Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-01-14 / 10. szám
XVII. évfolyam. fsetrfeeszt&s&g és wi««f&di8vaiu»$: SOSICi, vo üTCA SCEK SZA»9. Tttlefanszám: 184. taussiga ilk naponta 4. a. 11 Arakor Kosice, 1920. január 14. Szerda POLITIKAI NAPILAP s ® *© © © © © © © © © © © © © © © © ©! FELELŐS $ZEi*KE&Zf$t lAszló béla. ® © ® © © © © © © © © © © © © © © ffi·ffiBi Szófizetési díjan évra 98 korona, té.évm M kar, nagyfrdtvre 24 korona, agy kérő 8 kor. e Egyes szám ára 48 fillér, m Renner kancellár Prágában. Prágából jelentik: Vasárnap délelőtt Renner dr. államkancellár fogadta Singer tanárt, Németország teljhatalmazottját, majd a csehszlovák kisebbség bécsi képviselőjét, dr. Bahalát. Fél kettőkor délután a kancellár Marek dr. ausztriai teljhatalmazott és Bodó titkár kíséretében a városházára ment, ahol Baxa dr. polgármester és Kellers Rothnagel alpolgármesterek fogadták. A polgármester a kancellárt Prága város nevében üdvözölte. Az államkancellár megköszönte az üdvözlést és szerencsét kivánt a polgármesternek ahhoz, hogy Prága városa újra megtalálta a cseh nemzetben és nemzetközi szerepében történelmi helyét. A polgármester érdeklődött a wieni ellátási viszonyok után. Az államkancellár felhasználta ezt az alkalmat, hogy korrigálja azt a jelentést, mely szerint Wienben a szénhiány miatt elsősorban is cseh kólákat zártak volna be. Ennek kapcsán alkalom adódott rövid fejtegetést folytatni a nemzeti kisebbségek helyzetéről mindkét államban. Ezután a polgármester a vendégeket átvezette a városháza történelmi termein és megmutatta nekik a galériákat az erkélyekkel. Az államkancellár megköszönte a szívélyes fogadtatást. Majd a csehszlovák köztársaság elnökéhez, Massaryk drthoz hajtatott, akivel együtt reggelizett és két óra hosszat tanácskozott. Délutáni 5 órára Tusár miniszterelnök és felesége teára hívták meg az ausztriai delegátusokat. A miniszterelnökség fogadótermében a hivatalos körök,a politikai és irodalmi élet számos személyisége jelent meg. " Az államkancellárnak alkalma volt a régi pariamenti kollégákkal találkoz nia és Prága társadalmának számos személyiségével megismerkednie. A vendégek élénk társalgás közben estig ! Mikor lesz a szóból tett? Két évtizeddel ezelőtt erre mifelénk még csak óhajtani sem volt szabad szociális reformokat, szociális intézkedéseket. Mert aki ezt a szót „szociális“ száján kiejtette, az már abban a pillanatban istentagadó, hazátlan bitang volt. A hatalom akkori birtokosai : a falusi kúriák, városi bérpaloták és kéjlakok tulajdonosai azt hitték, hogy a világ rendje sohasem változik meg, hogy az ő nyugalmas életüket soha semmi sem zavarja meg: ők mindig urak lesznek s úri voltukat utódaik is föltétlenül örökölni fogják; a paraszt és a munkás pedig örökre az ő érdeküket fogja szolgálni stb. Ezzel a fölfogással vonultak be a parlamentbe, a megye és város közgyűlési termeibe, ezzel a fölfogással itatták át a tanító- és tanárvilágot s a kathedrákról sohasem hangzott el más beszéd, mint az ő dicsőítésük, de a munkát és munkást föltétlenül le kellett szólni. Ebben azután nem ismertek határt. A szegény, kérges tenyerű csizmadiának kathedrán ülő fia kiabálta nebulóinak fülébe a leggyakrabban, hogy: szamár vagy, menj suszterinasnak ! Arra persze nem gondolt a tudós professzor úr, hogy derék, becsületes, munkás atyja, aki a keserves munkája után házat is vett, sőt talán bizottsági taggá is választatott, szintén suszterinas volt. Ez csak egy kis izelítő abból a nevelésből, amelyben a mai vezető emberek részesültek, azok, akik most már nem restelik bevallani, hogy nevelésük sok kívánnivalót hagyott maga után. Akik most már belátják, hogy maga az iskola rontott legtöbbet a társadalmi viszonyokon, amikor a kathedrárói az összes foglalkozásokat