A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)

1982-01-16 / 1. szám

’81 tavaszán hirdették meg a Gül Baba sírja környékének építészeti kialakítását, mint hallgatói tervpályázatot. A pályázati anyagok, tervek, leírások az eredményhirdetés után a kiírók ezúttal az ÉVM és a Fővárosi Tanács tulajdonába mennek át. Szokásos sorsuk, hogy raktározási lehetőségek híján az enyészeté lesznek. Ezúttal azonban jobb sorsra jutnak, illetve jutottak a hallgatók munkái. Egy kiadványsorozat első füzeteként (a további füzetek tartalma a további hallgatói tervpályázatok anyaga lesz) a Fővárosi Tanács költségén most megjelentek a pályaművek legjobb lapjai, és az egész pályázati dokumentáció a kiírástól a bíráló bizottság döntéséig. „Ez a lehetőség minden bizonnyal további serkentő hatással lesz a hallgatókra,, hiszen súlyos rajzbeadási és vizsgakötelezettségük teljesítése mellett végzett színvonalas munkájukkal nemcsak a pályadíjak elnyerésére, hanem munkájuk publikálására is számíthatnak. Ezekkel későbbi elhelyezkedésükhöz minden bizonnyal megérdemelt előnyökhöz juthatnak, és nő az esélye annak, hogy a tervpályázatok néhány ötlete, a további tervpályázatok során egymással vagy más ötletekkel kombinálva, továbbfejlesztve megvalósuljanak.” Dr. László Ottó dékán előszavában megfogalmazott remények máris a gyakorlatban kezdenek örvendetes formát ölteni. — Ezekből a füzetekből mintegy hetven példányt szét A sorozat első darabja A Gül Baba-tár! építészeti küldtünk a külföldi társegyetemek tanszékeinek — mondja Polónyi Károly, a pályázatot gondozó városépítési tanszék tudományos tanácsadója — és a Fővárosi Tanács pedig minden lehetséges beruházónak. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának nincs pénze a különféle beruházások finanszírozására. Ezek után máris jelentkezett egy arab cég, hogy szívesen építene ezen a környéken szállodát. A Fővárosi Tanácsnak ezúttal például lehetősége van egy olyan alku felkínálására, hogy a cég rendelkezésére bocsátja a kívánt területet azzal a feltétellel, ha a Gül Baba-türbe (ez Budapest legjelentősebb mohamedán emlékhelye, voltaképpen zarándokhely) közvetlen környezetét rendbehozzák. A pályázati kiírásért 71- en jelentkeztek, végül is 13 pályamunkát adtak be. A feladat építészeti szempontból igen vonzó volt, tarthatták volna többen is érdemesnek a végiggondolását. Nem lehetséges, hogy például a pályadíjak emelésével lehetne az érdeklődésen lendíteni? — Feltételezem, hogy a publikálás lehetősége, a további felhasználás növekvő esélyei be környékének kialakítása is vonzóbbá teszik a hallgatói pályázatot. A kiíró szervek ugyan szívesen adnak bármikor hallgatói pályázathoz pénzt, sőt ennél többet is adnának, a kar mégis úgy véli hogy a „nagy”, országos pályázatoktól meg kell különböztetni ilyen módon is. Vagyis, hogy első díjas munka is legfeljebb 10 ezer forintot érhet. Talán vitatható álláspont, annyi előny mégis származik belőle, hogy ez a pályázat megmaradhat ötletpályázatnak, vagyis feltehetően nem fog úgy eltorzulni, mint az országos pályázatok. Azok ugyancsak ötletpályázatként indultak — ennek van ugyanis csak értelme — de végül is részletes kidolgozást követelnek a pályázóktól, hogy a nagyobb pénzek kifizetését indokolhassák. Ez már csak azért is fölösleges munka, mert valószínűtlen a használása. Például el tudom képzelni, hogy a mostani pályázatból csupán egyetlen ötlet realizálódik majd. Amire gondolok, az nem is a díjazott pályamunkákban volt benne. Megvételre javasoltunk egy szerintem egészében elhibázott munkát, mert volt benne egyetlen telitalálat, a türbéhez vezető hosszú zarándoklépcső ötlete.