KEMÉV Építők, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Címzett December végén a KEMÉV munkásgyűlést rendezett Ti­­szavasváriban az Alkaloida te­rületén abból az alkalomból, hogy elkészült a szennyvíztisz­títómű bővítése. Az esemény kapcsán a KEMÉV Építők szá­mára írta az alábbi cikket az Alkaloida Vegyészeti Gyár igazgatója. A KEMÉV megalakulása óta épít vállalatunknál, de vannak dolgozói, akik a gyár fejleszté­sének hőskorában, az 1967—71. években folyt nagyberuházá­sunk építésében is részt vettek és akkor, munkájukkal létesült az ország első ipari tisztítómű­ve. Ezt a „régi biológiát” a vál­lalat kinőtte, hiszen az elmúlt 14 évben az Alkaloida termelési értéke megötszöröződött, 1984- ben — először — meghaladta a hárommilliárd forintot. Az új tisztítóműnek nemcsak a meg­növekedett termelésből adódó többletet kell feldolgoznia, ha­nem fogadnia és ártalmatlaníta­nia kell a várossá fejlődő nagy­község csatornázott területeiről összegyűjtött és idevezetett há­zi szennyvizeket is. A most bővített és a tisztítás­technológiában továbbépített mű 5500 köbméter napi szenny­vízmennyiség tisztítására kell, hogy alkalmas legyen úgy, hogy a tisztított víz minősége a szi­gorú előírások szerint is alkal­mas legyen a befogadó élővízbe, a Hortobágy csatornába vezetés­re. Ez a kapacitás nagyobb, mint a ma keletkező, tisztítandó vi­zek összege, mert ilyen nagy és hosszú időre épített mű mé­retezésénél mindig számítani kell a későbbi évek elkövetkező fejlesztéseiből adódó többlet fo­gadására. Gyárfejlesztési szán­dékaink megvalósításában — mint eddig, úgy ezután is — szá­mítunk a KEMÉV és ha mond­hatjuk úgy: a KEMÉV „alkaloi­dás törzsgárdatagjainak” továb­bi munkájára. A tisztítástechnológiára vis­­­szatérve: ez most ismét új és úttörő műszaki megoldás, mely­nek lényeges eleme továbbra is a most több, mint háromszoro­sára bővített biológiai tisztítás, de ez most kiegészült előtte ol­dószerfogóval és folyamatos sav­­talanítással, utána pedig a bio­lógiai fölösiszap feldolgozásával. Lényeges új elem az egész, most már meglehetősen terjedelmes és összetett mű: automatikus, mikroprocesszoros vezérlése, szabályozása. Már 1972-ben el­kezdődött a műszaki tervezés előkészítése laboratóriumi és kí­sérleti üzemi vizsgálatokkal, a négy évszakot átfogó tartamkí­sérletekkel. A Mélyépítő Tervező Vállalat tervei 1981 végétől 1982 köze­péig készültek el. Egyik új nö­vény­védőszer-alapanyagunk gyártásának megvalósítására el­nyert bankhitel tette lehetővé, hogy a több, mint 200 milliós beruházást egyszerre, teljes egé­szében megvalósíthassuk. Bizo­nyára sokan emlékeznek azokra a májusi napokra 1982-ben, ami­ A beruházó véleménye­ kor az építés a földmunkákkal megindult. Mert bizony nagyobbrészt to­­csogós rét volt ott, ahol ma a szemre is szép épületek, műtár­gyak láthatók. A szokásos, egyszerű vállalko­zási szerződéssel megkezdett munka a KEMÉV kezdeménye­zésére 1982 augusztusában fő­­vállalkozássá alakult. A fővál­lalkozás részünkre az egy kéz­be összefogott kivitelezést, tehát a munka jobb, hatásosabb szer­vezését s ezáltal a hitelszerző­désben előírt 1984. szeptember 30-i határidő teljesítését ígérte amellett, hogy szerződésünk eredménygaranciát is