lepiszkolták és másodrendűeknek minősítették azokat az embereket, akik nem a lateiner pályákon nyomorogtak, akiknek 4—5 évig kellett cifra nyomorúságban tengődniük, hogy végre elérjék a 16 koronás havi fizetésemelést. A háborús állapotok azután megmutatták, mi az előnye a diplomának és mi a hátránya. Azt hisszük, hogy az előnyöket nem igen vettük észre, mert, ha ezek lettek volna, nem járna ma rongyosan kivétel nélkül minden lateiner ember. És most kezdik pengetni a „szociális“ reformokat. A „szociális“ szótól hangos ma minden utca, minden terem, kávéház, korcsma és útszéli csárda, a közönség pedig várja a szociális reformokat, szociális intézkedéseket, csakhogy ezek igen nehezen akarnak kibontakozni. A sok beszédből alig válik valami valóra. Oka ennek az, hogy a társadalmi ellentétek még mindig nem simultak el, hogy a termelés rendje még mindig nincs biztosítva és főleg: senki sem tudja, hogy tulajdonképen hol is kellene kezdeni azokat a bizonyos reformokat, amelyeket oly sokszor emlegettek s oly gyakran ígértek. Egyik a szellemi, a másik az anyagi téren követeli a kezdeményezést s míg efölött vitáznak, addig szalad az idő és marad minden a régiben. Hja, nem lehet egyik világnézetből egy pillanat alatt a másikba átcsapni és itt épen olyan tájékozódást tanúsítani, mint amott, a régi berkekben. Nem bizony. Mert itt nemcsak közönséges reformokról, hanem az egész társadalom átreformálásáról van szó, nem holmiféle termelési eszközök átalakítása, hanem az egész termelési rend megváltoztatása a fő feladat, ami bizony kemény dió azok részére, akikbe a régi fölfogások úgy beevődtek, mint rozsda a vasba. Szóval ma még minden a régi mesgyén halad. Egyedüli eredmény csak az, hogy mindenki vágyakozik az uj után, s amelynek körvonalai kirajzolódtak ugyan már előttünk, de úgy vagyunk vele, mint a selyemgubóval, melynek bolyhos felületén nem találjuk meg azt az egy szálat, amellyel könnyedén legombolyítható a drága selyemfonal. Minél hosszabbra nyúlik el ennek a szálnak keresése, annál jobban körmünkre ég a dolog- s annál többen vállalkoznak annak fölkutatására. Ez a keresés-kutatás forrasztja eggyé a különböző fölfogásokat és ellentétes irányokat s ha majd sikerül azt az egy kivezető szálat megtalálniok, elmondhatják, hogy a föltalálás mindegyikök szerény munkájának eredménye, amelynek gyümölcseit mindnyájan élvezhetjük. Amíg ez meg nincs, addig a szó csak szó marad s hiába várjuk a társadalom átformálódását. R határkérdés egységes szabályozása. A csehszlovák köztársaság határbizottsága folytatta tárgyalásait az ausztriai köztársaság képviselőivel. A cseh ausztriai határ egész menetét megbeszélték. Egész sereg pontban teljes egyetértésre jutottak. Elhatározták, hogy mindkét kormány képviselőiből bizottságot alakítanak, mely legrövidebb időn belül megkezdi a részletek munkáját, melyek a határok végleges megállapításához szükségesek. fl kereskedelmi, közlekedés megkönnyítése. A kereskedelmi és vámügyek bizotsága Schuster államtitkár elnöklete mellett egész sor oly rendelkezést tárgyalt, amelyek a vámhatár kezelését egyszerűsítik, így pld. oly vámköteles küldemények átutalásánál, amelyek fogyasztási adó, vagy különleges illetékek alá esnek. Továbbá megbeszélték a csomagolásnak visszaszállításnál való elintézése kérdését és a közös hivatalos órák szabályozását. Megegyezés történt a légi kedés ellenőrzése, az úgynevezett javítési és átköltözsi közlekedés kérdésében. A tárgyalások főárgya mégis az a törekvés volt, hogy egyszerűsítsék a behozatali engedélyt a csehszlovák köztársaságba és az ezzel kapcsolatos valutakérdéseket. A kiviteli ellenőrzést illetőleg messzemenő és igen kedvezmények és előnyös kölcsönös könnyítések biztosíttattak. fl cseh sajtó véleménye, gyúrásokkal és a következőket