г- Közeledik a következő pályázat kiírásának ideje. Mi lesz a témája? — Ennek meghatározását négy alapvető szempont befolyásolja. Először is engedje meg az alsóbb évfolyamok részvételét is, tehát legalább harmadévesek is eséllyel indulhassanak. Másrészt összetett feladat legyen, ne egyetlen épület tervezése. Továbbá a helyszín Budapesten legyen, könnyen, gyorsan megközelíthető, ráadásul vonzó helyen. Végül pedig túllépve az extenzív építészeten, elsősorban értékeink továbbfejlesztését célozza. (Ilyen értékünk ma már például egy lakótelep is.) Döntés még nem született, de a feladatkiírásra esélyes az újlipótvárosi új lakótelep melletti Duna-part mindezideig kihasználatlan lehetőségeinek feldolgozása. H. I. A körbeépített türbe még a közelebbi-távolabbi környék lakói számára is ismeretlen. Hogy „zarándokhely” van ezen a tájon, arra legfeljebb ilyen táblák utalnak. Egyelőre... A másik nem és az ő furcsaságai A FÉRFI és a nő közötti különbségek egyik tartományának vizsgálatát — olvasom — szexológiai differenciálpszichológiának nevezik. Az emberek „ősidők” óta beszélnek erről a témáról. Magasztos professzor — de talán csak úgy ötven évvel ezelőtt — gúnyosan, leánytanítványához: Tudom kérem, ön nem tehet róla, hogy libának született. De ha már volt bátorsága betipegni a műszaki egyetemre, okos férfiak közé, lesz szíves bevágni a tananyagot. Megérteni úgysem fogja, ezt én nem is kívánom, nem vagyok ábrándozó természet ... Az ilyen „szófia” beszédből már világos, hogy 1. a „hétköznapi tudat” elfogult, magabiztos, goromba, 2. s csak mellékesen: férfiközpontú. Bár lehet, hogy ennyire — csak az ilyen férficentrumban — mint a műegyetem. Hanem a szexológiai differenciálpszichológia, ahogy a tudományhoz illik, elemez, hűvösen tárgyilagos, s aminek lehet, egzakt módon nyomoz utána. Miigaz az ilyen — lehet hogy goromba, de annyi meggyőződéssel hangoztatott — véleményből? Érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember olvasni kezd. Néha csak az, amit már régen mondok, de nekem nem akarják elhinni.. Néha olyasmi, amitől elhűlök, nem is tudtam, hogy ilyen ostoba előítéletet melengettem... I. Sz. Kon leningrádi szociológus könyvében olvasom a következőket (cím: Kultúraszexológia). OLYAN amerikai, nyugat-európai és szovjet kutatások eredményeit elemezték kritikailag, melyek a befogadás, a tanulás, a memória, az intellektus, a teljesítménykényszer, az öntudat, a vérmérséklet, az aktivitás és érzelmi szint, satöbbi, kérdéseivel foglalkoznak. Alaptalannak bizonyulnak például olyan korábbi feltevések, hogy a lányoknak kisebb az önbecsülésük, az egyszerűbb, rutinszerű feladatok fekszenek nekik, míg a fiúknak „a bonyolultabbak, amelyek megoldása tanulás útján szerzett ismeretek sokaságát feltételezi”; a férfi megismerő mentalitása sokkal elemzőbb, mint a nőké, „a lányoknál az öröklött, a fiúknál pedig a szerzett tulajdonságok dominálnak.” A tudomány tárgyilagosan s szigorúan próbálja meg elválasztani a biztosnak látszót a feltételezettől. (Vajon a „hétköznapi tudat” nem fejlődhet egyszer idáig? Hogy szeretnénk néha csak kicsivel ■ nagyobb bizonytalanságot érezni egy-egy nagyhangú vélekedésben !!!) „Csupán a következő különbségeket sikerült hitelesíteni: a lányok verbális képessége felülmúlja a fiúkét; a fiúk térszemlélete és matematikai képességei fejlettebbek; a férfiak agresszivitása nagyobb mértékű.” IGEN sok kérdés — nyitott maradt. A sokszor szidott hétköznapi tudat azért néha ma is tartja magát a tudománnyal szemben, amely egyes kérdéseket nem tud még egzakt módon mérni. A lányok minden hétköznapi tapasztalat szerint engedelmesebbek — állítólag. Azonban a tesztek ezt nem képesek sem bizonyítani, sem elvetni. Annyit kimond a tudomány, hogy a nemi különbségek viszonylagosak, s a hagyományosan nőiesnek vagy férfiasnak tartott vonások bizonyos esetekben egy személyben is jelen lehetnek, különösen akkor, ha a legmagasabb rendű pszichikai funkciókról van szó. A versenyszerűen sportoló nők lényeges jellemzőit például inkább férfiasnak tekintik. A „hétköznapi tudat” néha egyenesen férfit szimatol bennük. A vizsgálatok szerint ez az elképzelés hamis. Versenyző lányok egy sor „férfias” tulajdonságot , versenykészséget, kitartást, kompromisszumot nem ismerő harci kedvet — kiválóan össze tudnak egyeztetni a magas szintű nőiességgel. „Ennek a kérdésnek nagy elvi jelentősége van” — írja a szerző, s kifejti, hogy milyen kisebbrendűségi érzéseket, neurotikus reakciókat vált ki