A Jövő Mérnöke, 1985 (32. évfolyam, 1-40. szám)
1985-01-25 / 1. szám
GÖRÖG TIBOR SZOVJET JEGYZETEI Szervezet az oktatás, kutatás, termelés összehlangolására Nemcsak a KK-ért kellene fizetni, hanem a diplomásért is, mint „elsődleges termékért” Felgyorsult a számítógépes képzés A Szovjetunióban a napilapokban és a szaksajtóban egyaránt az utóbbi időben gyakran felbukkan ez a mozaik .szó: UNPK. Ez a szó — ucsebno naucsnij proizvodsztennij komplex — kifejezés rövidítése. Magyarul: Oktatási Tudományos Termelési Komplexum, továbbiakban OTTK. A szovjet publicisták és szakírók sürgetik az ilyen komplexumok létrehozását, mint szervezeti keretét annak, hogy a mainál szervesebb és hatékonyabb legyen a felsőoktatás, (elsősorban a mérnökképzés), a tudományos kutatás, és a termelés együttműködése. Ez az igény egyébként számos más országban is megfogalmazódik. Így például Huan Hsziang, a Pekingi Egyetem tanára, a Kínai Társadalomtudomány 1984. 4. számában megjelent tanulmányában úgy véli, hogy Kína válasza az új technikai forradalom kihívására csakis az lehet, hogy „létre kell hoznunk egy-két olyan új ipari bázist, ahol a tudományos kutatás, a termelés és az oktatás összefonódik egymással, ami előrelendítő szerepet játszhat a technológiai kutatásokban és felfedezésekben, a termékek előállításában, és a szakemberek kiképzésében, a tudományos alapkutatásokban.” A szovjet szerzők azt hangsúlyozzák, hogy az OTTK-t csak ott (többnyire nagyvárosokban) lehet eredményesen működtetni, ahol egymás mellett működik a felsőoktatási intézmény, a szakképzés irányának megfelelő kutatóintézet és ipari vállalat. Az OTTK magja, motorja a szakképzés profilját meghatározó tanszék. A szaksajtó pozitívan méltatja annak a szverdlovszki OTTK-nak a tapasztalatait, amelynek alkotórészei a következők: 1. SZ. M. Kirovról elnevezett Uráli Műszaki Egyetem (UPI) mérnök-közgazdász tagozatának „gépgyártás gazdaságtani és munkaszervezés”, tanszéke; 2. Az „Uralmas Művek”; 3. A Szovjetunió Nehézgépipari Minisztériuma fennhatósága alatt működő szverdlovszki Közgazdasági és Tervezési Intézet Konovalov az Uráli Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, az előbb említett szverdlovszki OTTK egyik vezetője úgy véli, hogy ez a szervezeti keret nagymértékben növelte az érintett hallgatók és oktatók kreativitását, az ő kifejezésével élve: „alkotói potenciáját”. Konovalov szóvá teszi azt, hogy az OTTK eredményes működésének jelenleg nincsenek meg az intézményes garanciái. A Felső- és középfokú Szakoktatás Minisztériuma ugyan szorgalmazza az OTTK-k szervezését, de nem támogatja pénzügyileg a rendszer kiépítését. Ennek következtében az OTTK szervezésében döntő elemmé válik az egyetemi oktatók, a külső kutatók és a gyári szakemberek személyes ismeretsége, személyes jó kapcsolata. Csak ott lehet jó eredményeket elérni, írja Konovalov, ahol a felsőoktatási intézmény szerény költségvetéséből megfelelő összeget tud biztosítani a hallgatókkal foglalkozó külső kutatók és gyári szakemberek javadalmazására. Ha már nem lehet megteremteni az anyagi feltételeit annak, hogy az ipari vállalatok közvetlenül fizessenek a felsőoktatási intézményeknek fő termékükért, a kiképzett szakemberekért (úgy, ahogy fizetnek másodlagos termékükért a KK-munkáért), akkor mindenképp el kellene érni azt, véli a szovjet szerző, hogy az ipari vállalatok béralapjukból biztosítanak egy részt a szakmai gyakorlaton részt vevő hallgatók javadalmazására. A szovjet szerzők szorgalmazzák a szakmai gyakorlat idejére az úgynevezett dublőr rendszer bevezetését, ami azt jelenti, hogy a szakmai gyakorlat idején a hallgató, a megfelelő gyári szakember felelős helyettese, bizonyos, pontosan körülhatárolt reszort funkciók ellátója. Minderről részletesen ír a talán legnépszerűbb szovjet gazdaságpolitikai folyóirat, az „EKO” (L. 1984. 