Kárpáti Igaz Szó, 2007. április-június (3. évfolyam, 51-100. szám)
2007-04-03 / 51. szám
2007. április 3., keddHágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3. Szakad a föld Szlatina alatt Sorra omlanak be a Szlatinai Sóbánya művelés alól kivont tárnái. Bármi legyen is a probléma okozója, a lakóházak közelében hatalmas kráterek keletkeztek és keletkeznek. Az ott élők a hivatalnoki packázás és felelőtlenség kiszolgáltatottjaiként mégis reménykednek abban, hogy az otthonaik alatt talán nem szakad be a föld. Aknaszlatina egy gigantikus méretű sótábla fölé épült. Itt már a rómaiak is bányászták ezt az ásványi anyagot, de az ipari méretű kitermelés csak a XIII. században vette kezdetét. A só nagy kincs volt. Nem véletlenül élvezett a település királyi kiváltságokat. A szlatinai só ráadásul rendkívül jó minőségű, szennyeződésektől mentes. Ezért mindig is keresett portéka volt a nemzetközi piacokon is. A fénykor azonban rég a múltba veszett. A bányát elhanyagolták, az ukrán állam nem fordít rá kellő figyelmet. Megjelentek a tárnaomlások. Lépten-nyomon reped és szakad a föld. Hogy miért? Nos, a magyarázathoz hozzá tartozik, hogy a só legnagyobb ellensége a víz. A korábbi szakszerűtlen próbafúrások során megsértették a sót a talajvíztől elzáró szigetelő agyagréteget. A vágatokba betörő víz pedig alámossa és beomlasztja azokat. Minden azon múlik, hogy üzemelnek-e a vízelvezető berendezések. A településen a magyar időkben mintegy tucatnyi nagy teljesítményű szivattyú birkózott a bányát fenyegető vízzel, amit kiépített csatornákba terelve a Tiszába vezettek el. A szovjet érában azonban a korábban kiválóan működő rendszert új, »korszerűbb« technológiákkal cserélték le, sajnos. Beomlott a Kunigunda és a Ferenc bánya, hatalmas pusztaságot hagyva maguk után. Ott, ahol egykor Szlatina utcái voltak és lakóházai, létesítményei álltak, ma holdbéli és leginkább szeméttelepre hasonlít a táj. A hulladékdombok között egy árválkodó, alig észrevehető tábla figyelmeztet az omlásveszélyre. Az innen elköltöztetett bányászcsaládok számára új helyen épültek családi házak, illetve néhány kilencszintes lakóépület. Utóbbiak meglehetősen cudar állapotban tekintenek a jobb sorsra érdemes környékre és Szlatina lakosainak az újabb omlások ellen vívott elkeseredett harcára. A kráter szomszédságában él Némethi Béla. A ma már nyugdíjban lévő sóbányász családjával 25 éve lakik a házban, mely bármely pillanatban eltűnhet a föld színéről. Ő így emlékszik vissza az eseményekre: - Az első omlás a szemem láttára történt. 2005. december második napja volt. Morajlást hallottam, majd hirtelen behorpadt a föld felszíne és ahol addig a bányászok hétvégi telkei voltak, hirtelen hatalmas üreg keletkezett. Ezt követően elszállt a család nyugalma. Még jobban féltek, miután a múlt évben újabb helyen szakadt be a talaj. - Azon a reggelen a barátom telkére készültünk - mondja Némethi Béla. - Valami miatt később indultunk a tervezettnél, de nem bántuk, mert nagy bajunk eshetett volna. Rázkódni kezdett talpunk alatt a föld, majd valamilyen gőz csapott fel fütyülve a talajból, mely süllyedni kezdett. Olybá tűnt, hogy felforrt a mélyben a víz. Félelmetes látvány volt. Nem telt bele fél óra és előttünk az út, a telkek eltűntek a morajló mélységben. A föld itt tovább szakad. A keletkezett üreg pedig egyre nő és közeledik Némethiék