KEMÉV Építők, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
A KELET-MAGYARORSZÁGI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 FORINT 1985. JANUAR HU Ez sem lesz könnyebb, mint a többi volt! Vállalatunk élete az elmúlt 14 évben terheivel, változásaival, gondjaival, minden fáradtságával együtt volt szép! Ezt az időt — melyről ma már tudjuk, gazdaságtörténetünk jellemző és meghatározó szakasza volt — tisztességgel végigdolgoztuk. Válsággal terhes világunkban nagy erőt ad a folytatáshoz az a tudat, hogy az elmúlt néhány évben „soha nem volt” körülmények között, jól gondolkoztunk. Helyesen ítéltük meg a folyamatok zömét, gazdasági életünk, gazdasági mechanizmusunk fejlődését, a vállalat s a kollektíva mindenkori erejét. 1984-ben is eredményes évet zárunk mind a KEMÉV, mind a közös vállalata és a leányvállalatai is. Ez az eredmény: gazdasági, társadalmi, emberi vonatkozásaiban egyaránt mérhető, mértékadó és a továbbhaladást biztossá tevő eredmény! A gazdasági eredményeinkről ma már tudni lehet: jobbak a múlt évinél. Vállalataink nyeresége mintegy húsz-huszonöt százalékkal növekedett! A megtermelt társadalmi termék is több lett, és a negyvenórás munkahétre történt áttérés alatt az egy órára jutó termelékenység is emelkedett. Ugyanakkor mértékadóan csökkent a túlóra-felhasználásunk! Sok apróbb-nagyobb eredményünket — az új épületeket, az egyéni és brigádsikereket — rendszeresen bemutatta lapunk, ezért most csak azokról szólok, amelyek a továbblépés, a továbbélés, az újabb fejlődési szakasz szempontjából jelentősek! Újabb vállalatot alapítottunk, s ez a Szabolcs megyei építők összefogásának is szép példája — hiszen közös vállalat közel azonos tőkearányban alapítva a SZÁÉV-vel. Építőanyag-kereskedelemmel foglalkozik, s így egyidejűleg gondoskodik vállalataink anyagellátásáról és a gyártó kapacitások kihasználásáról — építőanyag- és szerkezettermeltetésről — az alapítók gazdaságosabb működéséről. Befejeztünk egy energiaracionalizáló beruházást — a központi ipar- és raktártelepen olajról gázra álltunk át — ezzel minden vállalatunk energiaköltségét csökkentettük. Adósságaink közös és előrehozott törlesztésével növeltük vállalataink hitelképességét és egyben teherviselő képességét is. Az év végéig eredményes tárgyalások után új hitelszerződéseket írhattunk alá az Építőipari Innovációs Alap vezetőivel. A pénzből új üzletágak meghonosítása — az ehhez szükséges műszaki fejlesztés és gépesítés — történik gépkölcsönző leányvállalatnál s az anyavállalatnál is. Ez egyszerre jelenti azt, hogy befejeződött a rendelkezésre álló eszközöknek új igények szerinti hasznosítása, és azt is, hogy elkezdődött vállalatainknál az új profilok ütemes kialakítása: a gépalkatrészgyártástól az épületfelújításig. Jobban éltünk-e mint tavaly? Nem hiszem! De tudom, nem éltünk rosszabbul sem! A bérek, a jövedelmek változásai követni tudták — néhány helyen meg is előzték — az inflációt, az árakat. Ennek is köszönhető, hogy akik hittek, akik akartak, akik dolgoztak, ittmaradtak! S csatlakoztak hozzájuk újak! Lényegében a KEMÉV kollektívája létszámában alig csökkenve, tapasztalatában, bátorságában, erejében növekedve érte meg a 84-es év utolsó napjait, s kezd az újhoz, a 85-ös év munkájához. Úgy vélem tehát: az a legfontosabb eredményünk, hogy ki mertük használni az új vállalatalapításokban rejlő gazdasági előnyöket; minden vállalatunknál sajátos érdekeltségi rendszert működtettünk; s mégis, ezek az érdekek nem ütköztek, hanem végül is közös irányba hatottak, mindannyiunkat előre vittek! Megőriztük, új vonásokkal gazdagítottuk a KEMÉV kollektíva egységét! S ez jó, ez kell! Mert embert próbáló évnek nézünk megint elébe. Nemcsak a gazdálkodás nehézségei kötik le erőnket, figyelmünket, de valami új módon, más szemlélettel kell kormányoznunk közös és egyéni sorsunkat. A munkaviszonyban, egymáshoz való viszonyunkban alapvető változást hoz, mert kell, hogy hozzon a holnap! Mi erre a változásra tudatosan készítettük fel egymást az elmúlt években. Nem üres szó hát a jó kívánság, hisz tudjuk: lesz erőnk megvalósítani a boldog új évet! Jött&ker 