Kalauz, 1859. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1859-01-22 / 4. szám
Különböztetés. Mi különbség van a tudatlan és ostoba kijött? — „Már hogy volna e kettő közt különbség — mondja talán valamelyik olvasó — tudatlan és ostoba mindegy. Engedelmet kérek, nem mindegy; e kettő közt legalább is olyan különbség van, milyen a tudós és tudatlan, vagy a szerencsés és boldog közt van. Ostoba vagy máskép buta az, kinek a természet kevés észt juttatott, minélfogva ha tanul is, vagy tanítják is, nem bírja azt felfogni, mit eléje adnak ; még bő magyarázat mellett is csak nagy bajjal képes a dolgot megérteni; és ha hoszas ideig járja is az iskolákat, csak igen nehezen ragad rá valami tudományféle. Tudatlan vagy tanulatlan az, kinek nem volt módja tanulhatni, kinek körülményei nem engedték, hogy iskolákat végezhetett volna, de kit egyébként Isten a közönséges józan észszel megáldott, s azt könnyen felfogja, megérti, mit vele megértetni akarunk, ha ugyan érthetően, világosan adjuk azt elő. Ilyen a munkás nagy közönség; ennélfogva hibának tartom, mikor valaki azt mondja : ostoba paraszt; nem ostoba, hanem csak tudatlan, vagyis tanulatlan. A tudatlan minden alkalommal tanul, de az ostoba mindig ostoba marad, azért szokták az ilyenről példabeszédben mondani: az ökör csak ökör marad, ha Bécsbe hajtják is. Tudós vagy tudományos pedig az, kiben a közönséges józan ész kellő mértékben megvan, s azonfölül akár kedvező viszonyainál fogva, akár pedig mostoha körülmények miatt rendkívüli erőfeszítés és küzdelmek közt, iskolákat végezve a tudománynak valamelyik ágában magát kitüntette, vagyis egy valamely tudományt egészen sajátjává tett, s azt bármikor könyvnélkül is elő tudja adni. Szerencsés az , ki önfáradsága , ön érdeme nélkül véletlenül több vagy kevesebb vagyonnak jutott birtokába , vagy valamely veszélytől megmenekült. Boldog ellenben az, kinek van anynyija, mennyiből munkálkodás mellett gond nélkül nyugodtan él, haszontalanságok után nem vágyakozik és sorsával tökéletesen meg van elégedve. Minden férfiúnak, ki az irodalom mezején munkálkodik, egész törekvése vagy czélja e két szóba foglaltathatik öszsze : mulattatva oktatni. De meg kell különböztetni őket, mert egy része inkább csak a mulattatást, másik rész pedig föllép s kizárólag az oktatást választja czéljául. Kevés írónak jut azon ritka természeti adomány, miszerint egyenlő mértékben tudjon mulattatni és oktatni. Nekem inkább czélom oktatni, ahogy ezt némi sükerrel tehessem a régieknek e latin mondatához szoktam magam tartani: „Qui bene distinguit, bene docet,“ azaz, ki jól tud különböztetni, jól is tud tanítani. Tehát különböztessünk, mi szükséges és mi nem szükséges. írók, egy oly népnek kebelében éltek. 4 I Ti Szerkesztő és kiadói | iroda: Egyetem utcza l.sz. | Magyar M i k ál | könyvkereskedésé- | ben. 1 f *4/V egész évre 4 frt. félévre 2 frt. Hirdetés sor helye 10 kr., többszöri beigt.-illismíl S kr. a bélyegen kívül. _ KALAUZ ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. 4 elain. 1839. Januar 22. 3-ik év 18. fele ■■■ |.~V I ——