A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-11-21 / 37. szám

Befejeződött a bajnokság őszi szakasza, 8 csapat áll még. Legjobban a gépészek szerepeltek eddig, négy csapatuk is versenyben van. A tavalyi döntő 16 együttese közül csak a győztes Gép. N. jutott be idén is a döntőbe. A legtöbb gólt a négy forduló alatt a Közi. 102. és a Gép 210 érte el, mindketten 18-at. Olaszos védelemmel rendelkezik viszont a Gép. 402., akik még nem kaptak egyetlen gólt sem! Az utolsó két for­dulóban már nem maradt el mérkőzés. Tavasszal a következő párosításban­ kiesési rendszerben folytatódnak a küzdelmek. Zárójelben a csapatok eddigi gól­aránya : Vili V/l (9:6)—Gép. 402 (8:0) Gép. 210 (18:8)—Vili. V. (12:2) Építő V. (16:7)—Gép. IV. (15:4) Gép. 310 (16:4)—Közi. 102 (18:7) A IV. forduló eredményei: Vili. V/l—Gép. 412 2:1 Gép. 402—Vili. II. H 1:0 Vili. V.—Gép. 307 4:0 Gép. 210—Vili. IV. H/2 6:3 Gép. IV.—Építő V/2 2:1 Építő V—Vili I/H 4:2 Kézi. 102—Gép. 219 4:2 Gép. 310—Gép. 119 3:1 Sporteredmények MAFC—BSE NB­ I. ffi. k­osárl.-mérk. eredménye: 91:63. TFSE—MAFC NB I. ffi. kosárl.-mérk. eredménye: 32:68, szintén MAFC-győzelemmel végződött. MAFC—Nagykanizsa NB II. női kosárl.-mérk.-en 45:58 arányú vereséget szenvedett csapatunk. MAFC—MOM NB III. labdarúgó-mérk. eredménye 0:3 a RICM javára! További program: Nov 21. MAFC—Pécsi VSK NB I. ifj. kosárl.-mérk. 16 li­kőr a Kinizsi u.-ban. STOP - STOP - STOP A KLUB nov. 23., hétfő 18.30 — Jazz klub; Billie Fitzgerald, Sarah Vaughan. nov. 24., kedd 16 — Klubmozi. A festészet nagyjai. Művészportrék francia kisfilmeken E KLUB nov. 28. szombat — Benkó dixilaend. Tánc a Bergendi-együttes zenéjére. (Az Atlasz franciaországi turnén tartózkodik, addig a Ber­gendi-együttes helyettesíti.) FILMESZTÉTIKAI KÖR nov. 27., péntek — Filmművészet és játék. (halál, csók, stb. a filmvásznon.) MARTOS FLÓRA KOLLÉGIUM nov. 23., hétfő — Utassy József költészete, nov. 26., csütörtök — Külföldi hallgatók fotókiállításának megnyitása. nov. 27., péntek — Ars Presse: Jancsó Adrienn előadóestje (tragikus és tréfás balladák, rab- és bujdosóénekek, Mária-énekek, siratok). SCHÖNHERZ ZOLTÁN KOLLÉGIUM nov. 26., — dec 2. (Díszterem) Teszák Sándor karikatúra-kiállítása, dec. 4. — Rendezőbuli. Szántó Imre szentendrei festőművész textiles alkotásaiból, és színes faldekoráció-terveiből kamarakiállítás nyílt a Stoczek utcai Martos kollégiumban. Múlt heti számunkban közöltük az egyetemi súlyemelőverseny főbb eredményeit. Képün­kön Halmay Miklós, a pehelysúly első helye­zettje. (Fotó: Hlaty Endre) Nagykanizsa—MAFC női kosárlabda-mérkő­ Budapest, XI., Műegyetem rkp 3­­zés egyik izgalmas pillanata november 15-én. Telefon: 452—565. Eredmény: 60:47 Terjeszti az egyetem KISZ- és szakszervezeti bizottsága (Fotó: Barabás) Szikra Lapnyomda, Budapest sport Ötven forintot, de minek? Itt a bunda? Hol a bunda? Sötét tenisz? A Magyar Ifjúság október 30-i száma ezzel a címmel kö­zölt egy cikket a MAFC—Bp. Vörös Meteor csapatbajnoki mérkőzés kapcsán. Ebben az ismeretlen szerző a következő­ket említi: A Meteor valószínűleg „bun­dába” lépett pályára! Ugyanis a csapat párosait az előzetes nevezéssel ellentétben más­ként állították össze, így a mérkőzést mindenképpen — mondhatnánk, szándéko­san is! — elvesztette vol­na a Meteor. Egyébként, tisztes küzdelem esetén, a tavaszi 1:8-as ered­mény után hogyan nyerhetett volna 5:4-re a MAFC? A győ­zelem az egyetemi csapat ben­­maradását jelentette, ennek a bentmaradásnak azonban — a cikkíró szerint — a jelenségek miatt nem örülhet senki, bár­mi is lesz a vizsgálat eredmé­nye, mert a sportban ennyi meglepetés és félreértés kissé szokatlan! (És ezután titokza­tos pontokkal jelzi a szerző, az