3-nuw. A tizenötödik év J FEBRUÁR 10: Küldöttértekezlet Újabb eseménysorozat kezdődött a pártéletben: január 3 és 20 között tartják alapszervezeteinkben a vezetőségválasztó taggyűléseket. Ezen a kongresszusi irányelveket vitatja meg a párttagság, s megválasztja az új vezetőségeket, a KEMÉV-nél immár tíz alapszervezetben. Ezt követően tartják meg a vállalati szintű küldöttértekezletet, február 10-én. Itt a több, mint 220 párttagot 85 küldött képviseli. A jövő mesterei A pályaválasztás időszakában vagyunk, az iskolát végző gyerekeknek a közeli hetekben kell eldönteni, továbbtanulnak-e, s ha igen, hol. A nagy kérdés felvetődik a KEMÉV-es dolgozók családjaiban is, ezért foglalkozunk mostani és következő számunkban pályaválasztási kérdésekkel is. Képünkön: tanulók gyakorlati foglalkozáson. Vállalatunk közreműködésével, pályaválasztóknak Szakmát kínálunk Régen így mondták: „Szakma van a kezében, tehát biztosított a megélhetése.” A szakmunkások társadalmi megítélése, presztízse ma sem csökkent, sőt növekedett. Igaz néhány szakma kihalóban van, de új szakmák honosodnak meg helyettük. A vízszigetelő szakmát például éppen a KEMÉV honosította meg megyénkben. A „mester” címig, a szakmai tekintélyig azonban hosszú az út, a szakmunkásvizsgát is hároméves tanulás előzi meg. A most nyolcadikos fiúknak viszont már ezekben a hetekben dönteni kell sorsukról, jövőjükről, szakmát, hivatást kell választaniuk. Következő írásunkkal a válaszáshoz kívánunk segítséget nyújtani. Az új és mindjárt tegyük hozzá: jól fizető szakmát egyelőre kevesen tanulják a szakmunkásképzőben, illetve vállalatunk Tünde utcai szigetelőüzemében. Korszerű, tágas, világos ez az üzem. A csarnok közepén a „végtelenített” fóliát illesztik egy ügyes géppel. A gép egy beállítás nyomán automatikusan jelez, csenget, ha kész az illesztés. A halk csengőszó kellemes az ember fülének. Nincs itt zaj és más, közvetlen ártalmat sem tapasztalunk. Kis lépcső vezet fel a félemeletre, ahol az oktatótermet korszerűen rendezték be. Van itt sokféle szemléltető eszköz, meg számos könnyen kezelhető kellék, minden, ami a szakma elsajátításához szükséges. NAGY JÁNOS második éve tanulja a vízszigetelő szakmát. A göndör hajú fiú jó hírnévnek örvend az üzemben. Az oktatóteremben beszélgetünk, hogyan és miért is választotta ennek az alig ismert szakmának a tanulását. Mint mondja, a Kert utcai iskolába járt és az osztályfőnöke nyolcadikos korában bejelentette, hogy egy napon a KEMÉV székházában filmvetítéssel egybekötve ismertetik a vízszigetelő szakmát. Elment erre az ismertetőre és tetszett neki mindaz, amit látott és hallott. Azt mondja, nem bánta meg döntését. Érveket sorol. Helybe hozzák az ebédet, mindössze négy forintért. Többször hívták a vállalat központjába diszkóra, meg a könyvtárba. Gyakorolta a szakmát a Szarvas utcai építkezésen, az autóklub építésén. Büszkén mondja, hogy a Taurus Gumiipari Vállalat váci gyárába is elvitték tanulmányi kirándulásra. Szerinte osztálytársai csak azért nem jelentkeztek erre a szakmára, mert azon a bizonyos napon nem mentek el filmet nézni. STREMLER ZOLTÁN szintén másodikos vízszigetelő tanuló. Kisméretű, halványkék munkásruhát visel, a felső részen „virít” a KEMÉV-embléma. Már tanuló korában is jelzi hovatartozását. Előadja történetét, amely merőben más, mint az előbbi, ő először kőművestanulónak jelentkezett, de nagy volt ott a túljelentkezés, így javasolták neki ezt az új szakmát. Elfogadta a javaslatot, s nem bánta meg. Úgy véli, nagy jövője van ennek a szakmának. Előtte is közismert, hogy a hagyományos szigetelés sok gondot okoz a beázások miatt. Hozzáteszi: azért tanulják itt a régi módszereket is. A jövő az újé. Tudja, hogy lesz munka bőven az országban. Számít rá, hogy (Folytatás a 2. oldalon) ---------------------------------------------- Rendszeresen snrladtunk üzemi lapunkban is arról, hogy áll Tiszavasváriban az Alkaloida szennyvíztisztító telepének építése. Jelentős beruházásunk volt. fővállalkozásban. Lapunk 2. oldalán az építtető, az Alkaloida Vegyészeti Gyár igazgatója ír arról, milyennek is látják ők a mi munkánkat. I