Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-02-14 / 36. szám

X3fís. Itostae, &Ž& leSuruéf 14. SsmriMt KASSAI »IW! K*»s­?w ®*art8ií^ As «OSICfi, rŐ*ttn« AA­SK szAn.­­PMMMSK T*í ® fI 164. IWWU«! Nhegks2e«il-­»­ «asMs*«» 4. «.19­6r*fc«Mr POLITIKA! NAPILAP FKŠ.44.0S AÄEaiCiSrXT# I usaio set.«. KIANsoÁésI­d»­a%­ afeftsz ftvr« «3 hősim«, iAílvr» IS Jsor, négy*#* Sin 24 hwomi, mmr A#ra A Mr. «u­egyes nni ára 40 ttN*r. oAi az államtól és társadalomtól mindenki, anélkül azonban, hogy az állammal és társadalommal szemben fennálló kötele­zettségeknek mindenki iparkodnék is ele­get tenni. A segítséget nem úgy értelme­zik ma, mint valamikor, hogy tudniillik az állam és társadalom a maga erkölcsi és anyagi erejével támogatást nyújt egye­seknek is, hogy a köz érdekében kifej­tendő munkálkodásaikat gyorsabbá, ered­ményesebbé tehessék, hanem, hogy min­dent csak az állam és társadalom végez­zen s ha az egyes emberek munkálkod­nak, ezt kényelmesebben, minden nagyobb kockázat nélkül tehessék. A segítség te­hát tulajdonképen az ember kényelmét biztosítaná, vagyis kevesebb munkát igé­nyelne tőle. Amikor a gyakori behívások folytán megcsappant a munkaerő és a hatóságok arra szólították fel a földmíves embereket, hogy saját munkájuk elvég­zése után segítsenek a többieknek, mert különben nem lesz bevetve minden föld s éhezni fog a nép, akkor a jólelkű szom­szédok csak azért lassították munkájukat, hogy­ másoknak ne segíthessenek s ha a főszolgabíró rajok parancsolt, egyszerűen azt felelték, adjon segítséget az állam, az rendelkezik elegendő erővel. El is maradt a szántás és vetés és­ még most is ennek a segítségnek hatását érezzük, amikor panaszkodunk, hogy kevés a kenyér s ami van, az is rossz. Gyárakat, műhelye­ket, ipartelepeket is szerettek volna sokan létesíteni, valamint kultúrintézményeket is, sőt képesek is lettek volna erre sok esetben magánosok; mivel azonban állami támogatást nem nyertek, ezt nem csele­kedték­ meg s igy igen sok értékes alko­tás elmaradt, minthogy az államnak nem volt módjában ilyeneket saját erejéből létesíteni. A­ szükségletek fedezéséről min­den téren gondoskodni kellett, előtérbe lépett tehát az állami omnipotencia, amely ellen az egész társadalom protestált, de békén kellett eltűrnie, mert hiszen a gyámkodást úgyszólván a társadalom erőszakolta ki. Az állam egyébként sok esetben meg is vonta a nyújtott segítsé­get, amikor azt látta, hogy például az általa adományozott gépek pihentek, da­cára, hogy a gépeken kívül még ezerekre rugó készpénz-segélyben is részesítette az illető vállalkozókat, gyártulajdonosokat, akik azután kígyót-békát kiáltottak az államra és megvádolták azzal, hogy ellen­sége az iparnak, kereskedelemnek, kultú­rának stb. Sohasem vették figyelembe, hogy a „segíts magadon, az isten is megsegít“ közmondás örök érvényű s hogy nem szabad és nem is lehet min­dent csak az államtól várni. Csehország ipari fejlettségét valóban annak köszön­heti, hogy a nép nem várt mindent az államtól, h­anem saját erejéből biztosította magának mindama föltételeket, amelyek boldogulásához szükségeltettek s most, a hosszú háborús esztendők után is abban a kellemes helyzetben van, hogy a nyu­gati nagy nemzetek is rászorulnak ipari termékeire. Ha adott is az állam támoga­tást a csehországi iparosoknak, gyárosok­nak, az kitűnő befektetésnek bizonyult s hasznát látták annak a vállalkozók, a közönség és állam egyaránt. Csehország­ban nem akartak egyik napról a másikra milliomosok lenni, hogy hamarabb nyu­galomba vonulhassanak a munkakerülők, nem is irigykedtek egymásra, de mindig segítettek egymáson az emberek. Ott volt is rendes termelés, amint azt a mai álla­potok is igazolják s hogy virágozni fog ez az állam továbbra is, arra garancia a nép szorgalma