Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-05-23 / 117. szám

XVII. évfolyam. KASSAI Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice, Főutca 60. sz. Telefonszám: 184. Szegjstenik naponta d. u 4 órakor. Kosice, 1320. május 23. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP „c_ 117. szia* (?L­ cl­crw mm Előfizetési dijak: Egész évre 126 Y.„ féniszre 63 K., negy­ed­­évre 3150 K.t­egy­hóra 1O 50 i Egyes szám 50 fiü FELELŐS SS £ RK £ SZTÔ I LÁSZLÓ a&LA. Szepes vármegye feldarabolása. Lőcséről jelentik : A lőcsei bizottság, amely a tiltakozó nagygyűlést készíti elő, munkáját befe­jezte. A 9000 magyar, német és szlo­vák nyelvű felhívás Szepes vármegye minden egyes községében megtette a hatását- A számtalan magántiltakozás mellett kilencvennyolc község és har­minchat egylet küldött be tiltakozó me­morandumot. Több csatlakozó jegyző­könyv érkezése pedig be van jelentve. A plebiscitáris területről hivatalos állás­­foglalás nem történhetett meg, miután e terület most semleges hely. Az e vi­dékről jövő magántiltakozások azonban eléggé sejtetik e vidék lakosságának akaratát. Lehetetlen, hogy ily hatalmas mérvű akaratmegnyilvánulás meghall­gatás nélkül maradjon. Az államszer­­­­vezet célja a lakosság boldogulását előmozdítani. E tétel nem ul senki előtt. Már­pedig egy egész megye állás­­foglalása valószínűleg a való tényállá­son alapul. A meglevő beosztások meg­változtatása sohasem járt megrázkód­tatás nélkül, hogy ezt kimutassuk, csak a közelmúlt eseményeire kell utalni. Nagyobb mértékben kell tartani ettől most, midőn egy nagy megrázkódtató átalakulás következményei alatt élünk. A f. hó 17-én megtartott ülésen Pol­nisch Artur szerkesztő, akinek az elő­munkálatok végzésében nagy része van, vázolta a helyzetet és a munkálatok eddigi eredményét. Kifejtette, hogy a megye akaratát minél hamarább kell az illetékeseknek tudtára adni. Szüksé­ges, hogy a 26-án összeülő nemzet­gyűlés első ügyei között tárgyalja Sze­­pes ügyét- Evégből a terjedelmes me­morandumot, amelyet dr. Hajnóczy R. József volt tanfelügyelő készített, nyo­massák ki a nemzetgyűlés minden egyes tagja részére három nyelven. A memorandum a legnagyobb alaposság­gal mutatja be, mennyire ellentmond a feldarabolási tervnek minden történeti érv, a gazdasági, nyelvi és földrajzi helyzet. A memorandumot német nyelvre Hefty G. Andor fordítja, szlovák nyelvre pedig Urzsák József lőcsei plébános. A megyei nagygyűlés a jövő hét fo­lyamán fog összeülni és kijelöli a kül­döttséget, amelynek vezetésére dr. Ru­man zsupánt és Blaha Marián püspöki helynököt fogják felkérni. Ezekhez még egy szepesi egyén fog járulni mint a nép képviselője. A fekete gyémánt. A szén ára rohamosan emelkedik. Már a mai tél folyamán is elszörnyüködve vettük tudomásul, hogy a városi szénért 36 koronát kell fizetnünk s mikor abban a reményben ringattuk magunkat, hogy ez az ár már oly magas, hogy ennél magasabb nem is lehet, hideg zuhanyként hatott ránk a nír, hogy ez tulajdonképen még semmi, majd ezután jön még csak a haddeihadd, mert a munkabérek emel­kedése és a szállítás drágulása folytán a 36 koronás ár legalább­is annak három­szorosára fog fölemelkedni. És tényleg úgy is lett. Ma már csak 110 koronás rendeléseket fogadnak el s aki idejében nem rendel, az a jövő télen 150—200 koronát