A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-11-21 / 37. szám
Befejeződött a bajnokság őszi szakasza, 8 csapat áll még. Legjobban a gépészek szerepeltek eddig, négy csapatuk is versenyben van. A tavalyi döntő 16 együttese közül csak a győztes Gép. N. jutott be idén is a döntőbe. A legtöbb gólt a négy forduló alatt a Közi. 102. és a Gép 210 érte el, mindketten 18-at. Olaszos védelemmel rendelkezik viszont a Gép. 402., akik még nem kaptak egyetlen gólt sem! Az utolsó két fordulóban már nem maradt el mérkőzés. Tavasszal a következő párosításban kiesési rendszerben folytatódnak a küzdelmek. Zárójelben a csapatok eddigi gólaránya : Vili V/l (9:6)—Gép. 402 (8:0) Gép. 210 (18:8)—Vili. V. (12:2) Építő V. (16:7)—Gép. IV. (15:4) Gép. 310 (16:4)—Közi. 102 (18:7) A IV. forduló eredményei: Vili. V/l—Gép. 412 2:1 Gép. 402—Vili. II. H 1:0 Vili. V.—Gép. 307 4:0 Gép. 210—Vili. IV. H/2 6:3 Gép. IV.—Építő V/2 2:1 Építő V—Vili I/H 4:2 Kézi. 102—Gép. 219 4:2 Gép. 310—Gép. 119 3:1 Sporteredmények MAFC—BSE NB I. ffi. kosárl.-mérk. eredménye: 91:63. TFSE—MAFC NB I. ffi. kosárl.-mérk. eredménye: 32:68, szintén MAFC-győzelemmel végződött. MAFC—Nagykanizsa NB II. női kosárl.-mérk.-en 45:58 arányú vereséget szenvedett csapatunk. MAFC—MOM NB III. labdarúgó-mérk. eredménye 0:3 a RICM javára! További program: Nov 21. MAFC—Pécsi VSK NB I. ifj. kosárl.-mérk. 16 likőr a Kinizsi u.-ban. STOP - STOP - STOP A KLUB nov. 23., hétfő 18.30 — Jazz klub; Billie Fitzgerald, Sarah Vaughan. nov. 24., kedd 16 — Klubmozi. A festészet nagyjai. Művészportrék francia kisfilmeken E KLUB nov. 28. szombat — Benkó dixilaend. Tánc a Bergendi-együttes zenéjére. (Az Atlasz franciaországi turnén tartózkodik, addig a Bergendi-együttes helyettesíti.) FILMESZTÉTIKAI KÖR nov. 27., péntek — Filmművészet és játék. (halál, csók, stb. a filmvásznon.) MARTOS FLÓRA KOLLÉGIUM nov. 23., hétfő — Utassy József költészete, nov. 26., csütörtök — Külföldi hallgatók fotókiállításának megnyitása. nov. 27., péntek — Ars Presse: Jancsó Adrienn előadóestje (tragikus és tréfás balladák, rab- és bujdosóénekek, Mária-énekek, siratok). SCHÖNHERZ ZOLTÁN KOLLÉGIUM nov. 26., — dec 2. (Díszterem) Teszák Sándor karikatúra-kiállítása, dec. 4. — Rendezőbuli. Szántó Imre szentendrei festőművész textiles alkotásaiból, és színes faldekoráció-terveiből kamarakiállítás nyílt a Stoczek utcai Martos kollégiumban. Múlt heti számunkban közöltük az egyetemi súlyemelőverseny főbb eredményeit. Képünkön Halmay Miklós, a pehelysúly első helyezettje. (Fotó: Hlaty Endre) Nagykanizsa—MAFC női kosárlabda-mérkő Budapest, XI., Műegyetem rkp 3zés egyik izgalmas pillanata november 15-én. Telefon: 452—565. Eredmény: 60:47 Terjeszti az egyetem KISZ- és szakszervezeti bizottsága (Fotó: Barabás) Szikra Lapnyomda, Budapest sport Ötven forintot, de minek? Itt a bunda? Hol a bunda? Sötét tenisz? A Magyar Ifjúság október 30-i száma ezzel a címmel közölt egy cikket a MAFC—Bp. Vörös Meteor csapatbajnoki mérkőzés kapcsán. Ebben az ismeretlen szerző a következőket említi: A Meteor valószínűleg „bundába” lépett pályára! Ugyanis a csapat párosait az előzetes nevezéssel ellentétben másként állították össze, így a mérkőzést mindenképpen — mondhatnánk, szándékosan is! — elvesztette volna a Meteor. Egyébként, tisztes küzdelem esetén, a tavaszi 1:8-as eredmény után hogyan nyerhetett volna 5:4-re a MAFC? A győzelem az egyetemi csapat benmaradását jelentette, ennek a bentmaradásnak azonban — a cikkíró szerint — a jelenségek miatt nem örülhet senki, bármi is lesz a vizsgálat eredménye, mert a sportban ennyi meglepetés és félreértés kissé szokatlan! (És ezután titokzatos