Kárpáti Vadász, 1930. (4. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-01 / 1-2. szám
Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. ÁLLANDÓ ROVATA A „VADÁSZEB“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30 — Ke., egész évre 60 — Ké. IV. évfolyam 1—2. (73—74.) szám. 1929. január 1—15. TARTALOM: Új erővel, új munkára! (Dr. Fencik Jenő.) — A nyestfélékről. (Szlávik Nándor vezérerdőfelügyelő.) — Dombtetőről hegyre nézve. Vers. (báró Bánffy-Blomberg Carla.) — A farkaskaland. Tárca. (Mondy Miklós.) — Természetrajzi koholmányok. (Dr. Gaál István.) — Milyen lesz az új vadászati törvény? (Gresznáryk László.) — Kis öltözetü fegyverek vadászati használatáról. (Rohoska Soma erdőmérnök.) — Vidám Sarok. (T. Z) — Háziveréb idegen világban. (Ku Klux- Klan.) — Hírek. — A haszálati eb. (Ujvári-Cseh Ödön.) — Spolkové Správy. — Hirdetések. Új erővel, új munkára! A »Kárpáti Vadász« IV. évfolyamának beköszöntőjéhez érkezett. Egy lap életében három évfolyam nem nagy idő és ahoz a korszakhoz tartozik, melyben a lap kifejlődése történik. Ép ezért azonban a lap életében legfontosabb idő. E kifejlődési években ismeri meg ugyanis olvasóközönsége a lap szellemét és irányát és eldönti, hogy a lap érdemes-e életre vagy pedig nem. Ha a sors mérlege életet biztosít a lapnak, akkor ez nemcsak a lap műhelyében, de az olvasók és munkatársak körében is egyszerre világos lesz. A munkatársak szinte versenyezve igyekeznek hasznos cikkeikkel a lap életének sorsdöntő perceit könnyen elviselhetővé tenni, míg az olvasók nemcsak saját maguk pártfogolják anyagi támogatásukkal a lap fenmaradását, hanem minden erejükből igyekeznek nagyszámú ismerőseik körében, mintegy kézről kézre adva, minél nagyobb tábort biztosítani neki. A három év, mely egy új lap életének megalapozásánál tűlpróba, ime eltelt. Erős küzdelmet, gondteres harcot és munkát vívtunk, de munkánk talizmánja soha sem volt más, mint a bizalom. Bizalom az igazi vadászok mentalitásában, bizalom hivatásunk szerepében és bizalom a magunk erejében. És ez a bizalom erősítette meg táborunkat és töltötte el reménységgel lelkünket. Olyan korszakban olyan időket élünk, amikor a munka valóságos hullámtorlaszokban áll előttünk. Olyan a mi erdőnk, mezőnk képe, hogy egy vadásznak benne gyönyörűséget találni és fájdalomnélküli megnyugvással járni benne még mindig nem lehet. Ezeknek az elfojtott érzéseknek sóhaja ott kering a vadásztársadalom megértő köreiben és hajt, úz, kényszerít a régi becsület erényeiből újra nőtt alkotási és teremtési vágy tovább dolgozni. Erdőt, mezőt benépesíteni, gazdag és változatos vadállományt teremteni a mi feladatunk. Nemcsak feladatunk, de súlyos erkölcsi kötelességünk a jövővel szemben. Lám, a mi őseink erkölcsi kötelességüket híven teljesítették, mert reánk, a mai vadászgenerációra ápolt és gazdag vadászmezőket hagytak. Az ősök tisztelete és vadászlelkünk becsülete oda visz mindnyájunkat új munkánk kezdetén a régi nagy Nimródokhoz. Menjünk el sírjukhoz azoknak, akiknek vadászebesületéből, oktató tudományos cikkeiből, fáradságot nem ismerő munkásságukból fejlődött vadállományunk és becsülettel hagyták reánk. Törjünk le egy zöld fenyőgalyacskát s nagy Bársony István, a vadászat lírikusának, Szlávik Nándor, a vadászat nagy mesterének, Fónagy József, Sugár Károly, Kerpely