tartalmaz. Igen fontos ez ilyen nagy és ös­­­szetett műnél, hiszen az egysze­rű vállalkozási szerződés csak arra kötelezi a kivitelezőt — és esetünkben 5—6, egymástól füg­getlen kivitelező lett volna­ , hogy amit épít, szerel, az a ter­veknek megfeleljen, függetlenül az eredménytől. A fővállalkozó részére viszont a fixáras fővál­lalkozás a társvállalkozók mun­kájának jobb és közvetlen szer­vezését teszi lehetővé és ehhez a fővállalkozói előleg révén pénzgazdálkodásában kedve­zőbb lehetőséget is nyer. A végeredményben 214 millió forint összegű fővállalkozás el­készült, a munkásgyűlés idő­pontjában a befejező létesít­ményrész, a műszerautomatika finom beállításának utolsó órái teltek. A korántsem egyszerű technológia működik. Dolgo­zóink, akik ezt a technológiát működtetik, a kezelést megta­nulták, a létesítmény minden látható és eltakart részét jól is­merik, hiszen az építést, szere­lést a kezdettől fogva a gazda szemével követték, együtt éltek és az adódott nem kevés gond megoldásán együtt gondolkoz­tak a kivitelezőkkel: az építő KEMÉV-vel; a technológiai társ­­vállalkozó VIZGÉP-pel; az elektromos munkákat kivitelező VERTESZ-szel, az iszaptechno­lógiát szállító és szerelő BVG- vel; a GÉPSZER-rel és most a Veszprémi Vízmű szakemberei­vel a számítógépes vezérlés élet­re keltésében. Hiányzó gépek ideiglenes pót­lásával, sok más kezdeményezé­sükkel tették lehetővé, segítet­ték az üzemindítást, dacára az egyes importanyagok és részek késedelmének. A végeredmény tiszteletreméltó teljesítmény lett. Ezen a helyen megismétlem a munkásgyűlésen elmondott kö­szönő szavaimat azoknak az épí­tőknek, szerelőknek, közremű­ködőknek is, akik a gyűlésen már nem vehetnek részt, hiszen munkájukat az alapozásban, a gépgyártásban, szerelésben ko­rábban már elvégezték, az Al­kaloida kollektívája nevében és személyesen is köszönöm fára­dozásukat, szakértelmüket, igye­kezetüket, amivel ezt a szép és a környezet védelmében nagy hasznot hajtó létesítményt meg­építették. JHmxíL&ki Z­itv-án Már működik az új tisztítótelep. Értéket teremtenek „A mi brigádu­kra számíthatnak” Szomorú, borús időben jár­tunk Debrecenben, a posta gép­járműtelepének építkezésén, még a decemberi havazások előtt.­­ Itt szociális és irodaépület, javítócsarnok, transzformátor­ház, közművek készülnek és egy hatalmas, mintegy 12 ezer négy­zetméteres parkoló — újságolja Tóth András építésvezető. — A munkákkal 1986 végére kell vé­geznünk. Mi tudnánk nagyobb tempót is diktálni, de a beruhá­zó ezt nem igényli tőlünk. Min­denesetre az anyag- és szállítási költségekre, illetve mindenre igyekszünk odafigyelni. És az emberektől megköveteljük azt a munkát, azt a maximumot, ami­ért fizetünk. A Nagy Imre, Dányi Béla, Lengyel Sándor, Domokos Jó­zsef, Murzsa Imre, Erdei József, Oláh János alkotta kubikos­betonozó brigád ottjártunkkor a térburkolatot alapozta. Az ebédlőben jöttünk össze, s vál­tottunk szót. — A brigádunk lényegében 1982-ben alakult — tájékoztat Nagy Imre, a brigádvezető. — De több tag már régebbi kemé­­ves. Évek óta debreceni építke­zéseken dolgozunk. Egyébként 3 községből, Balkányból, Sza­koly­ból és Geszterédről járunk be. — Sokféle munkát végzünk — mondja Domokos