Kárpáti Igaz Szó, 2008. október-december (4. évfolyam, 153-205. szám)

2008-10-02 / 153-154. szám

2. KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2008. október 2., csütörtök A BELÜGYMINISZTER ESETE A BÉKÁVAL (Befejezés) Mintegy kétszázan vonultak a megyei belügyi főosztály épülete elé. Az éppen betegállományban lévő megyei főrendőr és a többi Baloga-párti vezető menesztését követelő lózungokkal felszerelke­zett tömeg jelszavakat skandálva banditáknak nevezte az elnöki tit­kárság vezetőjéhez közel állókat. A polgármester a sorra érkező rend­őr­tábornokokat is bűnözőknek ti­tulálta. A puskaporos hangulatot még feszültebbé tette az a hír, miszerint Munkácsról Viktor Baloga és Vik­tor Csepak mellett szimpatizáló el­lentüntetők indultak Ungvárra. A hír szerencsére kacsának bizonyult. Amikor megérkezett a belügymi­niszter, a kedélyek is lecsillapodtak. Jurij Lucenko öt nyugat-ukraj­nai megye rendőrfőkapitányainak beszámolóját hallgatta meg az ille­gális fűrésztelepek ügyében. Vik­tor Csepak, megyénk főrendőre azonban nem vett részt a tanács­kozáson. Megjelent ugyan és en­gedélyt kért a minisztertől a rész­vételre, de azt nem kapta meg. Lucenko azzal küldte el a vezérőr­nagyot, hogy aki betegállomány­ban van, az kezeltesse magát és ne dolgozzon. Az affért követően a tanácsko­zás folytatódott. A belügyminisz­ter a hallottakra reagálva elsősor­ban a kárpátaljai rendőrség mun­káját bírálta. Szerinte csupán lát­szattevékenység, amit az illegális fakitermelők és fűrésztelepek fel­számolásáért végeznek. A belügyi tárca vezetője ezt kö­vetően tért rá a drámai bejelenté­sekre. Előrebocsátotta, hogy jó rendőrnek tartja Viktor Csepakot. Ám a vezérőrnagy az utóbbi idő­ben nem hajlandó együttműködni a belügyminisztériummal, minisz­teri parancs ellenére sem jelent meg fontos eseményeken. Ugyanakkor Kárpátalján egyre terjed a bűnö­zés, korruptak a rendőrök, munká­jukra rengeteg a lakossági panasz. Éppen ezért az egész testület át­szervezését kezdeményezte. Munkalátogatása során azonban az a hír fogadta, hogy Kárpátalja főrendőre bírósági úton támadta meg utasításait. A megyei közigaz­gatási bíróság helyt adott Viktor Csepak keresetének, aki azt állítot­ta, hogy a miniszter politikai okok­ból kívánja őt és munkatársait el­mozdítani tisztségéből. Jurij Lucenko az országos és a megyei sajtó munkatársai előtt elmondta, a bíróságtól olyan választ kapott, hogy mindaddig húzzák majd a minisztérium és a főrendőr közötti pereskedést, míg le nem váltják a belügyminisztert. Ebben a helyzetben kénytelen drasztikus módszerekhez nyúlni, mondta a belügyi tárca vezetője. Felruházott hatalmával élve köz­vetlen miniszteri irányítás alá helye­zi a megyei rendőrséget, és bel­ügyis egységet vezényel Kárpátal­jára. A belső elhárítástól is ide ér­kezik egy ötven fős különítmény, hogy egyrészt segítsenek a rend­­teremtésben, másrészt lefolytassák a Viktor Csopak elleni fegyelmi vizsgálatot. Ha a vezérőrnagy ár­tatlannak bizonyul, maradhat. Ám ha beigazolódnak az ellene felho­zott vádak, mennie kell. Helyét a most ügyvezető főrendőrként hi­vatalba iktatott Pavel Kononenko veszi át. Ő eddig Dnyipropetrovszk megye főrendőrének volt az első helyettese. A belügyminiszter azonnali ha­tállyal menesztette a kárpátaljai közlekedésrendészet vezetőjét is. Indoklásként elmondta, hogy a tár­ca nincs megelégedve Olekszandr Jackanics munkájával, mert a tes­tületen belül rendkívüli mértékben eluralkodott a korrupció. Ennek mindenképp véget vetnek. Ez a fel­adat az Odesszából érkezett Petro Lucjukra vár. A belügyminiszteri intézkedések­re reagált Oleg Havasi, a megyei állami közigazgatás elnöke, aki sze­rint Jurij Lucenkónak semmilyen valós oka nem lehet a kárpátaljai rendőrség átszervezésére, Viktor Csepak menesztésére. Ezt elmond­ta a miniszternek is, de ő hajthatat­lannak bizonyult. Megyénk veze­tői Ukrajna elnökéhez fordultak, hogy „állítsa le” a túlságosan ne­kilendült belügyminisztert. Balogh