Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-05-23 / 117. szám
XVII. évfolyam. KASSAI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice, Főutca 60. sz. Telefonszám: 184. Szegjstenik naponta d. u 4 órakor. Kosice, 1320. május 23. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP „c_ 117. szia* (?L clcrw mm Előfizetési dijak: Egész évre 126 Y.„ féniszre 63 K., negyedévre 3150 K.tegyhóra 1O 50 i Egyes szám 50 fiü FELELŐS SS £ RK £ SZTÔ I LÁSZLÓ a&LA. Szepes vármegye feldarabolása. Lőcséről jelentik : A lőcsei bizottság, amely a tiltakozó nagygyűlést készíti elő, munkáját befejezte. A 9000 magyar, német és szlovák nyelvű felhívás Szepes vármegye minden egyes községében megtette a hatását- A számtalan magántiltakozás mellett kilencvennyolc község és harminchat egylet küldött be tiltakozó memorandumot. Több csatlakozó jegyzőkönyv érkezése pedig be van jelentve. A plebiscitáris területről hivatalos állásfoglalás nem történhetett meg, miután e terület most semleges hely. Az e vidékről jövő magántiltakozások azonban eléggé sejtetik e vidék lakosságának akaratát. Lehetetlen, hogy ily hatalmas mérvű akaratmegnyilvánulás meghallgatás nélkül maradjon. Az államszervezet célja a lakosság boldogulását előmozdítani. E tétel nem ul senki előtt. Márpedig egy egész megye állásfoglalása valószínűleg a való tényálláson alapul. A meglevő beosztások megváltoztatása sohasem járt megrázkódtatás nélkül, hogy ezt kimutassuk, csak a közelmúlt eseményeire kell utalni. Nagyobb mértékben kell tartani ettől most, midőn egy nagy megrázkódtató átalakulás következményei alatt élünk. A f. hó 17-én megtartott ülésen Polnisch Artur szerkesztő, akinek az előmunkálatok végzésében nagy része van, vázolta a helyzetet és a munkálatok eddigi eredményét. Kifejtette, hogy a megye akaratát minél hamarább kell az illetékeseknek tudtára adni. Szükséges, hogy a 26-án összeülő nemzetgyűlés első ügyei között tárgyalja Szepes ügyét- Evégből a terjedelmes memorandumot, amelyet dr. Hajnóczy R. József volt tanfelügyelő készített, nyomassák ki a nemzetgyűlés minden egyes tagja részére három nyelven. A memorandum a legnagyobb alapossággal mutatja be, mennyire ellentmond a feldarabolási tervnek minden történeti érv, a gazdasági, nyelvi és földrajzi helyzet. A memorandumot német nyelvre Hefty G. Andor fordítja, szlovák nyelvre pedig Urzsák József lőcsei plébános. A megyei nagygyűlés a jövő hét folyamán fog összeülni és kijelöli a küldöttséget, amelynek vezetésére dr. Ruman zsupánt és Blaha Marián püspöki helynököt fogják felkérni. Ezekhez még egy szepesi egyén fog járulni mint a nép képviselője. A fekete gyémánt. A szén ára rohamosan emelkedik. Már a mai tél folyamán is elszörnyüködve vettük tudomásul, hogy a városi szénért 36 koronát kell fizetnünk s mikor abban a reményben ringattuk magunkat, hogy ez az ár már oly magas, hogy ennél magasabb nem is lehet, hideg zuhanyként hatott ránk a nír, hogy ez tulajdonképen még semmi, majd ezután jön még csak a haddeihadd, mert a munkabérek emelkedése és a szállítás drágulása folytán a 36 koronás ár legalábbis annak háromszorosára fog fölemelkedni. És tényleg úgy is lett. Ma már csak 110 koronás rendeléseket fogadnak el s aki idejében nem rendel, az a jövő télen 150—200 koronát