A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-01-07 / 1. szám
SZILVESZTERI UTÓLAGOS NYÁRI TERMELÉSI GYAKORLATRA ezt viselje: „Kubikos” modell faille anyagból, Erzsébet-kék színben, hátrahúzott redőkkel. A lázas semmittevés szimbolizáló hinta gyártását a nagy keresletre való tekintettel már most megkezdték asztalosüzemeink. ILYEN FÜRDŐRUHÁBAN vegyen részt a KISZ-vezető- képző-tábor előadásain. Ez a modell pezsdítően hat a szárazhamgú, unalmas előadók pilledt agyára. A mellékelt sátor a francia Riviera „sátor- ellátó vállalatánál” bérelhető í potom pénzért. OLCSÓ KREÁCIÓ gólya- bálra. Twistelés esetén a tüli- lebemyeg derékra, esetleg fejre csavarandó. A maradék rongyot a MÉH magas áron átveszi. „VONULJ KOLOSTORBA OFÉLIA”-modell. Viselete különösen a vizsgák utáni megtört hangulatban ajánlatos. Szigorúan konzervatív kalap és merev vonalú kabát tanársegédnőknek. Tarital flamé anyagból készült öltöny, klasszikus vonalvezetéssel és fényképezőgéppel. Batiszt zsebkendő híján hasított lepedőcsücsök is ünnepi hatást kelt. Az öltönyt férfihallgatóinknak, az öltönyt viselő férfit lányhallgatóinknak ajánljuk. Újévi divatrevü Itt az első és utolsó alkalom! Most tekintse meg divatrovatunkat, mellyel ez évben először és utoljára jelentkezünk! Divatrovatunk célja a következő: sajnálattal állapítottuk meg, hogy egyetemeink nem követik a középiskolákban oly jól bevált „szabvány-hacuka”-rendszert, minek következtében mindkét nembeli diákjaink öltözködésében túltengenek az egyéni sajátosságok. Vezessük be mi is az uniformist! Ehhez ajánljuk az alábbi, rendkívül egyszerű modelleket, amelyeket könnyen kiállíthatunk nagyanyáink rongyoszsákjából, vagy beszerezhetünk a párizsi DIOR-cégtől (cím: Paris, Champs Elysées 4—6. kapu alatt a 2. ajtó). Utóbbi céget különösen alacsony ösztöndíjú hallgatóinknak ajánljuk szíves figyelmébe. Olcsó árak! Figyelmes kiszolgálás! Az uniformis beszerzéséhez a tanulmányi osztály pénzsegéllyel járul hozzá. A ruhapénz átvehető, december 31-én éjjel fél 12-től 12-ig. HOLMI TÜLLőszendéknek, új LABOR-GYAKORLATRA. Igaz, nem lényegtelen... „A dunaújvárosi lakásépítők befejezték ez évi lakásépítési tervüket. Az utolsó nyolc- emeletes lakóházat ma adták át az illetékeseknek. Az elkészült épület egyetlen, igaz,, nem lényegtelen hibája, hogy a lift csak kilenc hónap múlva készül el.” (Napi hír, 1962. nov.) Ismeretes dolog, hogy valamely világrengető találmány , szülőatyja igen gyakran nincsen tisztában művének óriási, horderejével. A fenti napi hír szerzője sem sejtette, hogy megfogalmazásával a lakkozás« milyen horderejű módszerét « alkotta meg. íme, néhány példa.★ „A Háztartási Lemezáruk Gyárában ma bemutatták a sajtó képviselőinek az éjjeliedények új prototípusát. A prototípus egyetlen, igaz, nem lényegtelen hibája, hogy belül van a füle.”★ „Ma igazolta hét katalógusát Laginya Tivadar Tódort műegyetemi hallgató. Az iga-' zolás egyetlen, igaz, nem lé-* nyegtelen hibája, hogy hamis.’ ★ „A Jövő Mérnöke szilvesz-« téri számában sok vidám, kacagtató írás jelent meg. A mű- é vek egyetlen, igaz, nem lé-* nyegtelen hibája, hogy nincsen bennük humor.” Sunyi Gixer, 3 felvonásban, prózai betétekkel és nekrológgal | Szereplők: Az Űr Hangja (a szerkesztő földi porhüvelyében testet öltve), a Szakértő Műszaki Bölcs (megjelenési formája: riportalany), és a munkatárs (csak így, kis ,,m”-el). | Szín: itt és ott — és mindenütt. Idő: hébe-hóba — rossz nyelvek szerint gyakran. L . AZ ÚR HANGJA: Jöjj, ó munkatárs, fogd pennád, papiruszod és összes képességeidet. Távozz a műszaki rejtelmek birodalmába. Óhajtom, derítsd fel mindama dolgokat, melyek megtudhatók földi hajlandó számára, a rádiótechnika titkos birodalmában. Menj, mé késlekedj! [ S a munkatárs, ki annyit lérte e dolgokhoz, mint hajdú a harangöntéshez, elméne. Az íróasztalhoz. Hogy a híradástechnika telefon nevű, boszszantóan boszorkányos vívmánya segedelmével, megtalálja őt, a Szakértő Műszaki Bölcset, ki alanya lészen művének. S megtalálta vala. Két nap és két éjjeli szakadatlan csengetés után. II. munkatárs: Beszélj nekem, óh Technikai Tudományok Tudora, mindama cső-ódákról, melyek különös kutatatásaid tárgyát képezik. › SZAKÉRTŐ MŰSZAKI› BÖLCS: Hm, hm! Konkrétan miről? ) m: Hát, izé! Mindenről! Ami a rádióban benne van. Ami * annak lényege. (félre:) Tök-« mindegy, akármit mondasz., Olyat úgyse tudsz, amit meg is értek! (fennen:) Beszélj, óh* genie, s én áhítattal jegyzem« minden szavad! ’ SZ. M. B. (Magyaráz: Felyé- i konyán.) m: (Jegyez, és nem ért. Azt istennek sem ért. Semmit. Egy kukkot sem. Hisz civilben böl- * csesz a szerencsétlen. De te-e gyez. Bőszen.) ̇ SZ. M. B.: ... mert a lamel-\ lás kapcsoló olyan — főleg átkapcsolásra használt — kap- \ csoló, amelynek forgóérintke- S zője ... (stb.) ~ m: (félre:) No, lám! És még mondják, hogy a nők nem foyékonyak a műszaki tudomán ínyok mélységeire. Itt van ez a Lamm Ella! (egy „m”, vagy kettő. De ha megkérdezem, hü lyének nézi) Ilyen marha bo-5 nyakát kapcsoló izét is eineveztek róla. Jó fej lehetett. Bár a neve elég blőd. SZ. M. B.: (rendületlenül beszél.) m: (Jegyez. Vadul.) Egy óra múlva: SZ. M. B.: (pihegve befejezi.) m: (miközben görcsbemerevedett ujjait egyengeti, lelkes elragadtatással.) Tiszteletem hátad, határtalan, s hálám végtelen. Bölcsességed fényt deríte agyam mély sötétjébe. Elmém megvilágosodott, íród- : hat a Nagy Mű. SZ. M. B.: Bár mélyen tisztellek, de kérlek, ha elkészült, mutasd meg nekem Műved. m: Ügy lészen! "■ De nem jön. Mert a munkatárs addig köti ott vala rajta, oly hosszan emészté anyagát, hogy a szárnyaslárbú Merkuria, röptében kapá el tőle cikkét, fél órával a lapzárta rejtélyes és zűrös aktusa — után. III. Szín: a szerkesztőség. Tele : fancsengés. , AZ ŰR HANGJA: Tessék parancsolni. (mondá e szokott bűvszöveget, mely után akár- '• mi következhet.) SZ. M. B.: (felháborodottan) Óh, ti hamisszavú szócsövei a bölcsek igéinek! Lám, nem tartottátok meg amit epedezve kértem, s most lebőgtem vala általatok. Lamellás helyett Lamm Ellát írtatok. Ti barmok. AZ ÚR HANGJA: (megtörik) Elégtételed nem marad el! És mennydörögve küldd el a munkatársat. Nem riportra. munkatárs: De vedd figyelembe, óh Nagyszavú Űr! Nem vagyok én műszaki ember, sem tanár, ki oktatja e sok csoda dolgot. Mert, ha az lennék, már máshova írnék. A Technikába például, ménkű sok pénzért! De: AZ ŰR HANGJA: újólag elfüldé őt a ... És a következő