Csaba Kossuth-évfordulót MÉLTATTAK Kossuth Lajos a XIX. századi Ma­gyarország meghatározó politikai egyénisége, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc vezér­alakja. Előbb a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, majd az Orszá­gos Honvédelmi Bizottmány elnö­ke, 1849. április 14-től pedig Ma­gyarország kormányzója volt. A Kossuth Lajos Koszorúja Ala­pítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy New York, Washington, Lon­don és Torino után Kárpátalján szer­vez Kossuth-emlékutat, melyen részt vettek a Kossuth Lajos Had­tudományi Alapítvány, az Inner Whell Club, illetve a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem képviselői, élükön dr. Nagy Kálmán mérnökez­­redessel, az egyetem kancellárjával. Útjuk elsőként a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középisko­lába vezetett, ahol a tanulók műsor­ral kedveskedtek a vendégeknek. Jó érzés megállni egy pillanatra, és visszaemlékezni hazánk egykori kormányzójára - mondta dr. Mezei László, az alapítvány elnöke, aki sportfelszereléseket ajándékozott a tanintézménynek. Kossuth Lajos mellszobrának megkoszorúzása után a vendégek látogatást tettek a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolán és a munkácsi várban. Bácskai József, a beregszá­helyi önkormányzatoknak, hogy kezdjék el a közintézmények fűtését, Ungváron és a szi főkonzulátus főkonzulja, illetve Csizmadia Róbert konzul kíséreté­ben pedig Técsőre utaztak, hogy le­rój­ák kegyeletüket a Felső-Tisza vi­déki városban felállított Kossuth­­mellszobor előtt. Hegedűs Csilla Az utókor nem felejt A SZERZŐ FELVÉTELE Hír-Tár Bemutatkozott az új DAI-parancsnok Ungváron beiktatták hivatalába a megyei állami közlekedés­rendészet új vezetőjét, akinek kinevezését Jurij Lucenko belügyminiszter jelentette be keddi ungvári sajtótájékoztatóján. Petro Lucjuk, vidékünk új fő DAI- ja erős kezű, a szolgálati dolgok­ban maximalista rendőrként vált közismertté korábbi szolgálati helyein. Ivano-Frankivszk, Rivne, Teropil megyék után mostani kinevezéséig Odessza megyében dolgozott az ottani közlekedés­rendészet helyettes vezetőjeként. Ungváron MÉG NEM FŰTENEK Annak ellenére, hogy a megyei közigazgatás elnöke szeptember 24-én rendeletben javasolta a Perecsenyi járásban egyetlen iskolában, óvodában sem kezdődött el a fűtési szezon - írja az UA­ Reporter. A legfelkészül­tebbnek a munkácsi városi, a munkácsi, a nagybereznai, a beregszászi és a técsői járási távfűtők bizonyultak. A megyé­ben a múlt héten 33 egészségügyi intézményben már langyosak voltak a radiátorok, a melegre fordult időjárás miatt azonban jelenleg csupán 22-ben fűtenek. 629 iskolában és 455 óvodában is kellemes meleg várja a gyerekeket. Amennyiben ismét lehűlés lesz, próbajelleggel a napokban a tömbházakban is beüzemelhetik a radiátorokat. 1115 ÉVES A MEGYESZÉKHELY Hagyományosan október első hétvégéjén ünnepük Ungvár napját. A megyeszékhely 1115. születésnapját több napos rendezvénysorozattal méltatják. Megyei székvárosunk ünneplése már tegnap megkezdődött az Intersjalika­ 2008 nemzetközi bábfesztivállal, ami egész vasár­napig tart. A Színház és a Posta téren felállított színpadokon énekesek, esztrád- és táncegyüt­tesek lépnek színpadra, vetélke­dőkkel, karaokéval szórakoztatják a közönséget. Szombaton és vasárnap tűzijátékkal egybekötött utcabált ígérnek a szervezők. Hír-Tár A közelmúltban kilenc német és lengyel szakember vizs­gálódott odesszai, kijevi és krími elmegyógyintézetekben, hogy kiderítsék, azok mennyire felelnek meg az európai követelmények- Elmés diszkrimináció nek- Nos a szak­­ emberek vélemé­ny JH(Xqua­ z Cjtmecu­ nYe lesújtó v°it-J Egyértelmű verdikt­jük így hangzott: amíg a helyzet nem változik, Ukrajna ne is reménykedjen az EU-s csatlakozásban. A pszichiátriai ellátás színvonala ugyanis szintén egyik feltétele a régóta vágyott uniós társulásnak. Indoklásukban kifejtik, hogy az elmeintézetek lakói em­bertelen körülmények között