Új Szó, 1970-1971 (42. évfolyam, 1-50. szám)
1970-11-21 / 13. szám
Hazádnak rendületlenül | _~___ ........................ Lég)) hive ah magyart ^..." ^ KAMPÁNYUNK Kampányunk hétről-hétre elért eredményét mérő számoszlopunk, a beérkezett adományok és a MEGHÍVÓ rovatunkban közölt rendezvények egész sora arról tanúskodik, hogy nem fáradtak még bele olvasóink az Új Szó fenntartásának nehéz munkájába. Ezt tapasztalva megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy lapunkat a további támogatásra érdemesnek tartják olvasóink. Igen, lapunk érdemességét bizonyítják az adományok. Bizonyítják, hogy lapunk cikkeiért érdemes adományozni nehezen szerzett, sok nyugdíjas esetében megkoplalt dollárokat. Lapunk fenntartói közül némelyek feltűnően nagy összeget adnak lapunknak, mások nem magas összegeket, de nem is keveset tesznek lapunk oltárára, ismét mások az általuk hosszú éveken át megszokott mennyiséget, és vannak értékes régi előfizetőink között olyanok, kiknek lévén a nyugdíjuk az egyedüli jövedelmük, sokkal kevesebbet adhatnak, mint adtak a múltban, amikor még munkaképesek voltak. Nehéz igazságosan megítélni, ki bírja jobban a versenyt. Ma, amikor háborús törvényt hirdetnek meg és új elnyomó törvényt eszelnek ki, nagyobb jelentősége van annak a pénznek, amit demokráciáért, haladásért, társadalmi változásért küzdő lapnak adományozunk. Ma, amikor hanyatlani látszik az uralkodó osztály bizalma a polgári demokráciában, és bizodalmát inkább rendőrállamba, katonai diktatúrába helyezné, nagyobb jelentősége van lapunk kampányának, mint volt az utóbbi években. Elismerést, megbecsülést érdemelnek öreg olvasóink azért, hogy ma sem nehézkesek a cselekvésben, amikor lapunk fenntartásáról van szó. Lapunk kérőszava ma is fogékony számukra. Áldozatos múltjukra hivatkozással, korábbi sok jó tettük fölöttti szemlélődéssel nem elégszenek meg. Folytatják lehetőségeikhez mérten, áldozatok hozatalát, jótetteiket közös ügyünkért. Különös dolog ez, ha az ember meggondolja. Az évtizedeken át folytatott cselekvések, nem merítették ki erőnket. Lapunk kampányaiban mindig valami rendkívülit tapasztalunk. Azt, ugyanis, hogy akikben lapunk fenntarthatóságát illetően kételyek születtek, a kampány idején eltűnik belőlük a kétely, és akik évközben közönyösek voltak lapunkkal szemben, a kampány idején eltűnik magatartásukból a közöny, kiállnak lapunkért, adakoznak, rendezvényeinken megjelennek, bátorítják a gyűjtőket. Mostani kampányunk eddigi eredménye persze nem jelenti azt, hogy nagy erőfeszítésre nem lesz szükség az országos kvóta eléréséhez. Ha a cselekvés lassul, lapunk alapja homokká válhat, melyben elvész a forrás vize. Lapunk forrásának elapadását az ellenségeink akarhatják csak. Olvasóink és barátaink eddigi tettei azt mondják, hogy lapunkat meg kell menteni a jövő számára. Üdvözöljük kampányunk aktivistáit, adakozóit, a gyűjtőket, a nőket, akik oly sokat fáradoznak konyhánkban és asztalok körül, hogy lapunk rendezvényei minél jövedelmezőbbek legyenek. Minden alapot nélkülöző derűlátással nyilatkoztak a múlt héten a szövetségi liberális kormány tagjai a munkanélküliségről. Szerintük három tized százalékkal csappant a munkanélküliek száma a múlt hónapban. A szakszervezetek ugyanakkor tiltakoztak gyárrészlegek lezárása ellen. A Massey-Ferguson gazdasági gépgyár újabb százakat bocsájtott el, közöttük az igazgatóság repülőgépének magyar pilótáját is, mert a repülőgépet eladta. A villany- és elektrotechnika-iparban 1200 dolgozó végleges elbocsájtása ellen tiltakozott a szakszervezet. A szövetségi parlamentben a szociáldemokrata párt (NDP) helyettes vezetője, David Lewis, figyelmeztette a kormányt: új bajokat provokál Québecben és az ország elszegényített területein egy millió munkanélküli férfi és nő kisemmizésével. Közgazdászok, szakszervezeti vezetők és néhány politikus szerint a munkások 15-20 százaléka munka nélkül lesz a télen. Elkeseredett fiatalok munkát nem találva, ezrével fognak