és erősen kifejlődött test­véri érzülete. í Segítséget vár­­ az ú­jhelyi kommunisták bűnpere. Halálos ítéletek várhatók. Sátoraljaújhelyből jelentik: Tegnap délelőtt 9 órakor kezdte meg a sátoraljaújhelyi törvényszék ötös tanácsa a négy kommunista bűnper tárgyalását. A vádlottak, akik­­nek száma húszon felül van, gyil­kossággal, gyilkosokkal való cinkos­sággal, gyilkosságra való felbujtással, rázítással, izgatással, a személyes szabadság megsértésével és rablással vannak vádolva. Sátoraljaújhelyen — mint ismere­tes — a proletárdiktatúrát különösen a városnak a csehszlovák csapatok által való megszállása előül, időben igen szigorúan kezelték. A város fő­terén felállított akasztófon nem egy ártatlanul elitélt hullája lógott napo­kon keresztül. Az igazságszolgáltatás most vonja felelősségre az akkori rendszer expo­nált egyéneit. A vádlottak sorában vannak : Morvai vádbiztos, Gara Imre kormányzótanácsi biztos, Fenyő és Csuta direktóriumi elnökök, dr. Fűzi Bertalan, a kormányzótanácsi biztos titkára, dr. Rácz Samu, fő­­munkások szakszervezetének tit­­­kára, Pásztor detektívfőnök, a „bur zsujok" réme és még sok másán. A tárgyalások iránt úgy a város közönsége, mint a vidék részéről oly nagyfokú érdeklődés mutatkozott, amire példa ritkán van. A tárgyalá­­sokra néhány száz társa van be­idézve. Különös érdekességgel bír Gerő Alfréd postafő­nk, vöt kosicei posta­­főtiszt bűnügyi pere. Gerőt azzal vá­dolják, hogy egy a forradalmi tör­­vényszék á­ltal halálra ítélt főszolga­bíró kegyelmi sürgönyét mindaddig visszatartotta, meig csak az ítéletet végre nem hajtották. A tárgyalások előreláthatólag né­hány napot, esetleg egy. két hetet se igénybe fognak venni. Az Ítéletek kihirdetésénél — amint az előre lát­ható — néhány halálos ítélet is várható. Hirdessünk a „Kassai Hírlapiban \ A vendéglősök ipartársulatinak közgyűlése. A kosicei szállodások, vendéglősök, korcsmárosok és kávésok ipartársu­­lata tegnap délután három órakor tartotta rendes évi közgyűlését Sámsony-féle Royal étteremben. A­­ gyűlésen az ipartársulat tagjai csak­nem teljes számban megjelentek. Bogoli Antal jegyző az ipartársulat nevében üdvözölte az újonnan meg­választott elnököt, Sámsony Jánost és egyben javasolta, hogy a távozó Herdiczky János, volt elnöknek sza­vazzanak jegyzőkönyvi köszönetet. Sámsony János megköszönte a beléje helyezett bizalmat és ígéretet tett, hogy a jövőben a társulat érde­­keiért minden tőle telhető módon küzdeni fog. A vendéglősök és szál­lodások még soha olyan nehéz hely­zetben nem voltak, mint most, igye­keznek kell tehát a bajokat eliminálni. Ezután a költségvetés tárgyalására tértek át, amelyet kisebb módosítá­sokkal elfogadtak. Majd az alkalma­zottak és a tulajdonosok között kötött kollektív szerződést ismertették és tárgyalás alá vették a hatósági, mun­kaközvetítő átiratát, melyben arra való hivatkozással, hogy a kávéházi, szállodai és éttermi munkások elhe­lyezése havonta 1400 koronájába kerül a hivatalnak, kéri a társulatot, hogy a munkaközvetítő hivatal részére ennek az összegnek a felét megté­rí­ss. Az ügyet albizottság elé utalták. Majd az alapszabályok módosítását és a tagdíjaknak havi 10 koronára való felemelését határozta el a köz­gyűlés. Az indítványok során megvitatásra került azon már több ízben beharan­gozott rendelet, hogy a jövőbe szigorúbb szesztilalmat léptetnek életbe, amennyiben kávéházakban, vendéglőkben és korcsmákban égetett szeszes italt nem szabad árusítani Különösen sérelmesnek tartják­­ a rendelet azon részét, mely égetett szeszes italoknak zárt palackosban való áruslását a kereskedőknek, akiknek csak ez mellékkeresetét ké­pezi, megengedi, az ezzel foglalkozó és ebből élő társulati tagoknak pedig nem. E határozták, hogy ez ügyben kül­­döttségileg