A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)

1997-01-23 / 1. szám

ELŐDEINK A József Ipartanoda 150 éve Közel a Mérnöki Intézethez (Institutum Geometricum) Pesten, az „egye­tem utca" másik végén 1846-ban ünnepi esemény zajlott: a József Ipar­tanoda, a Műegyetem elődintézetének megnyitója. Az ünnepség a tudo­mányegyetem dísztermében volt, mivel az új intézet az egyetemi épület templom felé eső szárnyában kapott otthont. De használhatta az új inté­zet az egyetem könyvtárát, gyűjteményét, demonstrációs eszközeit. Ez abban az időben természetes volt. 1846 tavaszára készült el a Magyar Nemzet Múzeum is, és annak gazdag ásványgyűjteményét az egyetem, az új ipartanoda és a Mérnöki Intézet egyaránt használhatta oktatásában. Valójában az ipartanoda helyett a Mérnöki In­tézet önállóságáért hangzott el a felszólalás az 1832/6. pozsonyi országgyűlésen, s e törekvést Széchenyi István erősen támogatta. Széchenyi cikkeket írt az önálló „Műegye­tem” érdekében, még egyetemi épület-tervraj­zokat is készíttetett, melyeket ma a Tudomá­nyos Akadémia levéltára őriz. A gyűjteményt Lipthay Sándor műegyetemi rektor állította össze és publikálta. Vállas Antal 1841-ben „Egy felállítandó Magyar Központi Műegyetemről” címmel je­lentette meg könyvét. (Vállas Antal /1809- 1869/ a Mérnöki Intézet mennyiségtan tanára volt 1848-tól 59-ig.) Új tanszékek, új tárgyak halaszthatatlan létrejöttét sürgette; az új talál­mányok, mechanika, gőzerő. James Watt (1736-1819) műszaki szabadalmait figyelembe véve hirdette, hogy máris késésben vagyunk az oktatás terén. Minden törekvés, érv ellenére 1846. június 1-jén csak az ipartanoda létrejöt­tét engedélyezte a királyi rendelet. Széchenyi tárgyalt József nádorral is az önálló műegyetem érdekében, de az akkor már betegeskedő ember érdemlegesen nem tudott segíteni, így Széchenyi az ipartanoda el­nevezési gondolatát - amely az ő nevét viselte volna - a nádorra hárította, azért is, mivel a nádorság 50. évfordulójának ünnepe ez időben kezdődött. Az ipartanoda ünnepi megnyitóján azonban Széchenyi részt vett titkára, Tasner Antal kíséretében. Az ipartanoda tanári állásainak pályázatait a tudományegyetemen bírálták el. Hivatalos kinevezést 1846 júniusában dr. Arenstein Jó­zsef, Mihálka Antal, Mayer Frigyes, Jubbál Károly, Conlegner Károly, majd 1847 őszén Sztoczek József, Nedtvich Károly és Engerth Vilmos nyert. Az igazgatót, Karácson Mihályt 1846-ban nevezték ki. „A pesti kir. ipartanoda a honi iparnak megfelelően 3 szakot foglal magában” - olvas­ható a megnyitóra kiadott tájékoztató füzet­ben­­ a mezei gazdasági szak osztályait (itt gondolni kell az új gőzgépek megjelenésére); a kereskedelmi szak osztályait (melyek az ipar­üzleti írás, levelezés, behozatal, kivitel ismere­teinek kérdése, nyelvismeret); a műtani osztá­lyokat (erőműtan, gépészet, géprajz, építészet, beleértve a gazdasági épületek kérdését, és az „általános és mai vegytan” tárgyakat). A különböző iskolai előképzettségűek ré­szére egyéves előkészítőt tartottak. Alig kétéves az ipartanoda, amikor remény­keltő új főhatóságtól érkeznek levelek. A záró­pecsét körfelirata: „A Vallás és Közoktatási Miniszter Pecsétje 1848”, és az aláírás: B. Eöt­vös József. Az 1849/50-es tanévben azonban az iparta­noda földszinti termeit sebtiben hadikórházzá alakították. Az oktatás megszakadt és az érté­kes kísérleti eszközöket, mérőműszereket el­csomagolva a védett pincehelyiségbe zárták el. A szabadságharc után rögtön német elneve­zést kapott az intézet: „K.k. Joseph Industrie Schule”. Az oktatás, ügyvezetés szintén német nyelven folyt, és az új igazgató, Lambert Mayer is csak ezen a nyelven értett. Természe­tesen a bizonyítványokat is német nyelven állí­tották ki, csak a meglévő magyar nyelvű pecsét maradt a régi. A Mérnöki Intézet és a német elnevezésű ipartanoda összevonása 1850. szeptember 15- én történt. (Ekkor vált tulajdonképpen Mű­egyetemünk elődintézetévé az 1846-ban meg­nyílt József Ipartanoda). Említeni kell még, hogy az ipartanoda díjmentes népszerű előadá­sokat tartott vásár- és ünnepnapokon. A nép­szerű előadások az „iparűzők számára” 1953. október 30-tól Pesten zajlottak délelőttönként. Az egyesített intézet négy év után, 1845-ben költözködött a budai várterület Egyetemi Nyomda épülettömbjébe. 