fog fizetni egy métermázsa kőszénért. A szénárak drágulása természetesen maga után vonja az összes iparcikkek árának hasonló arányú emelkedését is, mert a gyárak szénnel dolgoznak és számításaikat csak akkor találják meg, ha produktumaik árát fölemelik. Ma a szén az irányító erő, ehez alkalmazkodik minden. Amig 1—2 koronás árban szerezhették be a gyárak szükségleteiket, addig vígan dolgoztak s a közönségnek sem került megerőltetésébe a gyári termények beszerzése. A legutolsó két-három esztendőben már tűrhetetlenné vált a drágaság s a nép épen arra számított, hogy az állam azáltal segít majd a bajokon, hogy a szénárakat egyszerűen leszorítja, mert hiába, ettől függ minden s íme a szomorú valóság az, hogy két hónap alatt 300 százalékos emelkedés állott be a szénáraknál, ami már megmásíthatatlannak látszik és abba bele is kell nyugodnunk. Boldog optimisták azt mondják, hogy messze van még a tél, hogy addig még nagyon sok történhetik s így nem kell attól tartani, hogy okvetlenül bekövetkezik az, amire számítunk. Hát jó dolog a reménykedés az bizonyos és szerencsésnek mondható az, akiben így él a remény. A helyzet azonban kevés okot ad a reménykedésre. A tél nincs is olyan nagyon messze. Másrészt pedig ha ma, amikor a kereslet a télihez képest oly csekély, 110 koronát kérnek a szénért, mire lehetünk elkészülve akkor, amikor a kínálat jóval alul marad a keresleten. És hihető-e az, hogy négy hónap alatt olyan árzuhanás történik, aminőt az optimisták várnak, de amit józan ésszel várni nem lehet. Megtörténhetik, hogy tényleg lesz valami árcsökkenés, de abban nem lesz köszönet, mert már tudjuk, milyen az a bizonyos árcsökkenés. Az 5 koronás árak fölemelkednek 100 koronára, a nép zajong, az újságok halált kiáltanak az árdrágítókra, közbelép a hatóság, tart néhány ankétot az „érdekeltek“, tehát a duzzadt zsebüek bevonásával és ez utóbbiak, hogy jószívűségükről tanúságot tegyenek, az árakat nagy kegyesen leszállítják 5 koronával s igy nem 100 koronáért adják portékáikat, hanem 95-ért s a nép óhajának eleget tettek. A szénáraknál is legfölebb ilyes valami várható, ami vajmi keveset lendít a dolgon és nem csökkenti a drágaságot. Egy kis remény azonban mindennek dacára is él bennünk s ez az, hogy a parlament e hó 26-án összeül és legsürgősebb elintézni valója közé tartozik olyan intézkedések megtétele, amelyek a drágaság enyhítését célozzák. A szénáraknak kell mindenekelőtt is szóba kerülniök, mert hiszen ettől függ minden cikknek az ára. A képviselőháznak gondoskodnia kell arról, hogy a bányamunkások olcsó élelmiszerhez jussanak és olyan fejadagokat kapjanak, amelyek lehetővé teszik a munka akadálytalan folytatását és ezzel a legfőbb ok elhárítást nyer. De a vasúti szállításoknál is változtatásokat kell eszközölni, mert igy horribilis magasságra emelni a szállítási díjakat nem szabad akkor, amikor tudott a dolog, hogy a szénaárak emelkedése az egész vonalon drágulást von maga után. A hatóságok különben elég tapasztalatot szereztek már maguknak a drágaság te rén, azt hisszük, hogy e tapasztalatokat az újabb rendelkezések megtételénél érvényesíteni fogják. Szlovenszkó képviselői majd tudni fogják kötelességüket és tőlük várjuk, hogy a parlament működése a fekete gyémánt kérdésében is megfelelő