Kassai Munkás, 1910. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. IV. évfolyam Megjelenik minden szombaton Kassa, 1910. január 1. SZERKESZTŐSÉG: Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187. KIADÓHIVATAL: Deák Ferenc-utca 11. szám. — Telefon: 425. 1. szám. Ünnepi munka. Egy küzdelmes év kezdetén. Karácsony napja a szeretet ünnepe, mond­ják azok, akik az igazi emberszeretet eljövete­lének a legnagyobb ellenségei, amely napon mindenkinek a templomban a helye. A szociáldemokrata párt nem ünnepelt ezen a napon. Dolgozott. Nem a műhelyekben, gyá­rakban, vagy a mezőkön, hanem gyűléseken, értekezleteken, az eszméért való küzdelem meg­erősítése, tehát az igazi emberszeretet világának minél előbb való eljövetelének céljából. A Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párt karácsony másnapján tartotta kerületi értekezletét Kassán, a Munkás Otthon fazekas-utcai nagy­termében. Hogy mily nagy fontossága van ennek az értekezletnek, azt csak azok tudják, akik ismerik Magyarország, de különösen Felsőmagyarország munkásviszonyait és tudják azt, hogy a közel­jövő meghozza a munkásság számára a politikai jogokat. Mert Felsőmagyarország vármegyéiben oly rettenetes állapotok vannak, amilyenekhez ha­sonlót kulturállamok legeldugottabb fészkeiben sem lehet feltalálni. Egész vármegyék vannak, ahol az urakon és papokon kívül azt sem tud­ják, mi az állam, a jog, vagy a törvény. És mindez azért, mert a gazdasági elnyo­matás és kizsákmányolás határt nem ismer. A világhírű Tátra aljában, ahol az urak részére télen is valóságos paradicsomi élet van berendezve, 20—30 krajcár a munkás napi bére. És igy magyarázható csak meg az a körülmény, hogy az ország természeti szépségekkel és gaz­dagsággal legjobban megáldott vármegyéiben a munkás nyomoruságsajtolta könnye összefolyik a pálinka és a bagó kiömlött tevével. Ott, ahol naponta automobilok és gyors­vonatok száguldják be a vidéket, hogy a társa­dalom kitartottjait elvigyék a gyönyör kiforrá­sához, hiába keressük a huszadik század kultur- emberét. Ellenben találunk eg.y nyűglődő, testi­leg és lelkileg eltorzult, igát, állati bánásmódot békén tűrő, ezerféle nyavalyákban kínlódó, el­fáradt, szánalomra méltó népet, amelyre ráadá­sul már a papok is rátették a kezüket, nem azért, hogy kifosszák őket, mert ezt már elvé­gezték helyettük mások, hanem azért, hogy felszabadulásuk útját elzárják. Mi sem természetesebb, minthogy ezt a népet is a szociáldemokrata pártnak kell megváltani a nyomorúságtól. Óriási munka vár tehát a Felsőmagyaror­szági Szociáldemokrata Pártra. Nem arról van szó, hogy ezt a népet mind­járt a szervezkedés útjára vigyük, mert ez kép­telenség, hanem arról, hogy a fejlődésnek az első^ fokát, az elégedetlenséget széthintsük kö­zöttük. Nem kertelünk, sőt bátran odavágjuk a hatalom kisisteneinek, hogy ettől az eszköztől sem riadunk vissza, hogy céljainkat elérhessük. Egyetlen szociáldemokrata párt sem tűrheti azt, hogy a népet ennyire kizsarolják. A külső agitáció mellett természetesen leg­főbb célja pártunknak a belső megerősödés munkáját elvégezni. Kassán is nagy tömege él még azoknak a munkásoknak, akik nincsenek tisztában a szo­ciáldemokrácia eszméivel, minek következtében eltűrik a kizsákmányolás legrettenetesebb for­máit is. Végezetül is: ennek az esztendőnek, mely a mai nappal ránk köszöntött, a munka esztendejének kell lenni. A pihenés ideje rég elmúlt. Dolgoznia kell minden elvtársnak. Hiszen a mai világban nem lehet egy munkásnak nagyobb öröme, mintha minden erejével odatörekszik, hogy elnyomott társai is öntudatra ébredjenek és küzdő kato­náivá váljanak annak a tábornak, amely az egész emberiség boldogulásáért küzd. A nehéz, fáradságot nem ismerő munka meghozza az eredményét és egy esztendő múlva a mostaninál már egy szebb újév hajnala virrad ránk. * Karácsonyi értekezletünk jegyzőkönyvének rövid kivonatát a következőkben adjuk:

Next

/
Thumbnails
Contents