Kárpáti Vadász, 1930. (4. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1-2. szám

Vadászati, erdészeti, halászati és ebtenyésztési képes szaklap. ÁLLANDÓ ROVATA A „VADÁSZEB“. Felelős szerkesztő: Dr. FENCIK JENŐ Előfizetési ára félévre 30 — Ke., egész évre 60 — Ké. IV. évfolyam 1—2. (73—74.) szám. 1929. január 1—15. TARTALOM: Új erővel, új munkára! (Dr. Fencik Jenő.) — A nyestfélékről. (Szlávik Nándor vezér­­erdőfelügyelő.) — Dombtetőről hegyre nézve. Vers. (báró Bánffy-Blomberg Carla.) — A farkaska­land. Tárca. (Mondy Miklós.) — Természetrajzi koholmányok. (Dr. Gaál István.) — Milyen lesz az új vadászati törvény? (Gresznáryk László.) — Kis öltözetü fegyverek vadászati használatáról. (Rohoska Soma erdőmérnök.) — Vidám Sarok. (T. Z) — Háziveréb idegen világban. (Ku Klux- Klan.) — Hírek. — A haszálati eb. (Ujvári-Cseh Ödön.) — Spolkové Správy. — Hirdetések. Új erővel, új munkára! A »Kárpáti Vadász« IV. évfolyamának beköszöntőjéhez ér­kezett. Egy lap életében három évfolyam nem nagy idő és ahoz a korszakhoz tartozik, melyben a lap kifejlődése történik. Ép ez­ért azonban a lap életében legfontosabb idő. E kifejlődési évek­ben ismeri meg ugyanis olvasóközönsége a lap szellemét és irá­nyát és eldönti, hogy a lap érdemes-e életre vagy pedig nem. Ha a sors mérlege életet biztosít a lapnak, akkor ez nemcsak a lap műhelyében, de az olvasók és munkatársak körében is egy­szerre világos lesz. A munkatársak szinte versenyezve igyekez­nek hasznos cikkeikkel a lap életének sorsdöntő perceit könnyen elviselhetővé tenni, míg az olvasók nemcsak saját maguk pártfo­golják anyagi támogatásukkal a lap fenmaradását, hanem min­den erejükből igyekeznek nagyszámú ismerőseik körében, mint­egy kézről kézre adva, minél nagyobb tábort biztosítani neki. A három év, mely egy új lap életének megalapozásánál tűl­­próba, ime eltelt. Erős küzdelmet, gondteres harcot és munkát vívtunk, de munkánk talizmánja soha sem volt más, mint a biza­lom. Bizalom az igazi vadászok mentalitásában, bizalom hiva­tásunk szerepében és bizalom a magunk erejében. És ez a biza­lom erősítette meg táborunkat és töltötte el reménységgel lelkün­ket. Olyan korszakban olyan időket élünk, amikor a munka valóságos hullámtorlaszokban áll előttünk. Olyan a mi erdőnk, mezőnk képe, hogy egy vadásznak benne gyönyörűséget találni és fájdalomnélküli megnyugvással járni benne még mindig nem lehet. Ezeknek az elfojtott érzéseknek sóhaja ott kering a vadász­társadalom megértő köreiben és hajt, úz, kényszerít a régi becsü­let erényeiből újra nőtt alkotási és teremtési vágy tovább dol­gozni. Erdőt, mezőt benépesíteni, gazdag és változatos vadállo­mányt teremteni a mi feladatunk. Nemcsak feladatunk, de súlyos erkölcsi kötelességünk a jövővel szemben. Lám, a mi őseink erkölcsi kötelességüket híven teljesítették, mert reánk, a mai va­dászgenerációra ápolt és gazdag vadászmezőket hagytak. Az ősök tisztelete és vadászlelkünk becsülete oda visz mindnyájun­kat új munkánk kezdetén a régi nagy Nimródokhoz. Menjünk el sírjukhoz azoknak, akiknek vadászebesületéből, oktató tudo­mányos cikkeiből, fáradságot nem ismerő munkásságukból fej­lődött vadállományunk és becsülettel hagyták reánk. Törjünk le egy zöld fenyőgalyacskát s nagy Bársony István, a vadászat lírikusának, Szlávik Nándor, a vadászat nagy mesterének, Fó­nagy József, Sugár Károly, Kerpely