A Jövő Mérnöke, 1971 (18. évfolyam, 1-39. szám)
1971-01-09 / 1. szám
CIDRIZTEK mert vizsgaidőszak van. Számotokra a vasárnap nem is vasárnap, mert teljesen összefolynak a napok és hetek, és csupán egy-egy dátumot emlegettek állandóan, azt a napot, amikor legutóbb vizsgáztatok, és azt, amelyiken legközelebb vizsgázni fogtok. Mert a vizsgák nem akarnak elfogyni, pedig naponta három műszaknyit is dolgoztok, és mégsem akar vége lenni. Gyilkos idő ez, hajtjátok a napokat, ugráljátok az akadályokat, közben néha le is veritek a lécet. VIZSGAIDŐSZAK. Már annyit beszéltünk róla, mindig erről beszéltünk, hagyjuk is az egészet — mondanátok, de engedjétek meg nekem, hogy most mégis beszélhessek egy kicsit róla. Mert az ember szeretne mindig arról beszélni, ami nagyon hiányzik. És nekem hiányzik a vizsga, a vizsgaidőszak. Ne illess elhamarkodottan naturális jelzőkkel. Fél éve még én is szidtam az egészet már az első vizsga után, hát még az ötödikre vagy a hatodikra készülve — midőn még mindig be kellett préselni 300 oldal érthetetlenségig kificamított és kicirkalmazott szöveget valahova, a koponyacsontjaim közé. Hát lehet még? — kérdeztem, és valahogy lehetett. Igaz, reggelenként arra ébredtem, hogy a tegnapi anyagból már semmire, de semmire nem emlékszem, és este azzal feküdtem, iszonyat, ma sem vettem át a tegnapelőtti részt sem, és hogy, jaj, ebből nem lehet más, mint bukás. Micsoda „gázos” napok voltak! Mégse csodálkozzatok vizsga utáni vágyakozásomon. Talán egyszer megértitek ti is ezt az érzést. Majd amikor eljön az első nyugodt tél, és egy íróasztal mellől, rajzok és dokumentációk fölött kinéztek az ablakon, és hullni látjátok a puha, fehér havat, és bámulhatjátok, anélkül, hogy a másnapi vizsga miatt idegeskednetek kellene. Akkor hiányozni fog valami. EZ A MOSTANI, az első vizsga nélküli terem. Az első tél a diákélet örömei és izgalmai nélkül. Irigyellek benneteket. Én is készülnék a vizsgákra. Izzadnék az oktató szobája előtt. Vacognék és fehérednék a vizsgakérdést megkapva. Az ajtón kiesve akkorát lélegeznék, mint egy ház. És nevetnék Imrén és Zolin, akik színjátszó arccal még előtte vannak. De nem lehet, mert egyszer és mindenkorra bezárult mögöttem a diákélet. MOST, vizsgaidőszakban biztosan cserélnétek velem. Év közben már kevésbé, mert azért nem is olyan rossz diáknak lenni. Persze, gyorsan hozzáteszitek , ha vizsga nem volna. Irigylem tőletek a vizsgaidőszakot. Cidriztek, fel-alá járva, remegő kézzel cigarettáztok, kövülten ültök. Én pedig egy sarok nyugalmából, sóvárogva figyelem kezetekben az indexet, és az ajtón ki-beröppenő emlékeket. —pgy — Egy meglepő újításról Sóhajtásnyi riport Vizsgaidőszak. Idegesség, remegés. Fázás, láz, minimum hetvenfokos láz (Fahrenheitben), de lehet több is. A gyomrod egy darab kő. Igen nehéz kő, és enni nem tudsz. Néha hallucinálsz, de ez leginkább már a vizsga napján van. Ilyenek voltak ők is. Aznap tizenöten, a K-épületben. később elvezették őket az 56-osba. De itt még nem tartunk. Előbb elbeszélgettem velük. Eleinte nehezen ment. Szaggatottan keresték a szavakat. Vizsga előtt gyakran nem tudja az ember, hogy mit mondjon (van úgy, hogy közben sem). Közlekedés szakon vannak. Könnyűszerkezetek szilárdságtana c. gyönyörűségből