József, — cső­fektetést, betonozást, földmun­kákat ... Szóval meg kell szok­ni mindent. De jó a gárda, an­nál is inkább, mert nagyrészt rokonok vagyunk. — Én tavaly szeptemberben jöttem a vállalathoz — beszélt Murzsa Imre. — Szívesen jöt­tem, mert az unokatestvérem is itt dolgozik, s tudtam, nem csap be. — A sógorságnak-komaságnak nincs hátulütője? — Nincs — felelik szinte egy­behangzóan, majd Nagy Imre így folytatja: — Megértjük egy­mást. A munkában pedig nincs kivételezés, meg kell fogni... — Az építőipar nagy erőfeszí­tést, komoly helytállást követel — veszi át a szót Erdei József —, és szerintem az ott dolgozók nincsenek mindig megfizetve. Ugye nyáron hőségben, télen hi­degben, fagyban kell dolgoz­niuk. — De van szépsége is — teszi hozzá Dányi Béla. — Jó érzés, amikor az ember elindul egy másik építkezésre, s visszanéz, de szép, ebben az én, illetve a mi kezünk munkája is benne van. Az építés elég jól szerve­zett. — Nem félünk a feladatoktól — így Nagy Imre. — Ezt min­denki tudja rólunk. Amit az épí­tésvezető, vagy a művezető ránk bíz, mindent elvégzünk, méghozzá úgy, hogy azon utólag ne kelljen javítani, bontani. Ez­zel a KEMÉV debreceni, hajdú­bihari tekintélyét is növeljük. — Úgy tudom, a brigád pár­tunk XIII. kongresszusa, vala­mint hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére egy plusz kommunista műszakot vál­lalt, teljesített — vetem fel. — Gondoltuk — szól Dányi Béla —, ha mi pluszt teszünk az asztalra, onnan csak akkor várhatunk... És szeretnénk, ha a főnökség látná: no ez az em­ber, vagy társaság megbízható, ránk lehet számítani. A csatla­kozásokról hallottunk a rádióból, a tévéből, olvastunk az újsá­gokban és felvetődött: mi is te­gyünk valamit. — Ebben is teljes volt az egyetértés — magyarázza Oláh János. — A Nemzeti Színház ja­vára is adtunk pénzt. Ezt csak úgy lehetett, hogy a brigád már több éve stabil, állandó. Itt em­lítenénk meg Vári Jánost, aki tavaly ment nyugdíjba közü­lünk, örülnek az egy összegű utalvá­nyozásnak, munkabér-szerződés­nek, csak akkor bosszankodnak, amikor egy ilyen szerződött munkára ráállnak, s aztán hir­telen abba kell hagyni, mert mást, sürgősebb megbízatást ad­nak nekik. Aztán felvetődik az örök kér­dés, a munkaruha ... — Évente két nadrágot és egy kabátot kapunk — mondja Do­mokos József. — De a lapátnyél és a beton hamar kieszi az anya­got, többre lenne szükség. Az ebéddel kapcsolatban el­mondták : gyakran van gyü­mölcs- meg paradicsomleves. S ebéd után egy óra múlva éhe­sek, elő kell venni a hazait. Hát, ebben azt hiszem nincs mit ké­telkedni. És az ízlések továbbá az étvágyak különbözőek ... A brigádtagok a hétvégeken is segítenek egymásnak. — Otthon a ház-, kerítésépí­tésnél szoktunk összejönni — említi Nagy Imre. — Szinte nincs olyan éptőipari munka, melyet nem tudnánk elvégezni, nem leszünk már el. Aztán vala­mennyiünknek ott a kert... — Ezért kirándulni még nem volt időnk elmenni — így Dányi Béla. Búcsúzunk. Néhány perc múl­va a brigád kezében a lapát. A szemerkélő esőben is terítik a kavicsot, készítik a térburkola­tot. Munkájuk igazi értékte­remtő. Városképi szempontból is szép épületet adtunk át Fehérgyarmaton. Az emeleten lakóházak, alul üzletek vannak. CSELÉNYI GYÖRGY (Folytatás az 