Béla a vadászsajtó úttörői­nek sírjára és merítsünk munkásságukból erőt. Az ő korszakuk még a nagy világégés előtti korszak volt, melyben igyekeztek a vadásztársadalomba sajtó útján átültetni mindazokat az érzé­seket, mind azt a sok nemességet, ami kell, hogy a vadász vilá­gát és érzelmi életét betöltse. A nagy világégés ellenben elsö­pörte munkájuk gyümölcse egy részét és az ő szellemük vezeté­sével európai hírűvé fejlődött vadállomány csak hírmondókból állott. A Kárpátok völgyeiben megritkult a puskalövés és a mesz­­szi határokon át egyedül lézengő kóborló, üldözött és zaklatott vad nem talált megnyugvást. De az ősök szelleme tovább élt a Kárpátokban és mikor Cervicek tábornok erős kézzel vetette meg az új vadászjövő és vadászbecsület alapját, mindnyájunk lelke megnyugodott. Most új munkánk kezd­etén itt vagyunk e nagy férfiak, alkotók, vezetők, irányítók sírjánál és innen merítjük további munkásságunkhoz az erőt, a hitet és a reményt. Nem fogunk és nem akarunk más szellemben dolgozni mint Bársony István, Cervicek tábornok, Fónagy József, Kerpelyi Béla, Sugár Károly, Szlávik Nándor és sok százan mások, kiknek életükben az első gondolat a vadvédelem és igazi vadásziasság volt és egyik leg­szebb hivatásuknak érezték e gondolatot a nagy vadásztársada­­lomba mindenüvé belevinni és a vadászlelkekbe meggyökeresí­­teni. És most itt állunk mi a »Kárpáti Vadász«. Nyíltan és őszintén lépünk a nagy vadásztársadalom ítélő­fóruma elé, hogy számon kérje munkánkat. Szerényen és mégis bizonyos lelki önérzettel mutatunk vissza három évfolyamon át folytatott küzdelmünkre. E küzdelmet Bársony István, Szlávik Nándor írásaival kezdtük meg és szellemükben folytatjuk. Az ő írásaik fénye lapunk oldalait is beragyogták és sokáig vezették konszolidációért megkezdett munkánkat. De sajnos előbb az egyik, majd a másik nagy Mesternek hullott ki kezéből tolla örökre. Ellenben megmaradt szellemük fénye, mely továbbra is vezetni fogja lapunkat. Egy vadászlap tulajdonképen egy nagy családnak a lapja, összetartó orgánuma, melynek fentartása a család minden tagjá­nak legelső kötelessége. A lap tájékoztat, buzdít, összetartásra int,, leszűri a tapasztalatokat, oktat és kitartásra serkent. Ebben pedig mindenkinek része kell hogy legyen. A »Kárpáti Vadász­­t szellemileg és anyagilag támogatni a kárpáti vadásztársadalom­nak kell és midőn a IV. évfolyam első számával újra ott vagyunk a vadászok asztalán, azt az ígéretet tesszük, hogy mint a múlt­ban igyekeztünk erőnkhöz mérten önzetlen képviselői lenni a kár­páti vadászkultúrának, úgy a jövőben még fokozottabb akarattal igyekszünk ennek megfelelni. Ehez azonban mindnyájunk mun­kájára van szükség. A »Kárpáti Vadász« célirányos törekvéseit támogatni kell szellemileg és anyagilag mindenkinek. Küldjük be a lapnak vadászati megfigyeléseinket, írjuk le szebb vadász­emlékeinket mindnyájunk okulására és gyönyörködtetésére. Kö­vessük a lap szellemi munkásainak igaz jó tanácsait és legyünk támogatására anyagiakban nemcsak az előfizetési díjak pontos beküldésével, de új előfizetők szerzésével. Minél nagyobb szám­ban jelenünk meg, annál többet, annál szebbet nyújt és annál erősebb tábora van eszméi és akarata keresztülvitelére. Új erővel új munkához fogtunk és hisszük, hogy ebben számíthatunk minden igaz vadász támogatására. Vadászüdv! Dr. Fencik Jenő.

Next