pontokkal jelzi a szerző, az olvasó folytassa a gondolatsort. Azt hiszem, a cikk alapján egyértelmű, hogy mire következtethetünk: bundázott a két együttes!) Tavasszal nulla, ősszel négy pont A mérkőzés előzményeiről és a mérkőzésen történtekről beszéltünk az MTSZ titkárával, a MAFC szakosztályának vezetőjével és két játékosával. (Nem kívánunk a szövetség esetleges problémáival, vagy a Vörös Meteor gyengébb szereplésének okaival foglalkozni, csupán a MAFC-ot érintő kérdéseket szeretnénk tisztázni.) Nagy Péter, IV. éves vegyész, a csapat második játékosa: „Tavasszal a MAFC minden mérkőzését elvesztette. 8 :1-es vereséget szenvedtünk többek között a Meteortól, és az ez évi kiesőtől, a Bp. Spartacustól is. A gyenge szereplés elsősorban annak tudható be, hogy a csapatbajnokság első fordulója a vizsgaidőszakra esik. Ez a MAFC felkészülését nagyon megnehezítette, hiszen az első hat helyen pályára lépő játékos közül kettő akkor államvizsgázott, ketten negyed-, ketten pedig harmadévesek voltak. Természetesen, erőnlétünk sem volt megfelelő. Ez magyarázza, hogy a csapat az utolsó helyen fordult, nulla ponttal. Most, az őszi fordulóra, Kelemen Imre mesteredző vezetésével, jól felkészültünk, és fokozatosan belelendültünk. Például a Honvéd elleni mérkőzést is megnyerhettük volna — kis szerencsével. A többi mérkőzéseken is nagy küzdelmet vívtunk. Az utolsó előtti fordulóban — a tavaszi 1:8 után — 5:4-re győztünk a Spartacus ellen. Más kérdés az, hogy legjobb játékosunk — presztízsokokból — nem játszott, erről csak a Spartacus tehet! Az utolsó forduló előtt tehát 1—1 győzelme volt a Spartacusnak és nekünk, azonban rosszabb játszmaarányunk miatt mi álltunk az utolsó helyen. Következtek az utolsó mérkőzések, a Spartacus 7:2-re kikapott a Honvédtól, mi viszont győztünk a Meteor elleni, sok vitát kavart mérkőzésen. Ez a Spartacus kiesését jelentette.” Homola Tibor, IV. éves gépész, a csapat első embere: „A Meteor elleni mérkőzéssel kapcsolatban, érdekes módon, csak a tavaszi vereségünkről beszélnek, és arról, hogy ezek után hogyan tudtuk legyőzni őket. (Arról viszont szó sem esik, hogy a Spartacus elleni eredményeink is 1:8 és 5:4 voltak!) Az egyesek után 3:3 volt az eredmény, rendkívül szoros mérkőzéseket vívtunk. Párosban a Meteornál a Szőke, Szőcsik páros szerepelt az első helyen, győztek is. A másik két párost azonban sikerült a MAFC-nak megnyernie, mondhatni, „véres” küzdelemben, a döntő játszmákban, így alakult ki az 5:4-es győzelem. A mérkőzésen egyébként 6 szövetségi bíró és egy szövetségi ellenőr is jelen volt.” Dr. Vékássy Alajos, tanszékvezető egyetemi tanár, a MAFC teniszszakosztályának elnöke: „Csak annyit mondhatok, teljesen tiszták vagyunk ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. A fiúk teljes erőbedobással harcoltak, ugyanúgy, mint az öszszes eddigi mérkőzéseken.” („Úgy tudom, a szakosztály gazdálkodási kerete 103 ezer forint. Nem adhat ez okot bizonyos feltételezésekre?”) „Szó sem lehetett arról, amire gondol, így is jelentős anyagi gondjaink vannak. A tenisz köztudottan pénzigényes sport, sok kiadás terheli, különösen az első vonalban játszó együtteseket. Soha nem fordult még elő, hogy bármilyen tárgyalást folytattunk volna más egyesületekkel, s ezt a jövőben is kizártnak tartom. Mi valóban amatőr együttes vagyunk, csak és kizárólag játékkal akarunk nyerni.” Homola Tibor: „A Magyar Ifjúság cikke éppen azt a csapatot vádolja bundázással, amely sohasem szerzi játékosait sportállásokkal és különböző juttatásokkal, hanem valóban a sportolni vágyó egyetemisták számára teremt lehetőségeket a versenyzésre, a tanulás mellett.” Saroveczki Gyula, a