A Jövő Mérnöke, 1978 (25. évfolyam, 1-39. szám)

1978-01-21 / 1. szám

Új munkásőrszázad az egyetemen A Munkásőrség Budapesti Parancsnokságának utasításá­ra a Budapesti Műszaki Egye­temen megalakult az 5. sz. karhatalmi munkásőrszázad. Az esemény részleteiről dr. Hárskúti István elvtárs, a BME Pártbizottságának szer­vező titkára adott tájékozta­tást. Az újonnan szervezett al­egység felállítására adott pa­rancsot az egyetemünkön fo­lyó eredményes politikai mun­ka elismeréseiként értékeljük. A Munkásőrségben létrejötte, azaz 1957 óta tevékenykednek elvtársaink. Kezdetben a lakó­hely, majd a hatvanas évek közepétől a munkahely hatá­rozta meg az alegységbe so­rolást. 1974-ben egyetemünkön ön­álló szakasz alakult meg. Ma már az akkori létszám négy és félszeresénél tartunk. A dinamikus fejlődés a jó szer­vezőmunka eredménye. Mun­­kásőrnek lenni bizonyos ál­dozatvállalást jelent. Tagja­inknak évente mintegy 150 óra elfoglaltsággal kell szá­­molniuk. Ez a szabadidő ter­hére megy, mivel a kiképzés­re, gyakorlatokra túlnyomó­részt munkaidőn kívül kerül sor. Ez nem valamiféle ön­tudat-kérdés, hanem az okta­tómunkából fakadó követel­mény. Nehéz volna a kiesőket pótolni. A szervezőmunka módszere­­ a régi elvtársak egyéni példa­­mutatása, a baráti meggyőzés. Ilyen feladatra nem lehet hir­detéssel toborozni az embe­reket. Egyébként is: a politi­kai munka jelszava nem az, hogy „Menjetek!”, hanem az, hogy „Gyertek!”. A tagfelvé­telre megállapított irányszá­mot túlteljesítettük, bár ka­ronként meglehetősen egyen­lőtlen volt a fejlesztés. Jelen­leg dolgozóink 2,3 százaléka munkásőr. A kezdeti 50 szá­zalékról kiemelkedően magas­ra, 91 százalékra emelkedett a nártta°ok aránya. A tagság zömét a 36—55 év közötti korosztály teszi ki, de­­ egyre magasabb a fiatalok aránya: tagságunk egyharma­­da 35 év alatti. Munkásőne­inik szolgálati ideje viszony­lag alacsony, többségében 2— 5 év között van. Ez éppen a közelmúlt dinamikus fejlődésé­nek következménye. Régi elvtársaink példája bi­zonyítja, hogy a mozgalmi munka mellett szakmai téren is helyt lehet állni, sőt ki­emelkedőt is lehet produkálni. Kari pártszervezeti titkár, in­tézetvezető egyetemi tanár, osztályvezető docens is van sorainkban. 18-an egyetemi doktori, hárman kandidátusi fokozatot, egy elvtárs pedig a tudományok­ doktora címet szerzett. 40 tag részesült kü­lönböző állami elismerésben, ezen belül: egy állami díjas, 10 kiváló dolgozó van köz­tünk, négyen Munka Érdem­rendet, nyolcan A Haza Szol­gálatáért kitüntetést kaptak. A kiképzéseket az üzemi al­egységekkel közösen hajtottuk végre. Itt bizonyítanunk kel­lett a munkások előtt, hogy mi éppolyan párttagok, épp­olyan munkás­őrök vagyunk, mint ők. Örömmel állapíthat­juk meg, hogy a közös fel­adatok végzése során elvtársi, baráti légkörben tudtunk együttműködni, közel tudtunk kerülni egymáshoz. Eddig két századba voltunk besorolva. A VB kezdeménye­zésére a felsőbb pártszervek támogatták az új, önálló al­egység létrehozásának gondo­latát. A század fel­töltésénél a kerületi üzemek munkásőreire számítunk. Úgy tervezzük, hogy két-háro­m év alatt állo­mányunk 80—90 százaléka az egyetem dolgozói közül fog kikerülni. Főleg politikai gya­korlattal rendelkező, vezető beosztású elvtársak csatlakozá­sát várjuk. Az egyetem vezetőségével igen jó a kapcsolatunk. Az átszervezés miatt létszám­­emelkedés következett be. Az öltözőhelyiségek így szűkössé váltak. Ígéretet kaptunk, hogy január—február folyamán se­gítséget kapunk ennek a ne­hézségnek a leküzdéséhez. Az egyetemen folyó politi­kai munkát Kádár János is nagyra értékelte látogatásakor. Nem is annyira létszámunk, hanem a szervezettség, a moz­galmi aktivitás magas szintje tette lehetővé, hogy hazánk felsőoktatási intézményei kö­zül elsőként nálunk jöjjön létre önálló munkásőrszázad.