Kassai Munkás, 1914. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-03 / 1. szám

1- szám. KASSAI MUNKÁS Viszont ha a vasút vagy a minisztérium kapitalista működésből nem is vihető át lépésről-lépésre, hanem csak egy csapásra s valamennyi szervével egyszerre szocialista működésbe, ez mégis csak valamennyi társa­dalmi szerv fejlettségének bizonyos fokán lehetséges, amire vonatkozóan persze a társadalomban nem lehet az anyai szervezet mintájára tudományosan megállapítani, hogy mikor következett be a szükséges érettség. Másrészt azonban a szülés aktusa nem jelenti az emberi szervek fejlődésének lezárását, hanem a fejlődés egy új korszakának a kezdetét. A gyermek most új körül­mények közé jut, amelyekben uj szervei keletkeznek és már meglévő szervei bizonyos irányban tovább tökéle­tesednek. Szájában fogak nőnek, szemével megtanul látni, kezével fogni, lábai járnak, szájával megtanul be­szélni ésatöbbi. A szociális forradalom sem jelentheti a szociális fejlődés befejezését, hanem csak kezdetét egy új fejlődésnek. A szociális forradalom egy csapásra tár­sadalmi tulajdonná tehet valamely kapitalista gyárat. Azonban csak lassú, folytonos, fokozatos fejlődés során lehetne valamely egyhangú, visszataszító kényszermunkát végeztető gyárból olyan helyet formálni, amely életvidám emberek jókedvű munkálkodásának derűs helye. A szo­cialista forradalom a meglevő mezőgazdasági nagyüze­meket is egy csapásra társadalmi tulajdonná tehetné, ahol azonban a mezőgazdasági kisüzem uralkodik, ott előbb meg kell teremteni a társadalmi, a szocialista mezőgazdasági termelés szerveit és ez csak lassú fej­lődés eredménye lehet. Látjuk, hogy a szülés és a forradalom között való párhuzam meglehetősen messzemenő. Ez azonban persze nem bizonyítja azt, hogy tévednek azok, akik a termé­szetre való hivatkozással a szociális forradalmat szük­ségszerűen oktalan és természetellenes valaminek mond­ják. Azonban, mint már mondottuk, nincs jogunk arra, hogy a természet jelenségeiből közvetlen következteté­seket vonjunk társadalmi jelenségekre Nincs tehát jogunk arra, hogy ennek a párhuzamnak az alapján tovább menve, így következtessünk: Amiként minden állati lény­nek egyszer szükségszerűen katasztrófán kell keresztül­mennie, hogy a fejlődés magasabb fokára juthasson (a szülés aktusa, vagy a tojás áttörése), azonképpen a társadalom is csak katasztrófán keresztül emelhető föl a fejlődés magasabb fokára. Tisza István szociálpolitikája. Újévi nyilatkozat a munkásbiztosításról, sztrájktörvényről és a választójogról. A munkó gárda újév alkalmával fölkereste Tisza Istvánt, aki a gratulálok előtt hosszabb beszédet mon­dott. Tisza a beszéd keretében szociálpolitikai kérdé­sekről is nyilatkozott. A munkásbiztosításról azt mondta, hogy az legtökéletesebben a társládák útján oldható meg. „Nagyon sok helyen azonban — mondotta — ez nem lehetséges; sok iparág természete, a városokban már az iparososztály elhelyezése is, ennek a patriarchális for­mának az útját állja. Ott a szakszervezet az, amely ter­mészetes gócpontjául kell, hogy szolgáljon a munkás önkormányzati életének. Minden aggály, minden félelem nélkül a kellően szervezett, kellően szabályozott, a maga szabad mozgásában biztosított helyzetbe jutott, de amellett kellő felelősséggel is körülvett szakszervezetben látom a jövő önkormányzat helyes típusát. Ha ezen az úton sikerül helyes irányba terelni a munkásosztály törekvéseit, ha sikerül bevinni a munkás­­osztályt az élet