KEMÉV Építők, 1984 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

LEÁN­YVÁLLALATAIN­K ÉLETÉBŐL GÉPKÖLCSÖNZŐ ÉS SZOL­GÁLTATÓ LEÁNYVÁLLALAT: Új részleggel, a KEMÉV gép- és járműjavító műhelyével egé­szült ki január 1-től a leányvál­lalat. A létszám több, mint kétszeresére bővült, így ma már 260 dolgozót foglalkoztatnak itt. Az átszervezés megváltoztatja a gazdálkodás rendszerét. Hiszen míg eddig csak a gépek kölcsön­zése volt a leányvállalat felada­ta, ezen túl az üzem fenntartá­sával, a gépek javításával, s az ehhez szükséges anyagok beszer­zésével, nyilvántartásával is fog­lalkozni kell. A javítóüzem a le­ányvállalat saját gépeinek fenn­tartása mellett 1984-ben terv szerint 18 millió forint értékben végez külső megrendelésekre ja­vításokat. Jól zárta az 1983. évet a leány­­vállalat. Tervüket 109 százalékra teljesítették. Árbevételük mint­egy 120 millió forint, nyereségük is magasabb a tervezettnél: megközelíti a 8 millió forintot. Múlt év decemberében nyílt meg Nyíregyházán a leányválla­lat és az Építőipari Gépesítő Vállalat közös fenntartásában a gépkölcsönző bolt — amelyről lapunkban részletesebben is írunk. Itt nemcsak kéziszerszá­mokat, s kisgépeket, hanem bár­milyen építőipari gépet kölcsö­nözhetnek az ügyfelek. Ez évben tervbe vették a szolgáltatás bő­vítését. Megyénk valamennyi vá­rosában, sőt a jelentősebb nagy­községekben is valamelyik helyi vállalattal, illetve szövetkezettel együttműködve megoldják a megrendelések felvételét. Így a jövőben, akinek valamilyen épí­tőipari masinára van szüksége, nem kell Nyíregyházára utaznia, hanem lakóhelyén is megren­delheti a szükséges berendezést. Az idén mintegy 8 és fél mil­lió forintot költ új gépek beszer­zésére a leányvállalat. A piaci igényekhez igazodva elsősorban olyan berendezéseket vásárolnak majd, melyek iránt nagy a ke­reslet. MUNKÁSELLÁTÓ, SZÁLLO­DA, VENDÉGLÁTÓ ÉS SZOL­GÁLTATÓ LEÁNYVÁLLALAT: Jól sikerült a szilveszter úgy a záhonyi vendégfogadóban, mint a vállalat sóstói, illetve Bethlen Gábor utcai szállodájá­ban. A Bethlen utcai szállóban 90 szovjet vendég búcsúzott az óévtől. 1983 utolsó estéjét a KE­­MÉV-központ ebédlőjében töl­tötték a turisták. A jó vacsora mellett vidám műsor is szerepelt a programban, amely keretében Vitai András, Horváth István, Simor Ottó, Hartmann Teréz és Tomasovszki Pál lépett közönség elé. A záhonyi fogadóban mint­egy 80 helyi lakos köszöntötte fehér asztal és zeneszó mellett az új évet. A sóstói szállóban pe­dig a leányvállalat, illetve a KE­MÉV dolgozói és családtagjaik szilvesztereztek. 1984 januárjától átvette az ÉPSZER konyháját is a leány­­vállalat. Január 15-ig — amíg be nem fejezik a konyha fölsze­relését — a Tünde utcai telepről szállítják ki a friss, meleg ebé­det az ÉPSZER mintegy félezer dolgozója részére. Január 2-től a postások ebédeltetéséről is a le­ányvállalat gondoskodik. A napi 170—180 adag ételt a vállalat központi konyhájáról szállítják ki. Javában tartanak a tárgyalá­sok más vállalatokkal is az ét­keztetés megoldásáról. Fejlesztésekre 1 millió 600 ezer forint áll a leányvállalat rendel­kezésére az idén. Ebből az ös­­­szegből rendezik be az ÉPSZER- konyhát, a sóstói medence fölé új tetőszerkezetet szerelnek föl, s vásárolnak egy ZSUK-ot, vala­mint egy IZS kistehergépkocsit. Ugyancsak ebből a pénzből sze­relnek föl két kazánt a záhonyi vendégfogadó fűtésére. E na­gyobb fejlesztések mellett szin­tén az idén tervezik a sóstói szálló tapétázását, valamint itt, a Bethlen utcai szállóban és a zá­honyi fogadóban a folyosói sző­nyegek cseréjét. Január 10-ig befejezik Záhonyban a fogadó festését. Az első külföldi turistacsoport január 