házához. A tátongó mélységben épületmaradványok, kitüremkedő sóréteg és sugárként szétfutó repedések. A portán már el kellett bontani a gazdasági épületet, mert szó szerint a szakadék szélére került. A veszély kézzelfogható. A házigazda mutatja a talaj felszínén egészen a házig futó repedéseket. Persze nemcsak ez az egy család van bajban. Alig száz méternyire a naponta növekvő krátertől egy ötszintes lakóház, mögötte további két tömbház. Közel kétszáz család él bennük. - Nem lett volna szabad itt építési engedélyeket kiadni, ha tudták, hogy ez veszélyes hely - mondja Némethi Ferenc, a helyi önkormányzat képviselője. - A magyarok idejében 25-30 méter mélyen épült vízelvezetők fogták fel a sóra veszélyes talajvizet. Ma azonban ezek már nem működnek. Voltak itt olyan »szakemberek«, akik azt mondták, hogy semmi értelme az elvezető csatornákat üzemben tartani. Nem hallgatnak a józan érvekre, a mi szavunkra. Nem csoda hát, hogy a víz betör a sóbányába. És hiába szivattyúzzák a vizet, az kifejti a maga romboló hatását. Nézzék csak meg: mára a Tisza vize is sós lett. Hamarosan sózott halat foghatnak ki belőle a horgászok — kesereg Kondra Károly, az egyik idős vájár. Felmerül a kérdés: miért nem költöztetik ki a veszélyeztetett családokat, de legalább Némethéket? A házigazda már szívesen elköltözne, mert nem kellemes állandó rettegésben élni. Fordult ő már sokféle hivatalhoz, sőt az államfőhöz és a miniszterelnökhöz is, de csak az iratkupac növekszik, no meg a kertet lassan teljesen elnyelő üreg. Szíjjártó Erika Ez volt a kertünk, mondja Némethi Béla Botos Csaba polgármester (Fertősalmás). Véleményem szerint nincs, elvégre mindenki é s természetesen a katolikus pap is - ember. A cölibátus fenntartása mostanában a figyelem előterébe került. A pápa viszont úgy vélte, helyénvaló a szokás fenntartása. Szerintem ez nem helyes, s az egyszerű emberek többsége is ellenzi, vallástól függetlenül. Nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogják törölni a papi nőtlenséget, ugyanakkor úgy vélem, ebben a században sor kerül rá. A döntés egyetlen ember kezében van. Héder János református lelkész (Ungvár): A mai világban mindenkinek mindenhez joga van. Ha valaki úgy dönt, »más« lesz, szíve joga. Az egyház az önkéntes odaszánás alapján működik, így a keresztyén ember önként dönthet arról, hogy teljes egészében Istennek szánja-e életét. Van erre egy felhívás a Bibliában a Korinthusi levél 7. részében, mely szerint aki megnősül, az a feleségének kedveskedik, aki nem, az az Úrnak Személyes meggyőződésem, hogy a cölibátus nem teszi jobbá az embert. Ám a római katolikus egyházat köti a saját hagyománya. Kincs Gábor alpolgármester (Beregszász): Napjaink egyik élénk érdeklődést kiváltó kérdése ez. Nap mint nap tetten érhető, hogy változnak az idők, s velük együtt változnak a szokások is. Nekem az a véleményem, hogy ezt a kérdést döntsék el azok, akikre tartozik. Az erőltetés ebben az esetben sem kívánatos és nem is ajánlatos. A fiatalok ma már nyilván nem olyan szellemben nevelkednek és élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. Szabadabban is gondolkodnak, ami számomra teljesen elfogadható. Medvigy István megyei képviselő (Beregszász): Meggyőződésem, hogy nincs. Minden embernek joga van ahhoz, hogy önszántából döntsön: akar-e családot alapítani vagy nem. Azt gondolom, hogy minden