­ ­­ Akadémiai pályázat A Magyar Tudományos Aka­démia pályázatot írt ki a táv­lati tudományos kutatások kö­rében elért jelentős eredmé­nyek jutalmazására. A pályázathoz szükséges űr­lapokat és felvilágosítást a tu­dományos osztályon kaphatnak az érdekeltek (K. I. 8/a.). A nyakoncsípett sárkánykígyó Éveken át hittük, hogy meg­foghatatlan. A félév február­ban kezdődött, és ösztöndíjat mégiscsak március huszadika után fizettek. A határidők kö­nyörtelenül kapcsolódtak egy­másba. Az adminisztráció „sár­kánykígyója” minduntalan ki­csúszott a kezünkből: ki tudja megítélni, hogy egy-egy rész­feladatot mennyi idő alatt le­het elvégezni? Ha pedig elfo­gadtuk — és milyen jogon ne fogadtuk volna el — a rész­­határidők igazságát, akkor kénytelen-kelletlen az ismert másfélhónapos átfutási időt is el kellett ismernünk. Egyesek — némileg jogos — rosszindu­lattal arra célozgattak, hogy akik a pénzt osztják, nem ér­dekeltek a gyorsabb munká­ban. (S egy átlagfizetéshez ké­pest egy átlagösztöndíj nagy­sága csekély — de a diák zse­be megérzi a hiányát.) Mások célozgatás helyett a kiutat keresték, de egészen mostanáig nem jutottak ered­ményre. Itt-ott megtakarítot­tak egy-egy napot, de egy hét­nél többet sehogy sem. Végül azért született valami, nem végleges megoldásként és egyelőre kísérleti jelleggel. Lehetővé tették az őszi ösz­töndíj­osztáshoz hasonlóan , hogy még a félévkezdő hónap­ban az adható összeg minimu­mához hozzájussanak a hall­gatók. Akiknek január huszon­egyedikéig sikerül levizsgáz­niuk — és erről a megfelelő dékáni hivatal hivatalosan (az indexből, vagy a tanszéki je­lentésekből) tudomást szerez — azoknak még februárban kifizetik az előleget. Nem kap­nak pénzt azok — és jópáran vannak, —, akiknek az átlaga 3—3,5 között van. Ebben azon­ban nincs semmi meglepő, hi­szen a nekik adható ösztöndíj alsó összegének határa „nulla forint”. Valószínűleg olyanok is lesz­nek, akik a saját hibájukból­­nem viszik be huszonegyedi­kéig a dékániba) —, vagy a tanszékek hibájából — (nem adják le időben a vizsgajelen­tést) — maradnak le a feb­ruári ösztöndíjfizetésről. Ért­hető módon ezen csak fegyel­mezettebb tanszéki adminiszt­ráció és az időben beadott in­dex segíthet. Idén még sokan hivatkoz­­hatnak arra, hogy nem ismer­ték meg időben, még a vizsga­időszak előtt az új rendet, kü­lönben a vizsgatervüket is másképp állították volna ösz­­sze. Sajnos, a döntés valóban már a vizsgaidőszakban szüle­tett meg, de — ezen már saj­nos, nem lehet változtatni —, az viszont nagyon j­­l hogy megszületett, hogy a dékáni hivatal dolgozói vállalták a többletmunkát, s hogy sokak­nak már februárban lehet ösztöndíjelőleget adni. A január huszonegyedikei dátum egyébként „elvi határ­idő”. Lehetséges, hogy lesz olyan kar, évfolyam, vagy akárcsak tankör, ahol még ké­sőbbi időpontban jelentkező is felkerül a fizetési listára Ennek több oka is lehet, töb­bek között, hogy a listák ösz­­szeállítása több napos feladat El nem kezdett, vagy még nem lezárt névsorba minden bizonnyal még huszonegyedik­ után is be lehet kerülni, ezt azonban a dékáni hivatal már nem köteles megtenni. Lezár listát nem fognak megboly­gatni. Az új rendszer ösztönözn fogja a hallgatókat a vizsgál huszonegyedike előtt való el­végzésére , ami azért