Béla a vadászsajtó úttörőinek sírjára és merítsünk munkásságukból erőt. Az ő korszakuk még a nagy világégés előtti korszak volt, melyben igyekeztek a vadásztársadalomba sajtó útján átültetni mindazokat az érzéseket, mind azt a sok nemességet, ami kell, hogy a vadász világát és érzelmi életét betöltse. A nagy világégés ellenben elsöpörte munkájuk gyümölcse egy részét és az ő szellemük vezetésével európai hírűvé fejlődött vadállomány csak hírmondókból állott. A Kárpátok völgyeiben megritkult a puskalövés és a meszszi határokon át egyedül lézengő kóborló, üldözött és zaklatott vad nem talált megnyugvást. De az ősök szelleme tovább élt a Kárpátokban és mikor Cervicek tábornok erős kézzel vetette meg az új vadászjövő és vadászbecsület alapját, mindnyájunk lelke megnyugodott. Most új munkánk kezdetén itt vagyunk e nagy férfiak, alkotók, vezetők, irányítók sírjánál és innen merítjük további munkásságunkhoz az erőt, a hitet és a reményt. Nem fogunk és nem akarunk más szellemben dolgozni mint Bársony István, Cervicek tábornok, Fónagy József, Kerpelyi Béla, Sugár Károly, Szlávik Nándor és sok százan mások, kiknek életükben az első gondolat a vadvédelem és igazi vadásziasság volt és egyik legszebb hivatásuknak érezték e gondolatot a nagy vadásztársadalomba mindenüvé belevinni és a vadászlelkekbe meggyökeresíteni. És most itt állunk mi a »Kárpáti Vadász«. Nyíltan és őszintén lépünk a nagy vadásztársadalom ítélőfóruma elé, hogy számon kérje munkánkat. Szerényen és mégis bizonyos lelki önérzettel mutatunk vissza három évfolyamon át folytatott küzdelmünkre. E küzdelmet Bársony István, Szlávik Nándor írásaival kezdtük meg és szellemükben folytatjuk. Az ő írásaik fénye lapunk oldalait is beragyogták és sokáig vezették konszolidációért megkezdett munkánkat. De sajnos előbb az egyik, majd a másik nagy Mesternek hullott ki kezéből tolla örökre. Ellenben megmaradt szellemük fénye, mely továbbra is vezetni fogja lapunkat. Egy vadászlap tulajdonképen egy nagy családnak a lapja, összetartó orgánuma, melynek fentartása a család minden tagjának legelső kötelessége. A lap tájékoztat, buzdít, összetartásra int,, leszűri a tapasztalatokat, oktat és kitartásra serkent. Ebben pedig mindenkinek része kell hogy legyen. A »Kárpáti Vadászt szellemileg és anyagilag támogatni a kárpáti vadásztársadalomnak kell és midőn a IV. évfolyam első számával újra ott vagyunk a vadászok asztalán, azt az ígéretet tesszük, hogy mint a múltban igyekeztünk erőnkhöz mérten önzetlen képviselői lenni a kárpáti vadászkultúrának, úgy a jövőben még fokozottabb akarattal igyekszünk ennek megfelelni. Ehez azonban mindnyájunk munkájára van szükség. A »Kárpáti Vadász« célirányos törekvéseit támogatni kell szellemileg és anyagilag mindenkinek. Küldjük be a lapnak vadászati megfigyeléseinket, írjuk le szebb vadászemlékeinket mindnyájunk okulására és gyönyörködtetésére. Kövessük a lap szellemi munkásainak igaz jó tanácsait és legyünk támogatására anyagiakban nemcsak az előfizetési díjak pontos beküldésével, de új előfizetők szerzésével. Minél nagyobb számban jelenünk meg, annál többet, annál szebbet nyújt és annál erősebb tábora van eszméi és akarata keresztülvitelére. Új erővel új munkához fogtunk és hisszük, hogy ebben számíthatunk minden igaz vadász támogatására. Vadászüdv! Dr. Fencik Jenő.