Kárpáti Igaz Szó, 2007. április-június (3. évfolyam, 51-100. szám)

2007-04-03 / 51. szám

2007. április 3., keddHágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3. Szakad a föld Szlatina alatt Sorra omlanak be a Szlatinai Sóbánya művelés alól kivont tárnái. Bármi legyen is a probléma okozója, a lakóházak közelében hatalmas kráterek keletkeztek és keletkeznek. Az ott élők a hivatalnoki packázás és felelőtlenség kiszolgáltatottjaiként mégis reménykednek abban, hogy az otthonaik alatt talán nem szakad be a föld. Aknaszlatina egy gigantikus méretű sótábla fölé épült. Itt már a rómaiak is bányászták ezt az ásvá­nyi anyagot, de az ipari méretű ki­termelés csak a XIII. században vette kezdetét. A só nagy kincs volt. Nem véletlenül élvezett a tele­pülés királyi kiváltságokat. A szlatinai só ráadásul rendkívül jó minőségű, szennyeződésektől mentes. Ezért mindig is keresett portéka volt a nemzetközi piaco­kon is. A fénykor azonban rég a múltba veszett. A bányát elhanya­golták, az ukrán állam nem fordít rá kellő figyelmet. Megjelentek a tár­naomlások. Lépten-nyomon reped és szakad a föld. Hogy miért? Nos, a magyarázat­hoz hozzá tartozik, hogy a só leg­nagyobb ellensége a víz. A koráb­bi szakszerűtlen próbafúrások so­rán megsértették a sót a talajvíztől elzáró szigetelő agyagréteget. A vá­gatokba betörő víz pedig alámos­sa és beomlasztja azokat. Minden azon múlik, hogy üzemelnek-e a vízelvezető berendezések. A tele­pülésen a magyar időkben mintegy tucatnyi nagy teljesítményű szi­vattyú birkózott a bányát fenye­gető vízzel, amit kiépített csator­nákba terelve a Tiszába vezettek el. A szovjet érában azonban a koráb­ban kiválóan működő rendszert új, »korszerűbb« technológiákkal cse­rélték le, sajnos. Beomlott a Kunigunda és a Fe­renc bánya, hatalmas pusztaságot hagyva maguk után. Ott, ahol egy­kor Szlatina utcái voltak és lakó­házai, létesítményei álltak, ma hold­béli és leginkább szeméttelepre ha­sonlít a táj. A hulladékdombok között egy árválkodó, alig észreve­hető tábla figyelmeztet az omlás­­veszélyre. Az innen elköltöztetett bányászcsaládok számára új he­lyen épültek családi házak, illetve néhány kilencszintes lakóépület. Utóbbiak meglehetősen cudar álla­potban tekintenek a jobb sorsra érdemes környékre és Szlatina la­kosainak az újabb omlások ellen vívott elkeseredett harcára. A kráter szomszédságában él Némethi Béla. A ma már nyugdíj­ban lévő sóbányász családjával 25 éve lakik a házban, mely bármely pillanatban eltűnhet a föld színé­ről. Ő így emlékszik vissza az ese­ményekre: - Az első omlás a szemem láttá­ra történt. 2005. december második napja volt. Morajlást hallottam, majd hirtelen behorpadt a föld fel­színe és ahol addig a bányászok hétvégi telkei voltak, hirtelen ha­talmas üreg keletkezett. Ezt követően elszállt a család nyugalma. Még jobban féltek, miu­tán a múlt évben újabb helyen szakadt be a talaj. - Azon a reggelen a barátom tel­kére készültünk - mondja Némethi Béla. - Valami miatt később indul­tunk a tervezettnél, de nem bántuk, mert nagy bajunk eshetett volna. Rázkódni kezdett talpunk alatt a föld, majd valamilyen gőz csapott fel fütyülve a talajból, mely süllyedni kezdett. Olybá tűnt, hogy felforrt a mélyben a víz. Félelmetes látvány volt. Nem telt bele fél óra és előttünk az út, a telkek eltűntek a moraj­ló mélységben. A föld itt tovább szakad. A kelet­kezett üreg pedig egyre nő és köze­ledik Némethiék