is elő­nyös, mert az utána következő napokat kihasználva, pihentet kezdhetnek a második félét feladataihoz. Ennek a meg­valósulásához azonban az is szükséges, hogy a tanszékei megfelelő számú vizsgaalkal­mat biztosítsanak még a ha­táridő előttre. Lehetséges, hogy ez némi többletmunkával jár. A rendszert kísérleti jelleg­gel vezették be. Megvizsgál­ják, hogy megéri-e a többlet­­munkát, elég sok hallgatót érint-e? Az idei eredmények —­­ megfelelő előkészítés hiányá­ban — még nem lehetnek mérvadók, de a változás min­denképpen biztató. Úgy lát­szik, a sárkánykígyót is nya­kon lehet csípni. Tenke Gábor Ember és környezete kezdetben volt a „madarak és fák napja”, amikor pedig a mainál sokkalta kevesebb au­tó és motorkerékpár pöfögött utainkon, kevesebb vegyszer oldódott vizeinkben, kevesebb olaj szennyezte a levegőt, ki­sebb robajok rongálták a vá­roslakók idegeit, s a gomba­alakú felhő még rémálmaink­ban sem fenyegette pusztulás­sal az emberiséget... Napjainkban emberi létünk környezetének — földnek, víz­nek, levegőnek, flórának és faunának — védelme messze túlnőtt lelkes természetbará­tok tiszteletet érdemlő buz­galmán: egyenesen fennmara­dásunk, egészségünk, nyugodt életünk döntő kérdésévé vált. Nemzetközi szervezetek vitái­nak állandó témája, egyre több főiskolai és egyetemi tan­rendben szerepel, környezet­védelmi napok, hetek és hó­napok, kiállítások rendezésé­vel hívják fel mindannyiunk figyelmét a Föld egészségének védelmére. S természetesen a földön élő emberekére is. A Központi Könyvtár ki­állításán, mely „Ember és kör­nyezete” összefoglaló címen e rendkívül időszerű kérdés szá­mos összetevőjére hívja fel a figyelmet, három fő témakör köré csoportosítva tájékozód­hatnak a könyvtár látogatói a víz- és talajszennyezés, a le­vegőszennyezés és zajártalmak, valamint a természetvédelem égető kérdéseiről — a szak­­irodalom tükrében. A környe­zetvédelemnek ma már ha­talmas irodalma van: szak- és tankönyvek, jegyzetek, kézi­könyvek, tudományos érteke­zések jegyzőkönyvei, doktori disszertációk és természetesen számtalan folyóirat, időszaki kiadvány, hogy az alkalmi prospektusokról, tájékoztatók­ról, sőt bélyegekről ne is be­széljünk. A kiállítás anyaga ebből a kérdésből ad világos elrendezésben jó áttekintést. A tárlókban és szekrényekben bemutatott anyag mind a Központi Könyvtár állomá­nyából való — annak tört ré­sze —, s minthogy a kiállí­tott dokumentumokon jól ol­vashatók a raktári számok is, nemcsak informál a gyűjte­mény, hanem indítékot is nyújt az olvasáshoz, kölcsön­zéshez. Ez annál is fontosabb, mert a Műegyetemen is folyik kör­nyezetvédelmi oktatás, több témakörben tudományos kuta­tómunka is, így a kiállítás, amely elsősorban szemléletes tájékoztatást kíván nyújtani a hallgatóknak, egyben támpon­tot is szolgáltat a témakör gazdag irodalmának felhasz­nálásához. Az anyag gyűjtője és elrendezője, Rohla Márton­­né, nem szűkítette figyelmét csupán a tudományos kiadvá­nyokra, hanem azokból a nép­szerű, tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő hazai és kül­földi folyóiratokból is bemu­tat néhányat, melyek­­a kör­nyezetvédelem hatalmas té­makörének kérdéseiről oldot­tabb stílusban számolnak be. Kívánatos lenne, ha minél több hallgató tekintené meg a kiállítást, s annak tanulságait — legalább saját környezetére nézve — megfontolná... (v) Vezetői megbízások Az oktatási miniszter Török László főiskolai tanárt, a Vízgaz­dálkodási Főiskolai Kar Mezőgaz­dasági és Vízgazdálkodási tanszé­kén betöltött tanszékvezetői tiszt­ségének érvényben tartása mellett az 1977. október 16-tól 1978. június 30-ig terjedő időre megbízta a kar Vízellátási és Csatornázási tanszé­kének vezetésével. Török László 1978. január 1-től június 30-ig ideiglenes jellegű megbízást kapott a rektortól a kar igazgatóhelyettesi teendőinek ellá­tására is.