emberekből, ha úgy érzik, nem tekinthetőek „normális”-nak, neon elég „férfiasak”, vagy nőként „nem kérnek semmit”... Pedig nyilvánvaló, hogy napjainkban más tartozik a nő vagy a férfi szerepkörébe, mint harminc-ötven-száz éve, a tovább élő hajdani normák, s az újabb tévhitek pedig számtalanszor kerülnek ellentétbe azzal, amire ma van szükség ahhoz, hogy a mai követelményekkel ne kerüljünk összeütközésbe. Csak egy példa: „férfias” tulajdonság az erély, a parancsolás tudománya, a „magam döntök” felelőssége, az „autoriter hajlam”? Hagyományosan az. Beválik-e régi formájában — a mai család életében? Erre és ilyen formában van szükség a mai munkahelyen? Ha a férfiak ösztönösen, a társadalmi, érzelmi kényszer hatására — másként kezdtek viselkedni, szükséges és értelmes dolog férfiatlannak érezniük magukat? .. ANNAK az egyénnek vannak legnagyobb lehetőségei — írja I. Sz. Kon —, aki kevésbé szigorúan van beprogramozva és különböző szerepekben különböző tulajdonságokat tud felmutatni; tud erős és gyenge, szigorú és gyengéd, igényes és türelmes lenni.” ★ A „Kultúra-szexológiá”-t 1981-ben adta ki a Kossuth, nagyon rövid ideig volt kapható (mert sok nálunk a jól tájékozott olvasó, ki hinné), s ha ma kölcsön adja egy-egy boldog tulajdonos a fél éve vett kincset, megcsodálható, milyen szépen szétolvasta a baráti kör a kötetet. Kézről kézre jár, s ennek több oka is van, mint ami az eddigi idézetekből kitűnik. S a könyv nem is csak azért izgalmas, mert szó van benne a szeretkezés pózairól (már akinek ennyi elég, hogy izgalmas legyen egy könyv). Az sem volna elég, nyilván, hogy néven nevezi mindazt, amit „nem illik” — ez bizonyára csak húszon alul hat elemi erővel. Már többet jelent, hogy adatok, összefüggések, „történelmi” áttekintés segítségével megnyugtat: a maszturbáció nem ártalmas és az „orális technika” hsza természetes, hogy előfordul, elég nagy az aránya. De egy bölcsész srác jegyezte meg ezekről a dolgokról a novemberi Mozgó Világban, hogy „hű, de nagy felfedezések”! Nyilván meghallgatott ő is néhány szexuális felvilágosítást, s rájött, ez még kevés az üdvösséghez. Vagyis nem ez a legfontosabb, s önmagában nem is érthető meg egy-egy gátlás feloldásának jelentősége. Túl sok gátlás van, de nemcsak azért jó a könyv, mert tucatjait oszlatja el olyan további tévhiteknek (a férfinemiszerv nagyságának fontossága?!?), amelyek szintén nem egy embert tartanak szorongásban. EZEKNÉL jóval fontosabb, hogy megpróbálkozik megismertetni az egyik nemmel a másikat. Ezek az adatok, elemzések és fejtegetések arra is nagyon jók, hogy oszlassanak valamennyit abból a kölcsönös bizalmatlanságból , amelyből az első szerelem idején még semmit nem érzünk, aztán egy-két csalódás... és mindent elönt, esetleg fel sem fogjuk, mennyire meghatározója cinizmusainknak, gúnyoskodásainknak, fölényeskedéseinknek, gonoszságainknak és bezárkózásunknak. Nem azt mondom, hogy hiányérzetet nem hagy e könyv az emberben. A társadalmi élet mai állapotában vizsgálja a szexológia, a férfi-mő kapcsolat mai kérdéseit, s persze jó lenne, ha több, szocialista országban végzett, korszerű, széles körű vizsgálatra alapozhatott volna. Rólunk, magunkról, a mi világunkban élő mai önmagunkról lenne jó még többet tudni. De így is hatalmas az ismeretanyaga és sokunk számára nyújt újdonságot. A sokoldalú elemzés, az ilyen elfogulatlan világos beszéd, az emberi tapasztalat tudományos feldolgozása érthetőbbé, megfoghatóbbá teszi az ember számára, hogyan lehet boldogabb, mert boldogabb lehet, ha ésszel él. S minél több a konkrét ismeret, annál könnyebb cselekvéseink biztonságos erkölcsi alapját megteremteni. Ami talán ilyen egyszerű: értsd meg önmagadat, de a másik embert is. légy képes megtenni érte, ami fontos számára —s ugyanezt várd el tőle, ugyanerre próbáld őt is képessé tenni. Idealizmus? Ellentétes érdekek tényleg vannak. De azt csak elkeseredett állapotunkban hisszük, hogy az azonos érdekek tán nem is léteznek. EZ AZ idézetektől hemzsegő ismertetés persze keveset ér. A könyvtárban kell „feliratkozni a könyvre”, s ha