Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)

1970-11-21 / 13. szám

Hazádnak rendületlenül | _~___ .­....................... Lég)) hive ah magyart ^..." ^ KAMPÁNYUNK Kampányunk hétről-hétre elért eredményét mérő számoszlopunk, a beérkezett adományok és a MEGHÍVÓ rovatunkban közölt rendezvények egész sora arról tanúskodik, hogy nem fáradtak még bele olvasóink az Új Szó fenntartásának nehéz munkájá­ba. Ezt tapasztalva megelége­déssel állapíthatjuk meg, hogy lapunkat a további támogatásra érdemesnek tartják olvasóink. Igen, lapunk érdemességét bizo­nyítják az adományok. Bizonyít­ják, hogy lapunk cikkeiért érde­mes adományozni nehezen szer­zett, sok nyugdíjas esetében­­ megkoplalt dollárokat. Lapunk fenntartói közül né­melyek feltűnően nagy összeget adnak lapunknak, mások nem magas összegeket, de nem is ke­veset tesznek lapunk oltárára, is­mét mások az általuk hosszú éveken át megszokott mennyisé­get, és vannak értékes régi előfi­zetőink között olyanok, kiknek lévén a nyugdíjuk az egyedüli jövedelmük, sokkal kevesebbet adhatnak, mint adtak a múltban, amikor még munkaképesek vol­tak. Nehéz igazságosan megítél­ni, ki bírja jobban a versenyt. Ma, amikor háborús törvényt hirdetnek meg és új elnyomó tör­vényt eszelnek ki, nagyobb jelen­tősége van annak a pénznek, amit demokráciáért, haladásért, társadalmi változásért küzdő lapnak adományozunk. Ma, ami­kor hanyatlani látszik az ural­kodó osztály bizalma a polgári demokráciában, és bizodalmát in­kább rendőrállamba, katonai dik­tatúrába helyezné, nagyobb je­lentősége van lapunk kampányá­nak, mint volt az utóbbi években. Elismerést, megbecsülést érde­melnek öreg olvasóink azért, hogy ma sem nehézkesek a cse­lekvésben, amikor lapunk fenn­tartásáról van szó. Lapunk kérő­szava ma is fogékony számukra. Áldozatos múltjukra hivatkozás­sal, korábbi sok jó tettük fölöttti szemlélődéssel nem elégszenek meg. Folytatják lehetőségeikhez mérten, áldozatok hozatalát, jó­tetteiket közös ügyünkért. Külö­nös dolog ez, ha az ember meg­gondolja. Az évtizedeken át foly­tatott cselekvések, nem merítet­ték ki erőnket. Lapunk kampá­nyaiban mindig valami rendkí­vülit tapasztalunk. Azt, ugyanis, hogy akikben lapunk fenntartha­tóságát illetően kételyek szület­tek, a kampány idején eltűnik belőlük a kétely, és akik évköz­ben közönyösek voltak lapunkkal szemben, a kampány idején eltű­nik magatartásukból a közöny, kiállnak lapunkért, adakoznak, rendezvényeinken megjelennek, bátorítják a gyűjtőket. Mostani kampányunk eddigi eredménye persze nem jelenti azt, hogy nagy erőfeszítésre nem lesz szükség az országos kvóta eléréséhez. Ha a cselekvés lassul, lapunk alapja homokká válhat, melyben elvész a forrás vize. La­punk forrásának elapadását az ellenségeink akarhatják csak. Olvasóink és barátaink eddigi tettei azt mondják, hogy lapun­kat meg kell menteni a jövő számára. Üdvözöljük kampányunk akti­vistáit, adakozóit, a gyűjtőket, a nőket, akik oly sokat fáradoz­nak konyhánkban és asztalok kö­rül, hogy lapunk rendezvényei minél jövedelmezőbbek legyenek. Minden alapot nélkülöző derű­látással nyilatkoztak a múlt hé­ten a szövetségi liberális kor­mány tagjai a munkanélküliség­ről. Szerintük három tized szá­zalékkal csappant a munkanél­küliek száma a múlt hónapban. A szakszervezetek ugyanakkor tiltakoztak gyárrészlegek lezárá­sa ellen. A Massey-Ferguson gazdasági gépgyár újabb száza­kat bocsájtott el, közöttük az igazgatóság repülőgépének ma­gyar pilótáját is, mert a repülő­gépet eladta. A villany- és­ elek­trotechnika-iparban 1200 dolgo­zó végleges elbocsájtása ellen til­takozott a szakszervezet. A szö­vetségi parlamentben a szociál­demokrata párt (NDP) helyettes vezetője, David Lewis, figyel­meztette a kormányt: új bajokat provokál Québecben és az ország elszegényített területein egy mil­lió munkanélküli férfi és nő ki­­semmizésével. Közgazdászok, szakszervezeti vezetők és néhány politikus sze­rint a munkások 15-20 százaléka munka nélkül lesz a télen. Elke­seredett fiatalok munkát nem ta­lálva, ezrével fognak