1. sz. 126—130. old.) Az áttérés a fejlesztés intenzív pályáira, és a számítástechnika gyors térhódítása megfellebbezhetetlenül követeli a mérnöki munka kreativitásának fokozását. Leningrádban egyetemi oktatók, intézeti kutatók és gyári szakemberek közösen kutatták ennek feltételrendszerét, illetve a kreativitás növelésének konkrét módozatait. A városban nagyszabású kísérlet bontakozott ki, amely öt ipari nagyvállalatot és egy kutatóintézetet érintett. Az itt dolgozó, körülbelül 9 ezer mérnök munkáját vizsgálták meg, s ennek során választ kerestek arra, hogy milyenek az alkotó munka feltételei, menynyire indokolt az adott munkahely, az adott státusz, megfelel-e az adott státusz az azt betöltő mérnök tudásszintjének, képességeinek, várakozásának. Mindennek alapján részletes bontásban egészen konkrétan követelményrendszert alakítottak ki, és érvényesítették a kísérletbe bevont gazdálkodó egységeknél. Megjegyzendő, hogy sokan az új követelményrendszert magasnak találták, és más munkahelyre távoztak. A kísérletbe bevont gazdálkodó egységek mérnökállománya 10 százalékkal csökkent. A béralap viszont megmaradt, és az így felszabaduló pénzből növelni lehetett a többlet teljesítést vállalók fizetését. Az engedélyezett munka arányában időszakosan 25-100 rubellel emelték azoknak a fizetését, akik vállalták az új követelményeket. Anyagilag nagyobb mértékben tudták ösztönözni az egyes célfeladatok eredményes megoldását. Mindez jelentős mértékben növelte a mérnöki munka hatékonyságát. Például a Leningrádi Elektromechanikai Egyesületnél fél év alatt oldottak meg világszínvonalon olyan feladatot, amelyek megoldásához korábban 2 év kellett. A követelményrendszer kialakításánál figyelembe vették azt, hogy a friss diplomások viszonylag jobban ismerik a számítástechnika korszerű nyelvét, mint idősebb kollégáik, és ennek megfelelően alakították ki munkanormáikat és célfeladataikat. Egyébként a Szovjetunióban az utóbbi időben felgyorsult a számítógépszakos képzés. Ezeken a szakokon évente mintegy 80 ezren szereznek diplomát. Az OTTK, mint szervezeti forma számunkra is érdekes lehet. Egyetemünknek több szovjet felsőoktatási intézménnyel van közvetlen kapcsolata. Minisztériumi szervezésben, valamint a „közvetlen kapcsolatok” keretében évente több tucat oktatónk jár a Szovjetunióban. Talán lehetséges lenne, ha egyikük-másikuk feladatául kapná, illetve vállalná az OTTK-tapaszatalatok tanulmányozását, feldolgozását. Meggyőződésem, hogy ezek a tapasztalatok tartalmaznak számunkra is értékes tanulságokat. Nálunk meg ilyen az élet..! Akinek reformja, vegye magára A mai Magyarország egyik legfontosabb kérdésében: sikerül-e következetesen végigvinni a gazdasági-társadalmi reformot? S vajon csak azok juthatnak-e szerephez, akik hivataluknál fogva mindenféle döntési helyzetekben vannak? Vagy van olyan lehetőség is, amivel bárki segíthet, ha szimpatizál a változásokkal? Úgy tűnik, van ilyen: szerintem a gazdasági reform hívének duplán is kötelessége a csalás, ügyeskedés, nem teljesítményarányos haszon, ELLEN harcolni bárhol és bármikor. A reformpártinak „kutya kötelessége” megkövetelni a kemény fellépést és megtorlást ezekre az esetekre. A kívánt változás — s főleg a félig bevégzett dolgok — a még ki nem dolgozott ellenőrző mechanizmusok mindig lehetőségeket adnak az ügyeskedőknek. Ám a reform, a gazdasági átrendeződés mind többeket érintő anyagi terhei mellett ez olyan irritáló tényező, amit nemcsak a reform elleni szándékos manipulálásra lehet kihasználni, hanem önmagukban is a változás ellen hangolják az embereket... S ezzel feleslegesen romlanak a reformgondolat esélyei Lakner Ákos építészhallgató emlékére HÍRHOZÓ: ...ki rossz hírt hoz, persze nem kedvelik sehol. BÖLCS: Nem tudod, mit hoz a késő este! HÍRHOZÓ: Élet közepette is körülvesz a halál... BÖLCS: Az ember még az életet sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált?! * HÍRHOZÓ: Minden titok — csak bánatunk nem az. BÖLCS: Ha erőd kevés, a feleúton kidőlsz, de ne feküdj le az út elején. HÍRHOZÓ: Tanácsot adni könnyebb, mint kínt hordani, ...az ifjú lélek nem szeret szenvedni még. BÖLCS: S hogy ne felejtsd a halált, int folyton az év meg a perc, mely elviszi szép napodat. HÍRHOZÓ: Még ha földedről menekülsz is, el tudsz futni magadtól? BÖLCS: Hiszem, mert lehetetlen...