A Jövő Mérnöke, 2004 (51. évfolyam, 1. szám)

2004-03-20 / 1. szám

A miniszterelnök évekig tanított a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Megszokta és­­ megszerette az előadótermek hangula­tát. Biztonságban érezte magát a K 1­40-ben is. Ebben az átlátható környezetben, ahol még érzé­kelheti a jelenlévők hangulatát, ahol a kapcsolat még személyes, Medgyessy miniszterelnök már­­már karizmatikus vezetőként mutatkozott be. Két­séges azonban, hogy a megszokottnál örvendete­sen jobb előadói teljesítménye elérte-e az itteni egyetemi oktatók átlagos katedrái teljesítményét. Az viszont kétségtelen, hogy olyan őszinte, meg­egyezésre törekvő értelmiségiként volt jelen, aki­ben kellő elszántság munkálkodik. Bevezetőjében a már korábban exponált témá­kat hozta szóba, kiegészítve az oktatási miniszter­rel folytatott tárgyalásai témájával. Jelesül azzal, hogy a kormány töpreng azon, hány és melyik diploma legyen ingyenes. Az első vagy egy. Arról nem esett szó, szerinte a fiatalok hány százaléká­nak kellene egyetemi diplomát szerezni. A bolo­gnai folyamatról viszont beszélt, fontos feladatként említette a többlépcsős képzés megvalósítását. Az M5-öS matricáját abban a tekintetben emlí­tette, hogy a jobb infrastruktúra a kutatóhelyek kialakítását, fejlesztését is segíti. Emlékeztette a fenlévőket, hogy az unióban lévő lehetőségeket akkor tudjuk kiaknázni, ha kellően képzettek és okosak vagyunk. A tudás alapú társadalom, az ál­landó tanulás képességének kialakítása szem­pontjából az egyetemeknek semmivel sem pótol­ható szerepük van. Arra nem tért ki a miniszter­­elnök, hogy e feladat megoldásához elegendő ál­lami pénzt kapnak-e a felsőoktatási intézmények. Értelmiségi fórum Az elmúlt héten a legmagasabb rangú, általunk fizetett állami hivatalnok, a miniszterelnök egyetemünkön járt. Fórumot tartott. Az eseményt nem itt kezdeményezték és szervezték. A hírverés mérsékelt volt, a teremben üres helyek is akadtak. Szó esett a közvéleményt erősen foglalkoztató hálapénz-szindrómáról. Szerinte elfogadható, ha a beteg utólag egy „szabad szemmel még jól lát­ható összeget” ad orvosának. Azért, mert hálás, és azért, mert esetleg arra gondol, hogy máskor is beteg lehet. Nos, szerintünk ez utóbbi kiegészí­tése - amelynek valóságtartalmát aligha lehetne kétségbe vonni - megkérdőjelezi az utólag adott pénz erkölcsösségét is. Ugyanis az embernek csak egyetlen „utólag” lehetősége volna, de azt már nem éli meg. Az élő (felgyógyult) ember mindig előtte van. Tudniillik a következő beteg­ségnek, a következő orvosnak... Kérdésre válaszolva szó esett a kormányzati kommunikációról is. A miniszterelnök elmondta, hogy időnként maga is elcsodálkozik azon, mennyi kommunikációs szakember van. Ennek ellenére a kormány kommunikációs teljesítmé­nye nem jó. Nos, ezzel kapcsolatban megjegyez­zük, hogy bizony, Medgyessy Péter is kommuni­kálhatott volna jobban, ha munkatársai tájékoz­tatják pl. arról, hogyan áll (halad) a kollégiumfej­lesztési program, az építészkar átalakítása, vagy éppen a hallgatói támogatások ügye. Nem tájé­koztatták, ezért e tekintetben csak azért becsül­hettük miniszterelnökünket, mert férfiasan elis­merte: erről fogalma sincs... És még valami ebben a témában. Az egységes kormányzati megjelenés jegyében itt is kifeszítet­ték azt a jókora plakátot, amelyen egy könyve fö­lé hajló kislányt láthatunk. A bal fölső sarokban a szlogen: Modern köztársaságot építünk. A jobb alsó sarokban egy másik szöveg: matematika III. osztály. A töméntelen differenciálegyenletet látott falak között meglehetősen komikus volt az elemis­ta filing. A vihart, sőt, tornádót kavart, közös uniós vá­lasztási lista javaslatával kapcsolatban elmondta a miniszterelnök, hogy ezzel azért hozakodott elő, mert nagyon fontosnak tartja, hogy olyan embe­rek képviseljék hazánkat, akik ugyan nem min­denben értenek egyet, de mindenkor képesek együtt dolgozni. Nem akarja megérni - mondta -, hogy pl. egy belga polgár azon szórakozzon, mi­lyen stílusban vitatkoznak a magyar kü­ldöttek­­egymással. Kétségtelen, a miniszterelnök megegyezést, becsületes vitákat akar, tiszteli mások véleményét és az európai gondolat elkötelezett híve. Okkal fel­tételezhető, hogy külföldi kollégáival folytatott tárgyalásain jó benyomást kelt bennük, intelligen­sen képviseli hazánkat. Egyszerűen mondva, jót akaró ember. Kérdés azonban, hogy a tartós po­litikai siker zálogát a jóság dimenziójában talál­­juk-e? szerk.

Next