összeverődni és bajokat okozni. “Ennél rosszabbat vad terrorizmus hozhat a társadalomra”—mondotta a helyettes országos NPD-vezető. A kommunista párt hetek óta folytat országos kampányt egy millió új munkaalkalomért. Bryce Mackasey munkaügyi miniszter, a képviselőházi vita során tagadta, hogy fokozódni fog a télen a munkanélküliség. Edgar Benson pénzügyminiszter, hivatkozva a bankok kamatcsökkentésére, optimista hangot pendített meg. Figyelmen kívül hagyják a miniszter urak az ország nyomorterületeinek munkanélküliségét, szennylakásokat, orvosi segítség hiányát, sok halálos megbetegedést. Szamunkások százerei tengődnek munkanélküliségben, az Egyesült Államokban milliók. Trudeau munkanélküliséggel akarta orvosolni az inflációt a munkanélküliséget tömeges letartóztatásokkal, terrorista felkelés veszélyét hangoztatva. Kapitalista szemlélet szerint: szükség van munkanélküli milliókra, hogy aztán virágzásnak indulhasson a nemzetgazdaság. Az ipar kerekei lassulnak, sok gyárban megálltak, a villanyt kikapcsolták, felhalmozódtak az eladatlan készáruk. Ezt a liberális kormány “undercapacity operation”-nak nevezi, melyet majd teljes kapacitású termelés fog követni, csak győzzék kivárni a munkanélküliek. Milliók gondolnak vörös megoldásra amíg az uralkodó osztály türelmet és nyugalmat kér, noha már sok pap is azt prédikálja, hogy igazságtalan a rendszer. Amerikai milliárdosok lettek Kanada tényleges urai, és oda jutott az ország, hogy az egyébként haladó, függetlenséget prédikáló United Church is eladja egyik régi vagyonát, a Ryerson Press-t amerikai könyvkiadó vállalatnak. Bizakodva beszélnek Trudeau miniszterei, amikor zokogni kellene az ország vesztén, Kanada mérhetetlen értékű természeti vagyonának idegen kezekre jutásán, tudósok laboratóriumokból történő elbocsájtásán, a rákbetegség, szívbaj és szellemi betegségek okait kutató tudományos munka megnyomorításán. Ady Endre ennek láttán újból tanácsolná: Este komám urainknak lépjünk a nyakára. Robin Hood és Rózsa Sándor pedig ra-Meglepetéssel vette tudomásul a kanadai nép haladó tábora, a szakszervezeti tagok tízezrei, az Újdemokrata Párt (NDP) balszárnya, hogy a szakszervezeti mozgalom országos központja (CLC) és az NDP parlamenti csoportja elvben elfogadta a kormány új törvényjavaslatát, mely alig különbözik a War Measures Act nevű háborús vésztörvénytől. Egyedül David MacDonald, Prince Edward Island képviselője szavazott az erősen elnyomó jellegű törvényjavaslat ellen, hivatkozva arra, hogy a kormány képtelen volt bebizonyítani a drasztikus új törvény szükségességét. A múlt hét óta vitatják a képviselő urak a kormány új törvényjavaslatát a parlamentben. Közben, november 13-án, megbénult a parlamenti vita, mert 29 miniszterből csak 10 tartotta érdemesnek megjelenni a parlamentben. A miniszterelnök “magánügyből kifolyólag maradt távol.” Az NDP parlamenti képviselői közül néhányan ingadozni látszottak, kevésbé voltak biztosak abban az utóbbi napokban, hogy helyesen döntöttek, amikor elvben elfogadhatónak tartották az új törvényjavaslatot, amelynek alapján — ha jogerőre emelkedik — házkutatásokat rendezhet a rendőrség, elfoghat, letartóztathat bárkit, ellenőrizheti a tele-WILLiAM CALLEY főhadnagy, a My Lai- tömegmészárlás főszereplője. Háborús bűnösségét november 16-án kezdte tárgyalni a bíróság. A tárgyalás egy hónapig fog tartani. Védekezése hasonlít a náci háborús bűnösök védelméhez: “Parancsnak engedelmeskedtem, felismerésre, mérlegelésre nem volt időm.” Némelyek szerint nem Calley a főbűnös, hanem az amerikai imperializmus, amely őt Vietnamba küldte volna a gazdagoktól, hogy megsegítse a szegényeket. Ehelyett azonban az történik, hogy az országvezető gazdag osztály modernizálta a Sherwood erdőt, computereket használva megszervezte a kormány szegényeket rabló hadjáratát, hogy többet adhasson a gazdagoknak. Nem csoda, hogy Lenin szocialista forradalmat sürgetett és font stb. Elegendő lesz egy besúgás, spiclik, szélhámosok