legtökéletesebb iskolájába, az igazi, élet­képes, az életviszonyokkal gyakorlatiasan foglalkozó ön­­kormányzatba, akkor azt hiszem, megvetettük az alapját annak a jobb és szebb jövőnek, amelyet mindenkinek, aki a magyar nemzet és a magyar munkásosztály iránt melegen érző kebellel bír, óhajtania kell. Nem tehetek róla, én ebben a tekintetben optimista vagyok. Hiszem, hogy szebb és jobb jövő felé­ haladunk. Nem idillikus, békés állapotok felé, nagyon jól tudom azt, hogy mind­ezek az álmok országába valók, nagyon jól tudom azt, hogy az ember jó tulajdonai mellett tele van szenve­déllyel, gyűlölséggel, önzéssel és más egyéb romboló tulajdonságokkal és nagyon jól tudom azt, hogy amíg élet lesz a világon, addig mindig lesz súrlódás, küzde­lem és szenvedés. De szeretni kell az embert hibáiban is, szeretni kell az életet a szenvedésben is. Bízni kell az emberben és bízni kell az életben. Megtanít reá a múlt, hogy az a haladás, amely talán sok akadályon keresztül, sok visszaeséstől, félbeszakítva sok hányat­tatástól, de mégis az elmúlt évezredeken át is föltartóz­tathatatlanul vitte az emberiséget előre, magasabb ren­deltetés felé, hogy az a haladás menni fog afelé a nagy cél felé, hogy az emberi társadalom nagy tömegeinek emberhez méltó exisztenciát biztosítson E tekintetben is teljes optimizmussal nézek a jövőbe. Nem mintha azt hinném, hogy a szocialista teória új világrendje fog meg­valósulni. Én azt álomnak tartom. A világrendet a mai alapon kell megtartani, de ez a világrend fejleszthető, ez a világrend javítható, ennek a világrendnek az alapjain emberöltőről emberöltőre — hiszen csak a legutóbbi száz esztendőn nézzünk végig — halad az emberiség előre, éppen abban a magasztos fel­adatában, hogy a társadalom alsó néprétegeit vegye ki a nyomorból, vegye ki a sötétségből, amelyben talán a legutóbbi időkig fetrengtek. Éppen ezen a téren a haladás olyan óriási, hogy azt hiszem, nem utópia az a hit, hogy a proletariátus, a munkásosztály föl fog emelkedni az emberi életviszonyok oly színvonalára, ahol akár anyagi helyzetét, akár műveltségét, akár álta­lában az emberi élet összes igényeit tekintjük is, bírni fog az emberhez méltó exisztenciának összes előfel­tételeivel.“ A választójogról pedig a következőket mondta: „Persze ezzel a reformmal nem állítottuk föl egy végső határát a jogkiterjesztésnek, hiszen botorság volna elkép­zelni, hogy a fejlődést meg lehet állítani. Kislelkűség, sivárlelkűség volna elébe állni a folytonos fejlődésnek.“ E nyilatkozatok természetesen még akkor is messze­­esnének az igazán emberséges fölfogástól, ha azokat Tisza tényleg komolyan venné. Azonban már az is haladás, hogy egy véreskezű ember ilyen nyilatkozatokat kénytelen tenni. Őrjítő emberkínzás folyik most Máramaros­szigeten, ahol összefogdostak egy csomó szerencsétlen rutént, akikre hivatalosan ráfogták, hogy nyomorult hazájukat el akarták adni az orosz cárnak. Hogy mily borzasztó gyötrelmet okoz ezeknek a szánalomra méltó embereknek az oktalan üldözése, igazolja az is, hogy a tárgyalásokon eddig három vádlott megörült. A vád abszurditására különben jellemző az is, hogy ezek az állati nívón tartott emberek azt sem tudják, hogy miről van szó. 3. oldal. Téli ruhák­­ százaiéval leszállított áron kaphatók Fehér Jakab & VfiA & UHu­fcaa­uri-szabó üzletében, Kassa, Fő­ u. 7.— Saját készitményü átmeneti ragján, zsakett, szmoking, frakk és utcai öltönyök minden kivitelben. — Külön mértékosztály. — Telefon 476.

Next