KÉMIAI KÖZLEMÉNYEK - A MTA KÉMIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA 69. KÖTET (1989)

69. kötet / 1-2. sz. - A Kémiai Tudományok Osztálya a Magyar Tudományos Akadémia 1987. évi közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülése előadásai - MÁRTA FERENC: A kémia lehetőségei

meghatározott fizikai tulajdonságaira vonatkozóan végzett kutatások eredmé­nyeinek birtokában ma már olyan különböző — kémiai, mechanikai, elektromos, hő stb. — speciális követelményeket kielégítő kerámiák állíthatók elő, ame­lyek más anyagból nem lehetségesek. Ezzel magyarázható, hogy ezek az anyagok már eddig is jelentős szerepet játszottak egy sor új technológia kifejlesz­tésében, közöttük a számítógépek gyártásában, a távközlésben és a nagyobb hatásfokú belső égésű motorok gyártásában. Ez utóbbinál az előny abban je­lentkezik, hogy a motor súlya kisebb, az üzemi hőmérséklet pl. a sugárhajtá­sú motorokban mintegy 500 °C-kal emelhető, ami az üzemanyagfogyasztás hatás­fokát jelentősen növeli és ráadásul még gyengébb minőségű üzemanyag is al­kalmazható. A japán Nissan autógyár már szilícium-nitriddel készült motort gyártott, a CUMMINS Motorgyár pedig teherkocsikra diesel motort tesztel ke­rámiából készült szelepszárakkal, csapággyal és hengerpalásttal, és így a motor hűtés nélkül üzemeltethető. A kutatási és fejlesztési munka jelenleg két probléma megoldására koncentrálódik, a kerámiák törékenységi hajlamának, valamint az előállítási költségek további csökkentésére. Ezek sikeres megol­dása, további új ismeretekkel és tapasztalatokkal párosulva várhatóan még tovább növeli a kerámiák szerepét a jövő technológiáiban. A szerves molekulák szintézisére vonatkozóan szerzett ismeretek ma már lehetővé teszik az adott funkció ellátásához legjobban megfelelő szerkezetű és tulajdonságú vegyületek előállítását. Az ilyen irányú munkák sikeres vol­tát jól példázzák a különböző szintetikus polimerek széles körű alkalmazásá­val kapcsolatban elért eredmények. Manapság oly sokféle polimert gyártanak olyan sokféle célra, hogy egy modern társadalom már nem képzelhető el ezek nélkül. A kémikusok a mintegy fél évszázad alatt szerzett ismeretek alapján a reakció körülményeinek célszerű megválasztásával már kellő biztonsággal tud­ják kezelni és úgy irányítani a polimerizációs folyamatokat, hogy megfelelő fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező termék keletkezzen, természe­tesen mindezt az is elősegítette, hogy az egyre nagyobb teljesítőképességű kísérleti technika révén mind mélyrehatóbb információk szerzése vált lehető­vé az anyagok mikrostrukturális felépítéséről, az atomokat és atomcsoporto­kat összetartó kötésekről, így például, amíg korábban a szerkezeti anyagok­ként ma már széles körben használt polimerek mechanikai tulajdonságaiban meglévő különbségek értelmezése jórészt empirikusan történt, addig mostaná­ban pl. a polimerlánc rugalmassága kiszámítható a kötéstávolságokból, a kö­tésszögekből és az infravörös spektroszkópiai mérésekből meghatározható de­formációs erőállandókból. Ilyen jellegű számításokból derült ki pl., hogy a

Next