1856-ban technikai főiskola rangot ért el az egyesített intézet, me­lyet folyamatos, következetes munkával har­colt ki a tanári testület. A főiskolai rang természetesen új elnevezést és új pecsételő készítését vonta maga után: „K.k. Josephs-Polytechnikum”, mely továbbra is német nyelvezetű maradt. A pecsétnyomót ekkor nem ékesítették évszámmal, csak az új hely megjelölését „IN­OFEN” vésették a pe­csétre. Ugyanez történt a könyvek tulajdonjogi bélyegzőjével is, az évszám azon sem szerepelt. 1862 nyarán, amikor Sztoczek József igaz­gatói kinevezéssel testületi ülést tartott, a nagy tekintélyű tanárokkal meghatározták az inté­zet elnevezését: „Kir. József Műegyetem”. Az intézet nevébe és a pecsét feliratába először került a „Műegyetem” szó. A pecsét feliratát évszámmal erősítették meg: „A Királyi József Műegyetem Pecsétje 1862”. De ismét Eötvös József segítségére volt szükség, hogy a „mű­egyetem” szó ne csak elnevezés legyen, hanem az intézmény valódi egyetemmé váljon. Le­gyen egyetemi értékű szervezeti szabályzat, szigorlati szabályzat, oklevél-kiadási jog. Ne kelljen az ifjúságnak egy évet külföldi egye­temre utazni oklevélszerzés miatt. Eötvös József kultuszminiszter terjesztette elő a megmásíthatatlan törvényjavaslatot, és így az 1871/72. tanévre a műegyetem elnyerte valódi egyetemi rangját. E tanévben történt az első rektori kinevezés is: a tisztséggel Sztoczek Józsefet, az intézet tiszteletreméltó tanárát bízták meg. Majd ismét tíz év kemény szerve­zőmunka, költségvetés, bérelt helyiségek után, új értékes tanerővel gazdagodva már egyetemi tanács teremtette meg az első önálló műegye­temi palota létrehozásának feltételeit. Az első műegyetemi épület Pesten épült fel, ismét kö­zel a Magyar Nemzeti Múzeumhoz, ahhoz a területhez, ahol valamikor elindult a Mérnöki Intézet. A Műegyetem történelmének alakulását Sztoczek József életútja példázza a legszembe­tűnőbben. A Mérnöki Intézet egykori hallga­tója volt Sztoczek József, és 1844. június 28-án nyerte oklevelét. Az anyaintézetben maradva Petzelt József, a geometria és hidrotechnika tanára mellett tanársegéd lett. Tanárának könyvét 1845-ben németről magyarra fordítot­ta. A kir. József Ipartanoda tanára lett, és így megérte az intézet német elnevezését és a Mérnöki Intézetnek az ipartanodához való kapcsolását, az oklevélkiadási jog elvesztését. Aztán költözködés, az intézet Pestről Budára, majd ismét Pestre, szűkös költségvetés, okta­tásra alkalmas, bérelt helyiségek. Sztoczek ismerte Széchenyit, 1858-tól részt vett az üléseken. Széchenyi másodelnöki tisz­tét a közgyűlés Sztoczekre ruházta annak halá­la után. 1861-ben már mint igazgató, a tanári testü­lettel együtt az intézet elnevezését Műegye­temmé nyilvánították, és elkezdték az egyete­mi építkezés szervező munkáját. Eötvös Jó­zsef segítségével elnyerték végül is a valódi egyetemi rangot, a szigorlaton alapuló okle­vélkiadási jogot az 1871/72. tanévben. Ez év­ben választották Sztoczek Józsefet az első rek­tori méltóság betöltésére. Megérhette, hogy 1882-ben műegyetemünk első önálló otthona a Múzeum körúton megnyílt. Tanártársai és hallgatói innen kísérték utolsó útjára 1890. május 11-én. „Addig, míg a magyar nemzetben a tudo­mány szeretete ki nem hűl; míg a tiszta erkölcs és hazafi jellem becsülése el nem enyészik; míg a serdülő nemzedékben a kegyelet jóakarói iránt ki nem hal, addig mindenütt Sztoczek Jó­zsef neve tisztelettel és áldással fog említtetni” - mondta róla Conlegner Károly az 1872/73-as tanévnyitón, emlékezve tanártársára, kivel egy emberéletnyi időt együtt tanított. Pedroni Emma Anna AA 1997. JANUÁR 23.

Next