5-én érkezik a leányvál­lalat Bethlen utcai szállójába. A 80 szovjet vendég — a szovjet Szputnyik, illetve az IBUSZ uta­zási iroda szervezésében — két napot tölt a szabolcsi megyeszék­helyen. Január 5-től cukrász is dolgo­zik a KEMÉV központi kony­háján. A konyha és a vállalati büfé ellátása mellett várhatóan az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat több boltjában is pult­ra kerülnek a fiatal cukrász — a Szakma Ifjú Mestere — ké­szítményei. HÁZI ZSUZSA VENDÉGSÉGBEN AZ ÉPÍTÉSTUDOMÁNYI INTÉZETBEN. Fennállásának 35. évfordulóját Ünnepelte a közelmúltban az Építéstudományi Intézet, amely 1918-ban létesült. Az évforduló alkalmából szakmai napokat ren­deztek az Intézet szentendrei kísérleti telepén, amelyen a legújabb kutatá­si eredményeiket mutatták be a sajtó, illetve az ETI-vel együttműködő építőipari, ipari és más vállalatok képviselőinek. Egy sikeres munka: évi 30 ezer tonna betonacélt lehet megtakarítani a magyar házgyáraknál, az ÉTI legújabb kutatási eredményei révén. Képünkön acéltakarékos panelek láthatók az ÉTI tartószerkezeti laboratóriumában, ahol a hegesztés nélkül készülő házgyári lakások összeszerelési technológiáját mutatták be. Hárommilliós készlettel megnyílt a gépkölcsönző bolt Vállalatunk az Építőipari Gépesítő Vállalattal közösen gépköl­csönző boltot nyitott Nyíregyházán, az Arany János utcán. Itt ezen­túl elsősorban a házépítés befejező munkálataihoz szükséges esz­közöket kölcsönözhetnek a magán-, illetve az állami és a szövet­kezeti építők, kisiparosok. — Már körülbelül egy éve adunk kölcsön gépeket az épí­tőknek, építkezőknek — mond­ja Hermann György, vállalatunk gépkölcsönző és szolgáltató le­ányvállalatának igazgatója. — Azonban az igénylők eddig fő­ként nagyobb gépeket, például földmunkagépeket (kotrókat, dó­zereket, tömörítőgépeket) autó­darukat, betonozó gépláncokat, téliesítő berendezéseket kölcsö­nöztek. Látva az igényeket és az építőipar előtt álló feladatokat, valamint az építők és a beruhá­zók gondjait, az ÉGV-vel közö­sen célszerűnek tartjuk a köl­csönadandó gépek körét az épü­letek befejező, azaz szak-szerelő­ipari munkálatainál alkalmaz­­hatókkal kibővíteni. A kölcsönző szolgáltatás az ÉGV révén egy országos hálózaton alapul. Tehát, ha valamelyik gép nem áll az igénylők rendelkezé­sére — és azt kérik, akkor az ÉGV rövid idő alatt hasonlót küld Nyíregyházára. — Hárommillió forint értékű gép van a boltban — közli Ho­­monyik Mihály boltvezető. — A betonkeverőkön, valamint a va­kológépeken kívül szinte már mindennel szolgálhatunk, de már azok is előjegyeztethetők, s mi­re a nagyobb építkezések bein­dulnak, már lesz bőlük bőven. A láncfűrészeket bejárattuk, azok is kölcsönözhetők, csakúgy mint a sarokcsiszolók, vésők, kalapá­csok, s a többi szerszám. Vannak olyan gépek — például a Honda aggregátorok — melyek iránt az igényeket most mérjük fel. Van-e már forgalom? — Hogyne. Eddig elektromos láncfűrészt, vibrocsiszolót, HIL­­TI TE 12-es fúrót vittek. A de­cember 19-i megnyitás és decem­ber 31. közötti időben mintegy 3500 forintot forgalmaztunk. Ka­rácsony és szilveszter körül pan­gás volt, január első napjaiban meg leltároztunk. Egyébként az üzlet árbevételi terve havi 250 ezer forint, de ez nyilván csak akkor realizálható, amikor az építőiparban beindul a nagy­üzem. A bolt adottságai, ezzel együtt a munkafeltételek kitű­nőek. Az üzletben jelenleg még egyedül dolgozom (ÉGV-kötelék­­ben), de hamarosan lesz társam, helyettesem is. — A gépek javítását, karban­tartását hogyan oldják meg? — Most még erre kicsit korai gondolni, mert a gépek vadonat­újak, s így garanciálisak is. De később a karbantartásuk, javítá­suk