Kapu, 1990. február (3. évfolyam, 2. szám)

Restár Sándor: A poloska téglája (vers)

RESTÁR SÁNDOR A poloska téglája éjszakánként kis piros tankokat kergetek ágyam alatt (ily módon is készülődvén a világbékére a világvégére) , csak poloskát találok telefonkötvényemen — rátaposok büdös és recseg — távoli hang hörög — Halló Belügyi-büro vigyáznom kell vigyázz !-ha állnom pofa alapállásba! — hátha lehallgatnak holmi kamcsatkai kémek dunaparti moszkoviták moszkitóhálót kötök hát füleimre előtte jól teletömöm vattával — vérző szívemet * éjszaka van jönnek a gondolat-morzsák fölcsipegetik a poloskák — talán a zene majd segít elnyomja belső zajomat DVORAK Új világ szimfónia — rágyújtok kifújom összeszorított foghelyeimen — nem találom helyemet nem találom a madzagot pedig bizonyisten kirángatnám — magunkat is ürü­letünkből ürülékünkből — kicsit bevagyok — mitagadás — kicsit kivagyok — mióta nem iszom mást csak ezt a negédes komcsi-k­mcsit — — faggatom agyam — megírjam-e a mesét megérem-e a misét? — és mi a fontosabb: a követési (kö­vetési) távolság vagy a bevetési bátorság? * éjszaka van Dvorákot hallgatom HAVEL kint áll a balkonon és integet nekem én is integettem — neki cseh nyelvű felirattal — egy tüntetésen — a Vörösmarty téren amikor én még szabad voltam ő meg „nemzetellenség” — azóta sok víz­fej elfolyt a vízlépcső turbináinál ❖ éjszaka van turbánt húzok a turbinákra itt már a fülnek is fala van — a fallosznak is füle és rátapad agyam falára a két tégla közti végtelen­­ — lehallgató csak meg ne tudja hogy portámon leengedtem az atomsorompót csak meg ne tudja hogy zsíroskenyérre spórolok VERS

Next