A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)

1989-02-03 / 1. szám

Miért támogatja az MHB a műszaki egyetemeket ? Ötvenmillió forint értékű alapítványt ajánlott fel a Ma­gyar Hitel Bank Rt. a mű­szaki felsőoktatás fejlesztésé­re. Az alapítvány éves kama­tából a fejlesztés, tervezés és a kutatás területén legered­ményesebben munkálkodó diákok kaphatnak „ösztöndí­jat”. — E hírnek, mely koráb­ban jelent meg a sajtóban, fel­tétlenül örülnünk kell. Mindamellett elgondolkod­tató: vajon miért éri meg egy nyereség érdekeit kereske­delmi banknak befektetni egy, rövid távon mindenképpen veszteséges ágazatba? DR. BALÁZS PÉTER, az MHB vállalkozási igazgatósá­gának vezetője, aki egyben a „Magyar Műszaki Haladásért Alapítvány” titkára is, nem érti, miért tartják még min­dig sokan veszteséges ágazat­nak a felsőoktatást. — A kérdés, gondolom, azt célozza, hogy szembeállít­­ható-e a felsőoktatásnak tett alapítvány, mint befektetés az ipari beruházásokhoz adott kölcsönökkel. Vitathatatlan, hogy a felsőoktatás, úgymond, hosszabb idő alatt hoz hasz­not a befektetőnek. Ám ah­hoz, hogy a magyar gazdaság „talpra álljon” jól képzett mérnökökre, műszaki szak­emberekre van és lesz szük­ség... — ön ezzel azt állítja, hogy jelenleg nem elég felkészül­tek a magyar mérnökök, s — többek között — ez aka­dályozza a gazdasági kibonta­kozásunkat. Csakhogy a ta­pasztalatok szerint mérnö­keink a legnagyobb nyugati vállalatoknál is megállják a helyüket. — Ez még nem zárja ki, hogy még több és még job­ban felkészített mérnökre len­ne szükségünk. S hogy miért éri meg a Hitel Banknak ez az ötvenmillió forintos „be­fektetés”? Ügyfeleink több mint kétharmada az iparból kerül ki, s remélhetőleg ha­marosan igaz lesz az a tétel, miszerint: ha jól dolgoznak a mérnökök, jól megy a gyár­nak — s ha jól megy a gyár­nak, jól jár a bank is. A Hitel Bank az alapítvány kamatából — amellett, hogy a legjobb szakmai és TDK- munkát végző, jó tanuló és nyelveket is tudó diákoknak ösztöndíjat fizet — tervezi az egyetemi „Diákpénztár”, amo­lyan helyi bankfiókocska fel­állítását is, ahol könyvvásár­láshoz, utazásokhoz személyi hiteleket vehetnek fel az egyetemi polgárok. Emellett az a harminckét hallgató, aki az alapítvány ösztöndíját egy­­egy évben elnyerheti, ugyan­csak ott veheti majd fel ösz­töndíját. A bank nem titkol­ja: szeretne minél több új ügyfélre szert tenni mindhá­rom műszaki egyetemen. Dr. Balázs Péter úgy véli, a fentieken kívül még szá­mos kérdésben segítheti egy­mást a bank és az egyetem. Üzletpolitikai bizottságokban, mely a bankhoz érkezett hi­telkérelmek szakmai elbírálá­sára jogosult, feltétlen számí­tanak az egyetem szakembe­reinek tudására; cserében készségesen állnak az egye­tem rendelkezésére, ha annak pénzügyi tanácsokra lesz szüksége. F. Gy. A. 4 A JOVO MÉRNÖKE — A Budapesti Műszaki egyetem Lapja — Felelős szerkesztő: TEÖKE GÁBOR — Budapest, Egry József u. 20—22. 1521. T ép. I. 16. - Telefont :12-563 - Kiadja a Hírlap­kiadó Vállalat - Budapest, Blaha Lujza tér * 1959 - Felelő, kiadó: WAGNER FERENC vezérigazgató — 69—35*8. Szikra Lap­nyomda, Budapest — Felelős vezető: CSOM­CS ZOLTÁN vezér­igazgató ISSN 0230 1510 Elvtárs, zárd ki a sztrájkoló diákot!? Kedves Grósz elvtárs! A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének Intéző Bizottsága nagy figyelemmel kísérte Grósz elvtárs mis­kolci beszédét is. A beszédben elhangzott egy olyan ki­tétel, miszerint: „Végig kellene gondolni, hogy nem azo­kat kellene-e inkább beengedni az egyetemekre, akik tanulni akarnak, és nem sztrájkolni?” Az intézőbizottság sem tartja szerencsésnek ezt a megfogalmazást, mert félreértésekre adhat okot és úgy is értelmezhető, hogy a hallgatóknak az egyetemekre történő bekerülésénél