A Jövő Mérnöke, 1985 (32. évfolyam, 1-40. szám)

1985-01-25 / 1. szám

„Pördülj, fordulj" a Bécsi úton MOTTO: A gyorsvilla- mos nem attól gyors, ahogy megy, hanem attól, amilyen sűrűn jön. A vasúti biztosítóberendezé­si szakemberek csapata nem valami népes társaság. Olyany- nyira nem, hogy a hatvanas évek elejére az ötven-hatvan frissen végzett közlekedés­mérnök szinte teljesen birtok­ba vehette a szakterületet. En­nek a gárdának a munkája volt a jelfogós vasúti automa- tilcák kifejlesztése, adaptálása és honosítása. Stílusosan szól­va, minden sínen volt, a MÁV szakemberekkel jól ellátott­nak érezhette magát, csupán néhány üzemeltetőt várt éven­te az egyetemtől. így jutott dr. Hőgye Sándornak, a „relés gárda” egyik legfiatalabb tag­jának az a feladat, hogy a köz­lekedésautomatika osztályra visszatérve, megtanítsa a hallgatóknak „a telepített biz­tosítóberendezések magas szin­tű üzemeltetésének elméleti előfeltételét.” A másik csapat inkább boncolt A változás a hetvenes évek elején következett be, amikor a MÁV rádöbbent, hogy rövi­desen a nyugdíjazások miatt szinte minden biztosítóberen­dezésekkel foglalkozó műszaki szakemberét egyszerre fogja elveszteni. A felismeréssel kö­rülbelül egy időben kezdődött a vasútnál az automatizálási program, amiből — a jó kap­csolatok révén — több megbí­zás jutott a tanszéknek. Lett tehát pénz, műszer, munka, bizonyos lehetőség az utánpót­lás-neveléshez is. Egy lényeges ellentmondás azonban továbbra is megma­radt. Míg ez időben az auto­matika az egyik legdinamiku­sabban fejlődő tudományág, míg egyre-másra terjednek el — és tanulják a közlekedés­mérnök-hallgatók is — a relé­ket kiszorító elektronikus meg­oldások, addig az iparból ér­kező feladatok jelentős részét továbbra is „relés nyelven”, relés gondolkodásból kiindul­va kellett megfogalmazni. Dr. Hőgye Sándor adjunktus ennek műszaki okait így lát­ja: — A számítógépek feltétlen hívei, az ilyen eszközök adta többletinformáció és lehetősé­gek bűvöletében, hajlamosak túltenni magukat azon, hogy a számítógép is tévedhet. Ha pedig biztonságtechnikai fel­adatokat adok egy ilyen gép kezébe, akkor veszítek a re­lés rendszerekkel addig elért biztonságból. Pedig a vasúti biztosítóberendezéseknél na­gyon kemények a biztonsági követelmények; például egy összehasonlítással élve: még kritikusabb a helyzet, mint az űrhajózásnál, mert nincs 100— 200 százalékos tartalék beren­dezés, nem rendelkezünk kel­lő létszámú, olyan alaposan képzett kezelőgárdával, ame­lyik tévedés, hiba esetén rög­tön átveheti a kézi vezérlést. Ráadásul a vasútnál tömege­sen gyártható, üzembe állítha­tó berendezésekben kell gon­dolkodnak. —i Tehát az ipar lassabban nyúlt a számítógép után; de ennek ellenére a tanszéken már korábban is folytak a ku­tatások. Persze a véleménykü­lönbségnek megfelelően két különböző irányban. Ismét dr. Hőgye Sándoré a szó: — Az egyik csapat a számí­tógépes (és csakis a számító- gépes) utat kutatja. Ennek dr. Parádi Ferenc és dr. Tárnái Géza az apostolai, ők most azon dolgoznak, hogy az NDK- beli, bulgáriai és szovjetunió­beli fejlesztésekkel párhuza­mosan megszülessék az a rend­szer, amely már a biztonsági igényeket kielégíti és akkor ezt majd próbára is tudjuk tenni. Ennek az irányzatnak a lét- jogosultságát nem vitatva úgy vélem, hogy ilyen rendszer ta­lán csak az ezredfordulóra lesz iparilag alkalmazható. Ezért a társaság másik felével egy hibridmegoldás felé indultunk el. Az eddigi biztonságtechni­kai rendszereket fel boncoltuk aszerint, mely részei látnak el szorosan vett biztonsági