Állami Főreáliskola, Kassa, 1888
jükben és anyagukban kihasználja és bizonyára már a legelső emberek könnyen rájöhettek a gondolatra, hogy a növényevő állatok tejét táplálék gyanánt élvezzék. Hogy ennek így kellett lenni, az kitűnik az ősvilág mythosából, mely nem is képzelhette másként az emberiség létezését, mint szorosan egybekötve a tejelő házi állatokkal. Régente éppen úgy, mint manap ott legelt a fúdús lapályokon a tejelő tehén, az ázsiai puszták lakója megfejte kanczáját, a magas vidéken a juh és kecske látta el az embert tejjel, sőt még a későbbi időben megszelídített teve és rénszarvas is, — melyek pedig inkább teherhordó állatoknak vannak alkotva, — kényszerítve lettek más vidékek tejelő állatjait pótolni. Nagyon is messze vinne, ha a tej történeti részével akarnék foglalkozni, de mégsem mulaszthatom el, hogy erre vonatkozólag legalább egyes érdekesebb részeket fel ne említsek. Földünk minden népe élvezi a tejelő állatok tejét, de csudálatosképen ott, ahol a népesség legsűrűbb, t. i. Ázsia keleti részén, hosszú időn át nem használták a tejet tápláléknak, sőt állítólag a Nagah’k és Cochinchinaiak még manap is tisztátalannak tartják a szarvasmarhák tejét s megvetik azt. Az Indusok Kr. e. legalább másfél ezer évvel már a vaj készítés módját is ismerték, míg a zsidók, kik Chalden, Mezopotámia és Kanan termékeny vidékein nagyszámú szarvasmarha, juh, kecske és tevecsordákat hajtottak magukkal, csak a tejet élvezték friss és erjesztett állapotban, de a vajat csak később Palaestinában való letelepedésük után tanulták meg készíteni. I Ámbár Egyptom népeinek történetét képírásokból sokkal régibb időktől ismerjük, mint az indusok vagy zsidókét, a tej használatára nézve nem sok felvilágosítást találunk azokban. Kétséget nem szenved, hogy e nép körülbelül 2000 évvel Kr. e. igen gazdag volt mindenféle háziállatokban, de a tej, — valószínűleg éppen úgy, mint manap, — már csak azért sem bírt valami nagy fontossággal a tápszerek között, mert tartományuk bőven meg volt áldva a legkülönfélébb mezei, kerti és erdei gyümölcsökkel, mely tápszerek, a kellő mennyiségben rendelkezésükre állott húsétel mellett, teljesen kielégítette e tekintetben minden szükségletüket. A görögök már Homer idejében tudták a sajtot előállítani, de a vajat csak sokkal később a skythaktól tanulták el készíteni. Aristoteles sokat foglalkozik munkálataiban a külön-