A Jövő Mérnöke, 2004 (51. évfolyam, 1. szám)

2004-03-20 / 1. szám

D etrekői Ákos rektor megbízatása július végén lejár, az egyetem vezetőjének te­endői viszont soha nem látott mérték­ben megszaporodnak: addigra valóság lesz az EU-tagság, meg kell találnunk helyünket az euró­pai felsőoktatási térségben, eleget kell tennünk az ezzel járó ezernyi feladatnak. „Nyakunkon“ a képzés­ szerkezeti és intézményvezetési átalakítá­sa. Még mindig sok a nyitott kérdés a kétciklusú képzésről. Mindeközben a magyar felsőoktatási intézmények és az Oktatási Minisztérium közötti pengeváltások korát éljük... Sok eldöntendő és ki­harcolandó dolog vár tehát a BME új vezetőjére. Az átmeneti állapot, kiváltképpen a „vezetői fej­vesztés“ nagyon hátrányosan érintheti egyete­münk érdekérvényesítő pozícióját, mindemellett tekintélyünknek sem kedvez. Nem véletlen, hogy a sikertelen rektorválasztás felborzolta a kedélyeket a Műegyetemen. A folyo­sói beszélgetések ma másról sem szólnak. Az okokat sokféleképpen értelmezik, mert abban mindenki egyetért, hogy Pap László professzor tekintélye mind tudósként, szakemberként, mind egyetemi felső vezetőként töretlen, alkalmassága a rektori tisztségre megkérdőjelezhetetlen. Ám egy demokratikus intézményben az egye­düli jelölteknek mindig nehezebb a dolguk - vélik sokan. A jól előkészített, széles körben publikált program és a jelööltek versengése mindenesetre éppúgy hozzátartozik az egyetem hagyományai­hoz, mint a „marsallbot“, a rektori jogar. Anélkül, hogy a történteken és a tanulságokon merengenénk, megkérdeztük jelenlegi rektorun­kat, Detrekői Ákos akadémikust, szerinte időben lebonyolítható-e az új rektor beiktatása, s hogy az ő megbízása lejártáig tartó időszakban mik a leg­fontosabb teendői az egyetem élén. - Az egyetemi tanácsbeli szavazás csak egy mozzanata egy többlépcsős, hosszadalmas fo­lyamatnak, mire a kiválasztott megkapja kine­vezését a köztársaság elnökétől. Rektor Úr, Ön szerint elég időnk marad erre augusztu­sig? - Bízom benne, hogy igen, szerintem aggoda­lomra semmi ok. Én meg vagyok róla győződve, hogy a következő forduló eredményes lesz. Az ÉT-ülés után - még azon a héten - személye­sen megkértem a miniszter urat, írjon ki azonnal új pályázatot, és segítsen, hogy az minél hama­rabb megjelenhessen a Közlönyben; ez utóbbira Mang Béla államtitkár úrtól határozott ígéretet kaptam. Az én megbízatásom július 31-én jár le, addig minden szükséges előfeltételnek eleget lehet tenni.­­ Nem fenyeget az a veszély, hogy kívülről jött rektorunk lesz, netán egy „ejtőernyőst“ kapunk valahonnan felülről? Hiszen itteni je­löltek nem tülekedtek éppenséggel a posz­tért... - A felsőoktatási törvény értelmében csak az intézményünkben dolgozó egyetemi tanárok ver­senghetnek a rektori tisztségért. Hogy ne fordul­hasson elő újabb eredménytelen pályázat, én magam küldök el minden 65 év alatti műegyete­mi professzornak egy levelet, amelyben felhívom figyelmüket a megjelenő pályázatra. - Mi a további menetrend a rektorválasztás­kor? - A közlönybeli megjelenést követően egy hó­napon belül beérkezhetnek a pályázatok. A mi­nisztérium egyébként hivatalosan értesít arról, hogy kik adták be a pályázatot, melyik nem felelt meg esetleg formailag. Ha több jelölt van, akkor pályázatukat nyilvánosan közzé kell tenni (lehető­leg minél több fórumon), hogy mindenki megis­merkedhessen programjukkal. Ezt követően lehet összehívni az újabb egyetemi tanácsülést, hogy titkos szavazással válasszon a jelöltek közül. A vá­lasztás eredményét haladéktalanul közöljük a mi­nisztériummal, ahonnan a jelölt nevét a köztár­sasági elnök úrhoz továbbítják; a folyamat végén, az Országgyűlés jóváhagyó döntése után ő neve­zi ki az új rektort.­­ Egészen más vizekre evezve: hangos a közélet az egyetemek strukturális átalakításá­nak, a képzés tartalmi és formai változásai­nak kérdéseitől. A viták széles nyilvánosság előtt folynak, mégsem lehet tisztán látni, mi­lyen horderejű intézményi változások előtt ál­lunk.