vizsgáznak Elmondták, hogy kevés volt az idejük. Vagy rossz helyre tették a szilvesztert. Így két nap az ötből ugrott Delirium tremens miatt. Maradt három nap. De az igen jól kihasználták. Mindehhez körülbelül ötszáz oldal járul. (Ebben a példatár is benne van). Év közben nem voltak komolyabb problémáik. Féléves a tárgyuk, irigylésre méltó fickók. A zh-k miatt. Nekik egy sem volt. Csak azok a nyavalyás példák. De már ezen is túl vannak. Előadásra nem túl sokan jártak. És azok sem rendszeresen. De náluk ezt pótolja a jegyzet. Persze, ennyi beszélgetés után megint úgy érzik, hogy semmit sem tudnak. Néhányan tudtak — így ők — azok állítólag át is mentek. De persze nekik nem sok reményük van. Majdnem semmi. Sőt! Ha jól megnézzük, egyáltalán semmi. Fekete Attilánál szeretnének menni. Mert ő reális, meg ő volt a gyakorlatvezetőjük. És itt vezették el őket. Az 56-osba. Megjött Fekete Attila. Síbottal. Hogy miért? Talán vizsgáztatni. Mindezekbe P. E., P. G., P. J. avatott be. — pogány — Hogyan tehet le hét vizsgát az ember, ha a vizsgaidőszak héthetes, benne vannak a karácsonyi ünnepek, a szilveszter, esetleg újévre hagy egy hetet, és minden vizsgára akar tanulni? Nyilván elővizsgázik egy vagy több tárgyból. Ehhez az szükséges, hogy időben elkészítse a vizsgabeosztást, és jelentkezzen is a vizsgákra. Nyilván fonák helyzet áll elő, ha elővizsgázik mondjuk december 9- én, elkezd rá tanulni, mondjuk öt nappal előbb, és december 7-én kiderül, hogy az egész vizsgabeosztást át kell alakítania, mert nem tud feliratkozni akkorra, amikorra szeretne. Nagy volt tehát a csodálkozás a villamosmérnöki karon, amikor a hallgatók megtudták, hogy csak december 7-től kezdve lehet vizsgára jelentkezni. A csodálkozás felháborodássá nőtt, mikor elterjedt, hogy ezt az újítást a kari KISZ- bizottság jóváhagyásával, sőt kérésére vezették be. Ilyen hírek elsősorban az ipargazdaságtan tanszékről keltek szárnyra, legalábbis az erősáramú szak negyedik évfolyamán. Mint az évfolyam KISZ-titkára, KISZ-bizottsági tag, kötelességemnek tartottam az ügynek utána járni, és az eredményről beszámolni. A kari bizottság egyetlen tagja sem kezdeményezte, és nem is járult hozzá az említett rendelethez, igaz, nem is ellenezhette, egyszerű okból kifolyólag: nem kérdezték meg. A KISZ-vezetésre rendkívül rossz fényt vető híresztelések oka a dékáni utasítás szövegének helytelen értelmezése volt. Tóth Sándor I/IV. évfolyam Egy küzdelmes élet története A sokszor megközelíthetetlennek tűnő „híres” ember beszélni kezdett. „RENDKÍVÜL élesen disztingválni kell akkor, amikor eldöntjük, hogy mi kerüljön be az egyes tantárgyak oktatásába. Elsősorban olyan területekkel kell a hallgatót megismertetni, amire később biztosan építhet. Meg kell győzni a hallgatót arról, hogy az oklevél megszerzése a tanulás folyamatát nem zárja le. Következik a céltudatos, szakirányú fejlődés, amely csak biztos matematikai és mechanikai alapok birtokában lehetséges.