tengetik napjaikat. Míg külföl­dön hat négyzetméter jut egy betegnek, egy szobán négy társával kell osztoznia, s kötelező az elkülöníthető tisztálko­dó helyiségek megléte, addig a mi pácienseinknek nincs hol őrizniük a személyes holmijukat, nincs se éjjeliszekrényük, se ruhásszekrényük. A fekvőhelyükön kívül a minimális élet­teret sem biztosítják számukra. A mellékhelyiségek teljes­séggel lehetetlenné teszik az intim szféra megőrzését. A hiányos költségvetés miatt a betegek legfeljebb a legolcsóbb g­yógyszerekhez jutnak hozzá, vagy még azokhoz sem. So­­­kat csak azért nem bocsátanak el a kórházakból, mert akkor teljesen felügyelet nélkül maradnának a sokszor önma­gukra és környezetükre is veszélyes emberek. Mivel alulfej­lettek a szociális rehabilitációs szolgálatok, melyeknek az utókezelés lenne a feladatuk, a betegek maradnak, s emiatt az elmeintézetek folyamatosan túlzsúfoltak... Még belegondolni is rossz, milyen körülmények uralkodhat­nak azokon a helyeken, ahová a külföldi szakemberek nem kukkanthattak be. Pszichiáter ismerősömtől érdeklődve, vajon nem túlozták-e el verdiktjüket a messziről jött szakik, csak a fejét ingatja. Nem bizony, mondja. A legfontosabb az lenne, hogy idehaza is kiépítsük végre az utókezelés külföldön jól bevált rendszerét, ami a betegek visszaesését hivatott meg­előzni. És ami még fontosabb, megértsük, mekkora jelentősé­ge van a profilaktikának. Mindehhez azonban sok pénz kell. Ahhoz, hogy bárminemű előrelépés történjen a szférában, a költségvetésben külön tételként kellene szerepelnie a pszichi­átriának. Ám a mi egészségügyi minisztériumunk csak mor­zsákat fordít ezekre a betegekre. Számuk pedig évről évre nő. A társadalom peremére szorult emberek rehabilitációs közpon­tok híján, a kórházból is kiszorulva, az utcákat járják majd. Ukrajnára általános pszichózis vár - vélekedik a hazai szak­ember. Az ukrán törvények értelmében azon személyek, akik a pszichiátriai gondozók nyilvántartásában szerepelnek, nem dolgozhatnak. Mi ez, ha nem teljes szociális diszkrimináció? Ma ez közel egymillió-kétszázezer embert érint. Hivatalosan. Mert állítólag jóval többen vannak, ám éppen a megbélyegzés miatt nem keresik fel a szakrendelőt, vagy csúszópénzzel intézik el, hogy nevük ne kerüljön feketelistára. Vagyis: a valóság a Brüsszelnek írt jelentésnél is sötétebb. Egy hucul magyar! Krumplifesztiválra gyűltek össze a népek a rahói járási Gyilován, azaz magyarul: Terebesfejérpatakon. Kora reggel óta tódult a tömeg. Egyre nagyobb és nagyobb lett. Arcukat kellemesen melengette a szeptemberi napsugár. A színpad előtti hatalmas tér töm­ve volt árusokkal és „huculföld” megannyi jellegzetes vásárfiával. Szólt a zene, zsongott a soka­ság. A sorok között vidáman csaptak egymás kezébe, kik rég nem látták egymást, s most is­mét összetalálkoztak. Csak a krumplit nem látták sehol. Pedig még a színpad mö­götti füstölgő kémények kör­nyékén is keresték. Ám távo­labb, a tisztáson túl az erdőszéli fák előtt valami gyanúsra lettek figyelmesek. Egy százéves fé­szerből odarittyentett öreg spór placcán öt-hat karikára vágott krumpli pironkodott. - Lányi, te! Gyér ide! Az anyád... - csattant a magyar szó az idegen nyelvi környe­zetben, s pattant egy lendület­tel a ló hátára a hang gazdája. Az emberek körülállták a tisz­tást és kíváncsian figyeltek. A négylábú és lovasa hosszasan produkálták magukat. A paci elegánsan lépdelt, a hátán meg vitézkedett az ember. Forgatta, ugratta, galoppra, majd ügetőre fogta. Utána megállt és tartotta markát a borravalóért. - Sanyi! - kiáltott valaki a tömeg­ből. - Hát, te nem is vagy hucul! - A lovám a Sanyi, én Béla va­gyok! Hucul magyar! ... és vágtatott tovább, hogy másoly­nak is megmutassa lova tudományát Nigriny Szabolcs A SZERZŐ FELVÉTELE Béla, kinek lova Sanyi A hét ügyeletes szerkesztője: Balogh Csaba Telefonszámunk: (8-312) 66-14-40 Munkanapokon 9 és 14 óra között várjuk kérdéseiket, észrevételeiket, információikat.

Next