató tartalmú röplapok, újságok, fegyverek, rádió-adó-vevő készülékek becsempészése, a MEFESZ-szel és a munkástanácsokkal a kapcsolat felvétele, azonkívül megbízható egyének beszervezése, egy későbbi idő­pontra tervezett fegyveres ellenforradalom kirobbantása volt a feladatuk. Az alábbiakban részleteket közlünk Renner Péter vallo­másaiból. Az 1957. február 28-i jegyzőkönyvből: Kérdés: Kinek van tudomása arról, hogy milyen feladat-­­­tal jött be az országba? Felelet: Illegális utamról és feladataimról tudomása van : Szentkuti Józsefnek, Jankovich Istvánnak és Király Bélának. Király Bélával Jankovich beszélte meg a tervünket, amivel­ egyetértett. A feladat végrehajtása utánra megállapodtunk­­ abban, hogy négyesben megbeszéljük az elért eredményeket, és a további teendőket. Az 1957. március 5-i jegyzőkönyvből: Felelet: 1957. január közepén Jankovich Bécsbe küldte hozzám Széll Kálmán magyar származású svájci egyetemi­ hallgatót, aki a svájci diákszövetség megbízottjaként mutat-­ kozott be és a szervezkedés céljaira rádió-adó-vevő készüléket­ ajánlott fel. Jankovich Svájcban közölte Széll Kálmánnal,­ hogy tervbe vettük ellenforradalmi szervezkedés létrehozását. Hozzám már úgy jött, mint Király Béla bécsi megbízottjához, a szervezkedés létrehozásának egyik kezdeményezőjéhez. Hasonló értelemben vall Jankovich tevékenységéről Szabó Miklós, aki nemrég tért haza Magyarországra és, aki a Strass­bourgi „Forradalmi Tanács” titkára volt: „.. .A „Forradalmi Tanács” intéző bizottságának egyik­ tagja, Jankovich István volt egyetemi adjunktus, a strassbourgi konferencia végén bizalmas beszélgetés keretében felkért­ engem, mint ausztriai megbízottat és az ausztriai helyzet alapos ismerőjét, legyek segítségére abban, hogy embereket­ juttassanak el Magyarországra, illetve abban, hogy a Magyar­­országról érkező „szabadságharcosok” közül válogassam ki a legalkalmasabbnak látszókat és irányítsam megadandó olaszországi, nyugat-németországi címekre. Kérdésemre el-­­mondta, hogy főképpen Olaszországban, de Nyugat-Német­­országban is különleges, kisebb lágereket tartanak fenn olyan­ „szabadságharcosok” kiképzésére, akik egy új felkelés vezetői lehetnek.. Ehhez minden további kommentár felesleges! Az egyetemi reakció az első kábulatából csakhamar ma­gához tért és igyekezett kihasználni a zavaros helyzetet. Az­ új módszer a vörös zászlók és plakátok leszaggatása, rémhír-­ terjesztés és izgatás, vagy éppen a népi hatalom megdöntésére irányuló szervezkedés volt. (Folytatása következik.) Reggel 8-ra már megérkez­nek valamennyien. Nem taxin jönnek és legtöbben még csak nem is gyalogszerrel. Meleg holmikba bugyolálva apuka, anyuka karjában érke­zik meg a két egyetem leg­ifjabb nemzedéke ide, a Ke­­menes utca 1-be, a bölcső­débe. Szegény anyukáknak bizony nincs könnyű dolguk. A lej­tős utca elhanyagolt, erősen síkos, csupa sár. Nehéz itt közlekedni teher nélkül is, hát még kisbabával. És mi lesz, ha fagy? Jobb erre nem is gon­dolni. Az apróságok egyforma játszóruhában tipegnek egy nagy szőnyeg közepén. A „fel­­nőtebbek” kitárt kövér kis Párocskákkal egyensúlyozzák dundi testüket, akad azért olyan is, aki a könnyebb és gyorsabb közlekedési módot választja — úgy gurul négy­­kézláb, mint valami eleven higanygolyó. Átlag harminc kis buksi földi angyal lakik itt. Könyvestóth Zsuzsi apuká­ja V. éves építészhallgató, Genecz Zolikáé pedig gépész. Együtt játszanak az oktatók, dolgozók