KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 69. KÖTET (1989)
69. kötet / 1-2. sz. - A Kémiai Tudományok Osztálya a Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülése előadásai - MÁRTA FERENC: A kémia lehetőségei
meghatározott fizikai tulajdonságaira vonatkozóan végzett kutatások eredményeinek birtokában ma már olyan különböző — kémiai, mechanikai, elektromos, hő stb. — speciális követelményeket kielégítő kerámiák állíthatók elő, amelyek más anyagból nem lehetségesek. Ezzel magyarázható, hogy ezek az anyagok már eddig is jelentős szerepet játszottak egy sor új technológia kifejlesztésében, közöttük a számítógépek gyártásában, a távközlésben és a nagyobb hatásfokú belső égésű motorok gyártásában. Ez utóbbinál az előny abban jelentkezik, hogy a motor súlya kisebb, az üzemi hőmérséklet pl. a sugárhajtású motorokban mintegy 500 °C-kal emelhető, ami az üzemanyagfogyasztás hatásfokát jelentősen növeli és ráadásul még gyengébb minőségű üzemanyag is alkalmazható. A japán Nissan autógyár már szilícium-nitriddel készült motort gyártott, a CUMMINS Motorgyár pedig teherkocsikra diesel motort tesztel kerámiából készült szelepszárakkal, csapággyal és hengerpalásttal, és így a motor hűtés nélkül üzemeltethető. A kutatási és fejlesztési munka jelenleg két probléma megoldására koncentrálódik, a kerámiák törékenységi hajlamának, valamint az előállítási költségek további csökkentésére. Ezek sikeres megoldása, további új ismeretekkel és tapasztalatokkal párosulva várhatóan még tovább növeli a kerámiák szerepét a jövő technológiáiban. A szerves molekulák szintézisére vonatkozóan szerzett ismeretek ma már lehetővé teszik az adott funkció ellátásához legjobban megfelelő szerkezetű és tulajdonságú vegyületek előállítását. Az ilyen irányú munkák sikeres voltát jól példázzák a különböző szintetikus polimerek széles körű alkalmazásával kapcsolatban elért eredmények. Manapság oly sokféle polimert gyártanak olyan sokféle célra, hogy egy modern társadalom már nem képzelhető el ezek nélkül. A kémikusok a mintegy fél évszázad alatt szerzett ismeretek alapján a reakció körülményeinek célszerű megválasztásával már kellő biztonsággal tudják kezelni és úgy irányítani a polimerizációs folyamatokat, hogy megfelelő fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező termék keletkezzen, természetesen mindezt az is elősegítette, hogy az egyre nagyobb teljesítőképességű kísérleti technika révén mind mélyrehatóbb információk szerzése vált lehetővé az anyagok mikrostrukturális felépítéséről, az atomokat és atomcsoportokat összetartó kötésekről, így például, amíg korábban a szerkezeti anyagokként ma már széles körben használt polimerek mechanikai tulajdonságaiban meglévő különbségek értelmezése jórészt empirikusan történt, addig mostanában pl. a polimerlánc rugalmassága kiszámítható a kötéstávolságokból, a kötésszögekből és az infravörös spektroszkópiai mérésekből meghatározható deformációs erőállandókból. Ilyen jellegű számításokból derült ki pl., hogy a