héten megjelent vala, az elégtételt adó: NEKROLÓG. Imigyen: Előző számunkban, A rádiótechnika rejtelmei című cikkünkben — a nyomda hibájából — sajnálatos tévedés csúszott. A 45. sor 6. szavát a figyelmetlen szedő Lamm Ellának szedte. Holott helyesen így hangzik:, lametta. (Függöny.) — szlin — A SZAKBARBÁR, aki sohasem hallotta Beethoven IX. szimfóniáját ÉS A MŰVELT, aki egyszer már hallotta. JELZŐRENDSZER — Ajaj! Katalógus van! Vasárnapi ebédnél Szomorú szívvel jelentjük, hogy a tévedés nemcsak jelenkori nagyjaink sajátja. íme, mire bukkantunk halhatatlan regényírónk, Jókai Mór „A gazdag szegények” című regényében. (Olcsó Könyvtár, 1962.) 127. oldal.) Oszkár gróf párbajozási módszerét ismerteti feleségével. A grófnő: „Mi az? Nibelungen-hős vagy, akin nem fog a fegyver? Csodakútba mártott tündéranyád?’’ Gyengébbek kedvéért a kiadó a következő magyarázójegyzetet fűzi a „Nibelungenhős” szóhoz: „Siegfried, az ónémet Nibelung-eposz hőse, akit anyja varázsfolyadékba mártva sebezhetetlenné tett.” A tudomány mai állása szerint Siegfried annak köszönhette sebezhetetlenségét, hogy megölt egy sárkányt, és annak a vérében megfürdött. (V. ö. Karinthy Frigyes: Szinopszis. „Nibelungenlied. Erélyes asszonyság csintalan fia egész testét óriásgyík vérével bemaszatolja, miközben nők veszekszenek") Az édesmamáhak' ítt' nem volt szerepe; sárkányölő korában az ember már önállóan fürdik. Az a vitéz, aki szülői segédlettel lett sebezhetetlen, egy másik híres középcsatár: Achilles volt. Itt körülbelül stimmel a tündéranya is: Thetis istennő, aki fiát a varázslatos Styx-folyóba mártotta. (Sarkánál fogva.. Ezért maradt a hős sarka — az a bizonyos Achilles-sarok — sebezhető.) (128. oldal.) Most Oszkár grófot halljuk: „Nekem pedig van Pesten egy puskaművesem, ahhoz uta’ sítom a segédeimet. A puskaműves az én emberem. Megvan neki érte a maga haszna, ő átadja az én szekundánsaimnak azt a két pisztolyt, amik egyenesen az én céljaimra készültek. Mind a kettőnek az a sajátsága, hogy felfelé hord és balfelé. Mikor én lövök, én az ellenfelemnek a jobb könyöke alatt egy arasznyira célzok, s akkor bizonyos vagyok róla, hogy a karját vagy a mellét fogom eltalálni.’’ No, itt már minden őszinte tiszteletünk mellett el kell marasztalnunk a nagy mesemondót. Ha ugyanis a gróf ,nem hátulról lövöldözött ellenfeleire (s ezt a párbajkódex határozottan rossznéven vette volna), akkor a szembenálló ember jobb könyöke bal kéz felé esik; a balra felfelé hordó fegyver tehát (hogy , Csajkovszkij Anyeginjéből Lenszkij áriájának ide illő örökszép fordítását idézzük) nem „szívét sebzi meg”, ha,nem „feje mellett messze száll”. Bizony, bizony, a szembenálló ember és a tükörkép oldalviszonyai között van némi különbség. (155. oldal.) „Ha egy Vestaszűz leveti fátyolát, a bajadér jön ki alóla. S ennek mind az idegszervezet az oka. Indiosyncrasia a neve. Gyakran előfordul a klinikán.” Ezúttal Jókai teljesen ártatlan; ő még nyilván ,,,idiosyncrasia”-t (kóros érzékenység) írt, és csak a modernnyomdatechnika csinált ebből „indiosyncrasia”-t. Ez egészen speciális betegség, kb. azt jelenti: indián összevegyülés. Alig hisszük, hogy olyast gyakran előfordulna a klinikán, — rusznák — .