A Jövő Mérnöke, 2004 (51. évfolyam, 1. szám)
2004-03-20 / 1. szám
A miniszterelnök évekig tanított a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Megszokta és megszerette az előadótermek hangulatát. Biztonságban érezte magát a K 140-ben is. Ebben az átlátható környezetben, ahol még érzékelheti a jelenlévők hangulatát, ahol a kapcsolat még személyes, Medgyessy miniszterelnök mármár karizmatikus vezetőként mutatkozott be. Kétséges azonban, hogy a megszokottnál örvendetesen jobb előadói teljesítménye elérte-e az itteni egyetemi oktatók átlagos katedrái teljesítményét. Az viszont kétségtelen, hogy olyan őszinte, megegyezésre törekvő értelmiségiként volt jelen, akiben kellő elszántság munkálkodik. Bevezetőjében a már korábban exponált témákat hozta szóba, kiegészítve az oktatási miniszterrel folytatott tárgyalásai témájával. Jelesül azzal, hogy a kormány töpreng azon, hány és melyik diploma legyen ingyenes. Az első vagy egy. Arról nem esett szó, szerinte a fiatalok hány százalékának kellene egyetemi diplomát szerezni. A bolognai folyamatról viszont beszélt, fontos feladatként említette a többlépcsős képzés megvalósítását. Az M5-öS matricáját abban a tekintetben említette, hogy a jobb infrastruktúra a kutatóhelyek kialakítását, fejlesztését is segíti. Emlékeztette a fenlévőket, hogy az unióban lévő lehetőségeket akkor tudjuk kiaknázni, ha kellően képzettek és okosak vagyunk. A tudás alapú társadalom, az állandó tanulás képességének kialakítása szempontjából az egyetemeknek semmivel sem pótolható szerepük van. Arra nem tért ki a miniszterelnök, hogy e feladat megoldásához elegendő állami pénzt kapnak-e a felsőoktatási intézmények. Értelmiségi fórum Az elmúlt héten a legmagasabb rangú, általunk fizetett állami hivatalnok, a miniszterelnök egyetemünkön járt. Fórumot tartott. Az eseményt nem itt kezdeményezték és szervezték. A hírverés mérsékelt volt, a teremben üres helyek is akadtak. Szó esett a közvéleményt erősen foglalkoztató hálapénz-szindrómáról. Szerinte elfogadható, ha a beteg utólag egy „szabad szemmel még jól látható összeget” ad orvosának. Azért, mert hálás, és azért, mert esetleg arra gondol, hogy máskor is beteg lehet. Nos, szerintünk ez utóbbi kiegészítése - amelynek valóságtartalmát aligha lehetne kétségbe vonni - megkérdőjelezi az utólag adott pénz erkölcsösségét is. Ugyanis az embernek csak egyetlen „utólag” lehetősége volna, de azt már nem éli meg. Az élő (felgyógyult) ember mindig előtte van. Tudniillik a következő betegségnek, a következő orvosnak... Kérdésre válaszolva szó esett a kormányzati kommunikációról is. A miniszterelnök elmondta, hogy időnként maga is elcsodálkozik azon, mennyi kommunikációs szakember van. Ennek ellenére a kormány kommunikációs teljesítménye nem jó. Nos, ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy bizony, Medgyessy Péter is kommunikálhatott volna jobban, ha munkatársai tájékoztatják pl. arról, hogyan áll (halad) a kollégiumfejlesztési program, az építészkar átalakítása, vagy éppen a hallgatói támogatások ügye. Nem tájékoztatták, ezért e tekintetben csak azért becsülhettük miniszterelnökünket, mert férfiasan elismerte: erről fogalma sincs... És még valami ebben a témában. Az egységes kormányzati megjelenés jegyében itt is kifeszítették azt a jókora plakátot, amelyen egy könyve fölé hajló kislányt láthatunk. A bal fölső sarokban a szlogen: Modern köztársaságot építünk. A jobb alsó sarokban egy másik szöveg: matematika III. osztály. A töméntelen differenciálegyenletet látott falak között meglehetősen komikus volt az elemista filing. A vihart, sőt, tornádót kavart, közös uniós választási lista javaslatával kapcsolatban elmondta a miniszterelnök, hogy ezzel azért hozakodott elő, mert nagyon fontosnak tartja, hogy olyan emberek képviseljék hazánkat, akik ugyan nem mindenben értenek egyet, de mindenkor képesek együtt dolgozni. Nem akarja megérni - mondta -, hogy pl. egy belga polgár azon szórakozzon, milyen stílusban vitatkoznak a magyar küldöttekegymással. Kétségtelen, a miniszterelnök megegyezést, becsületes vitákat akar, tiszteli mások véleményét és az európai gondolat elkötelezett híve. Okkal feltételezhető, hogy külföldi kollégáival folytatott tárgyalásain jó benyomást kelt bennük, intelligensen képviseli hazánkat. Egyszerűen mondva, jót akaró ember. Kérdés azonban, hogy a tartós politikai siker zálogát a jóság dimenziójában találjuk-e? szerk.