** VAN NÉHÁNY fogalom az életben, amelyek felidézése mindenképp állásfoglalásra késztet. Mindenkinek van véleménye, féltve őrzött (nemegszer költött) perdöntő sztorija. Parázs viták alakulnak ki, véleménykülönbözőségek csapnak össze. Ki az az építőmérnök, aki nem mondott még véleményt pro vagy kontra, s nem hirdetett legyőzhetetlen elméleteket mondjuk pl. a mechanikával kapcsolatban? A katedra szükségszerűen (?) az oktató egyik oldalát mutatja csak meg. A másik örökre rejtve marad? Amikor szándékunkat dr. Cholnoky Tibor professzornak, az építőmérnökkari mechanikatanszék vezetőjének elmondtuk , miszerint szeretnénk életével megismertetni társainkat , valami ősi be- lélegzettség folytán visszautasításra vártunk. Ehelyett izgatottan kotorászni kezdtem táskámban a magnó után, mert a hallgatók szemében sokszor megközelíthetetlennek tűnő „híres** ember beszélni kezdett.★ — Itt, az egyetem falai között végeztem és készítettem három diplomamunkámat. Vasútépítés-, hídépítés- és vízépítéstanból. Vízépítéstanból pl. Csepelt kellett csatornáznom. Műegyetemi pályafutásom a vizsgáztató bizottság jegyzőkönyvi dicséretével zárult. Mindenből kitűnőm, azaz hatásom volt. — Egyes hírek szerint profeszszor úr addig járt vizsgázni, amíg mindenből kitűnője nem lett! — Ezt csak a rossz nyelvek mondják. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon szerettem a tankönyvekben felfedezni a hibákat. Élvezet volt megtalálni, s utána a tanárnak megmutatni azokat. Persze — saját tapasztalatból okulva — egyik hallgatónak sem ajánlom ezt, mert tanárom ugyan mosolygott, de a vizsgán bizony keményen megforgatott. Nem is csoda, hisz ő írta a könyvet!— Annyit azért tudtunk már korábban is a professzor úrról, hoszú végzés után a MÁV-hoz került. — Pontosabban a MÁV Igazgatóságra. A Hadosztályon mint órabéres munkás kaptam beosztást hatvan fillér órabérrel. Miután akkor éppenséggel nem volt mérnökfelvétel, ezt a megoldást kellett választanom. Műegyetemen végzett előző munkám beszámításával szolgálati időm kezdetét 1930-ban állapítatték me*». KÉSŐT*** a hídosztály műszaki gyakornoka Ez má*- naev dolognak számított. A MÁV-nál rendkívül jól szervezett a fiatal mérnökök kiképzése. A hídfenntartó csoportba oszlottak be, amelynek feladata a hidak és egyéb szerkezetek időszakos vizsgálata és az előírt időnkénti próbaterhelés volt.. — Munkája során jónéhány helyen megfordult. Mi volt a konkrét tennivaló? — Többek között a hídlakatosokkal együtt végigkopogtattuk a sorra kerülő hidak szegecseit pl. a csongrádi Tisza-híd felső övén, a Nyugati és a Keleti pályaudvar tetőszerkezetén stb., stb. Kicseréltettük a laza szegecseket. Jegyzékbe foglaltunk minden egyéb hiányosságot is és intézkedtünk azok megszüntetéséről. Ez a néhány év hallatlanul fontos volt számomra, hisz közvetlen közelről láthattam, érzékelhettem a mérnöki praxist. A kezdő fiatal mérnököknek is ezt tudom csak ajánlani. Ha tehetik, néhány külső építésnél tevékenykedjenek. Hídépítő munkámat én is tapasztalt építésvezető mellé beosztva kezdtem, mint például az újpesti Duna-híd erősítésénél, a kunszentmártoni Körös-híd építésénél. Később kisebb műtárgyaknak már én voltam az építésvezetője. PÁR ÉV UTÁN a már említett Hídosztály tervező csoportjába osztottak be. Olyan iramban dolgoztunk, hogy egy 2—3 m-es átereszt komplett rajzzal együtt naponta terveztem. — Mikor került ki keze alól az első „igazi” híd? — Mintegy öt év praxis után nagyon büszke voltam a 30 m-es rajzos Fi ketemeszes hídra. Bár örömet okoztak az