A Jövő Mérnöke, 1990 (37. évfolyam, 1-27. szám)

1990-02-07 / 1. szám

Hangulat: a magyar hallgatók is valószínűleg ugyanab­ban a cipőben járnak, mint ők: mást kell(ene) nekik tanulniuk, mint amit szeretnének, ezért motiválatlanok, kiábrándultak, cél nél­küliek. Ráadásul a ta­nárok egy része még az önálló gondolatot is kiöli belőlük, mert addig adja vissza a raj­zokat, amíg az nem az ő elképzeléseit tükrözi. Ennek eredményekép­pen mindenki csak a jegyet tartja fontos­nak, a tudást, invenci­ót, kreativitást nem. ELLÁTÁS: Sem­mi különös. A kollégi­umi szobák itt is ha­sonlóak, mint minde­nütt a világon, legfel­jebb a havonta kapott 6 ezer forint tűnik számukra kevésnek az árakhoz és ahhoz képest, hogy ők a ma­gyar csere­diáknak 10 ezer dollárt hagytak otthon tandíjra és ellá­tásra. (Az ISEP előír­ja, hogy otthon min­denki fedezze társa teljes költségét, a szerk.) M­agyaror­szág: Budapest érett eklektikája gyönyörű egy építész (nem épí­tészmérnök!) számára, de Magyarországban is kellemesen csalód­tak. Némileg még élt bennük ugyanis az "eastern block"-ról ki­alakított katonás, ren­dőrös, sorállásos kép, amiből természetesen semmit sem találtak. • • Összefogla­lás: A negatívumok ellenére kellemes össz­benyomás. Ha nincs ez az építész-építészmér­nök félreértés, valószí­nűleg Milton is ma­radt volna, de ő attól tart, hogy fölösegesen tölti itt az idejét, ott­hon nem fogadják el neki ezeket a tantár­gyakat. Sheena még bízik benne, hogy a második félévben (ab­szolút egyéni tanterv alapján) értelmesen töltheti el az idejét, és a washingtoni Howard egyetemen ezért is kaphat kreditet. A beszélgetés fontosabb kitételeit fölidéztem dr. POLÓ­NYI KÁROLYNAK, aki az Építészkaron az idegennyelvű képzés és a külföldi diákok legfőbb mentora, s nem utolsósorban nagy nemzetközi tapasz­talatokkal rendelkező vendégtanár: ő vajon mit szól mindehhez? Válaszának lényege: a két amerikainak saj­nos sok mindenben igaza van, s ha való­ban be akarunk kap­csolódni az oktatás nemzetközi vérkerin­gésébe, sok mindenen változtatnunk kell — még az építészkaron is. Az építész-építész­mérnök "félreértés" sajnos nem fordítási hiba, nálunk valóban nincs építészképzés, noha valószínűleg szükség lenne rá. -bozo- Kontaktlencsét tyúka­­nyónak ? Az újságokat böngészve egy érdekes hírre buk­kantam. A Massachusetts államban élő Randall Wise 1989-ben több mint százezer pár rózsaszínű kontakt­­lencsét adott el az Egyesült Államokban élő baromfite­nyésztőknek. A jó fantáziával megáldott vállalkozó szerint ugyanis a rózsaszínű kontaktlencsét viselő csirkék keve­sebb takarmányt fogyasztanak és több tojást tojnak. A tudósítás arról nem szól, hogy dioptriás lencsé­ket is gyártanak-e, ezzel segítve az eredetileg rövidlátó szárnyasokon. Igaz a közmondás szerint vak tyúk is ta­lál szemet. Mégis... A takarmánymegtakarítás talán an­nak is köszönhető, hogy az immár jól látó csirkék az udvaron, kapirgálás közben keresik meg táplálékuk je­lentős részét. Nem vitás, hogy a nagyobb tojásho­­­zamnak is hasonló okai le­hetnek. A "sasszemű­vé" vált tyúkanyók mostaná­ban min­den bi­zonnyal nó félté­­kenységgel támlálják a szomszéd észekaljba­n sorakozó ojásokat. Ez így ki­­dakuló versenyszel­em pedig mindenkép­pen a gaz­dának ked­vez. Nem adjuk meg, hogy a lencsék lefekvés előtti kivétele ho­gyan történik, de meggyőződésem, hogy az állatai egészségére sokat adó kapitalista farmer ezt a gondot is megoldotta. Gondolatban már látom is, ahogy a ba­­romfiudvar lakói a kakas vezénylete mellett felsorakoz­nak az esti szürkületben. A gazda háromlábú széken ülve fogadja kedvenceit, és gyors, szakszerű mozdula­tokkal végzi el rajtuk ezt a kissé kellemetlen műveletet. A rendet csak egy-egy türelmetlen kendermagos tolakodása zavarja meg, de a kiskakas hamar rendre utasítja a hőzöngőket. A sor gyorsan halad és az éj­szakára felkészített szárnyasok, kontaktlencse-tartóju­kat a szárnyuk alá csapva, rövidlátóan botorkálnak a tyúkól felé. Mi sem természetesebb, mint hogy a bevált újí­tást a hazai mezőgazdaság is hama­rosan követni fogja, és ez így helyes. Csupán egyetlen kérésem van, még­pedig a szakácsokhoz: — Kérem legyenek ezentúl nagyon óvatosak! Az újházi tyúkhúsleveshez ugyanis nem megy a lencse! Mészáros 75.

Next