fog fizetni egy métermázsa kő­szénért. A szénárak drágulása természe­tesen maga után vonja az összes iparcik­kek árának hasonló arányú emelkedését is, mert a gyárak szénnel dolgoznak és számításaikat csak akkor találják meg, ha produktumaik árát fölemelik. Ma a szén az irányító erő, ehez alkalmazkodik min­den. Amig 1—2 koronás árban szerez­hették be a gyárak szükségleteiket, addig vígan dolgoztak s a közönségnek sem került megerőltetésébe a gyári termények beszerzése. A legutolsó két-három eszten­dőben már tűrhetetlenné vált a drágaság s a nép épen arra számított, hogy az állam azáltal segít majd a bajokon, hogy a szénárakat egyszerűen leszorítja, mert hiába, ettől függ minden s íme a szomorú valóság az, hogy két hónap alatt 300 százalékos emelkedés állott be a szén­áraknál, ami már megmásíthatatlannak látszik és abba bele is kell nyugodnunk. Boldog optimisták azt mondják, hogy messze van még a tél, hogy addig még nagyon sok történhetik s így nem kell attól tartani, hogy okvetlenül bekövetkezik az, amire számítunk. Hát jó dolog a re­ménykedés az bizonyos és szerencsésnek mondható az, akiben így él a remény. A helyzet azonban kevés okot ad a re­ménykedésre. A tél nincs is olyan nagyon messze. Másrészt pedig ha ma, amikor a kereslet a télihez képest oly csekély, 110 koronát kérnek a szénért, mire lehe­tünk elkészülve akkor, amikor a kínálat jóval alul marad a keresleten. És hihető-e az, hogy négy hónap alatt olyan árzuhanás történik, aminőt az opti­misták várnak, de amit józan ésszel várni nem lehet. Megtörténhetik, hogy tényleg lesz valami árcsökkenés,­ de abban nem lesz köszönet, mert már tudjuk, milyen az a bizonyos árcsökkenés. Az 5 koronás árak fölemelkednek 100 koronára, a nép zajong, az újságok halált kiáltanak az ár­drágítókra, közbelép a hatóság, tart né­hány ankétot az „érdekeltek“, tehát a duzzadt zsebüek bevonásával és ez utób­biak, hogy jószívűségükről tanúságot te­gyenek, az árakat nagy kegyesen leszál­lítják 5 koronával s igy nem 100 koro­náért adják portékáikat, hanem 95-ért s a nép óhajának eleget tettek. A szén­áraknál is legfölebb ilyes valami várható, ami vajmi keveset lendít a dolgon és nem csökkenti a drágaságot. Egy kis re­mény azonban mindennek dacára is él bennünk s ez az, hogy a parlament e hó 26-án összeül és legsürgősebb elintézni valója közé tartozik olyan intézkedések megtétele, amelyek a drágaság enyhítését célozzák. A szénáraknak kell mindenek­előtt is szóba kerülniök, mert hiszen ettől függ minden cikknek az ára. A képviselő­háznak gondoskodnia kell arról, hogy a bányamunkások olcsó élelmiszerhez jus­sanak és olyan fejadagokat kapjanak, amelyek lehetővé teszik a munka akadály­talan folytatását és ezzel a legfőbb ok elhárítást nyer. De a vasúti szállításoknál is változtatásokat kell eszközölni, mert igy horribilis magasságra emelni a szállítási díjakat nem szabad akkor, a­mikor tudott a dolog, hogy a szénaárak emelkedése az egész vonalon drágulást von maga után.