sikert eredményezzen. Pozsony, Szlovenszkó fővárosa. Amióta Pozsony a csehszlovák köztársaság fővárosa lett, központjává, kereskedelmi gócpontjává vált annak a földterületnek, mely azelőtt az osztrák-magyar monarchia területét képezte. Kedvező földrajzi helyzeténél fogva legközelebbi érintkező pont Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia, valamint Jugoszlávia és Csehszlovákia között. Nem csoda tehát, ha a félóránként berobogó vonatok mindzsúfolva érkeznek meg ide. Mondják, hogy naponként átlag 8—10000 ember érkezik, ami természetesen nagyban befolyásolja a város képét és egész életét. Szállodában szobát kapni 100—150 korona borravaló lefizetése nélkül teljesen lehetetlen. Magányosok, kik egy-két szobának naponta való kiadásával üzletszerűen foglalkoznak, rövid egy év alatt vagyonra tettek szert. A kávéházak, vendéglők mind zsúfolásig vannak teli s bár Pozsony abban is kezd hasonlítani Budapesthez, hogy minden utcasarkon kávéház kertje csábítja a járókelőt, mégis egész harcot kell megvívni egy-egy hűs helyért. Amerre az ember jár, mindenütt a világváros zaja, nyüzsgő elevensége fogadja. A kirakatok telve vannak a legkülönfélébb árukkal. A csemege üzletek állványai csaknem megroppanak a sok édességtől és a tereken elszórva nap-nap mellett újabb cukor és élelmiszer árusító bódék épülnek. Halomszámra feküsznek egymás mellett a cukorkák, melyeknek kilója 2—300 kor között változik, sonkás zsemlék és szép fehér cipók, déli gyümölcsök egész a lágyhasú banánig, melynek darabja csekély 12 korona. A divatüzletek pompája is messze felülmúlja a kassai üzletekét, nem úgy azonban az árak, melyek nagyon is visszamaradnak a kosicei piac egyre emelkedő árirányzata mögött. Általánosságban mondhatni, hogy Pozsonyban minden olcsóbb, mint Kosicén. Pozsony első vendéglőjében a Carltonban egy adag marhahús ára 8 kor. (Kosicén 12 kor.) egy adag sertéssültté 12 kor. (itt 16) és igy tovább. Pedig a hús ára teljesen egyforma. Egy kg. sertésnus itt is 36 kor.-ba kerül. Az étlap a lehető legváltozatosabb. Ráktól és libamájpástétomtól kezdve rántott csirkén keresztül a túrós csuszáig kapható itt minden, mi szem-szájnak ingere. Csak természetes, hogy az ínyenc eledelek horribilis összegekbe kerülnek. Egy adag kacsa sült 32, egy fél rántott csirke mindössze 22 kor.-ba kerül. No de mi az egy ügyes valuta sikernek! A kávéházak és vendéglők közönségének nagy része lánc és valuta kereskedő. Nincs is becsülete annak, aki naponként legalább néhány üzletet nem köt. A levegőben állandóan tíz és százezrek, waggon és vonattételek röpködnek. Az egyik márvány asztal mellett 8 wagyon benzinre folyik az alku, másut pedig 12 wagyon újságpapírt akarnak Budapestre szállítani. És mégis általános a panasz a láncosok körében. „Nincs üzlet, nincs pénz. Pang minden, rettenetesen pang“ — sír előttem egy valuta és lánckereskedő. Már épen részvétemet akarom kifejezni, mikor bizalmasan fülembe súgja : „Nem vesz 2000 dollárt?