★ A rektor ideiglenes jelleggel meg­bízta: dr. Sárközi József egyetemi docenst 1977. december 1-től 1978. június 30-ig a Fizikai Intézet igaz­gatóhelyettesi teendőinek ellátásá­val; Dr. Fodor Lajos egyetemi do­censt további hat hónapra a Me­zőgazdasági Kémia Technológia tanszék vezetésével; Dr. Tuschák Róbert egyetemi ta­nárt 1978. január 1-től június 30-ig az Automatizálási tanszék vezeté­sével. A rektor megbízta: Szabó Gyula tanársegédet, kollé­giumi igazgatóhelyettest a Vásár­helyi Pál kollégium igazgatói teendőinek ellátásával 1978. január 1-től 1980. június 30-ig. Dr. Doszlop Sándor egyetemi docensnek a Martos Flóra kollé­gium igazgatójának megbízását egy évvel (1978. december 31-ig) meghosszabbította. Az egyetem hivatalos közleményei Az Egyetemi Tanács decem­ber 19-én tartotta harmadik ülését e tanévben. A napirend első pontját az egyetem 1978. évi költségvetési, beruházási és korszerűsítési tervére,­ va­lamint a KK-alapok felosztá­si tervére vonatkozó javaslat képezte. Az Egyetemi Tanács az előterjesztésben foglaltak­ alapján megállapította, hogy biztosítottnak látja az intéz­ményre háruló feladatok ellá­tásához szükséges pénzügyi eszközöket. Határozatilag fel­kérte a gazdálkodó egységek vezetőit, hogy a terveknek és az egyetem fejlesztési koncep­ciójának megfelelő szellem­ben használják fel a kerete­ket. A tanács a feladatokat a következőkben szabta meg. Törekedni kell a kiadások ésszerű csökkentésére. A gaz­dálkodó egységek vezetői mér­legeljék, rangsorolják a szer­vezeti egységek igényeit és akadályozzák meg az olyan tanszéki átépítésekre, bútorok, berendezések cseréjére vonat­kozó túlzott igények teljesíté­sét, amelyek nem befolyásol­ják a korszerű oktatást. Az előirányzatok tanszéki bontásánál messzemenően fi­gyelembe kell venni a tan­székek készletellátottságát. Arra kell törekedni, hogy az anyag- és fogyóeszközkészle­tek mennyisége és értéke 1978- ban ne emelkedjék. A 05/1 tételt, valamint a KK-alapokat terhelő gép- mű­szermegrendeléseket olyan idő­pontban kell feladni, hogy teljesítésükre még a tárgyév­ben sor kerülhessen. Különö­sen vonatkozik ez a tanszéki kutatások előirányzatára. Az egyetemi területhiány to­vábbi növekedésének megaka­dályozása érdekében biztosíta­ni kell, hogy gépek, műsze­rek rendelése csak az esetben történjék, ha az üzembehelye­­zés feltételei adottak, új dol­gozó csak akkor alkalmazható, ha munkahelyi elhelyezése biztosított. A gazdasági és műszaki fő­­igazgatóság törekedjék arra, hogy az egyetem már megin­dult beruházásai rövidebb át­futással bonyolódjanak le, il­letve fejeződjenek be. Ehhez az 1978. évi gazdasági forrá­sokból nagyobb összegek fel­­használását kell szorgalmazni. Az egyre égetőbb felújítá­si problémák megoldása, a fel­újítások ütemének és haté­konyságának növelése érdeké­ben a tanács szükségesnek lát­ja a korábbi felújítási elkép­zelések felülvizsgálatát és egy korrigált, részletesen kimun­kált középtávú felújítási kon­cepció kialakítását. A tanács a főigazgatóság feladatává tet­te a koncepció elkészítését az­zal, hogy a főigazgató terjesz­­sze azt ez év június 30-ig a rektori tanács elé. A tanács szükségesnek tart­ja a központi, illetve a külön kormánytámogatáson alapuló műszerbeszerzési, fejlesztési