olvasó folytassa a gondolat­sort. Azt hiszem, a cikk alap­ján egyértelmű, hogy mire kö­vetkeztethetünk: bundázott a két együttes!) Tavasszal nulla, ősszel négy pont A mérkőzés előzményeiről és a mérkőzésen történtekről be­széltünk az MTSZ titkárával, a MAFC szakosztályának­­ ve­zetőjével és két játékosával. (Nem kívánunk a szövetség esetleges problémáival, vagy a Vörös Meteor gyengébb sze­replésének okaival foglalkozni, csupán a MAFC-ot érintő kér­déseket szeretnénk tisztázni.) Nagy Péter, IV. éves ve­gyész, a csapat második játé­kosa: „Tavasszal a MAFC minden mérkőzését elvesztette. 8 :1-es vereséget szenvedtünk többek között a Meteortól, és az ez évi kiesőtől, a Bp. Spartacustól is. A gyenge szereplés elsősorban annak tudható be, hogy a csa­patbajnokság első fordulója a vizsgaidőszakra esik. Ez a MAFC felkészülését nagyon megnehezítette, hiszen az első hat helyen pályára lépő játé­kos közül kettő akkor állam­vizsgázott, ketten negyed-, ket­ten pedig harmadévesek vol­tak. Természetesen, erőnlétünk sem volt megfelelő. Ez magya­rázza, hogy a csapat az utolsó helyen fordult, nulla ponttal. Most, az őszi fordulóra, Ke­lemen Imre mesteredző veze­tésével, jól felkészültünk, és fokozatosan belelendültünk. Például a Honvéd elleni mér­kőzést is megnyerhettük volna — kis szerencsével. A többi mérkőzéseken is nagy küzdel­met vívtunk. Az utolsó előtti fordulóban — a tavaszi 1:8 után — 5:4-re győztünk a Spartacus ellen. Más kérdés az, hogy legjobb játékosunk — presztízsokokból — nem ját­szott, erről csak a Spartacus tehet! Az utolsó forduló előtt tehát 1—1 győzelme volt a Spartacusnak és nekünk, azon­ban rosszabb játszmaarányunk m­iatt mi álltunk az utolsó he­lyen. Következtek az utolsó mérkőzések, a Spartacus 7:2-re kikapott a Honvédtól, mi vi­szont győztünk a Meteor el­leni, sok vitát kavart mérkő­zésen. Ez a Spartacus kiesését jelentette.” Homola Tibor, IV. éves gé­­pész, a csapat első embere: „A Meteor elleni mérkőzés­sel kapcsolatban, érdekes mó­don, csak a tavaszi veresé­günkről beszélnek, és arról, hogy ezek után hogyan tudtuk legyőzni őket. (Arról viszont szó sem esik, hogy a Sparta­cus elleni eredményeink is 1:8 és 5:4 voltak!) Az egyesek után 3:3 volt az eredmény, rendkí­vül szoros mérkőzéseket vív­tunk. Párosban a Meteornál a Szőke, Szőcsik páros szerepelt az első helyen, győztek is. A másik két párost azonban si­került a MAFC-nak megnyer­nie, mondhatni, „véres” küz­delemben, a döntő játszmák­ban, így alakult ki az 5:4-es győzelem. A mérkőzésen egyébként 6 szövetségi bíró és egy szövetségi ellenőr is je­len volt.” Dr. Vékássy Alajos, tanszék­­vezető egyetemi tanár, a MAFC teniszszakosztályának elnöke: „Csak annyit mondhatok, teljesen tiszták vagyunk ezzel a mérkőzéssel kapcsolatban. A fiúk teljes erőbedobással har­coltak, ugyanúgy, mint az ösz­­szes eddigi mérkőzéseken.” („Úgy tudom, a szakosztály gazdálkodási kerete 103 ezer forint. Nem adhat ez okot bi­zonyos feltételezésekre?”) „Szó sem lehetett arról, ami­re gondol, így is jelentős anya­gi gondjaink vannak. A tenisz köztudottan pénzigényes sport, sok kiadás terheli, különösen az első vonalban játszó együt­teseket. Soha nem fordult még elő, hogy bármilyen tárgyalást folytattunk volna más egyesü­letekkel, s ezt a jövőben is ki­zártnak tartom. Mi valóban amatőr együttes vagyunk, csak és kizárólag játékkal akarunk nyerni.” Homola Tibor: „A Magyar Ifjúság cikke ép­pen azt a csapatot vádolja bundázással, amely sohasem szerzi játékosait sportállások­kal és különböző juttatásokkal, hanem valóban a sportolni vá­gyó egyetemisták számára te­remt lehetőségeket a verseny­zésre, a tanulás mellett.” Saroveczki Gyula, a Magyar Tenisz Szövetség titkára: „A vizsgálatot lefolytattuk. A MAFC-ról nem is esett szó, hiszen őket nem is vádolták semmivel. Azt, hogy a Meteor bizonyos, más eredetű okok miatt, nem játszott teljes erő­bedobással, nem lehetett bizo­nyítani. Ami pedig az újság­cikket illeti, nem a mi aszta­lunk, a sajtó sokfélét írhat.