jelentése ahhoz, hogy a rendőrség kézbe vegye a meggyanusítottakat, baloldali szervezetek tagjait és volt tagjait. Hogy a demokratikus tömegek ellenállását leszerelje, hangoztatja a kormány, hogy az új törvény, a Public Order (Temporary Measures Act), egyedül a Front de Libération du Québec ellen irányul. Világosan kitűnik azonban a megfogalmazásból, hogy szól minden olyan egyén, csoport és szervezet ellen, mely gyanúsítható kormányellenességgel. Az új törvény, csakúgy mint a War Measures Act, felszámolhatja a szólás-, gyülekezés- és szervezkedésszabadságot. E törvény alapján letartóztathat a rendőrség bárkit, akinek kapcsolata van meggyanúsított egyénekkel, baloldali szervezetekkel, vagy ezen szervezetek egyes tagjaival. Magától értetődik, hogy az új törvény elsősorban nem a terrorcselekmények korlátozását célozza, hanem a Trudeau-kormány ellenségei ellen, közöttük különösen afrancia-kanadaiak ellen irányul. Válságban van Trudeau “Egy Kanada, Egy Nemzet” politikája, de az inflációellenes programja is, amely meggyorsítja a gazdaság visszafejlődését és a munkanélküliséget. Ezek a tényezők késztetik a kormányt drákói törvény érvényesítésére, nem pedig a “közrendet veszélyeztető felkelés esélye”. Csak a bárgyú emberek ámíthatják magukat azzal, hogy az új törvényjavaslat csupán a közrend és törvényesség erőszakos felforgatást sürgető egyének, csoportok és szervezetek ellen irányul. Oroszországban lerázta a nép nyakáról az úri rablókat, és előre megmondotta minden elnyomott népnek, hogy kénytelen lesz a szocializmust bevezetni, pedig akkor még, fél évszázaddal ezelőtt, felfelé kapaszkodott a monopolkapitalizmus, hogy elérje fejlődésének legmagasabb fokát, az államkapitalista kapitalizmust. Alighanem Nixon fortélyát akarja utánozni Trudeau. “Law and Order”, mondja Nixon furfangja, és ezzel a cselfogással rendelhet el Trudeau általános választásokat a jövő évben, hogy elködösítse politikai csődjét. Nagy kár, hogy a szakszervezeti és az NDP-tagság túlnyomó többsége nem érti meg, hogy a felső szakszervezeti (CLC) vezérkar és az NDP képviselőházi csoportja elősegíti a demokrácia felszámolását, amikor a kormány akaratának engedelmeskedve, gerinctelenül magához öleli az új törvényt azzal a hazug érveléssel, hogy enyhébb mint a War Measures Act. Ha az NDP és a CLC vezetői mozgósítanák a tagságot az új törvény ellen, nem végezhetné ki a demokráciát a Trudeau-kormány. TÖMEGES LETARTÓZTATÁSOKKAL GYÓGYÍTJA A TRUDEAU-KORMÁNY A MUNKANÉLKÜLISÉGET AZ ÚJ ELNYOMÓ TÖRVÉNY A SZABADSÁGJOG HÓHÉRA New Word Volume 42. évfolyam — No. 13 Toronto, Ont. 1970 november 21 óra 10 lent Római tüntetés a pápa ellen Vitgillókban lakó nyomorgók tüntettek a Vatikán városban a pápa ellen, aki a szokásos vasárnapi délutáni áldását adta. A ceremónia alatt egy másik tüntetés nagy feliratokkal követelte a házasságbontási jog parlamenti szentesítését a pápa és az egyház akarata ellen. A tüntetők haragos kiáltásokkal bírálták a pápa konok maradiságát. A tüntetők között voltak azok, akiket a rendőrség kilakoltatott. Ezek elhozták ágyneműiket és rozoga bútordarabjaikat a pápa elé a Szent Péter térre, őszentsége mindezt figyelmen kívül hagyta és kérte a tömeget, emlékezzenek meg november havában a temetőkben a két világháborúban elesett katonákról. Viszontlátásra Jákó Vera Elköszönt tőlünk Torontóban Jákó Vera, a magyar dal elbűvölő hangú művésznője, aki hat hónapon át szerepelt a Pátria Étteremben. Egy szombaton és két vasárnap búcsúzott, zengve a magyar nóta diadalát, az éttermet színültig megtöltő közönségtől. Némelynek könny szökött a szemébe. A művésznő is könnyezett. A hálás közönség elhalmozta virágokkal, ajándékokkal. Megérdemelt minden virágszálat, minden ajándékot, hiszen magyar kultúrában gyönyörködtetett bennünket, melyre mindenkor szomjazunk. Köszönjük az óhazának, hogy lehetővé teszi művészeink külföldi szereplését. Reméljük, hogy Jákó Verát hamarosan viszontlátjuk. Addig is kívánunk neki sok-sok új sikert.