Jövő Mérnöke, 1960 (7. évfolyam, 1-43. szám)
1960-01-04 / 1. szám
1 945-1 960-t tzmete be Nagy évfordulóra, ünnepre készül az ország. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója közeledik. Emlékeztetőül közlünk néhány dokumentumot azokból az időkből. Hallgatóink túlnyomó többsége még egészen kisgyermek volt, mikor nagy események történtek. Ezért gondoltunk arra, hogy a személyes élmények előtt, melyek e közlésünket követni fogják, a történelmi eseményeket dokumentumokból ismertetjük. A Vörös Hadsereg parancsnokságánál felhívása a felszabadított területek lakosságához Magyarok! A Vörös Hadsereg csapatai az ellenség üldözése közben magyar földre lépett. Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja, vagy hogy megváltoztassa Magyarország jelenlegi társadalmi rendjét. A szovjet csapatok bevonulását Magyarország területére kizárólag a katonai szükségszerűség tette elkerülhetetlenné, hogy a német csapatok és a Németországgal szövetséges Magyarország hadereje továbbra is ellentállnak. A Vörös Hadsereg teljesíti Legfelsőbb Hadvezetőségének azt a parancsát, hogy az ellenséges csapatokat azok teljes magveretéséig és fegyverletételéig üldözze. A hitlerista rablók és magyar bérenceik rémítgetnek benneteket a Vörös Hadsereg bevonulásával Magyarországra. Semmi okotok nincs a félelemre!. A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem mint a magyar nép felszabadítója a német fasiszta iga alól „Partizáneskű“ az Uszta-partizánegységben Én, aki szabad elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért, ősi ellenségünk, a német és a hazaáruló Horthy és követői ellen. Mint a nemzeti függetlenség katonája, hűségesküt teszek a szabad, független és demokratikus Magyarországra , történelmünk nagy szabadságharcosainak e szent eszméjére. E cél elérése érdekében kész vagyok a harccal járó minden viszontagságot és veszélyt fegyelmezetten vállalni, és ha kell életemet is feláldozni. Fogadom, hogy a szabadságharcosok csoportjában ingadozás nélkül végrehajtom feljebbvalóim parancsait, hogy társaim mellett a végsőkig kitartok, és szigorúan megőrzöm a szabadságharcos népmozgalom minden titkát__ Ha netán mégis, bármilyen oknál fogva árulóvá vetemednék szent ügyünkkel és bajtársaimmal szemben, úgy kérlelhetetlenül sújtson le rám a szabadságharcos népmozgalom szigorú törvénye. (HIL Partizángyűjtemény.) Magyar újságok cikke Horthyék 1944. október 15-i fegyverszüneti kérelmének előzményeiről, a Szovjetunió és szövetségesei fegyverszüneti feltételeiről 1945. január 6. Október 15-ig a Vörös Hadsereg már elfoglalta Szegedet, majd a debreceni tankcsatában súlyos vereséget mért a németekre. A magyar kormánynak most már be kellett látnia, hogy a háborút elvesztette, hogy a német szövetség pusztulásba viszi az országot. A kormány fegyverszüneti kéréssel fordult a Szovjetunióhoz és szövetségeseihez. Faraghó Gábor vezérezredes vezetésével magyar bizottság utazott Moszkvába az előzetes fegyverszüneti tárgyalások lefolytatására. A szövetségesek fegyverszüneti feltételei a következők voltak: ,,a.) Magyarország önálló, független állam marad és belügyeibe más állam nem avatkozik bele. b. ) A honvédség megtartja fegyvereit, és azokat a még Magyarországon tartózkodó megszálló vagy harcoló német csapatok ellen fogja fordítani. c. ) A magyar haderő az orosz hadsereggel együtt a német haderőt megtámadja. A magyar hadsereg az orosz hadsereggel együtt a német haderőt megtámadja. A magyar hadsereg az 1937. évi december 31-i határok mögé vonul. A határok végleges meghúzása csak a béketárgyalások után fog megtörténni. Ezek a feltételek biztosították volna a magyar nép függetlenségét, szabadságát, és lehetővé tették volna, hogy szakítva a szégyenletes német szövetséggel, fegyverrel a kézben álljon az Egyesült Nemzetek oldalára ... A Vörös Hadsereg röplapja a Budapesten körülzárt fasiszta csapatok parancsnokához intézett ultimátumáról és a szovjet parlamenterek provokációs meggyilkolásáról 1944. december 30. Moszkva, december 30. (TASZSZ). Mint már jelentettük, a 2. és 3. Ukrán Hadseregcsoport csapatai 1944. december 26-án befejezték a Budapestet védő ellenséges hadcsoport bekerítését. December 27-én estefelé csapataink a megjelölt arcvonalszakaszon nyugatról és keletről elérték Budapestet és megkezdték a harcot a magyar főváros határán. Ugyanakkor csapataink, kifejlesztve támadásukat, Budapesttől nyugatra mintegy 60 km-re nyomultak előre, és ezzel teljesen lehetetlenné tették, hogy az ellenség a bekerített csapatoknak segítséget nyújthasson. Ilyenformán a Budapesten bekerített német hadosztályok és azok a budapesti magyar csapatok, amelyek még nem tették le a fegyvert, teljesen gyűrűbe kerültek, és teljes megsemmisítés vár rájuk. A szovjet parancsnokság nevében a 3. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka, Tolbuhin, a Szovjetunió marsallja és a 3. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka, Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja, emberies szempontokat tartva szem előtt, és a háborúra vonatkozó nemzetközi szabályoknak és szokásoknak megfelelően 1944. december 29-én a Budapest körzetében bekerített ellenséges csapatok parancsnokságának és az egész tisztikarának parlamenterek útján ultimátumot küldött. A szovjet haderők hatalmas hangszórói december 28-ról 29-re virradó éjjel, valamint december 29-én nappal a Budapest körzetében bekerített tisztekkel és katonákkal, valamint az arcvonal előretolt állásában harcoló katonákkal közölték az ultimátumot, valamint azt is, hogy a parlamenterek melyik úton és mikor fognak menni. A Vörös Hadsereg csapatai teljesen beszüntették a tüzet abban az időpontban, amikor közölték, hogy szovjet parlamenterek fognak menni ultimátum átnyújtása céljából, és mikor azt is közölték, hogy melyik időpontban és melyik úton mennek majd a parlamenterek a német csapatok felé. December 29-én 11 órakor (moszkvai idő szerint) egy szovjet tiszti parlamenter a Duna balpartján fekvő frontszakaszról könnyű gépkocsin, nagy fehér zászlóval elindult az ellenséges állások felé. Amikor a parlamenter Kispest délkeleti körzetében az ellenséges állások közelébe ért, annak ellenére, hogy a fehér zászló teljesen jól látható volt, és ismerték a szovjet tiszt szándékát, a németek erős gépfegyver- és tüzérségi tüzet indítottak, és agyonlőtték a szovjet parlamentert. Ugyanebben az időpontban egy másik tiszti parlamenter, fordító kíséretében, a Duna jobbpartján fekvő frontszakaszon nagy fehér zászlóval 4 kilométernyire keletre Budaörstől átlépte a frontot. Innen a parlamentert ellvezették a német parancsnokságra, ahol közölték vele, hogy a német parancsnokság nem fogadja el az ultimátumot és nem hajlandó bárminemű tárgyalásokat folytatni. Amikor a parlamenter a szovjet állások felé ment vissza, tüzet nyitottak rá, és hátulról agyonlőtték. Az őt kísérő fordító csak szerencsés véletlen folytán maradt életben.... Az ideiglenes nemzetgyűlés szózata a magyar néphez 1944. december 21-én Debrecenben, a magyar függetlenségi eszme ősi várában összegyűltek a magyar nép hivatott képviselői, hogy megalkossák az Ideiglenes Nemzetgyűlést. Ezer sebből vérző, végveszélybe került hazánk megmentésére rendkívül erőfeszítésre van szükség. Az nem lehet, hogy nemzetünk elsüllyedjen a sírban, melynek szélére taszított bennünket a Németországgal kötött átkos szövetség! Nem akarjuk, hogy a német hódítók oldalán, a nemzet érdekei ellenére három és fél évig folytatott bűnös háború miatt elpusztuljon nemzedékek munkája, és összedűljön a magyar állam ezeréves épülete! Nem lehet, hogy a német zsoldban álló Szálasi-bűnszövetkezet hazaárulása miatt egyedül Magyarország pusztuljon tovább Németország csatlósaként, egyedül Magyarország ne vessen véget a szabad népek ellen vívott esztelen és, öngyilkos háborúnak, egyedül a magyarság ne vegye ki részét a hazáját leigázó német rablók megsemmisítésében! Szakítani kell a hitlerista Németországgal! Fegyverszünetet kell kötnie a győztes szövetséges hatal-makkal, a Szovjetunióval, Angliával, az Északamerikai Egyesült Államokkal! Nem szabad ölhetett kézzel nézni, hogy a magyar hazát egyedül az orosz hadsereg szabadítsa fel a német járom alól. A szabadságot, a függetlenséget csak akkor érdemeljük meg igazán, ha magunk is cselekvően, minden erőnkkel kivesszük részünket a saját felszabadításunkból: álljon talpra a nemzet szent szabadságharca a német elnyomók ellen! Újjá kell építeni a romokban heverő Magyarországot! A magyar nép nagy többsége ezt akarja! De ma nincs, aki a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar állam nevében cselekedjék. Az országnak nincs szuverén képviseleti szerve, nincs országgyűlése, nincs vezetése. Szálasiék bitorlók, akiket a német erőszak ültetett az ország nyakára. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés azért ült össze, hogy legyen, aki a magyar nép, a magyar nemzet, a magyar állam nevében cslekszik! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldöttei a nép választottai. Az országnak a német járom alól felszabadult területéről gyűltek össze a városi és községi önkormányzatok, a demokratikus, hazafias erőket összefogó nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az ipartestületek, a mezőgazdasági és más társadalmi szervezetek képviseletében. A szabadon, demokratikusan megválasztott Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, tehát joga és kötelessége a magyar nép összességének nevében szólni! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásával a magyar nép végre maga döntsön sorsa fölött. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését, mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar szuverenitás birtokosa! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés azért ült össze, hogy megjelölje a kivezető utat a hazára szakadt szerencsétlenségből. Ideiglenes nemzeti kormányt teremtünk, hogy legyen újra felelős központi végrehajtó hatalom, mely a nép bizalmából erős kézzel lát hozzá a nemzet előtt álló feladatok megoldásához. Sorsunk nehéz, de hittel hisszük: lesz magyar újjászületés! Tudva tudjuk: lesz magyar felemelkedés! A bizton eljövendő erős, boldog Magyarország alapjait akarjuk lerakni. Független Magyarországot akarunk! Ezért szabadságharcot hirdetünk a függetlenségünket letipró, a hazánkat dúló németek ellen! Bocskay, Bethlen, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos zászlaja alá hívjuk újra a magyar népet: ragadjon fegyvert, lépjen a kurucok, a 48-as honvédek nyomába! Szabadságharcunkkal csatlakozzunk a demokratikus népek küzdelméhez a német zsarnokság ellen. Lemossuk magunkról a német zsoldosság gyalázatát. Így újra emelt fővel állhatunk a világ előtt! A Debreceni Református Kollégium. Itt tartotta üléseit 1944 december 21 és 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés Harcok Budapest előterében Emlékérem Budapest felszabadításáért Tüzelőállás az Erzsébet-hídnál pWWSf**. Az elmúlt kedden mártírhalálának évfordulójára megkoszorúzták Osztapenko kapitány emlékművét. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után egyetemünk nevében Rados Kornél rektor és Fülöp Dénes párttitkár helyezték el a megemlékezés virágait. EGY kiS FALUM zsazít Termérdek sár van, mikor Nábrádra érkezünk. A régi kastély előtt áll meg velünk a megyei művelődési osztály kis négyszemélyes kocsija. Most iskola van a kastélyban. Nemrég építették át. Tágas, parkettás szobák, cserépkályhák. Egész friss, még meg sem kezdődött benne a tanítás. Egyébként is takaros kis falu ez. Új házak kéményei Pipálják a füstöt mindenfelé, s almafák ágai zörögnek ezrével a fázós decemberi szélben. Úgy van ráragasztva ez a falucska a magas töltés oldalára, amely mögött kanyargósan, a szélben borzolódva folydogál a Szamos. Nemsokára nekiindulunk a falunak. Ballagunk végig négyen az Attila utcán. Csinos kis aszfaltjárda vezet az út két oldalán mindenütt, az egész kicsi mellékutcában is. Szép, tiszta portákra látni be. Sok modern, cementbe ágyazott vasoszlopokon nyugvó drótkerítés. Egy-egy nagy fehér komondor ugatva ugrik neki belülről, ahogy megyünk. Régóta működő termelőszövetkezet van a faluban. A tszelnökkel beszélgetünk. Alacsony, idősebb ember. Az a típus, akiről azt szokás mondani, hogy „olyan mokány magyar”. Ügyes, okos, parasztember — azt mondják — tekintélye van a faluban. Hosszú idő óta, és jól vezeti a szövetkezetet. Most inkább csak számokban beszél. Ezt közli velünk mindjárt. — Legfontosabbnak tartom, hogy százhúsz tagunk van — mondja — csak az a baj, hogy kevés a föld. Átlag két hold jut egy főre. Az oka után éredeklődünk. — Olyanok vannak itt főleg, akik kevés földön gazdálkodtak addig is. Meg föld nélkül is jöttek. Sokan. De szükség volt rájuk. — A múlt héten vettünk fel 32 új tagot. Kisparasztot. Nyolcvan holdat hoztak, hát ez se sokat változtatott az átlag földállományunkon. Kérdezünk — és ő beszél, beszél. Később már kérdezés nélkül is. — Az idén 74 (nem tévedés, hetvennégy) forintot fizettünk munkaegységre. Van olyan tagunk is, amelyiknek 500 munkaegysége van. Családjával együtt persze — teszi hozzá egy kis szemhunyorítással. Nyolcvan vagon almát adtunk el most exportra. Angliába vitték. Több mint kétmillió forint. Gondoltunk az ünnepekre is. Kimutat az ablakon. Szekerek bandukolnak lassan az úton, tele a hordókal. Kötél tart minden hordót, hogy fel ne boruljanak. — Éppen most hozzák — kinyitja az ablakot és kikiabál. — Hé, Sándor. Minden rendben? — pár hangos szót váltanak, aztán folytatja felénk fordulva.