Magyar Tenisz Szövetség titkára: „A vizsgálatot lefolytattuk. A MAFC-ról nem is esett szó, hiszen őket nem is vádolták semmivel. Azt, hogy a Meteor bizonyos, más eredetű okok miatt, nem játszott teljes erőbedobással, nem lehetett bizonyítani. Ami pedig az újságcikket illeti, nem a mi asztalunk, a sajtó sokfélét írhat." Szinte az egyetem egész területén nagy plakátok hirdették és hirdetik, hogy az egyetem K.u.33 számú termében önvédelmi oktatás kezdődik. Mikor megláttam ezeket a reklámpapírokat, kapva kaptam az alkalmon, és elmenvén a fent nevezett terembe, beiratkoztam a tanfolyamra, gondoltam, az sem baj, ha az ember ismer néhány fogást, mellyel támadóját harcképtelenné tudja tenni, és ezzel megvédi saját, illetve társai testi épségét. Tehát beiratkoztam és mindjárt le kellett szurkolni 50 Ft-ot, oktatási és ruhamosási díjként, mivel minden edzésre tiszta ruhát ígértek. Először valóban simára vasalt hófehér szerelést öltöttünk magunkra, de később, ahogy telt az idő, úgy szürkültek a ruhák, melyek azonkívül, hogy nem voltak tiszták, néha szinte csepegtek a felszívott izzadságtól. Azt ugyanis csak később tudtam meg, hogy a szerelést rajtunk kívül még számos csoport használja. Az egyik ember beleizzad a kabátba, azután felveszi egy másik, aki szintén gyarapítja a ruha izzadságtartalmát, esetleg néhány millió szórakozott kórokozó is rajtafeledkezik a köztesgazda fertőzött testéről, majd megtelepednek annak az embernek a bőrén, aki a szerelést következőnek veszi fel. Igaz, hogy a ruhákat kvarclámpával igyekeznek csírátlanítani, akkor, amikor nincs edzés, és ezzel elkerülni az esetleges fertőzést, de ez az igyekezet akármennyire dicséretes is, mégis csak tökéletlen szükségmegoldás. A fogasra felakasztott kabátoknak csak egy részén végzi el fertőtlenítő feladatát a lámpa fénye, míg a másik izzadsággal teli részén jó táptalajt találnak a baktériumok, és megtámadják a ruha gyanútlan használóját. A szegény ember először vakarózik, majd megrökönyödve látja testén a kiütéseket, esetleg más bőrbetegséget, utána pedig szalad a „doki bácsihoz”, majd ágynak eshet. Ez a kis „rémtörténet” nem a fantázia szülötte, hanem sajnos a szó szoros értelmében ezt saját bőrömön tapasztaltam. Ezt a cikket a vári kollégium betegszobájában írom, oldalamon Holiday, Ella négy, egyenként féltenyér nagyságú kiütéssel, és nem mehetek emberek közé, mert hátha megfertőzöm őket. De hát miért van ez így?! Miért kértek tőlünk 50 Ft-ot, ha nem adnak tiszta és nem fertőző szerelést? ! Az én hibám, hogy megfertőztek? Részben igen! Talán annyiban vagyok bűnös, hogy a kabátot — mint mindenki — én is mezítelen felsőtestre vettem fel és nem vettem alá melegítőt, vagy trikót. De a cselgáncskabát egyébként is olyan meleg, hogy ha az ember venne alá egy melegítőt, akkor úgy érezné, hogy fürdőkádban van, annyira beleizzadna. De, hát mégis, kik a felelősek azért, hogy így van?! Részben a tanfolyam vezetőit és szervezőit terheli a felelősség, mert nem biztosították a — beígért — higiénikus feltételeket. Miért nem szereznek be annyi ruhát, hogy minden csoportnak jusson tiszta, vagy ha erre nincs kapacitás, akkor miért indítanak enynyi tanfolyamot, olyan hangzatos szöveggel, hogy csak fürdőnadrágot kell vinni, most mindent biztosítanak? Miért bíztak és bíznak a kvarclámpás csírátlanítási módszerük tökéletességében, mikor ez csak szükségmegoldás? Vagy, ha ezt tudták, miért nem mondták, hogy felsőtestünket is takarjuk el a kabátból áldozataikra leső baktériumok elől? Kedves egyetemisták! Nem akarok senkit elriasztani az önvédelemtől, vagy a cselgáncstól, de ha Ti is űzitek ezt a sportot, saját érdeketekben