A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)
1989-02-03 / 1. szám
Miért támogatja az MHB a műszaki egyetemeket ? Ötvenmillió forint értékű alapítványt ajánlott fel a Magyar Hitel Bank Rt. a műszaki felsőoktatás fejlesztésére. Az alapítvány éves kamatából a fejlesztés, tervezés és a kutatás területén legeredményesebben munkálkodó diákok kaphatnak „ösztöndíjat”. — E hírnek, mely korábban jelent meg a sajtóban, feltétlenül örülnünk kell. Mindamellett elgondolkodtató: vajon miért éri meg egy nyereség érdekeit kereskedelmi banknak befektetni egy, rövid távon mindenképpen veszteséges ágazatba? DR. BALÁZS PÉTER, az MHB vállalkozási igazgatóságának vezetője, aki egyben a „Magyar Műszaki Haladásért Alapítvány” titkára is, nem érti, miért tartják még mindig sokan veszteséges ágazatnak a felsőoktatást. — A kérdés, gondolom, azt célozza, hogy szembeállítható-e a felsőoktatásnak tett alapítvány, mint befektetés az ipari beruházásokhoz adott kölcsönökkel. Vitathatatlan, hogy a felsőoktatás, úgymond, hosszabb idő alatt hoz hasznot a befektetőnek. Ám ahhoz, hogy a magyar gazdaság „talpra álljon” jól képzett mérnökökre, műszaki szakemberekre van és lesz szükség... — ön ezzel azt állítja, hogy jelenleg nem elég felkészültek a magyar mérnökök, s — többek között — ez akadályozza a gazdasági kibontakozásunkat. Csakhogy a tapasztalatok szerint mérnökeink a legnagyobb nyugati vállalatoknál is megállják a helyüket. — Ez még nem zárja ki, hogy még több és még jobban felkészített mérnökre lenne szükségünk. S hogy miért éri meg a Hitel Banknak ez az ötvenmillió forintos „befektetés”? Ügyfeleink több mint kétharmada az iparból kerül ki, s remélhetőleg hamarosan igaz lesz az a tétel, miszerint: ha jól dolgoznak a mérnökök, jól megy a gyárnak — s ha jól megy a gyárnak, jól jár a bank is. A Hitel Bank az alapítvány kamatából — amellett, hogy a legjobb szakmai és TDK- munkát végző, jó tanuló és nyelveket is tudó diákoknak ösztöndíjat fizet — tervezi az egyetemi „Diákpénztár”, amolyan helyi bankfiókocska felállítását is, ahol könyvvásárláshoz, utazásokhoz személyi hiteleket vehetnek fel az egyetemi polgárok. Emellett az a harminckét hallgató, aki az alapítvány ösztöndíját egyegy évben elnyerheti, ugyancsak ott veheti majd fel ösztöndíját. A bank nem titkolja: szeretne minél több új ügyfélre szert tenni mindhárom műszaki egyetemen. Dr. Balázs Péter úgy véli, a fentieken kívül még számos kérdésben segítheti egymást a bank és az egyetem. Üzletpolitikai bizottságokban, mely a bankhoz érkezett hitelkérelmek szakmai elbírálására jogosult, feltétlen számítanak az egyetem szakembereinek tudására; cserében készségesen állnak az egyetem rendelkezésére, ha annak pénzügyi tanácsokra lesz szüksége. F. Gy. A. 4 A JOVO MÉRNÖKE — A Budapesti Műszaki egyetem Lapja — Felelős szerkesztő: TEÖKE GÁBOR — Budapest, Egry József u. 20—22. 1521. T ép. I. 16. - Telefont :12-563 - Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat - Budapest, Blaha Lujza tér * 1959 - Felelő, kiadó: WAGNER FERENC vezérigazgató — 69—35*8. Szikra Lapnyomda, Budapest — Felelős vezető: CSOMCS ZOLTÁN vezérigazgató ISSN 0230 1510 Elvtárs, zárd ki a sztrájkoló diákot!? Kedves Grósz elvtárs! A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének Intéző Bizottsága nagy figyelemmel kísérte Grósz elvtárs miskolci beszédét is. A beszédben elhangzott egy olyan kitétel, miszerint: „Végig kellene gondolni, hogy nem azokat kellene-e inkább beengedni az egyetemekre, akik tanulni akarnak, és nem sztrájkolni?” Az intézőbizottság sem tartja szerencsésnek ezt a megfogalmazást, mert félreértésekre adhat okot és úgy is értelmezhető, hogy a hallgatóknak az egyetemekre