fel­adatokat — ezeknél továbbra is ragaszkodtunk a jelfogó kapcsolástechnikai biztonságá­hoz —, s melyek azok a kiegé­szítő funkciók, amelyek kisebb kockázattal rábízhatok egy számítógépre. Rácz Gábor kollégám konst­ruált egy olyan mikroszámító­gépet, amit — az eltérő villa­mos jellemzők ellenére — relés berendezésekkel lehet vezérel­ni. A hallgatók közül a ne­gyedéves Bányai Andrásnak jutott a legfontosabb szerep: Rácz Gábor és köztem ő volt a tolmács, ö egy olyan mér­nökgeneráció egyik első tagja, aki a relés és számítógépes gondolkodásban is egyaránt otthon van és ugyanazokat a követelményeket, igényeket mindkét oldal nyelvén meg tudja fogalmazni. Minderről persze még nem lenne érdemes beszélni, ha ezeknek a kutatási eredmé­nyeknek csak egy tanszéki fiókban, meg Bányai András TDK-dolgozatában lenne nyo­ma. Valahol ki kellett próbálni ezt, lehetőleg egy homogén, zárt rendszerben. Egyet fizet, jobbat kap Az alkalmat az Árpád-híd átépítése adta. Az 1-es gyors­villamos Bécsi úti végállomá­sához olyan jelzőberendezést rendeltek a tanszéktől, amely lehetővé teszi, hogy két per­cenként megfordítsanak és új­raindítsanak innen egy szerel­vényt. Ezt a menetsűrűséget a forgalomirányítás hagyomá­nyos eszközeivel, közönséges jelzőberendezésekkel, a forga­lomirányító feladatainak csök­kentése nélkül nem lehet meg­valósítani. A két percet pél­dául a villamosoknál szokásos reteszeletlen váltókkal már csak azért sem lehet elérni, mert az ilyen váltók beállási bizonytalansága miatt az átha­ladási sebességét 15 km/órában szokták maximálni, ami az ilyen gyors fordításhoz kevés. A gyorsaságon kívül követel­mény volt az is, hogy itt a for­galomirányítási rendszer a két villamosvégállomáson kívül egyidejűleg egy kocsiszínt és egy HÉV-átadót is ki tudjon szolgálni. „Címzetes gyorsvillamos" így megvolt az ok és a lehe­tőség, hogy a megrendelt puszta jelzőberendezés helyett valójában biztosítóberendezést csináljanak —, bár az alkotók továbbra is inkább az előbbi meghatározást használták, mondván, így kisebb a feltű­nés. Az elején még arról sem igen ejtettek szót, hogy a meg­oldásba számítógépet akarnak becsempészni. Hőgye Sándor szerint: — Ha én rögtön azzal kez­dem, hogy a nem tisztán biz­tonságtechnikai feladatokat számítógépre bízzuk, akkor biztos kidobnak vele. Ha nem másért, azért, mert a tévhit szerint, ami számítógépes, az eleve csak drága lehet. Való­jában a tízmillió forint, ami­bőr kijöttünk, fele annyi, mint amibe ez tisztán relékkel ke­rült volna. A hibridmegoldást — az or­szágban először — sikerült egy helyen átültetni a gyakorlatba. A dolognak csak egy szép­séghibája van, habár ez füg­getlen a számítógépes bizton­sági berendezéstől: az 1-es vil­lamos ma még kizárólag ezen a végállomáson képes gyorsvil­lamosként üzemelni, minden­hol máshol — beleértve pályá­jának eddig elkészült teljes hosszát — forgalomirányítás és biztonság szempontjából pon­tosan olyan, mint bármelyik másik. Ennyire volt pénz.;. —ka jó— Kardos Andor 1899-1984 Ismét , eltávozott körünkből egy mindenki által tisztelt jó­barát. Kardos Andor professzor, aki egyetemünkön hosszú időn át oktatott, nincs többé. Ritka mérnöki pályát futott be. Mérnöki diplomáját 1924- ben szerezte meg, ezen idő­szaktól kezdve a mérnöki pá­lya minden lépcsőjét végigjár­ta és innen származtatható az a tudás, amely egész további életpályáját jellemezte. Bár el­sősorban az építéstervezés és szerkezeti problémái foglal­koztatták, előadásaiban az épí­tőipar tervszerűségének és gazdaságosságának feltételeit is hangsúlyozta. Felszabadulásunk után épí­tési kormányzatunk — felis­merve átlagon felüli ismereteit — egyre magasabb beosztás­ba helyezte, előbb, mint a Könnyűipari Épülettervező Iroda főmérnöke, majd mint az ÁÉTI Igazgatója tevékeny­kedett. Ez utóbbi helyen kiváló eredményeket ért el az akko­rd honvédelmi program terve­zési munkáinak megvalósítá­sában. 