házához. A táton­gó mélységben épületmaradvá­nyok, kitüremkedő sóréteg és su­gárként szétfutó repedések. A por­tán már el kellett bontani a gazda­sági épületet, mert szó szerint a sza­kadék szélére került. A veszély kézzelfogható. A házi­gazda mutatja a talaj felszínén egé­szen a házig futó repedéseket. Per­sze nemcsak ez az egy család van bajban. Alig száz méternyire a na­ponta növekvő krátertől egy ötszin­tes lakóház, mögötte további két tömbház. Közel kétszáz család él bennük. - Nem lett volna szabad itt épí­tési engedélyeket kiadni, ha tudták, hogy ez veszélyes hely - mondja Némethi Ferenc, a helyi önkor­mányzat képviselője. - A magya­rok idejében 25-30 méter mélyen épült vízelvezetők fogták fel a sóra veszélyes talajvizet. Ma azonban ezek már nem működnek.­­ Voltak itt olyan »szakembe­rek«, akik azt mondták, hogy sem­mi értelme az elvezető csatornákat üzemben tartani. Nem hallgatnak a józan érvekre, a mi szavunkra. Nem csoda hát, hogy a víz betör a sóbá­nyába. És hiába szivattyúzzák a vi­zet, az kifejti a maga romboló hatá­sát. Nézzék csak meg: mára a Tisza vize is sós lett. Hamarosan sózott halat foghatnak ki belőle a horgá­szok — kesereg Kond­ra Károly, az egyik idős vájár. Felmerül a kérdés: miért nem köl­töztetik ki a veszélyeztetett csalá­dokat, de legalább Németh­­éket? A házigazda már szívesen elköltöz­ne, mert nem kellemes állandó ret­tegésben élni. Fordult ő már sokfé­le hivatalhoz, sőt az államfőhöz és a miniszterelnökhöz is, de csak az iratkupac növekszik, no meg a ker­tet lassan teljesen elnyelő üreg. Szíjjártó Erika Ez volt a kertünk, mondja Némethi Béla Botos Csaba polgármester (Fertősalmás). Véleményem­ szerint nincs, elvégre minden­ki é s természetesen a katolikus pap is - ember. A cölibátus fenntartása mostaná­ban a figyelem előterébe került. A pápa viszont úgy vélte, helyénvaló a szokás fenntartása. Szerintem ez nem helyes, s az egyszerű emberek többsége is ellenzi, vallástól függetlenül. Nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogják törölni a papi nőtlen­séget, ugyanakkor úgy vélem, ebben a században sor kerül rá. A döntés egyetlen ember kezében van. Héder János református lelkész (Ungvár): A mai világban min­denkinek mindenhez joga van. Ha valaki úgy dönt, »más« lesz, szíve joga. Az egyház az önkéntes odaszánás alapján működik, így a keresztyén ember ön­ként dönthet arról, hogy teljes egészében Istennek szánja-e éle­tét. Van erre egy felhí­vás a Bibliában a Ko­­rinthusi levél 7. részé­ben, mely szerint aki megnősül, az a felesé­gének kedveskedik, aki nem, az az Úrnak Sze­mélyes meggyőződé­sem, hogy a cölibátus nem teszi jobbá az em­bert. Ám a római kato­likus egyházat köti a saját hagyománya. Kincs Gábor alpolgármester (Beregszász): Napjaink egyik élénk érdeklődést kiváltó kérdése ez. Nap mint nap tetten érhető, hogy változnak az idők, s velük együtt változnak a szokások is. Nekem az a vélemé­nyem, hogy ezt a kérdést döntsék el azok, akikre tartozik. Az erőltetés ebben az esetben sem kívánatos és nem is ajánlatos. A fiatalok ma már nyilván nem olyan szellemben nevelked­nek és élnek, mint évszázadokkal ezelőtt. Szabadabban is gondolkodnak, ami számomra teljesen elfogadható. Medvigy István megyei képviselő (Beregszász): Meggyőződésem, hogy nincs. Minden embernek joga van ahhoz, hogy önszántá­ból döntsön: akar-e családot alapítani vagy nem. Azt gondo­lom, hogy minden egészséges