kölcsönkabátot mezítelen felsőtestetekre ne vegyetek fel, ezzel elkerülhetitek, hogy Ti is hasonlóképpen járjatok, mint én. Egyébként is más kárán tanul az okos! Hiába! Az ember sosem lehet elég okos!!» —•Good Bird— Interjúú egy színésszel Vasárnap este van. A dunaújvárosi vasútállomáson szorongunk. Végre befut a bajai gyors. Egyszerre rohanjuk meg a három kocsiból álló szerelvényt. — Az első kocsiba menjünk — invitál minket Józsi, — ott kevesen vannak. Gyerünk! Bent mondanom sem kell, kismillióan vannak. Alig lehet megmozdulni. Nagy nehezen végigtornázzuk magunkat az embertömegen, mikor végre találunk üres helyet. Két kocsi közötti összekötő hídon telepedünk le. Kalauz nincs, nyugodtan maradhatunk. Rövid beszélgetés után a peronon ismerős alakot pillantok meg. — Fogadjunk, hogy színész ez a fiú. — Nekem is nagyon ismerős, de nem tudom hol láttam már. — Hopp. Megvan, a Zsebtévében szerepel. A srác a peronról figyelte beszélgetésünket, habár hangunkat nem hallhatta, szájmozgásunkról leolvasta, miről beszélgetünk. Nagyot bólint, majd átjön hozzánk: — Van cigarettátok? — Van, de mi Lottót szívunk, ha elfogadod. — Szeretsz ultizni? — De még mennyire. Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, L. P. vagyok. Sorra kezet fogunk az ismerős ismeretlennel. Egyből elkezdünk ultizni, s közben néhány kérdést is felteszünk. — Honnan jössz, mit csináltál ma? — vállaltam el a riporter szerepét. — Szekszárdon volt előadásunk. Onnan jövök, közben meglátogattam édesanyámat is. — Kedvenc cigarettád? — Fiatal, Savaria. De ha nincs, akkor elszívom a Lottót is. — Lassan itt vagyunk Kelenföldön is. Sajnos, be kell fejezni a beszélgetést, az ultizást. Az ultizás közepette még egy riport is készült. Szevasz, viszontlátásra az Operettszínházban, a Zsebtévében! — Szevasztok, kösz a játékot. S ha a riport megjelenik, küldjetek nekem is egy példányt belőle. Vonatunk befutott Kelenföldre. Gyors kapkodás, kézfogások. Utolsó integetés, majd eltűnik szemünk elől. Ő, aki — gondolom már kitaláltatok — Levente Péter névre hallgat. Kiss Béla Gépészmérnöki Kar I. évf. JOVO MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felelős szerkesztő: JECSAI ANDOR Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100, 142—220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség t SPORTHÍREK Kedvezményes jegyek kaphatók 4 forintért a Gellért fürdőbe Mezősi Zsuzsinál szerda délelőttönként. Nagy BME-siker született a felsőfokú tanintézetek kispályás labdarúgótornáján. 28 csapat közül egyetemünk építőmérnökkari csapata nyerte el a Kongresszusi Kupát, míg a villamoskarnak negyedik helyezést szereztek. Befejeződött az egyetemi férfi kosárlabda-bajnokság. Győzött a másodéves vegyészcsapat. Következő számunkban részletesen beszámolunk a rendkívül izgalmas döntőkről. Nem volt tehát MAFC-ügy Lezáródott a vizsgálat, már csak a hivatalos kommüniké várat magára. A MAFC tisztán áll. A Magyar Ifjúság cikke viszont megíródott, amely mint tényeket hozta az ismeretlen cikkíró vélekedéseit, anélkül, hogy az illető a vizsgálat eredményét ismerte, illetve a körülményeket kellően mérlegelte volna. Pusztán a számszerű eredmények alapján ítélkezni nem lehet, főleg olyan sportág esetében nem, mint a tenisz. Az ifjúság országos lapjától elvárjuk, hogy ne adjon hangot olyan, bizonyítást még nem nyert állításoknak , feltételezések formájában sem —, amelyek éppen egyetemi, tehát ifjúsági csapatot sújtanak igazságtalanul, az ország közvéleménye előtt. Az ilyen írások — a feltételezések hatásait ismerve — legalább annyira ártanak a tenisz és a magyar sport ügyének, mintha valóban „bunda’* történt volna. —p&y—