1955-ben teljesedett ki élet­műve, amikor &z ÉKME épí­téskivitelezési tanszékre egye­temi tanári és tanszékvezetői megbízást kapott. Mondhatjuk, hogy új „mér­nökiskolát” teremtett maga körül, a fiatal oktatók nagy seregét nevelte ki, tudása ka. púját szélesre tárva, hogy is­mereteiből mindenkinek jut­tasson. Igazi tanár volt, de egyben jóbarát, aki mind munkatár­sainak, mind az általa oktatott sok ezer leendő mérnöknek tanácsaival mindig rendelke­zésre állt. A számos kitünte­tés igazolta elismerését, de számára a legfontosabb volt, hogy az általa nevelt sok-sok mérnöknek nemcsak profesz- szor, de valóban „Bandi bácsi” volt. Akik ismerik, nem felejtik Öt! Építéskivitelező tanszék Jövedelmezőek-ea luxusszállodák? Barcza Péter (V. évf. villa­mosmérnök halig.’E/4. tk.) „Az osztrák—magyar idegenforgal­mi hitel és az új budapesti exkluzív szállodák” TDK-DOL- GOZATÄT ismertetjük. „Miért lehet az idegenforga­lom ilyen előnyös helyzetben a többi gazdasági ághoz képest, s jövedelmező lesz-e a befek­tetés?” — teszi fel a szerző a két legfontosabb kérdést már az előszóban, és- a következő harminc oldalon megpróbál válaszolni rá. Munkamódsze­re követésre méltó; mind a négy szállodáról (Fórum, Hyatt, Penta, Novotel) a hely­színen szerzett információkat és tapasztalatokat, legalább fő­könyvelői szinten. Az már más, lapra tartozik, hogy a befek­tetett idő alig-alig térült meg, hiszen: „Dolgozatomban ere­detileg mélyebb összehasonlí­tást kívántam tenni a vizsgált szállodák között, ehhez viszont egy sokkal homogénebb adat­szolgáltatásra lett volna szük­ségem. Ezt nem kaptam meg. Mindenütt más típusú muta­tók kerültek elő, ha elő kerül, tek, s ezeknek az összehason­lításával csínján kell bánni, így különálló elemzéseket vé­geztem inkább, az összehason­lításnak kisebb teret biztosít­va .. A sógor betartotta volna Mielőtt a szerző rátérne az egyes szállodák konkrét elem­zésére, rövid összefoglalást ad a 300 millió dolláros, 15 évre szóló hitel előzményeiről, cél­járól és részleteitől. A szerző, dés 1978. július 12-én lépett hatályba,- és magyar pénzben 11,3 milliárd forintot ölelt föl. A konstrukció keretében meg­valósuló beruházások (a 12 szállodán kívül a Ferihegyi reptér forgalmi épülete, he­gyeshalmi határátkelő, büki fürdő, a Lido stb.) összege vi­szont 16,7 millió forint. A fennmaradó 5.4 milliárd forin­tot belföldi forrásból kell fe­dezni. A szerződés külön kikö. tése volt, hogy az osztrák fő­vállalkozók minél több ma­gyar alvállalkozó szolgáltatá­sát vegyék igénybe. A „sógo­rok” be is tartották (volna) a szerződés e pontját, de a ma­gyar cégek egyszerűen képte­lenek voltak a magas sz ntű igényeknek megfelelni, így ez a (dollárexport) keret nagy- részét kihasználatlan maradt! A budapesti szállodai kapaci­tás 30-40%-os bővüléséhez ve­zető 7,5 %-os (igen alacsony) kamatú kölcsönből a Nemzeti Bank csak a számára legmeg­felelőbb partnereknek (Hun. garHotels, Pannónia, IBUSZ, Malév) „juttatott”, akik meg­felelő biztosítékokat tudnak nyújtani a tervezett törleszté­sekhez. A Fórum és a Hyatt A Fórum szállót az UNI­VERSAL PORR egy év alatt (!!) és a tervezett 666 millió schilling helyett 595 millióért építette föl, természetesen ki­váló minőségben. Ügy tűnik, hogy az elsőként (1981. decem­ber 1.) átadott osztrák—ma­gyar szálloda váltotta be leg­inkább a hozzá fűzött remé­nyeket. 