A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-02-01 / 1. szám

A kincstári gazdálkodás bevezetése sú­lyos sokkot okozott az amúgy is agonizá­ló felsőoktatásnak. Az egyetem költ­ségvetésében mindeddig számottevő bevételi forrásként szereplő kamatok egycsapásra megszűnnek, a pénz nem köthető le, s ezáltal a Műegyetem mint­egy 180 millió forinttól esik el. A további elvonásokkal és az inflációval együtt ez a hiány 400 millió forintra kerekedik, mert a működési költségek robbanásszerűen emelkednek csaknem negyedévenként. Ekkora összeget pedig lehetetlen pótol­ni. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy még mindig nem múlt el végérvényesen az elbocsátások veszélye, akkor nagyjá­ból már teljes képet festettünk - bár meglehetősen sötét színekkel - az előt­tünk álló évről. Török Imre gazdasági­műszaki főigazgatótól azt kérdeztük, mi a teendő ebben a helyzetben. - Induljunk ki a bevételeinkből. Ahhoz, hogy az egyetem egyáltalán működhessen, milyen forrá­sok állnak rendelkezésünkre?­­ A működési költségek a legérzékenyebb pontját képezik az egyetemi költségvetésnek. Elég, ha annyit mondok, hogy 1989 óta nagy­jából 150 százalékos volt az infláció, s ez idő alatt „kompenzációként” egyetlen egyszer növelték a központi támogatást, 10 százalék­kal - de még ezt is kamatostul visszavették a rákövetkező években az elvonásokkal. Mű­ködési kiadásainkat reálértékben az 1990. évi keret egyharmadából, vagy inkább egyne­gyedéből kell ma kigazdálkodnunk. A bérek többé-kevésbé ugyan lépést tartottak az inf­lációval, de ez nem eredmény, mert így is rendkívül alacsonyak. A kincstár bevezetése ebben az évben újabb, minden korábbinál súlyosabb vérvesz­teséget eredményez: elesünk kamatbevétele­inktől. Szinte már elviselhetetlen helyzet ala­kult ki, elsősorban a tanszékeken, és ez idén tovább romlik. Ahhoz, hogy megéljenek, az összes létező külső forrást fel kell deríteniük és ki kell használniuk. Bevételt kell szerezni­ük saját munkájukkal, illetve pályázatok el­nyerésével. Szerencsére még mindig létez­nek ilyen pályázatok, habár egyre szűkül a köz: gépek, műszerek, könyvek, folyóiratok beszerzésére - de csakis ilyen konkrét dol­gokra - lehet célzott támogatást szerezni ál­taluk. Az egyetem is ezek segítségével tett óriási lépést előre a korszerű infrastruktúra kialakításában, éppen az elmúlt „hat szűk esztendő” alatt. Az új telefonrendszer kiépí­tését kizárólag pályázati pénzből valósítottuk meg. Fontos a kezdeményezőkészség, a gyors döntés, a mozgékonyság - mert csakis így élhető túl a jelenlegi helyzet. Egyszer s mindenkorra le kell számolnunk azzal az il­lúzióval, hogy majd valaki „fölülről” úgyis ki­segíti a ellehetetlenült intézményeket, tan­székeket. - Gondolom, a tanszékek nem egyforma eséllyel szállnak versenybe a bevételek növelése érdekében. Mit tehetnek a periférikus helyzetben lévők?­­ Csak két módon lehet több forrást elő­teremteni: a bevételek növelésével, illetve a kiadások csökkentésével. Ami az előbbit ille­ti: a kormánnyal már nem lehet tovább alkudozni, hiszen a parlament elfo­gadta az 1996-os költség­­vetést. Ellenben van egy szabad terep előttünk: az oktatás. Magyarországon ma több mint 1900 vállal­kozás ebből él, a BME számára pedig létérdek, hogy ezen a piacon tért nyerjen. Minden olyan oktatásra vállalkoznunk kell - mégpedig PÉN­ZÉRT -, ami beleillik in­tézményünk profitjába. A Műegyetem annak idején erjesztője volt a vállalkozásoknak, a meg­bízásos (EK-) munkákból igen sok pénz folyt be a kasszába. Ma, sajnos, hi­ányzik az ipari háttér, nincs innovációs piac, se innovációs szükséglet. A vegyesvállalatok az itthoni fejlesztőkre nem tartanak igényt. Bízom persze abban is­­­mert je­leit már látom -, hogy ez előbb-utóbb megváltozik, s a külföldiek is rájönnek: Magyarországon olcsóbb a fejlesztés, és megvan hozzá a szellemi kapacitás. Mégis azt kell mondanom, hogy ebből egyelőre nem remél­hetünk munkát, bevételt. Mindenképpen az oktatás felé kell tehát fordulnunk. Sokféle térítéses képzésre vállalkozhat az egyetem, az alsóbb szintű, 1-2 éves szakmai tanfolya­moktól, technológusképzéstől kezdve a főis­kolai képzésig, speciális, egyetemi szintű kurzusok indításáig.­­ A bevételek tehát - kellően vállalkozó szel­lemmel - Ön szerint növelhetők. De miképpen lehetséges a kiadások csökkentése? - Takarékoskodni természetesen minden területen kell, de elsősorban a nagy kiadáso­kon lehet. Ehhez először szükséges a teljes szervezet működésének áttekintése, a nem hatékony egységek gazdaságossá tétele vagy megszüntetése. És itt a fájdalmas intézkedé­sek sem kerülhetők el; megtörténhet, hogy még az óvoda, a bölcsőde fenntartását is ko­molyan mérlegelni kell. Az egyetemi tanács által jóváhagyott stratégiai tervnek megfele­lően átgondolt, lépésről lépésre végrehajtott átszervezéssel kell csökkenteni a kiadáso­kat, javítani a hatékonyságot. Ilyen lépés a Matematikai Intézet létrehozása is, amiről az ET legutóbbi ülésén döntött. - Az államkincstár bevezetése számszerűen milyen veszteséget jelent az egyetemnek? - Említettem már, hogy a kincstár megszer­vezése megfoszt bennünket kamatbevétele­inktől. Ez az összeg a tavaly 180 millió forint volt. Ugyanakkor a hiányunk jóval teteme­sebb: csak a közműdíjak emeléséből adódóan mintegy 200 millió forinttal növekedett az egyetem rezsije, így tehát már eleve nagyjából 400 millió Ft hiánnyal indulunk, ráadásul 55 millió forintot elvontak a működési költsé­günkből. Az alaptandíjra befizetett csaknem 120 millió Ft 1996-ban ugyan az egyetemen marad, de felhasználását a parlament oktatási bizottsága korlátozta: ezt az összeget csak fej­lesztésre lehet fordítani. Ugyanakkor idén - valószínűleg szeptembertől - belép a norma­tív, azaz a hallgatói létszám szerinti finanszíro­zás. Ehhez csupán egy adalék: kiadásaink kö­zött a hallgatókra fordított összeg 18 százalék, az oktatók bérkerete 60 százalék, a többi pedig a működési költség. Ne is kérdezze meg, hogy mit tehetünk ezzel a 400 millió forintos induló hiánnyal. Kigazdálkodjuk. Többek között ab­ból a bevételből, amelyet a több mint 100 tan­szék 20 (!) százaléka hoz az egyetemnek... -ts Kincstári sokk A tavalyi összeg harmadából gazdálkodnak a tanszékek 1996. FEBRUÁR 1.

Next