A Jövő Mérnöke, 2002 (59. évfolyam, 1-11. szám)

2002-02-22 / 1. szám

JSXS Mióta az eszemet tudom, mást sem hallok, mint azt, hogy milyen üdvös dolog is az ipar meg az egyetem kapcsolata. És valóban, amíg a szereplők felismerték, pontosabban felismerhették az érdekeiket - mert megsütögették a saját (kisebb-nagyobb) pecsenyéjüket - ment is a dolog. Szinte mindenki látott, hallott olyan kutatási megbízásokról, amelyeknek egyetlen eredménye volt: néhány magánpénztárca vastagodása. Ugyanakkor az elpuskázott lehetőségek, elmaradt közhasznok, közönybe fojtott érzelmek halmaza pedig óriásivá dagadt. Rendszeresen azzal acélozzuk törésbe hajló gerincünket, hogy a magyar elme páratlan, hiszen nincs még egy ilyen kicsi nemzet, amely ennyi Nobel-díjast adott a világnak, mint mi. Azt már csak zárójelben teszszük hozzá, hogy azon kiváló magyarok döntő többsége Magyarországon nem kapta meg a lehetőséget. Azon már nem is csodálkozunk, hogy éveken át száz-, vagy tán ezerszámra távoztak e honból kiváló műszakiak csak azért, mert még a bukás lehetőségét sem kapták meg. Volt egy rajzfilmsorozat: Gusztáv. Az egyik epizódban a tehetséges mérnök repülőt tervez. Az idea, a rajz egy áramvonalas csoda. Csakhát - a rendszert megtestesítő főnök javaslatára - többször módosítani kell. Mire „jó” lesz, olyan lesz, mint a főnök: kopasz, kövér, szemüveges, és nem repül... Ez volt a mérce. Ehhez nőtt fel (vagy le) több generáció. Pontosabban, ehhez kellett alkalmazkodni, és kivétel volt, ha az eredeti gondolat, a ráció áttörhette a dadogó eszme emelte falat. Sokan ma is nagyon pesszimisták. Ők persze realistának nevezik magukat, mert tudják, hogy a kutatás, az egyetem és az ipar sikeres kapcsolata jórészt pénzkérdés. És, mint tudjuk, abból most sincs sok. Ez igaz. Ugyanakkor most sem haszontalan felidézni a néhai Pattantyús professzor véleményét: mi kell a jó mérnöknek? Huszonöt százalék mérnöki tudás, huszonöt százalék általános műveltség és ötven százalék erkölcsi erő. A professzor idején még nemhogy PC, de kalkulátor sem volt. A mérnök logarlécet használt. (Tetszik tudni, mi az?) Minden őrületesen megváltozott. A kívánatos arányok azonban aligha! Tessék mondani, elég figyelmet szentelünk annak, hogy az oktató, a hallgató és a gyakorló mérnök erkölcsi ereje teljében lehessen büszke játékosa a kutatás és fejlesztés izgalmas játszmájának? Félek, hogy nem. Félek, hogy nem mindig tudunk örülni a másik sikerének, attól tartok, hogy túl sokszor az irigység és nem a szolidaritás tüzeli lelkünket. Minden bizonnyal ezen a nyílt napon az előadók módot találnak majd arra, hogy a konkrét kutatási eredmények bemutatása mellett racionális érvekkel bizonyítsák a fent citált együttműködés előnyeit. Én csak azt mondom, emberek között semmi nem lehet vonzón racionális, ha az emóció taszít. Végül is nem processzorokról, a megmunkált puszta anyagról van szó. A kutatás-fejlesztés, a nyíltság maga az ember. (Jobbik oldala.) szerk INNOTECH KEREKASZTAL 2002. február 28. K. épület I. emelet 65., 13 óra: az INNOTECH Műegyetemi Innovációs Park a BME idei Nyílt Napján ötödik alkalommal várja partnereit kerekasztal rendezvényére, amelynek tárgya: Európai integráció, fejlődés, innováció. Az utóbbi évtizedek egyik lényeges jellemzője, hogy a tudomány és a gazdasági gyakorlat mind közelebb került egymáshoz. Igaz, a tudománynak a mérnöki gyakor latban megvalósuló hasznosulása szempontjából figyelmet érdemel Derek de Solla Price sok vitát