a jövőben politikai szempontokat is figyelembe kívánunk venni. A hallgatók azért adtak kifejezést elégedetlenségük­nek , végső esetben sztrájkkal (amely eddig egy al­kalommal fordult elő), mert a tanulásukhoz való fel­tételeket nem látják biztosítottnak. Továbbra is fenntartjuk, hogy az egyetemekre tör­ténő bekerülésnél kizárólag a felkészültség és az alkal­masság legyen a döntő szempont. Budapest, 1988. december 19. Dr. Kis Papp László egyetemi docens az FDSZ elnöke A fentieken kívül azt is célszerű lenne végiggon­dolni, vajon hány gimna­zista készül a könnyűnek egyáltalán nem­ nevezhető felvételire azzal a szándék­kal, hogy bekerülvén a fel­sőoktatásba majd kedvére kisztrájkolhatja magát? Egyébiránt: a „sztrájkoló” egyetemisták „tettüket ma­gyarázandó” jószerivel ugyanazokat az érveket so­rolták, ugyanúgy jellemez­ték maguk és a magyar felsőoktatás helyzetét, mint az ez ügyben korábban, és azóta is megnyilatkozó ál­lami és politikai vezetők. Akkor miért lenne megol­dás a renitenskedő egyete­misták kiszorítása a felső­­oktatásból ? Mit változtatna az a felsőoktatás helyze­tén? A fentebb idézett főtit­kári beszéd, sajnos, semmi­féle „kiutat” nem muta­­tott, jószerivel csak arra volt jó, hogy tovább növel­je az egyetemisták bizal­matlanságát a pártvezetés, s így, ha közvetve is, a párt politikájával szemben; továbbá, hogy ifjúság- és értelmiségellenes hangula­tot keltsen más társadalmi rétegekben... Dr. Kis Papp László elvtársnak egyetemi docens az FDSZ elnöke Kedves Kis Papp László Elvtársi Levelét megkaptam. Köszönöm. Nincs köztünk vé­leménykülönbség az egyetemi felvételek követelmény­­rendszerét illetően. Nem helyeslem én sem a felvételnél a politikai kritériumok visszaállítását. Ez az idő végleg elmúlt. Aki beszédem idézett kitételét félre akarja érteni, az természetesen félreértheti. Ettől azonban a véle­ményem nem változott meg. Én a sztrájkot sem a mun­kásnál, sem az egyetemi hallgatónál nem helyeslem. Ezt én már sokszor elmondtam. A tanuláshoz való feltéte­leket — mint ahogy a munkához való feltételeket is — más módon, mindenekelőtt partneri alapokon folyta­tott érdekegyeztetéssel kell megteremteni, s nem sztrájkkal. Bizonyára elfogadja, hogy a „nem helyeslem” és a „tudomásul veszem” között nincs ellentmondás. Kérem, azt a jogom ne vonják kétségbe, hogy felfogásomat ki­fejezésre juttathassam, mint ahogyan én sem vitatom a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete Intéző Bizott­ságának azt a minősítését, mely nem tartja „szerencsés­nek” megfogalmazásomat. Budapest, 1988. december 29. Tisztelettel Grósz Károly (Grósz Károly december 29-én datált válasza január 16-án érkezett az egyetemre. A szerkeszb­cke fekete Legutóbbi megjelenésünk óta történt egy s más, amivel csak kissé megkés­ve tudunk foglalkozni. Ilyen például GRÓSZ KÁ­ROLY pártfőtitkár miskol­ci beszéde, annak is a fel­sőoktatással foglalkozó ki­tétele. Mint ismeretes, szó­ban forgó beszéde végén a főtitkár megállapította: ma már nemcsak a munkások sztrájkolnak, hanem az egyetemisták is , és meg­gondolásra ajánlotta, hogy a jövőben inkább azokat kellene felvenni az egyete­mekre, főiskolákra, akik tanulni akarnak, s nem azokat, akik sztrájkolni. A fentiekre december 19- én kelt levelében Kis Pap László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöke reagált: az MTI-nek is megküldött le­velére, melynek címzettje az MSZMP főtitkára volt, a december 29-én szignált válasz, január 16-án érke­zett meg. Az alábbiakban közöljük az FDSZ elnökének leve­lét: Érdemes pályázni! Huszonötmillió forintos alaptőkével alapítványt tett a Magyar Hitel Bank Rt., támogatandó a hazai sajtót, segí­tendő a már meglévő, illetve a most induló helyi lapok és stúdiók munkáját. Az