ember, legyen az pap, vagy nem pap, úgyis »kitombolja« magát valahol. Ha nincs családja, akkor az örömöket máshol keresi majd. A történe­lem erre számos példát nyújt... Akkor inkább legyen lehetősége családot alapítani és ezzel is példát mutatni az általa vezetett hitközösségnek. Orosz Márta polgármester (Nagybereg): Nőként és ember­ként szemlélve a problémát egyértel­műen egészségtelen­nek tartom, hogy a római katolikus pa­pok számára továbbra is tilos a családalapí­tás. Elvégre a pap is csak h­ús-vér ember, akinek éppúgy vannak érzelmei, érzései, mint bárki m­ás férfi ember­nek. Ő is lehet szerel­mes és vágyhat saját gyerekre. A cölibátus azonban e természe­tes emberi jogoktól fosztja meg őket. Más kérdés, hogy a papi pályát választóknak tisztában kell lenniük a hivatás eme hátrányaival. Ismét fellángolt a vita a papi nőtlenségről. A XXI. SZÁZADBAN VAN-E LÉTJOGOSULTSÁGA A CÖLIBÁTUSNAK? Ezen a helyen a római katolikus egyház egy képviselőjének a véleményét szerettük volna közölni. Az általunk megkere­sett katolikus papok azonban, lapunk legna­gyobb sajnálatá­ra, kategorikusan elzárkóztak a nyilatkozat elől. Balogh Csaba újságíró (KISZ­): Tíz év körüli lehettem, amikor a nyári vakációm egy jelentős része a kate­kizmus tanulmányozá­sával telt el. Akkor nagyon tetszettek a keresztény tanok, vonzónak tűnt a papi hivatás. S bár tabu volt a vallás és a hittant is titokban tanultuk, azt forgat­tam a fejemben, hogy belőlem is pap lesz. Hitoktatóm még báto­rított is. Ám, amikor kissé érettebb fejjel rádöbbentem, milyen lemondásokkal, szi­gorú korlátokkal jár ez a pálya, elment tőle a kedvem. A cölibátus miatt nem lettem pap, de nem is bánom. ö­tött, bírált ÉS ...KARAMBOLOZOTT Kárpátaljára látogattak és ke­ményen bíráltak, majd a média képviselőivel is találkoztak a parlament Csempész-stop elne­vezésű frakcióközi egyesülésé­nek vezetői. A parlamenti különítmény tag­ja volt Igor Ribakov, az egyesülés társelnöke, valamint két helyettese, Andrij Skil és Valerij Kelesztin. Az előbbi két vezető sajtótájékoz­tató keretében számolt be az itt szerzett tapasztalatokról. Jövetelük okáról Igor Ribakov elmondta, hogy a vámszerveknél csempészettel kapcsolatos jelen­tős visszaélésekre derült fény, me­lyek érzékeny érvágást jelentenek az állami költségvetésnek. Az Ung­vári Vámhivatalnál két héten át vizsgálódó szakbizottság még nem fejezte be a munkát, de mihelyt el­készül a zárójelentés, a média is bővebb információhoz juthat. A parlamenti képviselők a ma­guk vonalán mondtak el érdekes részleteket a határátkelőinken fel­tárt három autócsempészési mód­szerről, a behozott gépkocsik »fű alatt« történő vámkezeléséről. A vizsgálatok eddigi eredményei sze­rint bizonyítottan 95 esetben tör­téntek csalások a vámhivatalban. Például jelentősen lecsökkentve tüntették fel a gépkocsik értékét, és jövedéki adót sem fizettek. A tör­vénytelenségekkel vámosaink mil­liós nagyságrendű kárt okoztak az államnak. A sors fintora, hogy a kárpátal­jai látogatása során a vámszerve­ket keményen bíráló Andrij Skil súlyos közlekedési balesetet szen­vedett. A vasárnap Kijevben tör­tént közúti szerencsétlenséget egy Mitsubishi vezetője okozta, nem adva meg a kötelező elsőbbséget. A Hyundai-jal közlekedő képvise­lő már nem tudott megállni és bele­rohant a szabálytalankodó autó­ba, melynek két utasa szörnyethalt. Andrij Skil súlyos sérülésekkel ke­rült kórházba. (b. cs.)

Next