­­ Három fő kérdéskört kell itt kiemelnem, össz­hangban a nemrég megjelent Magyar Universitas Program sarkalatos pontjaival. Elsőként a Bolo­­gna-folyamat, s az ebből adódó feladatok, legin­kább a kétciklusú képzés bevezetése és annak hatásai foglalkoztatnak bennünket. A felsőoktatá­si intézmények az elviekben egyetértenek, szük­ségesnek tartják a képzés megújítását. A kétlép­csős képzés bevezetésekor, a BSc és MSc szintek tartalmának megállapításakor a szakmai sajátos­ságokat is figyelembe kell venni - ma már csak ez a vita tárgya. Véleményünk szerint úgy kell ala­kítani a képzés idejét és szakmai tartalmát, hogy a végzettek (már a BSc szint elérésével) képesek legyenek elhelyezkedni, önálló szakmai munkát végezni, és képesek legyenek később továbbta­nulni is erről az alapról. Meg kell hagyni a dön­tést a fiataloknak, hogy tudásuk és egyéni ambí­cióik birtokában saját maguk alakítsák sorsukat, pályaképüket, választhassanak a nekik kínált le­hetőségek közül. Az áttérés természetesen te­remthet versenyhelyzetet az egyes felsőoktatási intézmények között. A Műegyetemnek az a leg­fontosabb feladata, hogy a kimagasló színvonalú MSc-és PhD- képzést tekintse főcsapásnak, vagy­is megmaradjon elitegyetemnek az európai ver­senyben is. Ehhez minden lehetőség adott ná­lunk. A második - kevésbé kikristályosodott­­ vál­tozás­­ az egyetemirányítási modell radikális áta­lakítása. Ennek részletei még nem dőltek el, de a mostani minisztériumi elképzelések szerint 5-7 vezető pénzügyi, gazdasági szakemberből álló, úgynevezett irányító testületek döntenek majd a felsőoktatási intézmények alapvető stratégiai és pénzügyi kérdéseiben. (A kht.-vé alakítás korábbi gondolatát a minisztérium visszavonta.) E taná­csok elsősorban az egyetem gazdálkodását lesz­nek hivatottak racionálisabbá tenni.­­ A legtöbb aggodalom éppen ebből adódik. Sokan az egyetemi autonómiába való durva beavatkozásként értékelik a minisztérium ál­tal felállítandó irányító testületek létrehozá­sát, és a politikai befolyásolás lehetőségétől is félnek... - Az egyetemek garanciát kaptak arra, hogy védettek lesznek a politikai hatások ellen. Ilyen például az, hogy az irányító testületek minisztéri­um által jelölt tagjait az ET-k 2/3-os arányban megvétózhatják. A mostani tervek egyébként az Ausztriában működő rendszert vették alapul a modell megalkotásakor. Ott egy - nálunk lénye­gesen nem nagyobb - egyetem gazdasági irányí­tását öttagú testület végzi. Mindenkinek azt taná­csolom, érdeklődjön bécsi műegyetemi kollégái­nál, mennyire hatékony az a modell. De ha Euró­pában körülnézünk, láthatjuk: néhol sokkal szigo­rúbb, radikálisabb megoldások, sőt, törvények vonatkoznak (például Dániában) az egyetemek irányítására. A szakma, az oktatás, a tudományos kutatás tartalmi kérdéseibe a testületek nem szól­hatnak bele, e döntések legfőbb fórumai tovább­ra is az egyetemi tanácsok lesznek. Az egyetemi autonómiát ez a tervezet olyan értelemben módo­sítja, hogy kimondja: a tulajdonosi jogköröket (az állam képviselőjeként) az irányító testület fogja gyakorolni. Döntési jogköre lesz például az intéz­mény költségvetése, a felvehető hallgatói létszám megállapítása terén (ez utóbbit eddig is a miszté­rium döntötte el). A harmadik fontos téma a finanszírozás. A program ebben újat nyújt: az első olyan hivatalos anyag, amely felismeri és kimondja, hogy a felső­­oktatás pénzügyi konszolidációja nem várathat tovább magára - s ehhez számokat is rendel. Összefoglalva azt kell mondanom: nagy válto­zásokra kell felkészülnünk, melynek részletei még nem teljesen tisztázottak. Nálunk talán azért nem lesz nagyon sokkoló az átmenet, mert a Mű­egyetem nem egy tanszékének működésében már ma is vannak a vállalatok irányításához ha­sonló elemek, például a felhasználói kapcsolatok szervezésében, a közös pályázatok lebonyolításá­ban, a korábban KK-munkáknak nevezett ipari megbízások teljesítésében. Az intézményvezetés szervezeti átalakításának 2005. január elsejéig kell megtörténnie. A rektorok felelőssége jóval na­gyobb lesz e változások levezénylésekor, s a ké­sőbbiek során is sok munka hárul rájuk. Attól vi­szont nem kell félni, hogy - akár rövid időre is - rektor nélkül maradna a Műegyetem! EREDMENYTELEN REKTORVÁLASZTÁS Detrekői Ákos bízik: augusztusra lesz Kellemetlen meglepetéssel zárult az a BT-ülés, ahol új rektort utód kellett volna választaniuk a tanács tagjainak. Az egyetlen jelöltként induló Pap László professzor, stratégiai rektorhelyettes a titkos szavazáson nem kapta meg a kellő támogatást.

Next