Katolikus Főgimnázium, Kassa, 1871
A gymnásiumi neveléstanitás aesthetikája a humán tantárgyakban némi tekintettel az új tantervre. A tanártestület havi értekezleteiben részenkint fölolvasta Károly G-K. Hugó, főgymn. rend. tanár. A gymnásiumi ifjúság általános szempontból tekintett neveléstanitásának nem legközelebbi célja a tanoncokból már kész tudósokat képezni. Első és tőrő feladata, kivált különleges magyar viszonyaink között, hogy az általános műveltség bizonyos mértékével vegyenek búcsút a tanintézettől, melynek küszöbéről a fensőbb tudományok valamelyikének magaslata felé törekedvén, bizton haladhassanak az oda juttató lépcsőkön. Nagyon érdekes és tanulságos lenne a statisztikai kimutatás, hogy várjon a gymnásiumi pályavégzett tanulóknak hány százaléka marad meg a fensőbb tudományok elméleti s gyakorlati tovaművelésénél, és ismét mennyien lépnek ki a szerzett ismeretekkel a közélet gyakorlati terére, hogy azoknak tovaművelése nélkül, beelégedve a különféle hivatalok s társadalmi állások általuk jogosult birtokával, a maradás hívei, vagy legföljebb a szellemi haladás passiv s meddő tudomásvevői legyenek, de azért mindig jellemes emberek a szó legszentebb s legnemesebb értelmében??!). Én azt hiszem, hogy az utóbbiak létszámban felülmúlnák az elsőket. S éppen azért e tárgyról való gondolkozásom azon nézetben talál nyugpontot, hogy a gymnásium, mint a legújabb tanterv helyes és egyedül üdvös szelleme szerint per eminentiam humán intézet, tanoncaiból főleg embereket képezzen a fensőbb tudomány, művészet, különösen pedig a gyakorlati élet számára. Mert méltán kiált jajt egy francia bölcs '-) , oly nemzetnek, melynek tudósai a tudományt eléje teszik az erénynek, a művészetet a kötelességnek, mely ifjú sarjadékában szaporítja a költők, a gramatikusok, a szónokok számát, de ritkítja benne, általa az erkölcsök sorait, így tehát a gymn. tanár tevékenysége nem határozódhatik főképpen azon feladat megoldásában, hogy tanítványai, különösen a kisebbek lényébe száraz, elvont fogalmakat csepegtessen. A fokozott erély hevével kell felölelnie tanítványaiban az ember egész szellemét, az értelmet és akaratot, a kedélyt és szivet s ennek minden nemes dobbanását. Tehát a tanítás módja nem lehet nagyon elvont, sem pedig merev, rideg. Az oktatás életfogyasztó de nemes műkörében föl kell ismerni és szorgosan érvényesíteni az elétümedező szépészeti elemeket. Nem csüggedő kitartással oda kell működni, hogy a fölfogott képzeteket a tanítvány bensejében tovafejleszsze s cselekvésében külsőleg érvényesítse is. J) „Die schwierigste pädagogische Forderung, welche man an den Unterricht stellen kann, aber auch stellen muss, ist ein solches Zusammenwirken aller Theile desselben bei jeder Mannigfaltigkeit der Lehrgegenstände, dass er die eine Frucht zur Reife bringt, welche das letzte Ziel aller Jugendbildung ist, ein gebildeter edler Charakter.“ „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich.“Vom Ministerium d.Cultus u. Unterrichts. S. 7.Wien, 1849. s) Frayssinous: „A kereszténység védelme“ (Defense du christianisme) c. művének II. r.-ben.