A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-01-07 / 1. szám
Az alumíniumszerkezetépítés ügye Magyarországon A közelmúltban hazánk és a Szovjetunió között — alumíniumiparunk fejlesztését célzó — új gazdasági egyezmény jött létre. Ennek keretében az energiaigényes alumíniumkohászati műveletet szovjet gyárak végzik, mi pedig timföldünket kész alumíniumtömbök formájában kapjuk vissza. E timföldi alumíniumcsere igen nagyfokú fejlődést ígér hazai alumíniumfelhasználásunk területén. A közölt számadatok szerint 1980-ra fokozatosan évi 165 000 tonna kohóalumíniumot kap ily módon felhasználóiparunk. Ebből az alkalomból talán nem érdektelen, ha áttekintjük röviden a magyar alumíniumszerkezet-építés múltját, jelenét és a húszéves távlati fejlesztés számadatait. Magyarországon a második világháború utáni újjáépítés idejében körülbelül 4000 tonna alumíniumot használtak fel a bádogosmunkák területén. Alumíniummal fedték le például a csepeli vasmű egyik agresszív levegőnek kitett csarnokát, és abból készítették annak előcsatornáját is. Mindkettő kifogástalan állapotban van ma is. A nyílászáró szerkezetek vonalán ugyancsak már régebben megindult az alumínium alkalmazása, nagyobb mérvű fejlődésre azonban csak most — a Székesfehérvári Könnyűfémmű sorompóba állása után — számíthatunk. Az első ilyen szerkezetek a Fémmunkás Vállalat kultúrtermének ablakai és a Metalloglobus portálja (Bajcsy-Zsilinszky út) voltak. Újabban egyre több új budapesti lakóháznál is találkozunk ilyenekkel. Legkorszerűbb alumínium nyílászáró szerkezeteink a Szegeden 1961- ben elkészült Csongrád megyei Tanács háza billenő ablakai. Megindulta zsaluzsagyártás is. A Fa- és Vászonredőnygyár. Reluxa néven hozza nagy mennyiségben forgalomba, és számos üzlet, irodahelyiség és vendéglátóüzem ablakait szerelték fel vele. Függönyfalas épületünk egyelőre kettő van: a dunaújvárosi hengermű irodaépülete, és az Üllői úti 11 emeletes Orvostudományi Kutató Intézet. Jól sikerült kezdeményezés volt a Székesfehérvári Könynyűfémmű új öntödéjének és préscsarnokának függőleges térelhatároló falait 1 mm-es alumínium hullámlemezből készíteni. Itt a kismértékű hőszigetelési igény és az esztétikai előny mellett igen szerencsés ötlet volt az alumínium alkalmazása azért is, mert az épület rendeltetésszerű funkcióját, „eszmei mondanivalóját” vetíti ki maga a választott építőanyag is. Külön kiemeljük azt a három teherhordó szerkezetet, melyhez a hazánkba látogató külföldi szakemberek következetesen elzarándokolnak. Egyik az európai kontinens első alumínium hídja, a Szabadszálláson 1950-ben épült 12,60 m támasztókörű szegecselt közútihíd-szerkezet. Ez azóta is hiba nélkül teljesíti feladatát. (Meg kell azonban jegyezni, hogy csupán egy kis forgalmú, nem is portalanított bekötőút vezet át rajta.) A híd tervezője dr. Bölcskei Elemér egyetemi tanár, a MÉLYÉPTERV akkori osztályvezetője volt. Érdekes szerkezet a Vasas Sport Klub Pasaréti, úti, 1000 négyzetméter alapterületű fedett teniszcsarnoka. Az IPARTERV (dr. Menyhárd István és Semsey Lajos) 1955-ben tervezte, és rendeltetésének 1960- ban adták át. Nautál nevű, Alig ötvözetből 2 milliméter vastag, kettős görbületű alumínium héj, amely az oldalfalak mentén alumínium oszlopokon, az oromfalak mentén téglafalazaton nyugszik. A héj 40x58 mm méretű, szekrényszelvényű, hosszirányú bordarendszerrel van merevítve, az egész fémszerkezet pedig alulról cementhabarccsal vékonyan befröcskölve. Utóbbi műveletre — noha a belülről is látható tetőzet megjelenését ezáltal rontotta — állítólag azért volt szükség, mert a fémfelület csillogása a versenyzőket zavarta. (Megjegyzendő, hogy a nyert szürkésfehér felület sem a legjobb, mert a magasan repülő labdának vele azonos színű hátteret nyújt.) Figyelemre méltó volt a szerkezet