“ Hitelbe — mondom neki — nagyon szívesen, mire ő megvetően fordul el tőlem. Hogy létezzen még egy ember, aki a komoly üzletből tréfát csinál. Megvetendő ember az ilyen, — gondolhatja magában — én pedig csak azt mondom nem megvetendő, hanem oktalan. Az egyik hosszú márvány asztal előtt sápadt, sovány, rendetlen külsejű fiatalemberek ülnek, kik úgy kirínak dőzsölő fényárnyékából, mint a piros pipacs a sárguló búzatáblákból, Magyarországból emigrált hírlapírók, tisztviselők, ügyvédek tanárok stb. Ezek a fény és pompa eme városában úgy élnek itt e szegény meggyötörtek, mint ahogy a penészvirág és a ragyogó tavaszi naptól fényes udvarban beépített pincéknek mélyén. Egész nap állás után járnak, de eredménytelenül. Csak nagyon kevésnek sikerült itt-ott valami pincéri, kocsis, vagy más hasonló állást nyernie, a többiek tovább élik egyhangú napjaikat reggeli és estéki kávéval elégítvén ki mindennapi szükségletüket. Pozsony most az emigráltak fő gyűjtő állomása. A magyar fehér terror elől menekültek százai tartózkodnak itt állandón és várva lesik az időt, midőn lefelé haladhatnak a Dunán, vissza a budai hegyek alá. Téves volna azt hinni, hogy csakis kommunisták emigrációs központja Pozsony. Sőt ! A kapitalizmus legkiválóbb képviselői, kik fajuk és felekezetük miatt kénytelenek otthagyni hazájukat, ugyancsak itt jönnek, itt élik a maguk örömteli élves éltüket. Amerre csak jártam Budapestről ismert arcokkal találkoztam, budapesti parfümé illatja csapta meg arcomat, megismertem Brett Sarolta kalapdivatját, Kocsis női szabóságának művészetét; lábukon még Budapest aszfaltjának porát viselik, tüdejük még a budai kémények füstjével van teli, de már felejteni próbálják a fajt és veszélyt, mit ott átéltek. Át-átrándulnak Wienbe, Prágába, sőt Svájcba is, mindenüvé eljutnak, hol élő lehetősége int De azután visszatérnek csábítóan feléjük. Pozsonyba, mert hát itt mégis csak 4—5 km-nyire vannak a határtól és ennek dacára 15—20 féle étel szerepel az étlapokon. A mulató Pozsony jórészét ezek az emigráltak képezik. Nekik semmi sem drága, ők mindent megvesznek. A mulatók, hangversenytermek mind tele vannak menekült milliomosokkal, úgy, hogy a lánckereskedelmen kívül most a legjobb üzlet Pozsonyban hangversenyek rendezése. A Múzsa-vállalat rendezésében f. hó 20-án Weingartner, 22-én Kubelik, 26-án Harry Weingartner, június 1-én pedig Slezák koncertezik. Burián itt sem tagadta meg magát. Hangversenyét hirdető plakátja át van ragasztva: Elhalasztva. A jegyeket már előre elkapkodják, úgy, hogy most már csak protekcióval, vagy felülfizetéssel lehet a fenti hangversenyek valamelyikére jegyet kapni. Eszembe jutott Kassa, művész hol egy-egy vállalkzó szellemű koncertjét 150 ember szokta végighallgatni, vagy végigaludni. Úgy látszik, nagy, nagyon nagy különbség van Košice és Pozsony kultúrélete között. A minisztériumban lázas munka folyik. Küldöttségek jönnek-mennek, autók száguldnak, izgatott, várakozó emberek tárgyalnak, vitatkoznak , előtte pedig a Dunán hajók kürtjei smíarak, kotró gépek zakatolnak, folyik a munka lázasan, mindenütt. Épül, forr a világváros. (májusz.) A városi nyugdíjasok panaszkodnak, felemelt háborús segélyt junius elsején kifizetik. A nyugdíjasok nagy csoportja keservesen érzi az idők nyomasztó voltát Csak pár nappal ezelőtt vázoltuk a mávnyugdíjasainak drágasági segélyügyét és ma már újabb panaszt kell leszögeznünk. Ezúttal a városi nyugdíjasokról és kegydíjasokról van szó, akik felkeresték szerkesztőségünket és a következőket kérték közölni : A tanács javaslata folytán a közgyü-