valószínűleg mindennapja­ink része lesz. Azonban ez nem­igen okoz gondot, mert én építő­gépész vagyok, a kollegám pedig elektromos szakember lesz... De távlati terveinkben — amennyi­ben erre igény mutatkozik — egy javítóbázis létrehozása is szerepel. Egyébként a gépeket úgy igyekeztünk beszerezni, hogy elegendő alkatrészt is kap­junk hozzájuk. — Végül egy részrehajló kér­dés: a gépkölcsönzéseknél a ké­­méveseknek lesz-e protekciójuk? — Lesz. Ugyanis a bolt műkö­déséhez szükséges gépeket a KEMÉV adja viszont az üzletet az ÉGV üzemelteti. A szerződés egyik pontjának lényege: a KE­MÉV minden segítséget megad az ÉGV-nek. Ennek fejében a kémévesek a gépkölcsönzéseknél bizonyos előnyt élveznek. Bol­tunk egyébként hétköznap 8—17, szombaton pedig 8—12 óra kö­zött tart nyitva. CSELÉNYI GYÖRGY Az új gépkölcsönző bolt a megnyitás után. /------------------------------------------------------------------------------------------­Kós Károlyra emlékeztünk Sokan vallhatnák maguké­nak. Egyaránt lehetne mestere képzőművészeknek, irodalmá­roknak, építészeknek Kós Ká­roly, a század egyik kiemelke­dő magyar egyénisége. Mégis jubileum, születésé­nek századik évfordulója kel­lett ahhoz, hogy emberi nagy­ságát, teljes életművét megis­merhessük. Évjárata szerint a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozott, s mikor Kodály Zol­tán és Bartók Béla régen elfe­lejtett dallamokat felkutatva megújította a magyar zenét, Kós Károly Erdélyt járva ugyanebből az ősi, tiszta for­rásból merített. Erdély építé­szeti múltját, népének otthont teremtő igényességét, ösztönös arány- és formaérzékét hozta az útját kereső és azt sokáig nem lelő magyar építészetbe. Hitte­l és alkotásaiban meg is valósította —, hogy a kor­szerű, modern építészetet csak a népi építőhagyomány alap­ján lehet megteremteni. Legszebb épületei: a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszent­­györgyön, Budapesten a Város­major utcai iskola. Templomai sohasem monumentálisak, em­bertől idegenek. A zebegényi templom például úgy simul a Duna-kanyarba, hogy léte és a táj a legtökéletesebb összhang­ban állnak. A nagyközönség által legtöbbet látott és legis­mertebb hazai alkotása a bu­dapesti állatkert, amely hírne­vet hozott számára — és 1919- ben katedrát az iparművészeti főiskolán. Kós Károly mégsem fogadta V____________________ el a biztos megélhetést és cí­met jelentő állást, Erdélyben maradt, népével, népéért sor­sot vállalva. Sztánán, az itt felépített, „Varjúvár” nevű ott­honában szervezte és fellendí­tette Erdély kulturális életét. Könyvet írt, újságot szerkesz­tett. Néhány társával létrehoz­ta az Erdélyi Szépműves Cé­het, hogy legyen a könyvek­nek kiadója és hosszú évekig szerkesztette az Erdélyi Heli­kont. Könyvet írt a Régi Kalo­­taszegről, drámát Budai Nagy Antalról, regényt Varjú nem­zetség címen. Otthont akart teremteni népének épületeivel és írásaival is. Kós Károly hűséges volt a széphez, akkor is, ha írt és ak­kor is, ha épített. „A szépség­nek fel kell tárulnia a legap­róbb részletben is” — vallotta, ezért végzett építőművészhez „méltatlan” feladatokat is. Fa­ragott sakkészletet és készített templomára kapukilincset. Minden műve a teljességre törekvő ember maradandó al­kotása, mestermunka. Művei­ből is kitűnik: tudatosan ön­magát is építő, küzdő, útkere­ső ember. „A modern építész becsüli az anyagot. Sohasem hazudik. Ami fa, azt fának mutatja, ami vakolat, azzal nem utánoz kö­vet.” — ez a vallomása lehetne számunkra hagyott végrendele­te. Műveiben tovább él — ezt mutatta be a vállalatunknál rendezett, Kós Károlyra emlé­kező kiállítás is. MÁRTONNÉ TÓTH KATALIN

Next