felszerelése is. Az oldalfalakat a földön összeszerelték és egy darabban felbillentették, a hét szerkezetet pedig az épület végén, szeletenként építették össze, és minden szelet elkészülte után az épület hosszirányában a teljes, már meglevő részt továbbcsúsztatták. Állványzatra így nem volt szükség. Még újabb szerkezet az ipari vásár nehézipari pavilonjának alumínium szerkezete, amely 1961-ben készült el. Tervezője Kádár István, az ALUTERV mérnöke. A szerkezet hegesztett. Anyaga a hegal nevű új ötvözet. (Az új szerkezeti anyag küldsérletezését dr. Buray Zoltán vezetésével a Fémipari Kutató Intézet dolgozói végezték.) A hegalon—Mg tartalmú alumíniumötvözet. Jó mechanikai tulajdonságai mellett legfőbb érték mióta Heyrovsky akadémikus az 1920-as évek elején a polarográfiát kidolgozta, a módszer elterjedtsége és fontossága állandóan nő. A polarográf, amely kezdetben ritka és különleges műszer volt, az utóbbi évtizedben a korszerű laboratóriumok nélkülözhetelen eszközévé vált, amelyet egyaránt értékelnek a szervetlen és a szerves kémikusok, a biológusok és az orvosok is. A polarográf működése azon alapszik, hogy a vizsgálandó anyag megfelelő oldatát tartalmazó edénybe elektródokat helyezünk, és azokra folyamatosan növekvő feszültséget kapcsolva, regisztráljuk az áthaladó áram erősségét. Anódnak rendszerint nagyfelületű higanyelektródot, katódnak pedig legtöbbször csepegő higanyelektródot használunk. Az ilyen cella nem követi Ohm törvényét, a sarkaira kapcsolt be, hogy könnyein és jól hegeszthető, emellett pedig önszilárduló, vagyis újabb hőkezelés nélkül „elmúlik” a hegesztéssel kapcsolatos kilágyulása. A csarnok kupolaszerkezete sajtolt profilokból áll, tartólábai argon védőgázas ívhegesztéssel készült zárt, téglalap alakú szekrényszelvények. A csarnok fajlagos alumíniumfelhasználása igen alacsony: 8,34 kg/m 2. Ennek oka az is, hogy a lefedés nem alumíniummal, hanem az igen könynyű és áttetsző poliészter hullámlemezekkel történt. A tervezők szerint mindkét utóbbi szerkezetnél még kevesebb alumíniummal is meg lehetett volna oldani a feladatokat, de bizonyos lemezek ill. profitok eleve rendelkezésre álltak és azokat kellett felhasználni. Mindkét szerkezetet az ÉM Fémmunkás Vállalat készítette. A nemrég kidolgozott távlati fejlesztési terv előirányzat elektrolizáló feszültség folyamatos emelésekor az áramerősség nem folytonosan, hanem lépcsőzetesen növekszik. Az áramerősség hirtelen megnövekedéséhez tartozó feszültség, az ún. féllépcsőpotenciál a vizsgált, anyag minőségére jellemző, míg az átfolyó, ún. diffúziós áram erőssége az illető anyag koncentrációjával arányos. Így az egyes lépcsők helyzetének és magasságának egyszerű lemérése útján minőségi és mennyiségi elemzést végezhetünk. Ilyen módon legegyszerűbben a csepegő higanykatódon rendukálható fémionokat elemezhetünk, de tekintettel arra, hogy a fenti körülmények között számos szerves vegyület is redukálódik, a módszer alkalmazható a szerves kémia, biokémia és orvostudomány területén is. A többi elemzési módszerrel szemben gyorsaságával és érzékenységével tűnik ki. Sorozatból az tűnik ki, hogy 20 éven belül alumíniumfogyasztásunk megnégyszereződésére kell számítanunk. A globális fogyasztásnövekedés mellett várható az is, hogy az építőipar részesedése — amely bizony eddig meglehetősen alacsony volt — maga is növekedni fog. Egyéb, plusz honvédelem 0,35 11,0 Az elmondottakban igyekeztem általános képet vázolni az alumíniumügy állásáról hazai vonatkozásban, megjegyezve azt, hogy a húszéves távlati fejlesztési terv igen szép perspektívát ígér alumíniumiparunk, és ennek kapcsán alumíniumfelhasználásunk várható fejlődése tekintetében is. (1. ábra.) A tervek megvalósulásával pedig a bauxitkincs terén eddig is élvezett előkelő helyünk mellett alumíniumfelhasználásban