alapítvány éves kamatából — ami idén mintegy hárommillió forintra rúg — segítik a fiatal új­ságírók pályakezdését, riportkönyvek s más, újszerű sajtó­termékek kiadását. Emellett azok is remélhetnek némi pénzt az alapítvány kuratóriumától, akik helyzetfeltáró, kiútkereső tanulmányok készítésére, publikálására vállalkoznak a sajtó technikai, szervezeti korszerűsítésével, s a gazdasági élet információinak a jelenleginél gyorsabb, újszerűbb terítésé­vel kapcsolatban. Aki a felsorolt lehetőségek bármelyikével élni szeretne, az április 1-jéig ötletével keresse meg a „Magyar Sajtó Ala­pítvány” titkárát (MHB Vállalkozási Igazgatóság Budapest., V. kerület, Báthory u. 20., dr. Balázs Péter a kuratórium titkára.) V. Gy. A. Já . % „Ilyen sok zseniális emberünk volna ?” Pártértekezlet előtt — közkérdeztünk Február 25-re — a tagság többségi akaratának meg-f­­elelően — egyetemi pártértekezletet hívtak össze. A tavaly májusi országos pártértekezleten történtek, és a sorra alakuló alternatív szervezetek, illetve pártok fel­kavarták a hazai közélet állóvizét, és számos olyan kér­dés megválaszolásai tűzték napirendre, melyek — bár korábban is léteztek — a monolit hatalomgyakorlás kö­vetkeztében „nem voltak az állampolgárok orrára köt­ve­’. Az országos nagypolitika porondján zajló változá­sok, történések persze csekély eredményt hozhatnak akkor, ha az elképzelések, elvárások nem találkoznak a helyi közösségek igényeivel. Valószínűleg ez a tény sarkallta az egyetem, párttagok többségét arra, hogy az értekezlet összehívására voksoljon. A pártcsoportok zömében már elkezdődött a felkészü­lés az értekezletre, megvitat­ták azt a dokumentumot, amit a pártbizottság bocsátott ki. Körkérdésünkben arról tuda­kozódtunk, hogy milyen té­mák szerepeltek a gyűléseken, milyen a tagság hangulata, hogyan ítélik meg szűkebb és tágabb környezetük jövőjét. A válaszadók természetesen nem egy-egy kar vagy nagyobb egység véleményét összegzik, hanem saját csoportjuknak,­­esetenként egyéni gondolata­iknak adnak hangot. SZALADI KÁROLY ad­junktus, építőmérnöki kar: Pártcsoportunk az egyetemi értekezlet összehívása mellett volt. Kulcskérdésnek tekint­jük, hogy a párt mennyire képes megújítani magát. Va­lamiféle elmozdulást már ész­lelünk a felső vezetés részé­ről, de mindenképpen fontos, hogy az információ lefelé is úgy áramoljon, mint felfelé. A szervezeti, és munkastílus­beli változásokon túl szemé­lyi megújulásra is szükség van, s itt elsősorban a közép­­káder-garnitúrára gondolok. Ami a manapság divatos többpártrendszer kérdését il­leti, pártcsoportunk tagságá­nak többsége jelenleg nem tá­mogatná az elképzelést. Eb­ben a gazdasági helyzetben a tisztázatlan politikai erővi­szonyok anarchiába vezetnék az országot. Csoportunk hangulata alap­vetően pesszimista, ami szin­tén a gazdasági helyzetből ered. Az unalomig ismétel­getett szerkezetváltásnak még a nyomait sem látjuk. Sze­mély szerint kíváncsi len­nék annak a hitelnek a sor­sára, amit Grósz Károly nyu­gat-németországi látogatása­kor vett fel az ország. Azt az egymilliárd márkát csak szer­kezetváltási célokra lehet fel­használni. De vajon tényleg arra fordították? Egyáltalán, hol van az a hitel? SOLTI JÓZSEF adjunktus, villamosmérnöki kar. A párt­bizottsági dokumentummal kapcsolatban vaskos vélemé­nyek születtek. Tele van ál­talánosságokkal, sok esetben valami és annak az ellenke­zője is igaz. Nem látjuk, hogy a párt kezdeményező lenne, és ez szerintem annak köszönhető, hogy nincs programja. Anél­kül pedig nem megy. A sze­mélyi konzekvenciákat is le kell vonni. Nem hiszek a nagy megújulásokban. Alapszervezetünk, nemcsak most, már régebben is a több­pártrendszer híve volt. Úgy gondoljuk, hogy egy párt nem tudja ellátni saját