Állami főreáliskola, Kassa, 1890
I. Kirándulás Alsó-Szepességre. A hetedik osztály tanulóival, ha az időjárás és az iskolai körülmények megengedik, évenként szoktam egy-egy nagyobb ásványföldtani kirándulást tartani, hogy elméleti ismereteiket az ásványok előjöveteli, a kőzetek települési viszonyai, a földtani korszakok és formátiókról a szabad természetben, a helyszínen való szemlélés útján kiegészíthessék. E tanév vége felé is, május 14—16. napjain rendeztem egy ilyen kirándulást, melyben a hetedik osztály tanulóin kívül a hatodik osztálynak is mintegy fele részt vett. Kirándulásunk eleve megállapított terve szerint Istvánkohó, Krompach, Szlovinka, Porács- Kotterpataka, Remete, Szomolnok és Gölnicz vidékén a bányák, a könnyebben szemügyre vehető földtani viszonyok s az ottani nemesfém- és vaskohászat megszemlélése volt. Fájdalom, az esősre fordult időjárás miatt említett útitervemet már Krompachon meg kelle változtatnom, s igy habár Igló, e fejlődő csinos szepesi város megszemlélése után csupán az Albrecht főherczeg ő fensége tulajdonát képező Bindt bányahelyig juthattunk is el, a látottak, észleltek így is elég tanulságosak voltak, hogy a tanulókat a ráfordított idő és költségért kárpótolják. Legyen e rövid ismertetés a kirándulásban résztvevők emlékezetében a látottaknak visszaidézője. Május 14-én a délutáni vonattal indultunk el, mindig a Hernád völgyében haladva egész Iglóig. E völgy Kassa felett mindjárt öszszeszorul s az ut kelet és nyugat felől egyaránt magas hegyek határolta hágón visz fel csaknem Margitfalváig, a hol egyszerre a szepesi fehérség tárul szemeink elé. Utunkat tehát Kassa és Margitfalva közt legnagyobb részben azon szorosban tettük meg, amelyen a Hernád a szepes-gömöri érczhegységet áttörve, kisebb részét keletre, baloldalára szakította el, míg nagyobb része nyugaton, jobb oldalán marad el. Nehány felett a Vay-alagút a keleti rész, egy kisebb, tisztán gneiss-gránitból álló tömbjét fúrja át, míg szemben ezzel a Hernád jobb oldalán, a Hradova gneis-gránitját, melyet építkezési czélra bányásznak is, csillámos agyagpala borítja, felfelé rézvegyületek által impregnált zöldes, majd itt-ott szürkés, legfelül pedig vereses-fekete calciterekkel tarkázott agyagpalába, mint fedőrétegeibe !*