­" Szinte az egyetem egész terüle­tén nagy plakátok hirdették és hirdetik, hogy az egyetem K.u.33 számú termében önvédelmi okta­tás kezdődik. Mikor megláttam ezeket a reklámpapírokat, kapva kaptam az alkalmon, és elmenvén a fent nevezett terembe, beiratkoz­tam a tanfolyamra, gondoltam, az sem baj, ha az ember ismer né­hány fogást, mellyel támadóját harcképtelenné tudja tenni, és ez­zel megvédi saját, illetve társai testi épségét. Tehát beiratkoztam és mindjárt le kellett szurkolni 50 Ft-ot, oktatási és ruhamosási díj­ként, mivel minden edzésre tiszta ruhát ígértek. Először valóban simára vasalt hófehér szerelést öltöttünk ma­gunkra, de később, ahogy telt az idő, úgy szürkültek a ruhák, me­lyek azonkívül, hogy nem voltak tiszták, néha szinte csepegtek a felszívott izzadságtól. Azt ugyanis csak később tudtam meg, hogy a szerelést rajtunk kívül még szá­mos csoport használja. Az egyik ember beleizzad a kabátba, azután felveszi egy másik, aki szintén gyarapítja a ruha izzadságtartal­­mát, esetleg néhány millió szóra­kozott kórokozó is rajtafeledkezik a köztesgazda fertőzött testéről, majd megtelepednek annak az embernek a bőrén, aki a szerelést következőnek veszi fel. Igaz, hogy a ruhákat kvarclám­pával igyekeznek csírátlanítani, akkor, amikor nincs edzés, és ez­zel elkerülni az esetleges fertőzést, de ez az igyekezet akármennyire dicséretes is, mégis csak tökéletlen szükségmegoldás. A fogasra fel­akasztott kabátoknak csak egy ré­szén végzi el fertőtlenítő feladatát a lámpa fénye, míg a másik­­ izzadsággal teli részén jó táptalajt találnak a baktériumok, és megtá­madják a ruha gyanútlan haszná­lóját. A szegény ember először va­karózik, majd megrökönyödve lát­ja testén a kiütéseket, esetleg más bőrbetegséget, utána pedig szalad a „doki bácsihoz”, majd ágynak eshet. Ez a kis „rémtörténet” nem a fantázia szülötte, hanem sajnos a szó szoros értelmében ezt saját bőrömön tapasztaltam. Ezt a cikket a vári kollégium be­tegszobájában írom, oldalamon Holiday, Ella négy, egyenként féltenyér nagysá­gú kiütéssel, és nem mehetek em­berek közé, mert hátha megfertő­zöm őket. De hát miért van ez így?! Miért kértek tőlünk 50 Ft-ot, ha nem ad­nak tiszta és nem fertőző szere­lést? ! Az én hibám, hogy megfertőz­tek? Részben igen! Talán annyi­ban vagyok bűnös, hogy a kabá­tot — mint mindenki — én is me­zítelen felsőtestre vettem fel és nem vettem alá melegítőt, vagy trikót. De a cselgáncskabát egyéb­ként is olyan meleg, hogy ha az ember venne alá egy melegítőt, akkor úgy érezné, hogy fürdőkád­ban van, annyira beleizzadna. De, hát mégis, kik a felelősek azért, hogy így van?! Részben a tanfolyam vezetőit és szervezőit terheli a felelősség, mert nem biztosították a — beígért — higiénikus feltételeket. Miért nem szereznek be annyi ruhát, hogy minden csoportnak jusson tiszta, vagy ha erre nincs kapaci­tás, akkor miért indítanak eny­­nyi tanfolyamot, olyan hangzatos szöveggel, hogy csak fürdőnadrá­got kell vinni, most mindent biz­tosítanak? Miért bíztak és bíznak a kvarclámpás csírátlanítási mód­szerük tökéletességében, mikor ez csak szükségmegoldás? Vagy, ha ezt tudták, miért nem mondták, hogy felsőtestünket is takarjuk el a kabátból áldozataikra leső bak­tériumok elől? Kedves egyetemisták! Nem aka­rok senkit elriasztani az önvéde­lemtől, vagy a cselgáncstól, de ha Ti is űzitek ezt a sportot, saját érdeketekben kölcsönkabátot me­zítelen felsőtestetekre ne vegyetek