★ A Bercsényi 28—30-ban 1985. január 14-én öngyilkos lett egy fiatalember... . —kt- HURRÁ, KOR A héten a Landler Kollégiumban egyre több ember baktat korcsolyával az udvar felé. — Megyek korizni. Te nem jössz? — Hova? — Hát ide az udvarra. Az egyik hátsó szobából kinézve meggyőződhettem róla, jól hallottam. Az aszfalt helyére jégpálya került. Az ötlet Szaksz Ferencé. — Hogyan jutott eszedbe, hogy ide koripálya kellene? — Két éve van korma, de a Városliget messze, lusta voltam kijárni. No meg az tíz forint, kimegyek hússzor, az már kétszáz, ez sem utolsó szempont. Itt meg adott volt a lehetőség. Bár még életemben nem csináltam jégpályát. — Mennyi munkátokba került? — Eddig öten csináltuk. Letakarítani, alkalmanként egyegy órát locsolni, s a slagot meg is kellett venni... Ezt a minőséget öt nap alatt sikerült elérni. Talán 15 óra összesen, vagy egy kicsit több, idáig. — Sokan járnak ki? — Maguktól kevesen jöttek. De ha már kint van valaki, nagyobb kedvvel csatlakoznak. Eddig talán tizenöthúsz ember fordult meg itt. — Én véletlenül tudtam meg, hogy jégpálya van az udvaron. .. — Nagyon nem propagáljuk, de akinek van szeme... — Meg akinek erre néz az ablaka... — Nincs igazad, sokan tudnak róla itt a koleszban Hogy kijussak, körbe kell mennem mindenki szeme előtt korcsolyával. Tudod, az volt afurcsa, hogy amikor nekiálltunk csinálni, szokás szerint sokan húzták a szájukat. „Jégpálya? Úgysem lesz belőle semmi!” Pedig egyik-másik lejár azóta közülük... A gond az, hogy nincs mindenkinek korcsolyája. — Arról tudsz, hogy mióta a kar itt lakik, még nem volt jégpályánk? — Nem, de nem is nagyon érdekelt a korcsolyapálya története. — És az egyetemen sem tudok másik pályáról. — Nézd, háromszázötvenen lakunk itt. Húsz embert érdekel. Ha lenne egyetlen rendes jégpálya az egyetemen, szerintem annak is ki kellene elégítenie az igényeket. — És mi kell egy jégpályához? — Hideg. Idén van. Aztán egy többé-kevésbé vízszintes sík terep, néhány méter gumicső, víz. Meg valaki, aki csinálja, hamar észhez tér, hogy végre van néhány hideg hét. És kell egy olyan kollégiumi vezetőség, aki nem zárkózik el az ötlet elől. — Meddig marad meg a jég szerinted? — Ma azt mondta a rádió, hogy lesz plusz egy fok is. Pont úgy jött fel, hogy amíg nagyon tanultaunk, hideg volt, most meg, amikor már csak egy-egy vizsgánk van hátra, itt a vész. Ha most elolvad, nagyon mérges , leszek. Csak nincs kit üssek — neveti el magát Feri. Zörögnek az ablakon. Hívnak minket is korizni. Mészáros László a KB titkára: — Jó ötlet volt ez. — Úgy hallottam, többen lejárnak ide, de nincs mindenkinek korcsolyája. — El tudom képzelni, hogy a sportreszort befektessen valamennyit. Mert ha egyszer megcsinálták a pályát, megcsinálják jövőre is az első fagyos héten. És ez olyan befektetés, ami megéri, a korcsolya lassan kopik. — De még most is a tél derekán járunk. — Szerintem már nem lesz sokáig jég. És most nem is tudnánk elég korcsolyát venni. Két párra nem lenne érdemes kezdeni. És végezetül álljon itt azok neve, akik dolgoztak a pályáért — elég sok munkáink van benne, s dicséret nekikérte: Szaksz Ferenc, Neuberger Tamás, Tóth Márton, Szűcs Sándor, Szigeti Károly. Egyit hát a jégpályáról, ami kicsit ugyan lejt, kicsit ugyan göröngyös, de csúszik és a MIÉNK. Egyébként pedig nyitott. —és— Az idén is lesz MAFC-bál! Mégpedig február 16-án a Goldmann téri étteremben, ahová szeretettel várnak minden hajdani és mostani sportolót, baráti kör tagot és érdeklődőt a rendezők. Az est folyamán fellép a Benkó Dixieland Band, a Bergendy-együttes, valamint Sándor György. A közbenső időben Keresztes Tibor (Cintula) és Domonkos László videodiszkójára táncolhat