ellenőrzé­sét, arról nem is beszélve, hogy ellenfelek híján elké­­nyelmesedik. Csak politikai harcban képzelhető el, hogy rátermett emberek, és valós programok kerüljenek a po­litika porondjára. • Néhányan azt mondják, hogy a jelen gazdasági helyzetben a több­­pártren­dszer káoszhoz vezet­ne. Én nem osztom ezt a vé­leményt. Szerintem ennek a gazdasági helyzetnek mindegy. A hangulatról elég, ha any­­nyit mondok, hogy a párt­­csoportbizalmunk most lépett ki a pártból. KISS GYULA adjunktus, közlekedésmérnöki kar: Az­ el­­múlt néhány évtizedben azt tapasztaltuk, hogy a nagy döntések meghozatalánál az állampolgárok nemigen rúg­tak labdába. Az ország hely­zete viszont azt bizonyítja, hogy akik ügyeinket intézték — finoman fogalmazva —, nem voltak csalhatatlanok. Ép­pen ezért kulcskérdésnek tar­tom a visszacsatolási mecha­nizmusok kiépítését. Az egyetemi pártbizottság munkájával alapvetően egyet­értünk, amit az is alátámaszt, hogy pártcsoportunk többsége nem szorgalmazta az értekez­let összehívását. Úgy véljük, hogy bizonyos dolgok vonatkozásában az akciórádiuszunk kicsi, így pél­dául keveset tehetünk az egyetem gazdasági gondjainak megoldásában. A pártértekez­let lehetőséget lehetőséget nyújthat arra, hogy tisztáz­zuk kapcsolatainkat az itt működő alternatív szerveze­tekkel. Bár ezzel kapcsolat­ban a pártvezetés állásfogla­lása is késik. ROBL ÉVA adjunktus, gé­pészmérnöki kar: Először is tudni kell, hogy összesen hár­man alkotunk pártcsoportot, így ennek megfelelően sú­lyozzák a mondandómat. A pártbizottság dokumentumá­ban valahogy úgy hangzott az egyik mondat, hogy rövid időn belül nem várható el kon­zisztens ideológia kialalkítá­­sa. Számunkra ez azt sugall­ta, hogy nincs ideológia, és ez nemcsak az egyetemi párt­bizottságra igaz,­ hasonló téts­­vaság tapasztalható a legfelső vezetésben is. Élesen vetődött fel, hogy ilyen körülmények között, amikor nincs cél nincs ideológia, vajon jó-e a nyilvánosság ekkora mértéke, legalábbis abban a tekintet­ben, hogy csak a tétovaságot tárjuk elő. A többpártrendszer gondo­latát támogatjuk, szerintünk demokráciában, tagolt politi­kai struktúrában kell megvé­deni a párt pozícióit. Tavaly nyáron hároméves algériai külszolgálat után tér­­­tünk haza férjemmel, és be kell vallanom, hogy féltünk kintről, a szórványosan érke­ző hírek miatt, zavarosabbnak tűnt a helyzet, mint ami fo­gadott bennünket. A gazda­sági, az anyagi helyzet na­gyon rossz, de bizakodással tölt el a demokratizálódás. MARTIN ENDRE, TTTK, filozófus: A pártbizottság ál­tal elkészített dokumentum meglehetősen nyers, és, nem tükröz olyanfajta változás, amire valójában szükség len­ne. A változtatás szükségs­ze­­rűsége azonban nem jelenti azt, hogy pánikba essünk­, hogy kapkodni kezdjünk. Ez ugyanúgy vonatkozik a tar­talmi, mint a személyi kér­désekre. Az értekezletnek — véle­ményem szerint­— három el­várásnak mindenképpen meg kell felelnie. Először is, álta­lánosságban tisztáznia kell ál­láspontját az országos politi­kai viszonyokhoz. Másodszor tisztáznunk kell saját politi­kai lelkiismeretünket, vagyis valós elemzést kell készíte­nünk az egyetem politikai helyzetéről. Harmadszor, alap­vonalaiban és alternatív mó­don útmutatást kell nyújta­nunk a továbblépéshez. Úgy gondolom, hogy nekünk filozófusoknak a politikai és tudományos le­kiismeretünk tiszta. A saját fordulatunkat már évekkel ezelőtt megtet­tük, és azt is jeleztük, hogy baj van az országban, és a pártban is. Ezért sokan nem szerettek bennünket. A többpártrendszerhez szkeptikusan viszonyulok. Amilyen a császár, olyan az ellenzéke, vagyis „méltók” egymáshoz azok, akik pilla­natnyilag a politikai színté­ren vannak. " Aftír reform" és " megújulás címén fut az országban, az nem az. Az