indukált könyvének („Kis tudomány - Nagy tudomány”, Akadémiai Kiadó 1979) egyik megállapítása: „eddigi elemzéseim azt sugallják, hogy a tudomány és a technika két egymástól elkülönült, szinte teljesen független képződmény, ...hibás dolog a technikát az alkalmazott tudományokkal azonosítani”. Viszont számos híd-szervezetet produkált az élet, hogy a tudományt és a gyakorlatban alkalmazott technológiát összekapcsolja. Ilyenek az innovációs parkok is, a maguk specifikus eszközeivel. A technológiai világverseny „szerény” európai eredményeinek tudatában a pozitív lehetőségek minden kiaknázható területe megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az Európai Unió 2000 elején tette közzé „Az Európai Kutatási Térség felé” című dokumentumát. Az Európai Kutatási Térség megvalósításának eszköze az új, 2002-2006 közötti időszakra meghirdetett 6. keretprogram, amely új lehetőségeket, de egyben új kihívásokat is jelent a magyar kutatói körök, innovációs közösségek számára. Az új Keretprogram tervezete különösen az integrált projekteket, a kiválósági hálózatokat részesíti előnyben, de egyben az eddigieknél nagyobb, megkülönböztetett figyelmet fordít a kis- és középvállalkozásokra is. Az Európai Uniós tagságra törekvő Magyarország számára fontos, hogy időben megismerjük ezeket az új lehetőségeket, felkészüljünk az új kihívásokra. Price másik megállapítása szerint a tudomány nemzetközi világában „láthatatlan intézetek” alakulnak ki, amelyekben intenzív kutatói együttműködés tapasztalható. „A legaktívabb területeken az együtt végzett munka az ismeretek szétsugárzásának a legfőbb módja.” Ez pedig igen fontos számunkra, mert noha elvben minden megvehető, amire szükség van, a hazai gazdaság versenyképessége mégis azt kívánja, hogy legyünk ott, ahol a dolgok létrejönnek, már az új technológiák születésekor legyünk részesei a fejlesztő folyamatoknak. Ma, a világháló kiteljesedése korában akár virtuális intézeteknek is nevezhetnénk ezeket, pedig a kettő nem ugyanaz: az európai - és persze nem csak a mi földrészünk - fejlődése e területen sajátos irányt mutat: • felerősödött a hagyományosnak nevezhető „láthatatlan intézet” jelenség, és az informatikai hálózatok révén teljesen új térség jelent meg, a virtuális mező (Mészáros R., Magyar Tudomány 2001. No. 7.), amely természetesen a tudomány világát sem hagyja érintetlenül. Az innovációs park mint a tudásbázisú gazdaság egyik technológia-transzfer szervezete van jelen ebben a komplex folyamatban. Ezekről a kérdésekről az innovációs parkok lehetőségeit és feladatait mérlegelve cserélnek véleményt az INNOTECH KEREKASZTAL résztvevői. Vitavezető Kleinheincz Ferenc (OM K+F Helyettes Államtitkárság), az EU 5. Keretprogram „Innovációs és KKV” programbizottságának, valamint az OECD Technológia- és Innováció-politikai munkacsoportjának magyar ország-képviselője). Dr. Pálmai Zoltán Emléktábla-avatás lesz A Műegyetemi Napok, azon belül is az ipari nyílt nap rendezvényei között Oltay Károly emléktáblát avatnak fel az építőkaron 2002. február 28-án (csütörtökön) 14 óra 30 perckor az Általános- és Felsőgeodézia Tanszéken. A Műegyetem híres professzorának emlékét ezentúl egy előadóterem őrzi majd: a K. mf. 16. Itt helyezik el az emléktáblát, amelyet a kar dékánja, Farkas György egyetemi tanár leplez le ünnepélyesen. Az emléktábla-avatás előtt Oltay Károlyra emlékeznek a kar oktatói, és előadás hangzik el a műegyetemi geodéziai oktatás múltjáról és jelenéről.