1. oldalról) változó munkahely lesz az övé, de reméli, hogy ezzel megismeri az országot. MILÓ PÁL szakoktató felhív­ja a figyelmet arra, hogy igen termelékeny ez az üzem, így a fizetési lehetőségek is jók. A tanulás körülményeit is igen jónak ítéli meg a szakoktató. Mint mondja, a fiúk csak jó idő­ben és a hosszú csarnokban min­ni. Egyébként itt a tanterem­ben és a hosszú csarnkában min­dig van tanulni, gyakorolni való. Miló Pál szerint ez a tisztább szakmák közé tartozik, s jobb propagandamunka után majd többen jelentkeznek erre a szak­mára. A vasbetonkészítő szakmát a Tünde utcai vb-üzemben gya­korolják a fiúk. ZSOLDOS JÓZSEF vezető szerelő arról számol be, hogy a tanulók ideális körülmények közt, jól összeszokott brigádban sajátítják el a szakma fogásait. Jövőre már építkezésekre is ki­mennek gyakorolni, tanulják a „kinti” betonmunkát és ismer­kednek majd a kapcsolódó mun­kákkal, vagyis az ácsok és a kő­művesek gyakorlati tevékenysé­gével. KURIPLA JÓZSEF oktatási előadó a személyzeti és oktatá­si osztályon. Egy színes, képek­kel illusztrált prospektust tesz az asztalra, s mondja, hogy ezt a Hajdú megyei építők készítet­ték. Pályaválasztási tanácsadó a képes füzet. Ehhez hasonlót szerkeszt most a KEMÉV, s nyomdai úton kívánjuk majd előállítani a közeljövőben. Az oktatási előadó elöljáróban még elmondja, hogy nem csak a HÁÉV-nél, a SZÁÉV-nél is szer­zett tapasztalatokat a szakmun­kásképzéssel kapcsolatban. Ta­pasztalatait szeretné átültetni, hasznosítani. Egy kis történeti visszatekin­tést hallunk az oktatási előadó­tól. Arról szól, hogy a 80-as évek elején vállalatunk illeté­kesei sokat fáradoztak a szak­munkásképzés bevezetésének ér­dekében. Megfordultak a mi­nisztériumban, a megyei taná­cson, a szakmunkásképző isko­lában és nem kevesebb mint 16 település általános iskolájában adtak pályaválasztási tanácso­kat a végzős tanulóknak. Ezek után az 1983/84-es tanévben kí­sérleti jelleggel megindult a KEMÉV-nél a szakmunkáskép­zés. 1984 szeptemberében már négy szakmát: a kőműves, az ács-állványozó, a vasbetonkészí­tő és a vízszigetelő szakmát kezdték el oktatni vállalatunk­nál. 1985 őszén két újabb szak­ma oktatását kezdik el a Tünde utcán. Új lesz a vízvezeték- és készülékszerelő, valamint az épületvillamossági szerelő szak­ma oktatása. A tanműhelyek létrehozására, azok korszerű be­rendezésére és a kellő szociális feltételek megteremtésére mint­egy hétmillió forintot költ vál­lalatunk a közeli években. Vállalatunk dolgozóinak gyer­mekei különösen jól járnak, ha a felsorolt szakmák valamelyi­kére nálunk jelentkeznek. De a jelentkezési lapra rá kell írni a „KEMÉV” megjelölést. Ez egy sor előnyt jelent. A tanuló­nak vállalatunk segít kollégiu­mi elhelyezést szerezni. A má­sodik évtől vállalatunk fizeti a tanulmányi ösztöndíjat, sőt, a jól tanuló és dolgozó fiúk plusz havi 400—600 forint társadalmi ösztöndíjat is kaphatnak majd a vállalattól. Az a fiatal, aki végzés után 30 napon belül a KEMÉV-et választja munkahe­lyül, az háromezer forint pálya­kezdési támogatást kaphat. A tanulóidőt a törzsgárdaidőbe beszámítják. Bővebb felvilágosítást a sze­mélyzeti és oktatási osztály ad és természetesen az iskolák is kellő információval szolgálnak.

Next