ennél kisebb, apróbb tervezések is. Ilyen volt pl. Érdnél, a Balatoni műút felett átvezető egyik vasúti híd középső alátámasztó acéloszlopa. Erre sajnos azért volt szükség, mert a megfelelő szerkezeti magasság nem volt meg, drágább megoldáshoz pedig a pénz hiányzott. A sor iróniája, hogy jónéhány évvel később tanszékünk egyik oktatója kocsijával éppen ennek az alátámasztásnak rohant. Sokáig elmélkedhetett aztán szegény az ágyban a ma már korszerűtlen ilyen megoldások szerepéről ! — Az elkerülhetetlen szakmai vitából mikor került ki először győztesen? — A máriabesnyői megállóhely peronjának tetejét kellett megtervezni. A vasszerkezetre többen is készítettünk vázlatot. Végül is aztán az én tervemet fogadták el, örömmel láttam, hogy munkámnak van eredménye, hogy nemhiába dolgozom. A szerkezet ma is áll. Ahányszor arra járok, tekintetemmel mindig jólesően simogatom végig. MINT DERÜLT égből a villámcsapás, úgy ért az akkori Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumba való berendelés. Az ország összes vasúti hídjával kapcsolatban én töltöttem be a miniszteri főhatóság szerepét. Ez pedig igen nagy volumen volt, gondoljunk a szabványos nyomközű vasutakon kívül a keskeny nyomközűekre, gazdasági-, iparvasutakra stb. Később az összes drótkötélpályák és siklók mérnöki vonatkozású ügyei is hatáskörömbe tartoztak. Éjjel-nappal dolgoztam. Mindezek mellett a MÁV akkori hat üzletvezetősége — ma igazgatósága — közül kettőnek a miniszteri vonalbiztosa lettem. Koltay Gábor—Fejér László (Folytatjuk) Jó hír az elsőéveseknek A közelmúltban jelent meg az a kis közlemény, amely szerint a művelődésügyi miniszter módosította, illetve kiegészítette a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére juttatható állami támogatás eddigi rendjét. Míg az 1969/70-es tanévben bevezetett új ösztöndíj rendelet alapján általános tanulmányi ösztöndíj a 4. vagy annál hosszabb tanulmányi idejű felsőoktatási intézményekben a II. tanév első félévétől adható — a módosítás arról tájékoztat, hogy ezentúl az elsőévesek is kaphatnak tanulmányi ösztöndíjat a tanév második félévétől. Miután egyetemünkön a tanulmányi idő öt év, a rendelkezés itt is érvényes. A második félévre megállapítható ösztöndíj összege az első félév tanulmányi átlageredménye szerint kifizethető ösztöndíj alsó határa lehet. Ez az összeg nyilvánvalóan nem túlságosan nagy egy-egy hallgató számára (bár egyetemi szinten már számottevő!), mégis bizonyos, hogy ösztönző hatása lesz. Akinek eddig egy tized ide vagy oda mindegy volt, az első félévi eredménynél, akinek esetleg egy jegyen írják a „rendűség” — az legalábbis ezért az egy jegyért „ráver”, hiszen pénzt jelent. Vagy pénzt is jelent. És bizonyos erkölcsi győzelem elkönyvelésén túl ez sem megvetendő szempont. Örömmel üdvözölhetjük hát a rendelkezésmódosítást, hozzátéve, hogy a gyakorlati megvalósulás során még visszatérünk a témára. A miniszteri utasítás különben a tanévkezdés, illetve a vizsgaidőszak befejezésének időpontjától teszi függővé a szeptemberi és júniusi juttatások mértékét, s ennek megfelelően újból meghatározza a határidőket. VIZSGANAP Méhes Balázs rajza 'nm HOGYAN VÉDEKEZZÜNK? Kaptunk egy körlevelet, s úgy érzem, kötelességem ismertetni ezennel a