történő bekerülésénél a jövőben politikai szempontokat is figyelembe kívánunk venni. A hallgatók azért adtak kifejezést elégedetlenségüknek , végső esetben sztrájkkal (amely eddig egy alkalommal fordult elő), mert a tanulásukhoz való feltételeket nem látják biztosítottnak. Továbbra is fenntartjuk, hogy az egyetemekre történő bekerülésnél kizárólag a felkészültség és az alkalmasság legyen a döntő szempont. Budapest, 1988. december 19. Dr. Kis Papp László egyetemi docens az FDSZ elnöke A fentieken kívül azt is célszerű lenne végiggondolni, vajon hány gimnazista készül a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető felvételire azzal a szándékkal, hogy bekerülvén a felsőoktatásba majd kedvére kisztrájkolhatja magát? Egyébiránt: a „sztrájkoló” egyetemisták „tettüket magyarázandó” jószerivel ugyanazokat az érveket sorolták, ugyanúgy jellemezték maguk és a magyar felsőoktatás helyzetét, mint az ez ügyben korábban, és azóta is megnyilatkozó állami és politikai vezetők. Akkor miért lenne megoldás a renitenskedő egyetemisták kiszorítása a felsőoktatásból ? Mit változtatna az a felsőoktatás helyzetén? A fentebb idézett főtitkári beszéd, sajnos, semmiféle „kiutat” nem mutatott, jószerivel csak arra volt jó, hogy tovább növelje az egyetemisták bizalmatlanságát a pártvezetés, s így, ha közvetve is, a párt politikájával szemben; továbbá, hogy ifjúság- és értelmiségellenes hangulatot keltsen más társadalmi rétegekben... Dr. Kis Papp László elvtársnak egyetemi docens az FDSZ elnöke Kedves Kis Papp László Elvtársi Levelét megkaptam. Köszönöm. Nincs köztünk véleménykülönbség az egyetemi felvételek követelményrendszerét illetően. Nem helyeslem én sem a felvételnél a politikai kritériumok visszaállítását. Ez az idő végleg elmúlt. Aki beszédem idézett kitételét félre akarja érteni, az természetesen félreértheti. Ettől azonban a véleményem nem változott meg. Én a sztrájkot sem a munkásnál, sem az egyetemi hallgatónál nem helyeslem. Ezt én már sokszor elmondtam. A tanuláshoz való feltételeket — mint ahogy a munkához való feltételeket is — más módon, mindenekelőtt partneri alapokon folytatott érdekegyeztetéssel kell megteremteni, s nem sztrájkkal. Bizonyára elfogadja, hogy a „nem helyeslem” és a „tudomásul veszem” között nincs ellentmondás. Kérem, azt a jogom ne vonják kétségbe, hogy felfogásomat kifejezésre juttathassam, mint ahogyan én sem vitatom a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Intéző Bizottságának azt a minősítését, mely nem tartja „szerencsésnek” megfogalmazásomat. Budapest, 1988. december 29. Tisztelettel Grósz Károly (Grósz Károly december 29-én datált válasza január 16-án érkezett az egyetemre. A szerkeszbcke fekete Legutóbbi megjelenésünk óta történt egy s más, amivel csak kissé megkésve tudunk foglalkozni. Ilyen például GRÓSZ KÁROLY pártfőtitkár miskolci beszéde, annak is a felsőoktatással foglalkozó kitétele. Mint ismeretes, szóban forgó beszéde végén a főtitkár megállapította: ma már nemcsak a munkások sztrájkolnak, hanem az egyetemisták is , és meggondolásra ajánlotta, hogy a jövőben inkább azokat kellene felvenni az egyetemekre, főiskolákra, akik tanulni akarnak, s nem azokat, akik sztrájkolni. A fentiekre december 19- én kelt levelében Kis Pap László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke reagált: az MTI-nek is megküldött levelére, melynek címzettje az MSZMP főtitkára volt, a december 29-én szignált válasz, január 16-án érkezett meg. Az alábbiakban közöljük az FDSZ elnökének levelét: Érdemes pályázni! Huszonötmillió forintos alaptőkével alapítványt tett a Magyar Hitel Bank Rt., támogatandó a hazai sajtót, segítendő a már meglévő, illetve a most induló helyi