megérjük, hogy megint kapható lesz, meg kell venni. De nemcsak lapozni érdemes benne. Alaposan el kell olvasni. Salgó Rózsa Gazdasági társulások, vállalkozások szervezése Fejlődésünk újabb szakaszában egyre növekvő szerepet kapnak a gazdasági társulások, illetve a vállalkozások új formái. Jelentőségüket felismerve — de ugyanakkor kiforratlanságukat is látva — az érdekelt minisztériumok és országos érdekképviseleti szervek támogatásával az Országos Vezetőképző Központ és az MTESZ országos, nyilvános jeligés pályázatot hirdet „Gazdasági társulások, vállalkozások szervezése” címmel. A pályázat segítségével fel kívánják tárni az eddig megalakult társulások jövőt formáló tanulságait, és ennek alapján mind a vállalatokat, és mind az irányító szerveket megfelelő cselekvésre ösztönözni. Pályázni két témakörben lehet: 1. Bármely, legalább egy éve működő, társulás, illetve társas vállalkozási forma eredményességét értékelő és szervezési tapasztalatait összegző és elemző munkával. 2. Új gazdasági társulás (illetve társas vállalkozás, kisszövetkezet stb.) létrehozására irányuló javaslatot tartalmazó tanulmánnyal. A pályázaton részt vehetnek vállalati, intézményi kollektívák, valamint egyéni pályázók is. A pályamunkák jutalmazására a pályázatot meghirdető országos szervek mintegy 500 ezer forintot fordítanak, és két 50 ezer forintos fődíj is kifejezi a pályázat témájának szakmai és társadalmi fontosságát. A pályázatok benyújtási határideje: 1982. május 3. A főfalat kiváltották... Hajdanán, amikor a műegyetemen bővítési igények jelentkeztek, legegyszerűbb megoldásnak a tetőtér-beépítés kínálkozott. Így született meg többek között az a hat tanulóköri helyiség a központi épület tetőterében, amelyeket a műszaki fejlesztési osztály tervei alapján nemrégiben átépítettek. A hat tanterem átépítésének költségei körülbelül hárommillió forintot tettek ki, ami első hallásra rendkívül magas összegnek tűnik. Hiszen a tanteremkénti félmillió forint alighanem megközelíti egy-egy újonnan épített tanterem költségeit... — Az átépítés valóban igen sokba került, mert lényegében tetőszerkezetet tartó főfalat kellett kiváltani, illetve áthelyezni. Ez nagy kivitelezési költségekkel járó, statikailag is bonyolult feladat — mondja Ákos András, a műszaki fejlesztési osztály vezetője. A műegyetemen folyamatban levő általános teremrekonstrukciós feladatok között ezek a termek már régóta az első helyen álltak, hiszen sötét, levegőtlen helyiségek voltak — nappal is égnie kellett a villanynak, s a lőrésnyi ablakokon a szellőztetést sem lehetett megfelelően megoldani. Ugyanis annak idején, amikor a tetőteret beépítették, a gyorsaság és a kisebb költségek érdekében a meglevő főfalakhoz igazodva választották le a helyiségeket, ami azt eredményezte, hogy amíg a normál méretű nagy ablakok a keletkező folyosóra estek, a termek azoknak a bizonyos kis ablakoknak az oldalára kerültek. Most mintegy felcserélődött a folyosói rész a tantermekkel, ami azonban csak a főfal áthelyezésével volt megoldható.• Nem lett volna egyszerűbb nagyobb ablakokat vágni a tantermekre? — Ezt az elvileg kézenfekvő megoldást városképi és műszaki okokból eleve el kellett vetnünk. Egyrészt az épület jellege nem engedi meg, hogy a képét ilyen módon megváltoztassuk, de ha tehettük volna is, szerkezeti okok miatt az ablakokat csak hoszszában lehetett volna megnyújtani, ami nem sokkal jobb. A munkát a Kistarcsai Általános Építőipari Szövetkezet szakemberei végezték. 1980 első negyedévében kezdtek, s a szerződés szerint ’81 őszére, tanévkezdésre kellett volna elkészülniük. Némi csúszással november végére fejezték be a munkát, decemberben megtörtént a műszaki átvétel, s a hat termet január 3-án átadtuk az oktatásnak. ★ Fotós kollégámmal január 6-án, szerdán baktattunk fel a harmadik emeletre, hogy megnézzük az elkészült termeket. Világosak, szépek, korszerűek. Az, hogy a hatvanas teremben éppen felfelé szedték a linóleumot, apró nüansz csupán, a félév kezdetére készen lesz, ígérik. Sajnos, hibásan nem vehette át a műszaki osztály... (dik)