hallgatóság széles tömegei előtt, természetesen (és a körlevelekkel szöges ellentétben) csak röviden, s csak anynyit, amennyi a szabályzatból a jelen kritikus időszakban hallgatóinkat érdekelheti. Vizsgaidőszak lévén ugyanis a fent említett kritikus. A körlevelezés ugyanis arról szabályoz, hogy mindazoknak, akik egészségükre ártalmas, testi épségüket veszélyeztető munkát végeznek, különböző ártalmakkal és kellemetlen behatásokkal szemben indokolt védőfelszerelést, egyéni védőeszközöket használni. Mi több. Az is be van szabályozva, hogy nemcsak indokolt, hanem egyenest kötelesség. Aki a védőfelszerelést, védőeszközt nem használja, azt a munka végzésétől el kell tiltani. Amennyiben pedig a sokféle ártalomnak kitett hallgató számára a védőfelszerelés (egyéni védőeszköz), használatában egyesek akadályt képeznének — a hallgató megtagadhatja az elvégzendő munkát, fegyelmi vétség bűnének beleesése nélkül, tekintettel az ártalomra és balesetveszélyre. A védekező felszerelések között vannak olyanok, amelyek már évek óta jól beváltak, úgymint vizsgahalasztást biztosító valódi és hamis orvosi okmányok, ez azonban nem nyújt tökéletes védettséget, a hallgató előbb utóbb belekerül az ártalomba. Ilyen esetben van a puska, mely szintén védőpapír. Ezt védőcipőben, védőkezelőben, védőfuszekliban, védőzsebkendőben, védőtenyérben lehet használni, ameddig. Vannak ezenkívül egyéni védőeszközök is, ezek igen változatosak, az egyéniségből kifolyólag. Helyzeti esetektől függően alázatos összehúzóckodás hebegéssel, lehengerlő fölény halandzsával, műszempilla, ábrándos tekintettel, saját szempilla műkönnyekkel, ima, ájulás, utolsó kenet, utóbbihoz Cutex-rúzs ajánlatos. Védekezés célját szolgálhatja az is, ha a hallgató időben tájékozódik a vizsgáztató lelki életét, családi és idegállapotát illetően, sőt nem árt még az ártalmak, valamint balesetveszélyek bekövetkezte előtt, a vizsga napjára várható frontátvonulásokról is tudomást szerezni. Mindezen tudomások birtokában a veszélyeztetett (munka), körben mozgó hallgató kihúzhatja magát a listáról, más alkalmat és egyént keresve tudása nyilvánosságra bocsátásához. Alpontként megjegyzem, hogy a megjelölt védőeszközök, védőeljárások itten nem nyertek teljes felsorolást, de a fantázia enyhe megerőltetésével bővíthetők, s jó védelmet nyújthatnak a sajnálatos módon fennforgó ártalmak ellen. A védőeszközök, felszerelések egyébként mindenkor a hallgató tulajdonát képezik, karbantartásukról, fejlesztésükről, továbbadásukról a hallgató köteles gondoskodni. Hordási idő nincs megállapítva, pótlásukról elhasználódás esetén, mindig gondoskodni kell. Minden egyéb következményekről a vizsgáztató gondoskodik. Második és utolsó alpontként azt jegyzem meg, hogy bár a körlevél kitűnően ismerteti a védelmi módokat, legjobban mégis az a passzus tetszik nekem, amely fölöslegessé teszi, mindezen módozatokat, hangsúlyozva ugyanis, hogy a hallgató számára elsősorban olyan körülményeket kell biztosítani, melyek között munkájából kifolyólag ránézve, semmiféle ártalom ne származhasson. A passzus tanulságának levonását azokra bízom, akik még mindig makacsul ragaszkodnak ahhoz az elavult nézethez, miszerint vizsgaidőszakban, vizsgáztatni kell. A körlevél hiteléül: (s. k.)