Kassai Munkás, 1911. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1911-07-01 / 26. szám

26. szám, ágyak három emeletesek. Elképzelhető, hogy az alacsony emeleteken milyen lehet a levegő, különösen mikor az egész lyukon csak egy ablakocska van. Megemlítésre méltó még az is, hogy a fiuk nyá­rára bojkottálták az inasszobát és áttették szállásukat a faraktárba. A szegény fiuk tehát inkább mennek egy erősen tűzveszélyes helyre, csakhogy levegőhöz jussanak. Arról, hogy milyen kosztban részesülnek itt a a tanoncok, nem is beszélünk. Az iparfelügyelő úr figyelmét sem hívjuk föl az itt grasszáló állapotokra, mert úgy is tudjuk, hogy az hiába­való volna. Az azonban kívánatos volna, hogy a jobb érzésű megrendelők ne rokonszenvezzenek az ilyen mesterekkel. A komisz viszonyok meghonosítása tekintetében Rupp Viktor joggal odakiálthatja Jávorszkyéknak, hogy vagyok olyan legény, mint ti. Ruppnál sem felel meg a műhely az egészségügyi követelményeknek. És e mellett még a bérek is nagyon silányak. A legkisebb fizetés 34, a leg­nagyobb 56 fillér. A szakmunkások száma hét. A tanoncok száma négy, akik valamennyien ben­­kosztosok. A kvártélyuk is a mesternél van egy külön szobában. Itt már nincsennek emeletes ágyak. P­ics­­cseken alszanak a fiúk. Akik 5 és 4 és fél évre szer­­ződnek, azoknak szalmazsák is jár. Az egyik fiú csak 4 évre szerződött, ez otthonról hozott szalmazsákot. * E fenti kis leírásból láthatjuk, hogy a káprázatos ab­lakok szép sifonjai és sok gyönyört látó nyoszolyái­­nak elkészítése közben nemcsak az embernyi emberek, hanem a serdületlen gyermekek is kizsákmányoltatnak. Sőt, a magyar ipar nagyobb dicsőségére, ezek a legjobban. Meg lesz a villamos. — Az autóbuszok nem fognak pöfögni. — Ismeretes, hogy Kassa város közgyűlése, hosszú harc után, a villamos mellett döntött. Egy berlini társa­sággal megkötötte a szerződést is. A társasággal hat hónapot kötött ki, mely idő alatt 75 ezer korona óva­dék letételére kötelezte magát. Telt, múlt az idő, azonban a társaság nem igen mozgatta a fülét az óvadék letételével. A lapok egy része már meg is írta, hogy a villamos nem lesz meg, mert a társaság nem hajlandó a kauciót letenni. Ez a körülmény arra késztette a Felsőm­agyaror­­szágot, hogy az autóomnibuszok érdekében propagan­dát fejtsen ki. (Nálunknál rosszabb májú emberek ugyan azt mondják, hogy az autóbusz melletti agitációnak az a rugója, hogy a Felsőmagyarország sógori viszony­ban van a párisi Societé Anonyme Westinghouse cég­gel, melynek már Aradon is van autóbusz járata.) Most azonban kiderült, hogy hiábavaló minden­nemű fáradtság, mert a berlini Hartwig cég június 28-án, a lejárat előtt egy nappal letette a kauciót. E szerint tehát autóbuszpöfögés helyett villamo­sok fognak csilingelni Kassa utcáin. Végezetül annyit megállapíthatunk, hogy bármilyen jármű született volna is meg, azt bizony a nem éppen tiszta magánérdek iszapja szennyezte volna be, amint­hogy a villamosra is rakodott ilyesmi elegendő. Mi csak azt sajnáljuk, hogy a villamos leglelkesebb propagálója, egy beteges, de azért jó fogú kassai újság időközben elszenderedett és igy nincs kizárva, hogy fáradságának teljes gyümölcsében érdemtelenek fognak vájkálni. Munkások a