egészséges ember, legyen az pap, vagy nem pap, úgyis »kitombolja« magát valahol. Ha nincs családja, akkor az örömöket máshol keresi majd. A történelem erre számos példát nyújt... Akkor inkább legyen lehetősége családot alapítani és ezzel is példát mutatni az általa vezetett hitközösségnek. Orosz Márta polgármester (Nagybereg): Nőként és emberként szemlélve a problémát egyértelműen egészségtelennek tartom, hogy a római katolikus papok számára továbbra is tilos a családalapítás. Elvégre a pap is csak hús-vér ember, akinek éppúgy vannak érzelmei, érzései, mint bárki más férfi embernek. Ő is lehet szerelmes és vágyhat saját gyerekre. A cölibátus azonban e természetes emberi jogoktól fosztja meg őket. Más kérdés, hogy a papi pályát választóknak tisztában kell lenniük a hivatás eme hátrányaival. Ismét fellángolt a vita a papi nőtlenségről. A XXI. SZÁZADBAN VAN-E LÉTJOGOSULTSÁGA A CÖLIBÁTUSNAK? Ezen a helyen a római katolikus egyház egy képviselőjének a véleményét szerettük volna közölni. Az általunk megkeresett katolikus papok azonban, lapunk legnagyobb sajnálatára, kategorikusan elzárkóztak a nyilatkozat elől. Balogh Csaba újságíró (KISZ): Tíz év körüli lehettem, amikor a nyári vakációm egy jelentős része a katekizmus tanulmányozásával telt el. Akkor nagyon tetszettek a keresztény tanok, vonzónak tűnt a papi hivatás. S bár tabu volt a vallás és a hittant is titokban tanultuk, azt forgattam a fejemben, hogy belőlem is pap lesz. Hitoktatóm még bátorított is. Ám, amikor kissé érettebb fejjel rádöbbentem, milyen lemondásokkal, szigorú korlátokkal jár ez a pálya, elment tőle a kedvem. A cölibátus miatt nem lettem pap, de nem is bánom. ötött, bírált ÉS ...KARAMBOLOZOTT Kárpátaljára látogattak és keményen bíráltak, majd a média képviselőivel is találkoztak a parlament Csempész-stop elnevezésű frakcióközi egyesülésének vezetői. A parlamenti különítmény tagja volt Igor Ribakov, az egyesülés társelnöke, valamint két helyettese, Andrij Skil és Valerij Kelesztin. Az előbbi két vezető sajtótájékoztató keretében számolt be az itt szerzett tapasztalatokról. Jövetelük okáról Igor Ribakov elmondta, hogy a vámszerveknél csempészettel kapcsolatos jelentős visszaélésekre derült fény, melyek érzékeny érvágást jelentenek az állami költségvetésnek. Az Ungvári Vámhivatalnál két héten át vizsgálódó szakbizottság még nem fejezte be a munkát, de mihelyt elkészül a zárójelentés, a média is bővebb információhoz juthat. A parlamenti képviselők a maguk vonalán mondtak el érdekes részleteket a határátkelőinken feltárt három autócsempészési módszerről, a behozott gépkocsik »fű alatt« történő vámkezeléséről. A vizsgálatok eddigi eredményei szerint bizonyítottan 95 esetben történtek csalások a vámhivatalban. Például jelentősen lecsökkentve tüntették fel a gépkocsik értékét, és jövedéki adót sem fizettek. A törvénytelenségekkel vámosaink milliós nagyságrendű kárt okoztak az államnak. A sors fintora, hogy a kárpátaljai látogatása során a vámszerveket keményen bíráló Andrij Skil súlyos közlekedési balesetet szenvedett. A vasárnap Kijevben történt közúti szerencsétlenséget egy Mitsubishi vezetője okozta, nem adva meg a kötelező elsőbbséget. A Hyundai-jal közlekedő képviselő már nem tudott megállni és belerohant a szabálytalankodó autóba, melynek két utasa szörnyethalt. Andrij Skil súlyos sérülésekkel került kórházba. (b. cs.)