1983-ban például a tervezett 58%-os szobakihasz­nálást 64%-ra teljesítették, ami a négycsillagos árakat te­kintve (2360 forint,'éjszaka/két- ágyas szoba) nem tekinthető rossz eredménynek. A vendé­gek szeretik a szállót, ami nemcsak a Dunára néző szo­báknak, hanem az egész ház­ban uralkodó légkörnek is kö­szönhető. A hotel alkalmazott­jai érdekeltségi rendszerben fizetett, külföldön (is) tanult profik, akik mindent megtesz­nek azért, hogy az átfutó ven. dégekböl törzsvendégek válja. nak. Ügy tűnik, sikerrel, hi­szen még a szuper-elegáns Hiltonból is sikerült vendé­geket „elcsábítaniuk...” A szomszédos Hyatt-szálló- ról a szerző megállapítja, hogy „A Malév, mint a többi kül­földi repülőtársaság, már rég­óta arra áhítozott, hogy kiváló helyen lévő ingatlanán szállo­dát birtokolhasson. Az ő pro­filjába a felső szervek állás­pontja szerint egy ilyen intéz­mény nem Illik bele, így csak társként, a PANNÓNIA szál­loda és vendéglátó vállalat társaként 50—50 %-os arány­ban osztozva építhetett szállo­dát ...” A felvett hiteleket és a ka­matot a két vállalat fizeti, a hotel nékik tartozik elszámo­lással. Érdekes, hogy bár az ötcsillagos intézménynek mind a MALÉV, mind a HYATT számítógéprendszerével kap­csolata van, a szobakihasznált­sága meglehetősen alacsony (1983-ban 56,9%). Reklámcé­lokra a londoni központnak 30 ezer dollárt utalnak át éven­te, amiért központi hirdeté­sekben jelentetik meg a jól sikerült belső térrel rendelke­ző szállodát. A személyzet itt is felnőtt a szálloda exkluzivi­tásához. Buda Penta, Novotel A Déli pályaudvarnál lévő Buda Penta hotelben álltak legnehezebben szóba a szerző­vel, ami érthető is, mert a négycsillagos intézmény közel sem működik olyan jól, mint a Fórum vagy a Hyatt — igaz, már eleve veszteségesre ter­vezték (?!) Csak elméleti nye­reség képződik náluk pár mil­lió forint értékben, de a jövő­ben várhatóan emelkedni fog a jövedelmezőségük. Az okok szerteágazóak, de nagy jelen­tősége lehet annak, hogy „a szálloda-vendég kapcsolat sze­mélyessé tétele kezdetleges színvonalon áll. Van ugyan törzsvendégkartonuk, de (szemben a Fórummal) apró ajándékokra, postázásra nincs elegendő pénzük.” „A legkevesebb öndicséretet és a legtöbb problémát a No­votel falai között hallottam. Ez persze lebet, csak annyit jelent, hogy itt voltak hozzám a legőszintébbek...” — írja a szerző, de a jelzett problé­mák azt sugallják, nogy több­ről van szó. A világ összes No­votel-szállodája például há­romcsillagos, míg a miénk négy. Ez rendkívül visszás megoldás, hiszen, aki a három csillagért jön, annak drága a szálloda, a négycsillagosokat kereső vendég viszont meg van győződve róla, hogy csak elírásról lehet szó. Ráadásul a francia szállodalánc 1,6 dol­lárt kér a névhasználatért éj­szakánként (Buda Penta; 1,0 dollár), ám 1982-ben mindösz- sze 14 (!) vendéget küldött. Mindazonáltal a szálloda né­hány üzemegysége meglehető­sen kedvelt a vendégek között, ilyen például a bowling-terem. Sokat várnak a felépülő Kong­resszusi Palotától, Hiteléhség, kozmetika A szerző összefoglaláskép­pen megállapítja, hogy „bár vendéglátóiparunk devizaki­termelési mutatói a magyar átlagnál jóval magasabbak, ezen népgazdasági ág is bővel­kedik problémákban” — ame­lyeknek csak egy része „ob­jektív”, míg a többi a mi nem megfelelő hozzáállásunkon, rossz munkánkon alapul. A tő­kehiány kétségkívül létezik, de nem fizettünk-e túl sokat „szegénységünkért”? — kérde­zi. „A