elmúlt rövid idő­szakban szinte csak rossz in­tézkedések születtek, amik mértani haladvány szerint sú­lyosbították a lakosság hely­zetét. Folytatódik az a ga­korlat, hogy a lakosságtól vonnak el javakat a központi apparátusok, a gazdaságtalan beruházások, és termelés fi­nanszírozására. A párt káderpolitikájában sem tapasztalható változás Pedig ideje lenne észrevenni, hogy hihetetlen a reformszö­veg annak a szájából, aki pár évvel ezelőtt még egészen más metát fújt. Az is elgondol­kodtató, hogy mennyi zseniá­lis vezetőnk van. Elég meg­nézni például Maróthy László életpályáját. Hogy mi min­denre volt alkalmas? Valóban ilyen zseniális? A közeljövővel kapcsolatban azt gondolom, hogy komo­y politikai harcokra kell felké­szülni. A harcot az a politika fogja megnyerni, amelyik az egyéneket, a különböző kö­zösségeket, és munkaszerve­zeteket az eddigitől eltérő olyan szituációba helyezi, a­m01 szerves fejlődésükre a lehető­ségek biztosítottak. Más szó­val az a politika lehet sike­res, amelyik az emberek igé­nyeire alapoz, érdekeiket fo­lyamatosan figyelembe vesz. Marxi értelemben ez nem más, mint a valóság vissza­helyezése jogaiba. FRANK RÓZA könyvtáros, központi könyvtár: Az egye­temi pb vitára bocsátott do­kumentumából hiányoltuk, hogy a közelmúlt történéseit nem értékeli, és hiányzik a saját munka kritikája is. Csoportunkban hangsúlyo­zottan fogalmazódott meg az az igény, hogy a helyi és az országos vezetőválasztásoknál fokozott figyelmet kell fordí­tani a szakmai és erkölcsi feddhetetlenségre, és hogy ne legyen funkcióhalmozás. Azt is megfogalmaztuk — bár ez így talán profánul hangzik —, hogy meg kell teremteni a párt becsületét, ami a különböző leleplezések miatt jócskán devalválódók.­.. Nem azt­­mondom, hogy el kell hallgatni a disznóságo­­kat, hanem azt, hogy a bo­szorkányüldözéshez hasonla­tos eljárásokat nem szabad engedni. FÜLÖP GYULA, építész­­mérnöki kar: Nálunk a több­ség támogatta az értekezlet összehívásának gondolatát, mi­vel annyi probléma halmozó­dott fel, amire válaszolnunk kell, de legalábbis meg kell kísérelni a válaszadást. Úgy gondoljuk, hogy az egyetemi pártbizottságnak is megújulásra van szüksége, ami például új arcokat, és a testület létszámának a csök­kentését jelenti, amit jelen pillanatban túlzottnak tar­tunk. Az országos viszonyokról az a véleményünk, hogy minden szinten nagy a tanácstalan­ság. Ahhoz, hogy a párt újra megszerezze a társadalom bi­zalmát, tudományosan meg­alapozott ideológiára és jövő­képre van szükség. Ilyen egy­előre nincs. Bizakodásra talán csak az adhat okot, hogy az ország, de az egyetem is, olyan sanyarú helyzetben van, hogy innen már csak felfele lehet elmoz­dulni. Ez így önmagában per­sze csak remény, amire ga­ranciákat kér a tagság. A párt szempontjából kulcs­kérdés, hogy mennyire tudjuk átlépni saját árnyékunkat. Itt az egyetemen is sokszor olya­nok kritizálják a felsőbb ve­zetés döntéseit, módszereit, akik kicsiben ugyanazt csinál­ják. TALLIÁN ANDRÁS ad­junktus, vegyészmérnöki kar: Zömében országos kérdésekkel foglalkoztunk, és legfontosabb kritériumnak fogalmaztuk meg, hogy a pártnak világos prog­ramot kell kidolgoznia, ami­ben világosan definiálja, hogy milyen határok között kíván mozogni. Ugyanígy azt is rög­zíteni kell, hogy az új de­mokratikus felépítményben hogyan működjön együtt az alternatív szervezetekkel, pár­tokkal. Az MSZMP a hatalmát versenyben, legális eszközök­kel biztosítsa. Az állásfoglalásban az al­kotmánnyal kapcsolatban volt egy kitétel, amivel nem ér­tettem egyet. A mondat, vala­hogy úgy szólt, hogy az al­kotmány ne tegye lehetővé szocializmusellenes erők hata­lomra kerülését. Először, és végre már definiálnunk kelle­ne, hogy mit is értsünk szo­­cializmuson, hajnal

Next