fel, ezzel elkerülhetitek, hogy Ti is hasonlóképpen járjatok, mint én. Egyébként is más kárán tanul az okos! Hiába! Az ember sosem lehet elég okos!!» —•Good Bird— Interjúú egy színésszel Vasárnap este van. A duna­újvárosi vasútállomáson szo­rongunk. Végre befut a bajai gyors. Egyszerre rohanjuk meg a három kocsiból álló szerel­vényt. — Az első kocsiba menjünk — invitál minket Józsi, — ott kevesen vannak. Gyerünk! Bent mondanom sem kell, kismillióan vannak. Alig lehet megmozdulni. Nagy nehezen végigtornázzuk magunkat az embertömegen, mikor végre találunk üres helyet. Két ko­csi közötti összekötő hídon telepedünk le. Kalauz nincs, nyugodtan maradhatunk. Rövid beszélgetés után a pe­ronon ismerős alakot pillantok meg. — Fogadjunk, hogy színész ez a fiú. — Nekem is nagyon ismerős, de nem tudom hol láttam már. — Hopp. Megvan, a Zsebté­vében szerepel. A srác a peronról figyelte beszélgetésünket, habár han­gunkat nem hallhatta, száj­mozgásunkról leolvasta, miről beszélgetünk. Nagyot bólint, majd átjön hozzánk: — Van cigarettátok? — Van, de mi Lottót szí­vunk, ha elfogadod. — Szeretsz ultizni? — De még mennyire. Enged­jétek meg, hogy bemutatkoz­zam, L. P. vagyok. Sorra kezet fogunk az ismerős ismeretlen­nel. Egyből elkezdünk ultizni, s közben néhány kérdést is fel­teszünk. — Honnan jössz, mit csinál­tál ma? — vállaltam el a ri­porter szerepét. — Szekszárdon volt előadá­sunk. Onnan jövök, közben meglátogattam édesanyámat is. — Kedvenc cigarettád? — Fiatal, Savaria. De ha nincs, akkor elszívom a Lottót is. — Lassan itt vagyunk Kelen­­földön is. Sajnos, be kell fejez­ni a beszélgetést, az ultizást. Az ultizás közepette még egy riport is készült. Szevasz, vi­szontlátásra az Operettszínház­ban, a Zsebtévében! — Szevasztok, kösz a játé­kot. S ha a riport megjelenik, küldjetek nekem is egy pél­dányt belőle. Vonatunk befutott Kelen­földre. Gyors kapkodás, kézfo­gások. Utolsó integetés, majd eltűnik szemünk elől. Ő, aki — gondolom már kitaláltatok — Levente Péter névre hallgat. Kiss Béla Gépészmérnöki Kar I. évf. JOVO MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felelős szerkesztő: JECSAI ANDOR Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, vill., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343—100, 142—220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség t SPORTHÍREK Kedvezményes jegyek kap­hatók 4 forintért a Gellért für­dőbe Mezősi Zsuzsinál szerda délelőttönként.­ ­ Nagy BME-siker született a felsőfokú tanintézetek kispá­lyás labdarúgótornáján. 28 csapat közül egyetemünk épí­tőmérnökkari csapata nyerte el a Kongresszusi Kupát, míg a villamoskarnak negyedik he­lyezést szereztek.­­­­ Befejeződött az egyetemi férfi kosárlabda-bajnok­ság. Győzött a másodéves ve­gyészcsapat. Következő szá­munkban részletesen beszámo­lunk a rendkívül izgalmas döntőkről. Nem volt teh­át MAFC-ügy Lezáródott a vizsgálat, már csak a hivatalos kommüniké várat magára. A MAFC tisztán áll. A Magyar Ifjúság cikke viszont megíródott, amely mint tényeket hozta az isme­retlen cikkíró vélekedéseit, anélkül, hogy az illető a vizs­gálat eredményét ismerte, il­letve a körülményeket kellően mérlegelte volna. Pusztán a számszerű eredmények alap­ján ítélkezni nem lehet, főleg olyan sportág esetében nem, mint a tenisz. Az ifjúság or­szágos lapjától elvárjuk, hogy ne adjon hangot olyan, bizo­nyítást még nem nyert állítá­soknak , feltételezések for­májában sem —, amelyek ép­pen egyetemi, tehát ifjúsági csapatot sújtanak igazságtala­nul, az ország közvéleménye előtt. Az ilyen írások — a fel­­tételezések hatásait ismerve — legalább annyira ártanak a te­nisz és a magyar sport ügyé­nek, mintha valóban „bunda’* történt volna. —p&y—

Next