is nagyot lépünk előre. Faber Miklós I. hídépítéstani tanszék zat-elemzéseknél egy-egy elemzés csak néhány percet vesz igénybe; a vizsgált oldatból pedig (alkalmas cella használata esetén) néhány tizedmilliméter is elegendő; igen híg oldatok (ICT3 - 106 **/e) is jól vizsgálhatók. A polarográfia így különösen a nyomelemzés és a mikroanalízis területén bír igen nagy jelentőséggel. Így pl. polarográfiás vizsgálattal sikerült megállapítani, hogy a La Manche-csatorna vizében literenként 3,3 „gamma” (0,0000033 gramm) uránium van. A fenti gyakorlati alkalmazásokon kívül a polarográfia az elméleti kutatás (pl. elektródreakciók, katalitikus folyamatok, komplexek tulajdonságainak stb. tanulmányozása) terén is jelentős eredményeket hozott. A polarográfia — mint tudomány — ma is állandó fejlődésben van. Újabb és újabb polarográfiás módszereket dolgoztak ki (oszcillografikus polarográfia, impulzus-polarográfia, váltóáramú polarográfia, rádiófrekvenciás polarográfia), amelyek segítségével — mindenesetre a klasszikus polarográfia egyszerűségének feláldozása árán — a módszer alkalmazási területe és érzékenysége még nagyobb lett. A polarográfia nemzetközi elismerésének jele volt, hogy a módszer feltalálója, a csehszlovák Jaroslav Heyrovsky professzort nemrég Nobel-díjjal tüntették ki. Heyrovsky professzor, aki már sokszor volt hazánkban, élénken érdeklődik a magyarországi polarográfusok munkája iránt is. Budapesten és Veszprémban többször tartott előadásokat, sőt, tavaly Budapesten oszcillopolarográfiai tanfolyamot is vezetett. A polarográfia munkaterülete egyetemünk számára nem idegen; több tanszékünkön jó eredménnyel állították különféle kutatásaik szolgálatába, és újabb eredményekkel is gazdagították ezt a tudományágat; az a jó bevált magyar polarográf-típus pedig, amelyből bélés külföldön már több mint ezer darab van használatban, ugyancsak műegyetemi dolgozók munkája nyomán született. Damokos Tamás szervetlen kémia tanszék adjunktus Az 1. táblázatban az összes és az egy főre eső hazai fogyasztás fejlődését, a 2. táblázatban pedig az 1958-as fogyasztás iparáganként! megoszlásokat láthatjuk. a polarográfia? Mi Tízperces szünet a tanszéken 1. táblázat Összfogyasztás Fajlagos fogyasztás év/év kg/fő /év 1937 2 000 0,23 1944 7 500 0,81 1945 1 200 0,13 1947 2 700 0,29 1957 24 100 2,46 1959 36 100 3,61 1961 41 500 4,15 2. táblázat Iparág kg/fő % Építőipar 0,20 2,2 Közlekedés 0,64 19,8 Villamosipar 1,09 33,6 Vegyi- és élelmezési ipar 0,33 10,1 Edény- és tömegcikk 0,48 14,9 Gépipar 0,03 0,9 Vasipar 0,11 3,5 A MARINER-2 A rakétatechnika fejlődése már 1959-ben lehetővé tette korlátolt súlyú űrkutató berendezések felgyorsítását a második kozmikus sebességre (Lunyik- és Pioneersorozat). Azonban az ekkor felbocsátott berendezések csak a Földhöz aránylag közel tudtak komoly kutatási programot lebonyolítani. A hordozórakéták teljesítménye és az irányítástechnika akkor színvonala még nem tette lehetővé, hogy legközelebbi bolygótestvéreinkhez komoly felszerelésű kutatólaboratóriumokat bocsássanak és azok jelzéseit vegyék. Erre először 1961-ben nyílott lehetősége amikor is minden előfeltétel megvolt a sikeres kísérlet végrehajtásához, azonban a Szovjetunióban felbocsátott Vénusz-rakétával, valószínűleg meteorral való összeütközés miatt, megszakadt a kapcsolat. Így a Vénusz elérése csak most, az újabb kedvező együttálláskor került sor. Az Egyesült Államokban a szomszédos bolygók előzetes felderítését célozza a Ranger—Mariner ikerprogram. Ennek a Hold felderítését előirányzó része, a Rangerprogram az eddigiekben kudarccal járt. A Mariner-program a Venus és a Mars kutatását irányozta elő. Az ez év június végén felbocsátott Mariner—1-et hibás programozás miatt (interkontinentális pályára állt műhold-pálya helyett) fel kellett robbantani. 