­­ A hatóságok különben elég tapasztalatot­­ szereztek már maguknak a drágaság te­­­ rén, azt hisszük, hogy e tapasztalatokat­­ az újabb rendelkezések megtételénél érvé­nyesíteni fogják. Szlovenszkó képviselői majd tudni fogják kötelességüket és tőlük várjuk, hogy a parlament működése a fekete gyémánt kérdésében is megfelelő sikert eredményezzen. Pozsony, Szlovenszkó fővárosa. Amióta Pozsony a csehszlovák köztár­saság fővárosa lett,­­ központjává, ke­reskedelmi gócpontjává vált annak a föld­területnek, mely azelőtt az osztrák-magyar monarchia területét képezte. Kedvező föld­rajzi helyzeténél fogva legközelebbi érint­kező pont Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia, valamint Jugoszlávia és Csehszlovákia között. Nem csoda tehát, ha a félóránként berobogó vonatok mind­zsúfolva érkeznek meg ide. Mondják, hogy naponként átlag 8—10000 ember érkezik, ami természetesen nagyban be­folyásolja a város képét és egész életét. Szállodában szobát kapni 100—150 ko­rona borravaló lefizetése nélkül teljesen lehetetlen. Magányosok, kik egy-két szo­bának naponta való kiadásával üzletsze­rűen foglalkoznak, rövid egy év alatt va­gyonra tettek szert. A kávéházak, vendég­lők mind zsúfolásig vannak teli s bár Pozsony abban is kezd hasonlítani Bu­dapesthez, hogy minden utcasarkon ká­véház kertje csábítja a járókelőt, mégis egész harcot kell megvívni egy-egy hűs helyért. Amerre az ember jár, mindenütt a vi­lágváros zaja, nyüzsgő elevensége fogadja. A kirakatok telve vannak a legkülönfé­lébb árukkal. A csemege üzletek állvá­nyai csaknem megroppanak a sok édes­ségtől és a tereken elszórva nap-nap mellett újabb cukor és élelmiszer árusító bódék épülnek. Halomszámra feküsznek egymás mellett a cukorkák, melyeknek kilója 2—300 kor­ között változik, sonkás zsemlék és szép fehér cipók, déli gyü­mölcsök egész a lágyhasú banánig, mely­nek darabja csekély 12 korona. A divat­üzletek pompája is messze felülmúlja a kassai üzletekét, nem úgy azonban az árak, melyek nagyon is visszamaradnak a kosicei piac egyre emelkedő ár­irány­zata mögött. Általánosságban mondhatni, hogy Pozsonyban minden olcsóbb, mint Kosicén. Pozsony első vendéglőjében a Carltonban egy adag marhahús ára 8 kor. (Kosicén 12 kor.) egy adag sertés­sültté 12 kor. (itt 16) és igy tovább. Pedig a hús ára teljesen egyforma. Egy kg. sertésnus itt is 36 kor.-ba kerül. Az étlap a lehető legváltozatosabb. Ráktól és libamájpástétomtól kezdve rántott csirkén keresztül a túrós csuszáig kapható itt minden, mi szem-szájnak ingere. Csak ter­mészetes, hogy az ínyenc eledelek horri­bilis összegekbe kerülnek. Egy adag ka­csa sült 32, egy fél rántott csirke mind­össze 22 kor.-ba kerül. No de mi az egy ügyes valuta sikernek! A kávéházak és vendéglők közönségé­nek nagy része lánc és valuta kereskedő. Nincs is becsülete annak, aki naponként legalább néhány üzletet nem köt. A le­vegőben állandóan tíz és százezrek, wag­gon és vonattételek röpködnek. Az egyik márvány asztal mellett 8 wagyon ben­zinre folyik az alku, másut pedig 12 wagyon újságpapírt akarnak Budapestre szállítani. És mégis általános a panasz a láncosok körében. „Nincs üzlet, nincs pénz. Pang minden, rettenetesen pang“ — sír előttem egy valuta és lánckeres­­kedő. Már épen részvétemet akarom ki­fejezni, mikor bizalmasan fülembe súgja : „Nem vesz 2000 dollárt?