kezdeti nehézségek le­küzdésére talán célszerűbb lett volna más színvonalú és mére­tű szállodák építését előrehoz­ni. és a négy, ötcsillagosok kö­zül párat később felépíteni, hl. szén Budapest ilyen szolidabb szállókban is szűkölködik. Az is kérdés, igazán jók-e a 4-500 szobás szállodaóriások, hiszen az itteni vendégeket nyomaszt­ja az örökös személytelenség érzése ... Általános problémá­nak tekintem a Nemzeti Bank és a magyar hitelfelhasználó közötti szerződéskötést, amely nem mindig kellően megalapo­zott előkészítő munkán, hanem a vállalatok hiteiéhségéből fa­kadó kozmetikázott számítá­sokon alapul, amelyek azon­nal érvényüket vesztik, mi­helyt az új létesítmény műkö­désbe lép... bozo Egy válasz arra a kérdésre, hogy... A pártértekezletet elő­készítő vita kapcsán sokan úgy vélték, hogy a pártcso­portokban indokolatlanul sok szó esett a gazdasági élet kérdéseiről — nyerész­kedés, jatt-kényszer, va­gyoni különbségek stb. — ahelyett, hogy a politikai felépítmény dolgaira he­lyezték volna a nagyobb hangsúlyt. Ezt a jelenséget egy jó harmincas tanárse­géd természetesnek tartva a következőképpen ma­gyarázta: „Amikor még gyerek vol­tam, s a környéken vala­kinek egy picit jobban ment, az emberek rögtön összesúgtak a háta mögött: Ez biztos valami pártfunk­cionárius! Akkoriban a pénznek sokkal kisebb szerepe volt, hisz a társadalom számá­ra fontos javak jelentős ré­sze nem egy szabályos pia­con volt hozzáférhető, ha­nem kiutalások, juttatások, engedélyek segítségével ta­lált gazdára. Az ilyen oda­ítéléseknél pedig — leg­alábbis elvben — nagy sze­rep jutott a — nem utolsó sorban politikai — érdem­nek. Világos, hogy ha va­laki eljutott a társadalom erkölcsi kérdéseiig, akkor az igazságosság nevében ezeket a politikával átszőtt döntési folyamatokat fir­tatta. hisz ezek elvszerű­ségétől, tisztességességétől függött, hogy valóban azok és valóban olyan tempóban gyarapodhatnak-e, ahogy ezt a társadalom igazság­érzete elfogadja. Ma más a helyzet. A pénz, a piac rehabilitálásá­val egyre inkább az az elv érvényesül, hogy akinek pénze van, az szinte min­dent megvásárolhat. A gazdasági játéktér növelé­sével a pénzszerzés módjai, lehetőségei is bővültek. A javak juttatott részének csökkenésével mindenki egyre inkább függ a pénz­ügyektől. A gyarapodás a pénz megszerzése és elköl­tése körül forog. A társa­dalom erkölcsi kérdései is egyre inkább ott kerülnek szem elé, hogy egyelöek-e a munkával való pénzszerzés esélyei, s a már megkere­sett pénzünkért korrekt feltételekkel juthatunk-e áruhoz, szolgáltatáshoz? Különösen élesen kerül elő az utóbbi kérdés most, hogy igen sok embernek romlanak a gazdasági le­hetőségei, s egyre jobban meg kell néznie: mire és hogyan költheti el a pén­zét. Teljesen logikus, hogy ilyenkor a párttagok figyel­me is a gazdaság kérdései és erkölcsei felé fordul KOLLÉGIUMI KULTŰROSOK és érdeklődők figyelmébe! Ezúttal a SOTE a házigazdája annak a KULTÜRZSŰR-nak, melyet február 14-re, este 18 órára terveznek a SOTE Marku- sovszky kollégiumában. (VIII. Rezső tér 16.), főként kollégiumi kultúrfclelősök számára. A teás-szendvicses találkozóra terve­zett vitatémák előreláthatóan: 1. Kell-c egyetemközi szakmai-kulturális tájékoztató, „tá­joló” újság? 2. Legyen-e egységes rendezőigazolványa a kollégiumi ren­dezvények gazdáinak (kultúrosoknak, rendezőknek)? — Mi lesz a tervezett nagy majálissal? Az előző sikeres együttlétek utolsó gazdája éppen a BME volt. Február 14-re a Rezső tér 16-ba új érdeklődőket szívesen látnak (vendégül is)!

Next

/
Thumbnails
Contents