lapok és stúdiók munkáját. Az alapítvány éves kamatából — ami idén mintegy hárommillió forintra rúg — segítik a fiatal újságírók pályakezdését, riportkönyvek s más, újszerű sajtótermékek kiadását. Emellett azok is remélhetnek némi pénzt az alapítvány kuratóriumától, akik helyzetfeltáró, kiútkereső tanulmányok készítésére, publikálására vállalkoznak a sajtó technikai, szervezeti korszerűsítésével, s a gazdasági élet információinak a jelenleginél gyorsabb, újszerűbb terítésével kapcsolatban. Aki a felsorolt lehetőségek bármelyikével élni szeretne, az április 1-jéig ötletével keresse meg a „Magyar Sajtó Alapítvány” titkárát (MHB Vállalkozási Igazgatóság Budapest., V. kerület, Báthory u. 20., dr. Balázs Péter a kuratórium titkára.) V. Gy. A. Já . % „Ilyen sok zseniális emberünk volna ?” Pártértekezlet előtt — közkérdeztünk Február 25-re — a tagság többségi akaratának meg-felelően — egyetemi pártértekezletet hívtak össze. A tavaly májusi országos pártértekezleten történtek, és a sorra alakuló alternatív szervezetek, illetve pártok felkavarták a hazai közélet állóvizét, és számos olyan kérdés megválaszolásai tűzték napirendre, melyek — bár korábban is léteztek — a monolit hatalomgyakorlás következtében „nem voltak az állampolgárok orrára kötve’. Az országos nagypolitika porondján zajló változások, történések persze csekély eredményt hozhatnak akkor, ha az elképzelések, elvárások nem találkoznak a helyi közösségek igényeivel. Valószínűleg ez a tény sarkallta az egyetem, párttagok többségét arra, hogy az értekezlet összehívására voksoljon. A pártcsoportok zömében már elkezdődött a felkészülés az értekezletre, megvitatták azt a dokumentumot, amit a pártbizottság bocsátott ki. Körkérdésünkben arról tudakozódtunk, hogy milyen témák szerepeltek a gyűléseken, milyen a tagság hangulata, hogyan ítélik meg szűkebb és tágabb környezetük jövőjét. A válaszadók természetesen nem egy-egy kar vagy nagyobb egység véleményét összegzik, hanem saját csoportjuknak,esetenként egyéni gondolataiknak adnak hangot. SZALADI KÁROLY adjunktus, építőmérnöki kar: Pártcsoportunk az egyetemi értekezlet összehívása mellett volt. Kulcskérdésnek tekintjük, hogy a párt mennyire képes megújítani magát. Valamiféle elmozdulást már észlelünk a felső vezetés részéről, de mindenképpen fontos, hogy az információ lefelé is úgy áramoljon, mint felfelé. A szervezeti, és munkastílusbeli változásokon túl személyi megújulásra is szükség van, s itt elsősorban a középkáder-garnitúrára gondolok. Ami a manapság divatos többpártrendszer kérdését illeti, pártcsoportunk tagságának többsége jelenleg nem támogatná az elképzelést. Ebben a gazdasági helyzetben a tisztázatlan politikai erőviszonyok anarchiába vezetnék az országot. Csoportunk hangulata alapvetően pesszimista, ami szintén a gazdasági helyzetből ered. Az unalomig ismételgetett szerkezetváltásnak még a nyomait sem látjuk. Személy szerint kíváncsi lennék annak a hitelnek a sorsára, amit Grósz Károly nyugat-németországi látogatásakor vett fel az ország. Azt az egymilliárd márkát csak szerkezetváltási célokra lehet felhasználni. De vajon tényleg arra fordították? Egyáltalán, hol van az a hitel? SOLTI JÓZSEF adjunktus, villamosmérnöki kar. A pártbizottsági dokumentummal kapcsolatban vaskos vélemények születtek. Tele van általánosságokkal, sok esetben valami és annak az ellenkezője is igaz. Nem látjuk, hogy a párt kezdeményező lenne, és ez szerintem annak köszönhető, hogy nincs programja. Anélkül pedig nem megy. A személyi konzekvenciákat is le kell vonni. Nem hiszek a nagy megújulásokban. Alapszervezetünk, nemcsak most, már régebben is a többpártrendszer híve volt. Úgy gondoljuk, hogy egy párt