a mozgást kedvelő vendégsereg. Jegyelővétel, asztalfoglalás, a báli menü kiválasztása, valamint további felvilágosítás: MAFC-iroda (K. ép. II/l. T.id 12-11.) A belépőjegyek ára egyébként asztalfoglalással együtt: 130 forint. Pályázati felhívás a Magyarországon tanuló külföldi egyetemi és főiskolai hallgatók számára A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére a Művelődési Minisztérium külföldi ösztöndíjas osztálya és a Nemzetközi Előkészítő Intézet pályázatot hirdet a Magyarországon tanuló külföldi egyetemi és főiskolai hallgatók számára. A pályázat témája: „Hazám és Magyarország”. A pályázatok terjedelme kötetlen. Pályaművekként olyan magyar nyelven írt dolgozatok, tanulmányok, kis értekezések beküldését várjuk, melyekben a hallgatókat küldő ország és Magyarország gazdasági és kulturális kapcsolatainak múltját, jelenét és jövő lehetőségeit elemzi. Pályadíjak: 1 db I. díj: 5000 Ft 2 db II. díj: 3000 Ft 3 db III. díj: 1500 Ft Beküldési határidő: 1985. április 4. Eredményhirdetés: 1985 szeptemberében, a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanévnyitó ünnepélyén. A pályázatokat két példányban, a Nemzetközi Előkészítő Intézet címére (1502 Budapest XI., Budaörsi út 73—75.) várjuk. Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztály Nemzetközi Előkészítő, Intézet Kicsi, ám annál jobban szeretett fedett uszodánk 1985 folyamán is várja mindazokat, akik a belépésre jogosultak. Hogy kik ezek? A legfontosabb elv: a BME oktatói, dolgozói, hallgatói és nyugdíjasai, személyi, illetve diákigazolványuk felmutatása mellett. Ingyen látogathatják az intézményt. , Igazolványt (uszodai belépőt) kell viszont váltani: 1. A BME-n dolgozó, ám nem egyetemi státuszban levőknek. [Itt egy (tanszék) vezetői igazolásra is szükség van.] 2. A BME nyugdíjasainak, akiknek valamilyen oknál fogva nincs bejegyezve az egyetem, mint utolsó munkahely. 3. A családtagoknak — vagyis 18 éven aluli gyereknek és házastársnak. 4 Külső tagoknak, ha eddig már volt uszodabérletük. 5. Külső tagoknak, akiknekugyan eddig nem volt uszodabérletük, ám az egyetem munkáját valamilyen formában olyannyira segítik, hogy arra a MAFC elnöke engedélyt ad. Az uszodabérlet éves díja a BME-oktatók, -dolgozók, -hallgatók és -nyugdíjasok családtagjai részére 120 Ft/év, illetve a 18 éven aluli gyerekeknek 60 Ft/év. A bérleteket az uszodában, illetve a MAFC-irodát (a „kérvényesek”) lehet kiváltani, egy személyi, illetve diákigazolvány és 1 darab igazolványkép fejében. Az uszoda nyitvatartása egyébként: hétfő: 6.30—8 és 14—20.30 kedd: 6.30—8 és 16—20.30 szerda : 6.30—8 és 16—20.30 csütörtök: 6.30—8 és 14—20 30 péntek: 6 30—8 és 14—20.30 szombat: 6.30—16 vasárnap: 7—12 Vizsgaidőszakban nyitva a testnevelési órák ideje alatt is, egész nap. Van, aki ingyen úszik, van, aki nem Bevezették a bérletet Bosszú A Messzi Földön Híres Művész Urakat illő tisztelettel (és az ilyenkor szokásos honorárium beígérésével) arra kérték az MAFC-bál rendezői, hogy jelenlétükkel és produkciójukkal emeljék már meg az est kulturális színvonalát. Az MFHMU (lásd fenn) rá is álltak az alkura, ám mikor már éppen a plakátokat készítették volna, kiderült, hogy mégsem jönnek el. Nem és nem. őket ugyanis egyszer már a Műszaki Egyetemen nyilvánosan megsértették, és ahol őket így semmibe veszik, oda tegyenek bár a továbbiakban csak száraz kenyeret — mégegyszer nem térnek vissza. Róluk ne írja egyetlen újság sem (Közhír, illetve a Jövő Mérnöke), hogy ilyen meg olyanarmatgyenge duettet produkálnak! A Budapesti Műszaki Egyetem számukra többé nem létezik... Elgondolkoztam a dolgon. Egyrészt azon, hogy az MFHMU az üzleti korrektségen kívül mennyire nem ismerik a sportvilágot sem, másképp biztosan idejében beugrott volna, hogy az MAFC a Műszaki Egyetem klubja, de azon is: mi van, ha az a bizonyos elutasító cikk egy országos lapban jelenik meg? Többé nem lépnek fel kis hazánkban??! Istenem, ha ezt tudtuk volna... Bozo