A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-02-01 / 1. szám
A kincstári gazdálkodás bevezetése súlyos sokkot okozott az amúgy is agonizáló felsőoktatásnak. Az egyetem költségvetésében mindeddig számottevő bevételi forrásként szereplő kamatok egycsapásra megszűnnek, a pénz nem köthető le, s ezáltal a Műegyetem mintegy 180 millió forinttól esik el. A további elvonásokkal és az inflációval együtt ez a hiány 400 millió forintra kerekedik, mert a működési költségek robbanásszerűen emelkednek csaknem negyedévenként. Ekkora összeget pedig lehetetlen pótolni. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy még mindig nem múlt el végérvényesen az elbocsátások veszélye, akkor nagyjából már teljes képet festettünk - bár meglehetősen sötét színekkel - az előttünk álló évről. Török Imre gazdaságiműszaki főigazgatótól azt kérdeztük, mi a teendő ebben a helyzetben. - Induljunk ki a bevételeinkből. Ahhoz, hogy az egyetem egyáltalán működhessen, milyen források állnak rendelkezésünkre? A működési költségek a legérzékenyebb pontját képezik az egyetemi költségvetésnek. Elég, ha annyit mondok, hogy 1989 óta nagyjából 150 százalékos volt az infláció, s ez idő alatt „kompenzációként” egyetlen egyszer növelték a központi támogatást, 10 százalékkal - de még ezt is kamatostul visszavették a rákövetkező években az elvonásokkal. Működési kiadásainkat reálértékben az 1990. évi keret egyharmadából, vagy inkább egynegyedéből kell ma kigazdálkodnunk. A bérek többé-kevésbé ugyan lépést tartottak az inflációval, de ez nem eredmény, mert így is rendkívül alacsonyak. A kincstár bevezetése ebben az évben újabb, minden korábbinál súlyosabb vérveszteséget eredményez: elesünk kamatbevételeinktől. Szinte már elviselhetetlen helyzet alakult ki, elsősorban a tanszékeken, és ez idén tovább romlik. Ahhoz, hogy megéljenek, az összes létező külső forrást fel kell deríteniük és ki kell használniuk. Bevételt kell szerezniük saját munkájukkal, illetve pályázatok elnyerésével. Szerencsére még mindig léteznek ilyen pályázatok, habár egyre szűkül a köz: gépek, műszerek, könyvek, folyóiratok beszerzésére - de csakis ilyen konkrét dolgokra - lehet célzott támogatást szerezni általuk. Az egyetem is ezek segítségével tett óriási lépést előre a korszerű infrastruktúra kialakításában, éppen az elmúlt „hat szűk esztendő” alatt. Az új telefonrendszer kiépítését kizárólag pályázati pénzből valósítottuk meg. Fontos a kezdeményezőkészség, a gyors döntés, a mozgékonyság - mert csakis így élhető túl a jelenlegi helyzet. Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy majd valaki „fölülről” úgyis kisegíti a ellehetetlenült intézményeket, tanszékeket. - Gondolom, a tanszékek nem egyforma eséllyel szállnak versenybe a bevételek növelése érdekében. Mit tehetnek a periférikus helyzetben lévők? Csak két módon lehet több forrást előteremteni: a bevételek növelésével, illetve a kiadások csökkentésével. Ami az előbbit illeti: a kormánnyal már nem lehet tovább alkudozni, hiszen a parlament elfogadta az 1996-os költségvetést. Ellenben van egy szabad terep előttünk: az oktatás. Magyarországon ma több mint 1900 vállalkozás ebből él, a BME számára pedig létérdek, hogy ezen a piacon tért nyerjen. Minden olyan oktatásra vállalkoznunk kell - mégpedig PÉNZÉRT -, ami beleillik intézményünk profitjába. A Műegyetem annak idején erjesztője volt a vállalkozásoknak, a megbízásos (EK-) munkákból igen sok pénz folyt be a kasszába. Ma, sajnos, hiányzik az ipari háttér, nincs innovációs piac, se innovációs szükséglet. A vegyesvállalatok az itthoni fejlesztőkre nem tartanak igényt. Bízom persze abban ismert jeleit már látom -, hogy ez előbb-utóbb megváltozik, s a külföldiek is rájönnek: Magyarországon olcsóbb a fejlesztés, és megvan hozzá a szellemi kapacitás. Mégis azt kell mondanom, hogy ebből egyelőre nem remélhetünk munkát, bevételt. Mindenképpen az oktatás felé kell tehát fordulnunk. Sokféle térítéses képzésre vállalkozhat az egyetem, az alsóbb szintű, 1-2 éves szakmai tanfolyamoktól, technológusképzéstől kezdve a főiskolai képzésig, speciális, egyetemi szintű kurzusok indításáig. A bevételek tehát - kellően vállalkozó szellemmel - Ön szerint növelhetők. De miképpen lehetséges a kiadások csökkentése? - Takarékoskodni természetesen minden területen kell, de elsősorban a nagy kiadásokon lehet. Ehhez először szükséges a teljes szervezet működésének áttekintése, a nem hatékony egységek gazdaságossá tétele vagy megszüntetése. És itt a fájdalmas intézkedések sem kerülhetők el; megtörténhet, hogy még az óvoda, a bölcsőde fenntartását is komolyan mérlegelni kell. Az egyetemi tanács által jóváhagyott stratégiai tervnek megfelelően átgondolt, lépésről lépésre végrehajtott átszervezéssel kell csökkenteni a kiadásokat, javítani a hatékonyságot. Ilyen lépés a Matematikai Intézet létrehozása is, amiről az ET legutóbbi ülésén döntött. - Az államkincstár bevezetése számszerűen milyen veszteséget jelent az egyetemnek? - Említettem már, hogy a kincstár megszervezése megfoszt bennünket kamatbevételeinktől. Ez az összeg a tavaly 180 millió forint volt. Ugyanakkor a hiányunk jóval tetemesebb: csak a közműdíjak emeléséből adódóan mintegy 200 millió forinttal növekedett az egyetem rezsije, így tehát már eleve nagyjából 400 millió Ft hiánnyal indulunk, ráadásul 55 millió forintot elvontak a működési költségünkből. Az alaptandíjra befizetett csaknem 120 millió Ft 1996-ban ugyan az egyetemen marad, de felhasználását a parlament oktatási bizottsága korlátozta: ezt az összeget csak fejlesztésre lehet fordítani. Ugyanakkor idén - valószínűleg szeptembertől - belép a normatív, azaz a hallgatói létszám szerinti finanszírozás. Ehhez csupán egy adalék: kiadásaink között a hallgatókra fordított összeg 18 százalék, az oktatók bérkerete 60 százalék, a többi pedig a működési költség. Ne is kérdezze meg, hogy mit tehetünk ezzel a 400 millió forintos induló hiánnyal. Kigazdálkodjuk. Többek között abból a bevételből, amelyet a több mint 100 tanszék 20 (!) százaléka hoz az egyetemnek... -ts Kincstári sokk A tavalyi összeg harmadából gazdálkodnak a tanszékek 1996. FEBRUÁR 1.