nem tudja ellátni saját ellenőrzését, arról nem is beszélve, hogy ellenfelek híján elkényelmesedik. Csak politikai harcban képzelhető el, hogy rátermett emberek, és valós programok kerüljenek a politika porondjára. • Néhányan azt mondják, hogy a jelen gazdasági helyzetben a többpártrendszer káoszhoz vezetne. Én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem ennek a gazdasági helyzetnek mindegy. A hangulatról elég, ha anynyit mondok, hogy a pártcsoportbizalmunk most lépett ki a pártból. KISS GYULA adjunktus, közlekedésmérnöki kar: Az elmúlt néhány évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a nagy döntések meghozatalánál az állampolgárok nemigen rúgtak labdába. Az ország helyzete viszont azt bizonyítja, hogy akik ügyeinket intézték — finoman fogalmazva —, nem voltak csalhatatlanok. Éppen ezért kulcskérdésnek tartom a visszacsatolási mechanizmusok kiépítését. Az egyetemi pártbizottság munkájával alapvetően egyetértünk, amit az is alátámaszt, hogy pártcsoportunk többsége nem szorgalmazta az értekezlet összehívását. Úgy véljük, hogy bizonyos dolgok vonatkozásában az akciórádiuszunk kicsi, így például keveset tehetünk az egyetem gazdasági gondjainak megoldásában. A pártértekezlet lehetőséget lehetőséget nyújthat arra, hogy tisztázzuk kapcsolatainkat az itt működő alternatív szervezetekkel. Bár ezzel kapcsolatban a pártvezetés állásfoglalása is késik. ROBL ÉVA adjunktus, gépészmérnöki kar: Először is tudni kell, hogy összesen hárman alkotunk pártcsoportot, így ennek megfelelően súlyozzák a mondandómat. A pártbizottság dokumentumában valahogy úgy hangzott az egyik mondat, hogy rövid időn belül nem várható el konzisztens ideológia kialalkítása. Számunkra ez azt sugallta, hogy nincs ideológia, és ez nemcsak az egyetemi pártbizottságra igaz, hasonló tétsvaság tapasztalható a legfelső vezetésben is. Élesen vetődött fel, hogy ilyen körülmények között, amikor nincs cél nincs ideológia, vajon jó-e a nyilvánosság ekkora mértéke, legalábbis abban a tekintetben, hogy csak a tétovaságot tárjuk elő. A többpártrendszer gondolatát támogatjuk, szerintünk demokráciában, tagolt politikai struktúrában kell megvédeni a párt pozícióit. Tavaly nyáron hároméves algériai külszolgálat után tértünk haza férjemmel, és be kell vallanom, hogy féltünk kintről, a szórványosan érkező hírek miatt, zavarosabbnak tűnt a helyzet, mint ami fogadott bennünket. A gazdasági, az anyagi helyzet nagyon rossz, de bizakodással tölt el a demokratizálódás. MARTIN ENDRE, TTTK, filozófus: A pártbizottság által elkészített dokumentum meglehetősen nyers, és, nem tükröz olyanfajta változás, amire valójában szükség lenne. A változtatás szükségszerűsége azonban nem jelenti azt, hogy pánikba essünk, hogy kapkodni kezdjünk. Ez ugyanúgy vonatkozik a tartalmi, mint a személyi kérdésekre. Az értekezletnek — véleményem szerint— három elvárásnak mindenképpen meg kell felelnie. Először is, általánosságban tisztáznia kell álláspontját az országos politikai viszonyokhoz. Másodszor tisztáznunk kell saját politikai lelkiismeretünket, vagyis valós elemzést kell készítenünk az egyetem politikai helyzetéről. Harmadszor, alapvonalaiban és alternatív módon útmutatást kell nyújtanunk a továbblépéshez. Úgy gondolom, hogy nekünk filozófusoknak a politikai és tudományos lekiismeretünk tiszta. A saját fordulatunkat már évekkel ezelőtt megtettük, és azt is jeleztük, hogy baj van az országban, és a pártban is. Ezért sokan nem szerettek bennünket. A többpártrendszerhez szkeptikusan viszonyulok. Amilyen a császár, olyan az ellenzéke, vagyis „méltók” egymáshoz azok, akik pillanatnyilag a politikai színtéren vannak. " Aftír reform" és " megújulás címén fut az