A Jövő Mérnöke, 1990 (37. évfolyam, 1-27. szám)
1990-02-07 / 1. szám
Hangulat: a magyar hallgatók is valószínűleg ugyanabban a cipőben járnak, mint ők: mást kell(ene) nekik tanulniuk, mint amit szeretnének, ezért motiválatlanok, kiábrándultak, cél nélküliek. Ráadásul a tanárok egy része még az önálló gondolatot is kiöli belőlük, mert addig adja vissza a rajzokat, amíg az nem az ő elképzeléseit tükrözi. Ennek eredményeképpen mindenki csak a jegyet tartja fontosnak, a tudást, invenciót, kreativitást nem. ELLÁTÁS: Semmi különös. A kollégiumi szobák itt is hasonlóak, mint mindenütt a világon, legfeljebb a havonta kapott 6 ezer forint tűnik számukra kevésnek az árakhoz és ahhoz képest, hogy ők a magyar cserediáknak 10 ezer dollárt hagytak otthon tandíjra és ellátásra. (Az ISEP előírja, hogy otthon mindenki fedezze társa teljes költségét, a szerk.) Magyarország: Budapest érett eklektikája gyönyörű egy építész (nem építészmérnök!) számára, de Magyarországban is kellemesen csalódtak. Némileg még élt bennük ugyanis az "eastern block"-ról kialakított katonás, rendőrös, sorállásos kép, amiből természetesen semmit sem találtak. • • Összefoglalás: A negatívumok ellenére kellemes összbenyomás. Ha nincs ez az építész-építészmérnök félreértés, valószínűleg Milton is maradt volna, de ő attól tart, hogy fölösegesen tölti itt az idejét, otthon nem fogadják el neki ezeket a tantárgyakat. Sheena még bízik benne, hogy a második félévben (abszolút egyéni tanterv alapján) értelmesen töltheti el az idejét, és a washingtoni Howard egyetemen ezért is kaphat kreditet. A beszélgetés fontosabb kitételeit fölidéztem dr. POLÓNYI KÁROLYNAK, aki az Építészkaron az idegennyelvű képzés és a külföldi diákok legfőbb mentora, s nem utolsósorban nagy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező vendégtanár: ő vajon mit szól mindehhez? Válaszának lényege: a két amerikainak sajnos sok mindenben igaza van, s ha valóban be akarunk kapcsolódni az oktatás nemzetközi vérkeringésébe, sok mindenen változtatnunk kell — még az építészkaron is. Az építész-építészmérnök "félreértés" sajnos nem fordítási hiba, nálunk valóban nincs építészképzés, noha valószínűleg szükség lenne rá. -bozo- Kontaktlencsét tyúkanyónak ? Az újságokat böngészve egy érdekes hírre bukkantam. A Massachusetts államban élő Randall Wise 1989-ben több mint százezer pár rózsaszínű kontaktlencsét adott el az Egyesült Államokban élő baromfitenyésztőknek. A jó fantáziával megáldott vállalkozó szerint ugyanis a rózsaszínű kontaktlencsét viselő csirkék kevesebb takarmányt fogyasztanak és több tojást tojnak. A tudósítás arról nem szól, hogy dioptriás lencséket is gyártanak-e, ezzel segítve az eredetileg rövidlátó szárnyasokon. Igaz a közmondás szerint vak tyúk is talál szemet. Mégis... A takarmánymegtakarítás talán annak is köszönhető, hogy az immár jól látó csirkék az udvaron, kapirgálás közben keresik meg táplálékuk jelentős részét. Nem vitás, hogy a nagyobb tojáshozamnak is hasonló okai lehetnek. A "sasszeművé" vált tyúkanyók mostanában minden bizonnyal nó féltékenységgel támlálják a szomszéd észekaljban sorakozó ojásokat. Ez így kidakuló versenyszelem pedig mindenképpen a gazdának kedvez. Nem adjuk meg, hogy a lencsék lefekvés előtti kivétele hogyan történik, de meggyőződésem, hogy az állatai egészségére sokat adó kapitalista farmer ezt a gondot is megoldotta. Gondolatban már látom is, ahogy a baromfiudvar lakói a kakas vezénylete mellett felsorakoznak az esti szürkületben. A gazda háromlábú széken ülve fogadja kedvenceit, és gyors, szakszerű mozdulatokkal végzi el rajtuk ezt a kissé kellemetlen műveletet. A rendet csak egy-egy türelmetlen kendermagos tolakodása zavarja meg, de a kiskakas hamar rendre utasítja a hőzöngőket. A sor gyorsan halad és az éjszakára felkészített szárnyasok, kontaktlencse-tartójukat a szárnyuk alá csapva, rövidlátóan botorkálnak a tyúkól felé. Mi sem természetesebb, mint hogy a bevált újítást a hazai mezőgazdaság is hamarosan követni fogja, és ez így helyes. Csupán egyetlen kérésem van, mégpedig a szakácsokhoz: — Kérem legyenek ezentúl nagyon óvatosak! Az újházi tyúkhúsleveshez ugyanis nem megy a lencse! Mészáros 75.