“ Hitelbe — mondom neki — nagyon szívesen, mire ő megvetően fordul el tőlem. Hogy létezzen még egy ember, aki a komoly üzletből tréfát csinál. Megvetendő ember az ilyen, — gondolhatja magában — én pedig csak azt mondom nem meg­vetendő, hanem oktalan. Az egyik hosszú márvány asztal előtt sápadt, sovány, rendetlen külsejű fiatal­emberek ülnek, kik úgy kirínak dőzsölő fényárnyékából, mint a piros pipacs a sárguló búzatáblákból, Magyarországból emigrált hírlapírók, tisztviselők, ügyvédek tanárok stb. Ezek a fény és pompa eme­­ városában úgy élnek itt e szegény meg­gyötörtek, mint ahogy a penészvirág és a ragyogó tavaszi naptól fényes udvarba­n beépített pincéknek mélyén. Egész nap állás után járnak, de eredménytelenül. Csak nagyon kevésnek sikerült itt-ott va­lami pincéri, kocsis, vagy más hasonló állást nyernie, a többiek tovább élik egy­hangú napjaikat reggeli és estéki kávéval elégítvén ki mindennapi szükségletüket. Pozsony most az emigráltak fő gyűjtő állomása. A magyar fehér terror elől me­nekültek százai tartózkodnak itt állandón és várva lesik az időt, midőn lefelé ha­ladhatnak a Dunán, vissza a budai he­gyek alá. Téves volna azt hinni, hogy csakis kommunisták emigrációs központja Po­zsony. Sőt ! A kapitalizmus legkiválóbb képviselői, kik fajuk és felekezetük miatt kénytelenek otthagyni hazájukat, ugyan­csak itt jönnek, itt élik a maguk öröm­teli élves éltüket. Amerre csak jártam Budapestről ismert arcokkal találkoztam, budapesti parfümé illatja csapta meg ar­comat, megismertem Brett Sarolta kalap­divatját, Kocsis női szabóságának művé­szetét; lábukon még Budapest aszfaltjá­nak porát viselik, tüdejük még a budai kémények füstjével van teli, de már fe­lejteni próbálják a fajt és veszélyt, mit ott átéltek. Át-át­rándulnak Wienbe, Prá­gába, sőt Svájcba is, mindenüvé eljutnak, hol élő lehetősége int De azután visszatérnek csábítóan feléjük. Pozsonyba, mert hát itt mégis csak 4—5 km-nyire vannak a határtól és ennek dacára 15—20 féle étel szerepel az étlapokon. A mulató Pozsony jórészét ezek az emigráltak képezik. Nekik semmi sem drága, ők mindent megvesznek. A mula­tók, hangversenytermek mind tele vannak menekült milliomosokkal, úgy, hogy a lánckereskedelmen kívül most a legjobb üzlet Pozsonyban hangversenyek rende­zése. A Múzsa-vállalat rendezésében f. hó 20-án Weingartner, 22-én Kubelik, 26-án Harry Weingartner, június 1-én pedig Slezák koncertezik. Burián itt sem tagadta meg magát. Hangversenyét hirdető pla­kátja át van ragasztva: Elhalasztva. A je­gyeket már előre elkapkodják, úgy, hogy most már csak protekcióval, vagy felül­­fizetéssel lehet a fenti hangversenyek vala­­­­melyikére jegyet kapni. Eszembe jutott Kassa, művész hol egy-egy vállalk­zó szellemű koncertjét 150 ember szokta végighallgatni, vagy végigaludni. Úgy lát­­­­szik, nagy, nagyon nagy különbség van Košice és Pozsony kultúrélete között. A minisztériumban lázas munka folyik. Küldöttségek jönnek-mennek, autók szá­­guldnak, izgatott, várakozó emberek tár­­­­gyalnak, vitatkoznak , előtte pedig a Du­­­­nán hajók kürtjei sm­­íarak, kotró gépek zakatolnak, folyik a munka lázasan, min­denütt. Épül, forr a világváros. (májusz.) A városi nyugdíjasok panaszkodnak, felemelt háborús segélyt junius elsején kifizetik. A nyugdíjasok nagy csoportja keser­vesen érzi az idők nyomasztó voltát­ Csak pár nappal ezelőtt vázoltuk a máv­­nyugdíjasainak drágasági segélyügyét és ma már újabb panaszt kell leszögez­nünk. Ezúttal a városi nyugdíjasokról és kegydíjasokról van szó, akik felke­resték szerkesztőségünket és a követ­kezőket kérték közölni : A tanács javaslata folytán a közgyü-

Next