intézkedések ellenőrző átte­kintését. Ezért felkérte a fő­igazgatót és a tudományos rektorhelyettest arra, hogy ez év októberéig adjon tájékoz­tatást az elmúlt időszak ilyen tárgyú lépéseiről és a továb­bi felhasználási tervről. A tanács a közelmúltban hozott intézkedések ellenére sem tartja kielégítőnek az ok­tatási egységek sokszorosítási lehetőségeit, szükségesnek tart­ja ezek feltételeinek további javítását. Az egyetem tanácsa végeze­tül kimondta, hogy az előb­biekben ismertetett határoza­tokkal elfogadta az 1978. évi tervjavaslatot, majd felkérte a főigazgatót arra, hogy a vég­leges tárcakeret közlése után, de legkésőbb január 31-ig tá­jékoztassa a karok és az egyéb gazdálkodó egységek vezetőit a rendelkezésre álló előirány­zatokról, illetőleg keretekről. Az említett határidőig gon­doskodni ke­ll annak megvizs­gálásáról is, hogy mekkora összegek szükségesek az R 32 számítógép teljes kiegészítésé­hez, továbbá, hogy azok hon­nan gazdálkodhatók ki. A napirend második pontja­ként a tanács a­da- és rend­szertechnikai intézet, vala­mint azok szervezeti és mű­ködési szabályzatára vonatko­zó gépészmérnökkari javasla­tot tárgyalta meg. A tanács kimondta, örömmel nyugtáz­za a gépészmérnöki karnak integrált szervezeti egységek létrehozására irányuló törek­véseit és úgy határozott, hogy elfogadja a hő- és rendszer­­technikai intézet, valamint a gépszerkezettani intézet létre­hozására, szervezeti és műkö­dési szabályzatára vonatkozó javaslatokat és azokat jóvá­hagyásra felterjeszti az Okta­tási Minisztériumba. A rektor felhatalmazást kapott ara, hogy a szervezeti és működési szabályzatokban szükséges ki­sebb korrekciókat az Oktatá­si Minisztériumba történő fel­terjesztés előtt hajtsa végre. A napirend harmadik pont­ját az 1978. februárjában in­duló szakmérnöki szakok új és módosított tanter­veire vo­natkozó javaslat, valamint a tanfolyam pénzügyi helyze­téről tájékoztató jelentés ké­pezte. A tanács tudomásul vette az előterjesztésben fel­sorolt szakmérnöki szakok 1978. februárjában történő in­dítását, valamint a tanfolya­mok pénzügyi helyzetéről szó­ló tájékoztatást. Egyben fel­hatalmazta a rektort arra, hogy a még jóvá nem hagyott szakmérnöki tanterveket az oktatási-nevelési bizottság ész­revételei, valamint a tanács­ülésen elhangzott észrevételeit figyelembevételével hagyja jó­vá. Negyedik napirendi pont­ként doktori szigorlat kandi­dátusi szakmai vizsgaként tör­ténő elfogadásáról tárgyalt a tanács. A vegyészmérnöki kar tanácsának javaslatára olyan határozat született, hogy az egyetem tanácsa javaslatot tesz a TMB-nek, fogadja­ el az előterjesztésben felsoroltak summa cum laude minősíté­sű doktori szigorlatát kandidá­tusi szakmai vizsgaként. Kitüntetések Nyugállományba vonulásuk alkalmából, eredményes mun­kájuk eredményeképpen a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa dr. Tettamanti Károly egyetemi tanárt a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntette ki, az oktatási miniszter Gyulai László osztályvezetőnek és dr. Wintsche Olga csoport­­vezetőnek az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. Mester János labo­ránsnak a Kiváló Dolgozó kitüntetést adományozta. 129 rektori dicséret Az egyetem érdekében végzett eredményes munkájuknak elismeréseképpen 1977 decemberében 129-en részesültek rektori dicséretben. Dr. Lajos Tamás osztályvezető és dr. Nótári Sándorné osz­tályvezető-helyettes a hallgatók őszi mezőgazdasági munkájá­nak sikeres megszervezéséért kapta az elismerést. Kölykök Fotó: Papp Gábor

Next