1962. augusztus 27-én sikeres útjára indult a Mariner—2, az első olyan ember alkotta berendezés, mely elérte a Vénusz légkörét. A Mariner—2 kettős feladatot teljesített. Egyrészt felmérte pályája mentén a Föld és Vénusz közti teret, másrészt értékes méréseket végzett a Venusnál. Műszerezése többek között tartalmazott mágneses térvizsgáló, mikrometeorszámláló, napsugárzáselemző, részecskeszámláló, légkörösszetétel- és léghőmérséklet-mérő műszereket. Energiaellátását a két hatalmas napelemekkel borított szárny biztosította, melyeket egy tájoló berendezés állandóan a Nap irányában tartott. Az űrszondán egy parancsvevő és egy hírközlő antenna volt. Az esetleges pályahelyesbítéseket a Mariner—2-n elhelyezett kisméretű rakétahajtómű tette lehetővé, amely 30 m/sec sebességváltoztatásra volt képes. Az egész berendezés működését az igen kisméretű elektronikus agy irányította. A mérési program érdekesége, hogy a nyert adatok alapján megállapítható a Vénusz tengelykörüli forgási ideje, s eldönthető, hogy a Venuson lehetséges-e a szerves élet valamilyen formája. A kizárólag a Vénusz felkutatását szolgáló mérőapparátus a parányi elektronikus agy néhány órával előbb kapott parancsra a Venushoz legközelebb eső pályaszakaszon kapcsolta be és negyven percen át sugározta az adatokat a Venusról, melyek feldolgozása egy hónapot vesz igénybe. A Mariner 2-t 1962. augusztus 27-én Cap Canavaxelből indították útjára Atlas—Agena—B. típusú hordozórakétával. Miután az Agena B. sorokat Föld körüli pályára állította a rakétát, bemérték a pályaadatokat, majd a megfelelő időben ismételten bekapcsolták az Agena B. rakétát és az felgyorsítva a Mariner—2-t a második kozmikus sebességre, levált az űrrakétáról. Ennek a pályáravezérlésnek a kiértékelése azt mutatta, hogy az űrrakéta kétszázezer kilométerre fogja elkerülni a Vénuszt. Pályahelyesbítés vált szükségessé. Ekkor alkalmazták először azt a módszert, hogy nem a felbocsátás után közvetlenül, hanem egy héttel később (ez az időtartam felelt meg legjobban) alkalmazták a pályahelyesbítést, s ennek eredményeképpen a Mariner-—2 az eredetileg tervezett úton haladt tovább a Vénusz felé. Útja során igen sok értékes adatot közölt a Föld—Vénusz közötti tér jellemzőiről. Novemberben az űrrakéta energiatermelése hirtelen felére csökkent. Mint az utólagos kiértékelés mutatta, az egyik napelemszárny felmondta a szolgálatot, vagy ellőtte egy meteor. Azonban a másik szárny- és a tartaléktelepek továbbra is biztosították az energiaellátást. A mérőműszerek azután is kifogástalanul működtek. 1962. december 14-én, magyar idő szerint 20 órakor az első emberalkotta berendezés elérte az első szomszédos bolygó légkörét, s megkezdte annak tudományos felkutatását. A Mariner—2 ugyanaznap 21 órakor haladt el legközelebb a Vénuszhoz, mintegy 33 600 kilométerre. A Mariner—2 tudományos programja teljes sikerrel zárult. Feladatát minden szempontból teljesítette. Új világrekordot jelentett a híradástechnikában a sikeresen, kétirányúan áthidalt 57 millió kilométeres távolság, melyen keresztül a jelzéseket mindkét irányba hibátlanul, jól érthetően sikerült közvetíteni. FERENC CSABA KISZ rakétatechnikai TOK A Mariner—2 átesik az utolsó ellenőrzésen. Irány a Vénusz AZ EMBERI GONDOLKODÁS VÁLTOZÁSA Londoni orvosok foglalkoztak nemrég az emberi „gondolkodás változásával’. Arra a megállapításra jutottak, hogy a technika fejlődése és az időhiány miatt az emberek lassanként rászoknak a rövidebb és koncentráltabb gondolkodásra. Az orvosok szerint a nyelvvédelem ellenére számítani kell rá, hogy a következő évtizedekben megcsonkul az emberi kifejezésmód. Ez a folyamat a szavak önkényes, majd szisztematikus összevonásával kezdődik, ami máris tapasztalható a rengeteg közhasználatú rövidítéseknél.