összeverőd­ni és bajokat okozni. “Ennél rosszabbat vad terrorizmus hoz­hat a társadalomra”—mondotta a helyettes országos NPD-vezető. A kommunista párt hetek óta folytat országos kampányt egy millió új munkaalkalomért. Bryce Mackasey munkaügyi miniszter, a képviselőházi vita során tagadta, hogy fokozódni fog a télen a munkanélküliség. Edgar Benson pénzügyminiszter, hivatkozva a bankok kamatcsök­kentésére, optimista hangot pen­dített meg. Figyelmen kívül hagyják a miniszter urak az or­szág nyomorterületeinek munka­­nélküliségét, szennylakásokat, orvosi segítség hiányát, sok ha­lálos megbetegedést. Szamunkások százerei tengőd­nek munkanélküliségben, az Egyesült Államokban milliók. Trudeau munkanélküliséggel akarta orvosolni az inflációt a munkanélküliséget tömeges le­tartóztatásokkal, terrorista fel­kelés veszélyét hangoztatva. Ka­pitalista szemlélet szerint: szük­ség van munkanélküli milliókra, hogy aztán virágzásnak indul­hasson a nemzetgazdaság. Az ipar kerekei lassulnak, sok gyárban megálltak, a villanyt ki­kapcsolták, felhalmozódtak az eladatlan készáruk. Ezt a liberá­lis kormány “undercapacity ope­­ration”-nak nevezi, melyet majd teljes kapacitású termelés fog követni, csak győzzék kivárni a munkanélküliek. Milliók gondolnak vörös meg­oldásra amíg az uralkodó osztály türelmet és nyugalmat kér, noha már sok pap is azt prédikálja, hogy igazságtalan a rendszer. Amerikai milliárdosok lettek Ka­nada tényleges urai, és oda ju­tott az ország, hogy az egyéb­ként haladó, függetlenséget pré­dikáló United Church is eladja egyik régi vagyonát, a Ryerson­ Press-t amerikai könyvkiadó vállalatnak. Bizakodva beszélnek Trudeau miniszterei, amikor zokogni kel­lene az ország vesztén, Kanada mérhetetlen értékű természeti vagyonának idegen kezekre jutá­sán, tudósok laboratóriumokból történő elbocsájtásán, a rákbe­tegség, szívbaj és szellemi beteg­ségek okait kutató tudományos munka megnyomorításán. Ady Endre ennek láttán újból tanácsolná: Este komám uraink­nak lépjünk a nyakára. Robin Hood és Rózsa Sándor pedig ra-Meglepetéssel vette tudomásul a kanadai nép haladó tábora, a szakszervezeti tagok tízezrei, az Újdemokrata Párt (NDP) bal­szárnya, hogy a szakszervezeti mozgalom országos központja (CLC) és az NDP parlamenti csoportja elvben elfogadta a kor­mány új törvényjavaslatát, mely alig különbözik a War Measures Act nevű háborús vésztörvénytől. Egyedül David MacDonald, Prince Edward Island képvise­lője szavazott az erősen elnyomó jellegű törvényjavaslat ellen, hi­vatkozva arra, hogy a kormány képtelen volt bebizonyítani a drasztikus új törvény szükséges­ségét. A múlt hét óta vitatják a kép­viselő urak a kormány új tör­vényjavaslatát a parlamentben. Közben, november 13-án, megbé­nult a parlamenti vita, mert 29 miniszterből csak 10 tartotta ér­demesnek megjelenni a parla­mentben. A miniszterelnök “ma­gánügyből kifolyólag maradt távol.” Az NDP parlamenti képviselői közül néhányan ingadozni lát­szottak, kevésbé voltak biztosak abban az utóbbi napokban, hogy helyesen döntöttek, amikor elv­ben elfogadhatónak tartották az új törvényjavaslatot, amelynek alapján — ha jogerőre emelkedik — házkutatásokat rendezhet a rendőrség, elfoghat, letartóztat­hat bárkit, ellenőrizheti a tele-WILLiAM CALLEY főhadnagy, a My Lai- tömegmészárlás fősze­replője. Háborús bűnösségét no­vember 16-án kezdte tárgyalni a bíróság. A tárgyalás egy hó­napig fog tartani. Védekezése hasonlít a náci háborús bűnösök védelméhez: “Parancsnak enge­delmeskedtem, felismerésre, mér­legelésre nem volt időm.” Néme­lyek szerint nem Calley a főbű­­nös, hanem az amerikai imperia­lizmus, amely őt Vietnamba küldte­ volna a gazdagoktól, hogy meg­segítse a szegényeket. Ehelyett azonban az történik, hogy az or­szágvezető gazdag osztály mo­dernizálta a Sherwood erdőt, computereket használva meg­szervezte a kormány szegényeket rabló hadjáratát, hogy többet adhasson a gazdagoknak. Nem csoda, hogy Lenin szocia­lista forradalmat sürgetett és font stb. Elegendő lesz egy be­­súgás, spiclik, szélhámosok