művészházban. Még nem régen is lesz az ritkaság számba ment, hogy a munkás képzőművészeti kiállításra járt volna. A munkás maga megcsinált ezelőtt is, most is sok művészi dolgot, annak gyönyörűségét élvezni azonban nem tanította meg senki. Az uralkodó osztály annyit törődött a munkással, hogy ha nemesebb szórakozások hiányában berúgott, vagy veszekedett, rendőreivel be­vitte és elzárta. Ma azonban már olyasmi is megtörténik, hogy a munkás betegséget szimulál, húzza a betegsegélyt, csakhogy eljárhasson a művészet csarnokaiba. Révész Bélának van egy novellája, amely nagyszerűen festi meg az ilyen munkást. És Révész­ Bélának elhihetjük, hogy vannak ilyen kulturszomjas emberek. A mostani kassai képzőművészeti kiállításon már a kassai munkásság egy része is megfordult. Pár százan meglátogatták egyenként is a kiállítást. A múlt vasárnap délelőtt pedig tömegesen, mintegy 90-en jelentek meg a kiállításon. És akik a múlt vasárnap voltak, nemcsak a képekben gyönyörködhettek igazán, hanem egy mag­vas, úgy történelmi, mint művészeti szempontból is értékes előadásban. Az előadást dr. Holländer Árpád tartotta, aki beszéde elején ismertette az antik világ szép és fejlett művészetét. Majd rátért a középkor ködös művészetére, amikor az egész művészet leginkább a papság és a vallás szolgálatában állott. Bemutatta röviden a reneszánszot, a művészet megújhodását, a középkor ködborította művészetének az eloszlatóját. Végül rátért a modern képzőművészeti alkotásokra. A ma művészete nem az utánzásban merül ki — mondotta — mert hiszen akkor a legművészibb munka a fénykép, vagy a test lemintázása volna, hanem a mű­vészi meglátásban és annak éreztetésében. Tanulságos előadása végeztével az egyes képekről és szobrokról külön-külön tartott magyarázatokat a tü­relmes és tanulni akaró hallgatóságnak. Már dél is elmúlt, amikor elvtársaink, szép tanul­ságot és lelki gyönyörűséget szerezve, elhagyták a mű­vészet csarnokát. Sajnos, azt még nem írhatjuk, hogy X. Y. munkás képet vásárolt volna. Mert a minden javak előállítóinak ma még csak kopott bútor, üres fal, vagy jobbik eset­ben, egy hamis arcú szűz Mária jár... KASSAI MUNKÁS 3. oldal. Népgyűlés Sátoraljaújhelyen. Jól sikerült népgyülést tartottak vasárnap, f. hó 25-én sátoraljaújhelyi elvtársaink. A „Nyúl“-vendéglő fedett nyári helyiségében gyülekezett össze a város ön­tudatos munkássága és polgársága, hogy tiltakozzon az újabb katonai terhek ellen és követelje az általános titkos választói jog törvénybe iktatását. Az egybehívók nevében Friedman elvtárs üdvö­zölte a megjelenteket, akinek ajánlatára elnöknek Uhrinyi Imrét, jegyzőnek Steiner elvtársat választották meg. Az elnökválasztásnál egy jelentéktelen csetepaté keletkezett, ami csak érdekességénél fogva méltó a meg­említésre. A gyűlésre kirendelte a helyi kongregáció két tucatnyi hadseregét, akik a szent Péter helyi cuprin­­gerei utasítását követendő, a több százra menő hallga­tóság akarata ellenére, a saját szánalmas csoportjukból akartak egy még szánalmasabb elnököt választani. Néhány kioktató szó után azonban harsány kacagásba fűlt a kis borjuk tülekedése. A napirendet Molnár elvtárs fejtegette több mint egy órás beszédjében. Kimutatta, hogy a tengerre bo­

Next