mondja: őszintén, nyíltan és tárgyilagosan kell tanácskozni. Renner dr. állam kancellár és kisérői maguk fognak arról meggyőződni, hogy nincs mit ajándékoznunk és hogy különösen nagy szénszállításoknál nem expo. Hálhatjuk magunkat, mert nálunk is «ex 10. szám r.ex d?cra sztárdart azon az állásporton kell lenni, hogy csak abban a mértékben segíthetünk, mint saját érdekeink megengedik. Az is elgondolhatatlan, hogy valamely elvi változtatásokat engedjünk meg a békeszerződésen, vagy hogy éppen egy harmadikra bízzuk a döntést a létrehozott egyezségekben. A ,,Csáké Soro* írja: Nem becsülik le ezeket a tárgyalásokat, mert mindkét állam között a közlekedés felvétle mindkét álamra nézve szükséges. Hogyan lopkodják az aprított fát? Fedéllel kell ellátni a szekereket. Az erdőhivatal figyelmébe. A legnagyobb gondot manapság a támaradtak együtt, azután az ausztriai szőlőanyagok beszerzése okozza. EieJmiküldőitek az uj német színházba ! szerhez- ruházati cikkhez sokkal könnyebbsnték, ahol Nestroy „Lumpácius ” illatunk, mint egy kis tűzifához. ’ 1 ., . ... 2 » , ... i Koszennek persze még csak színét sem Vagacundus című bohózata került ; láthatjuk, azért nem is beszélünk róla színre. Ha valaki nagynehezen összekuporgat egy szekér fára pénzt, akkor mindenek előtt a városnál iparkodik fát venni, mert abban a hitben él, hogy ott aprított fa mindenkor kapható. Aprított fát akar mindenki vásárolni, hogy a favágás újabb gondot és ezzel újabb bosszúságot ne okozzon neki. Igazán csak a legvégső esetben határozzuk el magunkat arra, hogy fakereskedőtől, vagy falusi embertől vásároljunk fát. S ha van egy kis szerencsénk, kaphatunk is a városnál egy szekér apriított fára utalványt és ha szerencsénk el nem hagy, azt a fát 6—8 h hét alatt meg is kaphatjuk. Olyan szerencséje azonban közleg már csak nagyon kevés halandónak van, hogy egy szekérrel tényleg két köbmétert kapjon is, mivelhogy a fának egy része szállítás közben eltűnik a szekérről. Hogyan ? Hát a következőképen: A fát nyitott szekereken szállítják. A szekér lassan döcög végig az utcákon és senkinek nehézséget nem okoz arra fölkapaszkodni. Láthatjuk akármikor, hogy hol felnőttek, hol gyermekek trónolnak a szekér hátulján és kényelmesen dobálják le a fát, amelyet azután társaik szépen fölszedegetnek és hazaviszik. Mikorra tehát a szekér rendeltetési helyére jár, akkorra már jóval kevesebb fa van rajta, mint amikor elindul. A megrendelő pedig csak akkor veszi észre, mennyire A„Venkov“ újból vezető helyen szénhiány van. Ezért azt hisszük, becsapódott, illetve mennyire meglopták, foglalkozik az Ausztriával való tár- hogy a tárgyalások a lehetőségrel amikor a szekér már visszament, létében fognak mozogni, hogy fő 1.................. - önként árucseréről lesz szó. Bár a győzők szerepét játsszuk, de nem vagyunk kizsákmányolók. Ellenkezőleg becsületes módon ítéljük meg azt a borzasztó szerencsétlenséget, melybe szomszéd államunkat a Habsburg dinasztia politikája sodora. En állandóan hangzanak panaszok. Éppen azért követeljük, hogy a város fordítson nagyobb gondot az aprított fa házhoz szállítására. Az útközben való lopkodás csak az esetben gátolható meg, ha a fát szállító szekereket, épp úgy, mint a szemeteskocsikat, lakattal zárható fedéllel látják el. A fedelet a faraktárban le kell zárni s a kulcsot hivatalos pecséttel ellátott zárt borítékban kell a kocsisnak átadni, aki azt a megrendelőnek kézbesíti s így a megrendelő maga, vagy jelenlétében a kocsis nyithatja ki a lakatot. Nem okoz ez sem nagyobb költséget, sem különösebb fáradtságot, azért minden nehézség nélkül megcsinálható. De föltéve, hogy pár perccel hosszabb időt venne is igénybe így a szállítás, vagy pár fillérrel meg is drágulna, mégsem fizetnének rá a megrendelők annyit, mintha a drága