jelen­tése ahhoz, hogy a rendőrség kézbe vegye a meggyanusította­­kat, baloldali szervezetek tagjait és volt tagjait. Hogy a demokratikus tömegek ellenállását leszerelje, hangoztat­ja a kormány, hogy az új tör­vény, a Public Order (Tempor­ary Measures Act), egyedül a Front de Libération du Québec ellen irányul. Világosan kitűnik azonban a megfogalmazásból, hogy szól minden olyan egyén, csoport és szervezet ellen, mely gyanúsítható kormányellenesség­­gel. Az új törvény, csakúgy mint a War Measures Act, felszámol­hatja a szólás-, gyülekezés- és szervezkedésszabadságot. E tör­vény alapján letartóztathat a rendőrség bárkit, akinek kapcso­lata van meggyanúsított egyé­nekkel, baloldali szervezetekkel, vagy ezen szervezetek egyes tag­jaival. Magától értetődik, hogy az új törvény elsősorban nem a terror­­cselekmények korlátozását céloz­za, hanem a Trudeau-kormány ellenségei ellen, közöttük különö­sen a­­francia-kanadaiak ellen irányul. Válságban van Trudeau “Egy Kanada, Egy Nemzet” politiká­ja, de az inflációellenes program­ja is, amely meggyorsítja a gaz­daság visszafejlődését és a mun­­kanélküliséget. Ezek a tényezők késztetik a kormányt drákói törvény érvé­nyesítésére, nem pedig a “köz­rendet veszélyeztető felkelés esélye”. Csak a bárgyú emberek ámíthatják magukat azzal, hogy az új törvényjavaslat csupán a közrend és törvényesség erősza­kos felforgatást sürgető egyének, csoportok és szervezetek ellen irányul. Oroszországban lerázta a nép nyakáról az úri rablókat, és előre megmondotta minden elnyomott népnek, hogy kénytelen lesz a szocializmust bevezetni, pedig akkor még, fél évszázaddal eze­lőtt, felfelé kapaszkodott a mo­nopolkapitalizmus, hogy elérje fejlődésének legmagasabb fokát, az államkapitalista kapitaliz­must. Alighanem Nixon fortélyát akarja utánozni Trudeau. “Law and Order”, mondja Nixon fur­­fangja, és ezzel a cselfogással rendelhet el Trudeau általános választásokat a jövő évben, hogy elködösítse politikai csődjét. Nagy kár, hogy a szakszerve­zeti és az NDP-tagság túlnyomó többsége nem érti meg, hogy a felső szakszervezeti (CLC) ve­zérkar és az NDP képviselőházi csoportja elősegíti a demokrácia felszámolását, amikor a kormány akaratának engedelmeskedve, gerinctelenül magához öleli az új törvényt azzal a hazug érvelés­sel, hogy enyhébb mint a War Measures Act. Ha az NDP és a CLC vezetői mozgósítanák a tag­ságot az új törvény ellen, nem végezhetné ki a demokráciát a Trudeau-kormány. TÖMEGES LETARTÓZTATÁSOKKAL GYÓGYÍTJA A TRUDEAU-KORMÁNY A MUNKANÉLKÜLISÉGET AZ ÚJ ELNYOMÓ TÖRVÉNY A SZABADSÁGJOG HÓHÉRA New Word Volume 42. évfolyam — No. 13 Toronto, Ont. 1970 november 21 óra 10 lent Római tüntetés a pápa ellen Vitgillókban lakó nyomorgók tüntettek a Vatikán városban a pápa ellen, aki a szokásos vasár­napi délutáni áldását adta. A ceremónia alatt egy másik tünte­tés nagy feliratokkal követelte a házasságbontási jog parlamenti szentesítését a pápa és az egyház akarata ellen. A tüntetők hara­gos kiáltásokkal bírálták a pápa konok maradiságát. A tüntetők között voltak azok, akiket a ren­dőrség kilakoltatott. Ezek elhoz­ták ágyneműiket és rozoga bú­tordarabjaikat a pápa elé a Szent Péter térre, őszentsége mindezt figyelmen kívül hagyta és kérte a tömeget, emlékezzenek meg november havában a temetőkben a két világháborúban elesett ka­tonákról. Viszontlátásra Jákó Vera Elköszönt tőlünk Torontóban Jákó Vera, a magyar dal elbűvö­lő hangú művésznője, aki hat hónapon át szerepelt a Pátria Étteremben. Egy szombaton és két vasárnap búcsúzott, zengve a magyar nóta diadalát, az étter­met színültig megtöltő közönség­től. Némelynek könny szökött a szemébe. A művésznő is könnye­zett. A hálás közönség elhalmozta virágokkal, ajándékokkal. Meg­érdemelt minden virágszálat, minden ajándékot, hiszen ma­gyar kultúrában gyönyörködte­tett bennünket, melyre minden­kor szomjazunk. Köszönjük az óhazának, hogy lehetővé teszi művészeink kül­földi szereplését. Reméljük, hogy Jákó Verát hamarosan viszontlátjuk. Addig is kívánunk neki sok-sok új sikert.

Next