keresik fel dr. Fábry Pál zsupán­ kormánybiztost és a bratislavai teljhatalmú minisztériumot, hogy a sérelmesnek tartott rendelet hatályon kívül való helyezését kérjék. Apróbb ügyek tárgyalása után a közgyűlés este 7 órakor ért végett. Millerand és Zürichből jelentik. Párisi értesülés szerint legközelebb Franciaország volt miniszterelnökei értekezletet tartanak, amelynek különös jelentőséget tulaj­donítanak. Biztosra veszik, hogy e hó 18-a után Millerand visszalép és utódja Briant vagy egy más politikus Lloyd George: I­s lesz környeztéből (Berlin ) A „Hamburger Fremden­­blatt“ jelenti Londonból: Anglia po­litikai köreiben az a hír van forga­­lomban, hogy Lloyd George szándéka legközelebb visszalépni és hosszabb időre a külföldre utazik. 3$. siAm­, Mire fordítják a sok táncmulatság jövedelmeit ? — i Korlátozzák a világítást, de a tánc­termeknek jutott villamosáram. j Máskor hat esztendőn át nem mulat­­­­tak az emberek annyit, mint az idei­­ hat heti farsangon­ Valamikor a régi­­ időkben még csak gondolni sem mer­­­­tek volna arra, hogy más napokon ren­dezzenek táncmulatságokat, mint szom­baton és vasárnap; ez idén kevésnek bizonyult mulatságok rendezésénél a hétnek 7 napja. A háború előtt majd­nem minden bálról azt írták a lapok, hogy a táncterem kongott az üresség­től és félve fogott akárki 19 bál rende­zéséhez ; ma minden alkalommal zsú­folásig megtelnek a tánctermek , hely­szűke miatt legalább is annyian kiszo­rulnak, mint ahányan bent vannak, ha mindjárt három-négy bált is rendeznek. De nemcsak belépődíjra és báli ruhára jut a közönségnek, hanem alkoholra is bőven, amint at a bor- és sörfogyasz­tás is fényesen igazolja. Hogy honnan veszi a nép a bálo­zásra szükséges összeget, nem tudjuk, valamint azt sem, hogy kinek zsebében reked meg a sok tiszta jövedelem Annyit azonban mondhatunk, hogy amennyi tiszta jövedelme volt az idei farsangon rendezett sok bálnak, abból szépen fel lehetne segélyezni a város összes szegényeit, úgy kellett volna te­hát csinálni a dolgot, hogy a hatóságok gyakoroljanak ellenőrzést a bevételek fölött, azokat vegyék kezelés alá és fordítsák tényleg jótékony célokra a sok mulatozás árát. Vegyük csak szemügyre a farsangokat. Nem látunk a hirdető­oszlopokon mást, mint színházi és mozi szinlapot s ezek mellett ugyanannyi báli meghívót, nagyobbára olyan egye­sületek és körök részéről, amelyeket eddig mé­g nem is ismertünk s amelyek javarészben csak bálrendezés céljából alakultak. Kiáltó ellentétet képez a rettenetes sok bálozás mellett a munkanélküliek szomorú sorsa. Azt hihetnők, hogy ahol mindennapra esik egy-két bál ahol százezrekre rúg a bevételek ös­­­szege, ott talán nincsenek is nyo­morgók, mert hiszen a tiszta jöve­delem mindig „jótékony célra“ for­­díttatik-De van még más furcsaság is a sok táncmulatság mellett. Magánház­tartásoknál, üzletekben, sőt az utcá­kon is korlátozzák a világítást, mert kevés a szén s ugyanakkor nap-nap mellett engedélyt adnak arra, hogy meghosszabbított záróra mellett száz meg száz leányka fogyassza a kevés és drága áramot, amelyet bizony sok­­kal okosabban lehetne fölhasználni ebben a petroleum- és szénínséges világban. Egy napon takarékosság szempontjából egyetlen lámpát sem gyújtanak meg az utcán, de ugyan­akkor két bálteremre is jutott villany. Hát nem furcsaság ez? Megírhattuk volna ezt már előbb is, de tekintettel a bejelentett sok „jótékony célra“ hallgattunk a farsang végéig. Cserébe azonban elvárjuk, hogy a farsang lezajlása után nem fogyunk ki a bálok jövedelmeiből fölsegélyezettek nevei­nek fölsorolásából, mert látni kívánjuk, hogy a sok-sok rendezőség miféle jótékonyságot gyakorolt akkor, amikor a világosságra szolgáló villamosáram­nak tekintélyes részét táncmulatságo­kon pazarolták el.

Next