országban, az nem az. Az elmúlt rövid időszakban szinte csak rossz intézkedések születtek, amik mértani haladvány szerint súlyosbították a lakosság helyzetét. Folytatódik az a gakorlat, hogy a lakosságtól vonnak el javakat a központi apparátusok, a gazdaságtalan beruházások, és termelés finanszírozására. A párt káderpolitikájában sem tapasztalható változás Pedig ideje lenne észrevenni, hogy hihetetlen a reformszöveg annak a szájából, aki pár évvel ezelőtt még egészen más metát fújt. Az is elgondolkodtató, hogy mennyi zseniális vezetőnk van. Elég megnézni például Maróthy László életpályáját. Hogy mi mindenre volt alkalmas? Valóban ilyen zseniális? A közeljövővel kapcsolatban azt gondolom, hogy komoy politikai harcokra kell felkészülni. A harcot az a politika fogja megnyerni, amelyik az egyéneket, a különböző közösségeket, és munkaszervezeteket az eddigitől eltérő olyan szituációba helyezi, am01 szerves fejlődésükre a lehetőségek biztosítottak. Más szóval az a politika lehet sikeres, amelyik az emberek igényeire alapoz, érdekeiket folyamatosan figyelembe vesz. Marxi értelemben ez nem más, mint a valóság visszahelyezése jogaiba. FRANK RÓZA könyvtáros, központi könyvtár: Az egyetemi pb vitára bocsátott dokumentumából hiányoltuk, hogy a közelmúlt történéseit nem értékeli, és hiányzik a saját munka kritikája is. Csoportunkban hangsúlyozottan fogalmazódott meg az az igény, hogy a helyi és az országos vezetőválasztásoknál fokozott figyelmet kell fordítani a szakmai és erkölcsi feddhetetlenségre, és hogy ne legyen funkcióhalmozás. Azt is megfogalmaztuk — bár ez így talán profánul hangzik —, hogy meg kell teremteni a párt becsületét, ami a különböző leleplezések miatt jócskán devalválódók... Nem aztmondom, hogy el kell hallgatni a disznóságokat, hanem azt, hogy a boszorkányüldözéshez hasonlatos eljárásokat nem szabad engedni. FÜLÖP GYULA, építészmérnöki kar: Nálunk a többség támogatta az értekezlet összehívásának gondolatát, mivel annyi probléma halmozódott fel, amire válaszolnunk kell, de legalábbis meg kell kísérelni a válaszadást. Úgy gondoljuk, hogy az egyetemi pártbizottságnak is megújulásra van szüksége, ami például új arcokat, és a testület létszámának a csökkentését jelenti, amit jelen pillanatban túlzottnak tartunk. Az országos viszonyokról az a véleményünk, hogy minden szinten nagy a tanácstalanság. Ahhoz, hogy a párt újra megszerezze a társadalom bizalmát, tudományosan megalapozott ideológiára és jövőképre van szükség. Ilyen egyelőre nincs. Bizakodásra talán csak az adhat okot, hogy az ország, de az egyetem is, olyan sanyarú helyzetben van, hogy innen már csak felfele lehet elmozdulni. Ez így önmagában persze csak remény, amire garanciákat kér a tagság. A párt szempontjából kulcskérdés, hogy mennyire tudjuk átlépni saját árnyékunkat. Itt az egyetemen is sokszor olyanok kritizálják a felsőbb vezetés döntéseit, módszereit, akik kicsiben ugyanazt csinálják. TALLIÁN ANDRÁS adjunktus, vegyészmérnöki kar: Zömében országos kérdésekkel foglalkoztunk, és legfontosabb kritériumnak fogalmaztuk meg, hogy a pártnak világos programot kell kidolgoznia, amiben világosan definiálja, hogy milyen határok között kíván mozogni. Ugyanígy azt is rögzíteni kell, hogy az új demokratikus felépítményben hogyan működjön együtt az alternatív szervezetekkel, pártokkal. Az MSZMP a hatalmát versenyben, legális eszközökkel biztosítsa. Az állásfoglalásban az alkotmánnyal kapcsolatban volt egy kitétel, amivel nem értettem egyet. A mondat, valahogy úgy szólt, hogy az alkotmány ne tegye lehetővé szocializmusellenes erők hatalomra kerülését. Először, és végre már definiálnunk kellene, hogy mit is értsünk szocializmuson, hajnal