kicsinyeivel. Mi lesz velük? Cesztler Józsefné — a bölcsőde veze­tője — elmeséli nagy gondju­kat. Itt ebben az épületben nem maradhatnak, a helyisé­geikre szüksége van a Gellérti szállónak. Új otthonuk a Sarus utca 4. szám alatt készül.. . de vajon jó hely lesz-e ez a­ kicsinyeknek. A Saru utcai ház ugyanis hibás épület — benne lakni életveszélyes. Most előbb természetesen rendbehozzák. Mégis valahogy rossz érzés, hogy éppen a ki­csinyek kerülnek oda. Aznált is inkább, mert az óvodásaink — a Budafoki úton — üzlet­­helyiségekben vannak, tehát szintén megérdemelnének va­lamivel jobb, egészségesebb helyet. Mi hát a megoldás? A megoldás papíron fekszik, tussal kihúzva — az új óvoda­épület tervrajza. Itt aztán ott­hont találnának a bölcsőde és napközi lakói egyaránt. És mi az akadály? A pénz! A tervrajz már tavaly is megvolt, mégis mi­kor új helyiségről kellett gon­doskodni, inkább a kevesebb költséggel járó Saru utcai épület javítását kezdték meg. Nehéz kérdés ez! „Leg­drágább kincsünk a gyermek." Hogy megfelelő és egészséges életkörülményeket biztosítsunk nekik, az áldozatot és pénzt követel. De megéri! — dé — Kicsi baba — kicsi kádban Ki lesz az angyal? Megy a gőzös, megy a gőzös... HHB98S£aBÉ£ A sok hancúrozás után édes a pihenés AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK Az alma materünk öreg fa­lai régen voltak olyan jól si­került, maradandó lelki él­ményt nyújtó hangverseny­nek a tanúi, mint december 12-én a „Szocialista kultúrá­ért’’ jelvénnyel kitüntetett Műszaki Egyetemi Zenekar hangversenyén. Ezt bizonyít­ják, nemcsak az évekkel ez­előtt végzett mérnökök, a ze­nekarba vissza-visszatérő „vén diákok”, hanem az okta­tói kar megjelent képviselői és a zsúfolásig telt ház közön­sége is. Balassa Imre szívhez szóló műsorismertetése elénk tárta a kegyetlen sorsú, mostoha körülmények között konokul vívódó Beethoven életét, a csillogó-ragyogó bűvös varázs­lattal és forradalmi nyugta­lansággal teli romantika ko­rát, úgy hogy már ismerős környezetben érezte magát a kedves hallgató. Nehéz lenne megmondani, hogy vajon a himnikus hangvételű Házava­­tó-nyitány, vagy a szimfóniák egyik gyöngyszeme, Schubert­­h­ n­oli (befejezetlen) szimfó­niája aratta-e a nagyobb si­kert. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a közönség lelkese­dése a ritkán hallott, klasz­­szikus zenében meglepően új­szerű, már a IX. szimfónia csíráit magában hordozó Kó­rusfantázia előadásánál érte el tetőpontját. Nem is csoda. Hiszen ebben a műben nem­csak a zenekar hangszer-soka­sága, hanem az énekhang „ze­nekara”, a vox humana, ez a csodálatos ,h­angszerkirály is megszólalt. Zongora és zene­kari bevezető után először a szólisták (Cser Éva, Fehér Éva, Szirmai Márta, Cser Bé­la, Szász Róbert, Horváth Andor), majd a kórus ajkán csendült fel az emberiséget átkaroló szeretetet és testvéri­séget hirdető Beethoven gyö­nyörűen zengő, örökszép har­móniája. Hogy ezt a művet a tomboló közönség kívánságára meg kellett ismételni, dicséret nem csupán a zenekart illeti, ha­nem a vendégszereplő mű­egyetemi (vezető Dobrai Ist­ván) és közgazdasági egyete­mi énekkart (vezető Tóth Mi­hály), a zongora- (szólista Pe­­suczky Géza) és ének-szólis­tákat és az est műsorát ve­zénylő Cser Gusztáv karna­gyot. Az elért siker azonban nem megelégedésre, hanem továb­bi fokozott tevékenységre kö­telezi a több, mint 6 évtizedes, de évenként megújuló Mű­egyetemi Zenekart. Ádám Sándor

Next