Kassai Munkás, 1919 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1919-01-04 / 1. szám

1. szám. A földreform ügye. A földmunkások és kisgazdák­­országos gyűlése döntött a földreform ügyében. A kongresszus meglehe­tősen viharos volt, Bokányi elvtárs kifejtette, hogy egy­előre nem lehet a teljes kommunizmus alapjára helyez­kedni, de a magántulajdon formája sem tartható fönn Áthidalásra van szükség. A kongresszus arra az álláspontra helyezkedett, hogy minden hitbizományi és egyházi vagyont el kell törülni. Az állam­ minden nagybirtokot 200 holdig ki­sajátíthat Az állami, községi,, közbirtokossági birtokok to­vábbra is köztulajdonban maradnak. A vagyonadó révén, valamint a kisajátítás útján állami tulajdonba kerülő, úgyszintén a már köztulajdon­ban levő községi és közbirtokossági földeket, régi ko­rona- és királyi uradalmakat az állam vagy község általában örökbérlet alakjában adhatja ki művelésre. A jogos igénylő a földet megfelelő alacsony bér­leti összeg fejében kapja meg. Az örökbérlők teljes joggal rendelkeznek földjük fölött, telekkönyviig ne­vükre íratják, gyermekeikre örökül hagyhatják Azt a bérlőt, aki törvényes kötelezettségének eleget tesz, föld­jéről elűzni nem lehet, ő azonban az államnak vagy a községnek a bérletet szabályszerű időben fölmondhatja. Az eltávozó bérlőtől befektetéseit és fölszereléseit az állam átveheti Az örökbérlet idegennek el nem adható, a gazdálkodás abbahagyása után az mindenkor vissza­száll az államra vagy községre. Földben részesitendők a fölsorolt alapelvek mellett: a) Földmunkások termelőszövetkezetei, melyeknek szervezésére és gazdálkodásuk irányítására és támoga­tására a földmivelési­ minisztériumban külön szervezet létesítendő b) Fogyasztási Szövetkezetek. c) Teljesen földnélküli­ vagy a megélhetéshez szükséges elég földdel nem bíró földmivesek. Előnyben részesitendők a rokkantak, felnőtt fiúval biró hadiöz­vegyek, hadifogságot szenvedők, stb. d) Városi munkások és tisztviselők a városok szom­szédságában elterülő földekből A szövetkezeti gazdálkodás céljaira bármily nagy­ságú birtok igénybe vehető, az egyes mivelők azonban csak a család megélhetésére elegendő (10—12 hold) földet, a városi munkások és tisztviselők pedig 7­­-10 holdig terjedő földbirtokot kaphatnak KASSAI MUNKÁS és életbiztonságát a legszörnyű­bb veszedelemnek tennék ki. Most valamennyiünk érdeke azt kívánja, hogy e város minden embere fegyelmezze magát és nyugodtan várja a történendőket. Megemlítjük még, hogy a megállapodás értelmé­ben az összes intézmények és a kormánybiztosságok is tovább folytathatják működésüket E röpirattal idejében elárasztották a várost. Mégis akadtak emberek, akik önkényüleg jártak el. A katonák egy részének is az volt a véleménye, hogy a kincstári raktárak tartalmát szét kell osztani. E véleményhez természetesen csatlakoztak a város minden szervezeten kívül álló szegényei is és közös erővel megindult az oszto­zkodás munkája. E közben persze olyan dolgok is történtek, amelynek nyomán az életbiztonság is veszélyeztetve volt. A katonai hatóság erre azt a föl­fogását fejezte ki Molnár kormánybiztos elvtárs előtt, hogy helyén való volna a csehek egy karhatalmi zászló­­alját nyomban beengedni a városba. Molnár elvtárs ehhez­­hozzájárult és ennek következtében vasárnap dél­után négy órakor a cseh katonaság bevonult Kassára. 3. oldal A magángazdálkodások állami vagy községi fel­ügyelet és ellenőrzés alá helyezendők, hogy ily módon azokon a jó és célszerű gazdálkodás előmozdíttassék A kellő készpénzzel rendelkező kisbirtokosoknak állampénzügyi szempontból megengedhető, hogy a vé­telár lefizetésével az örökbérletet megválthassák. A szükséges fölszerelésekre, házépítésre, állatállo­mány beszerzésére az állam erre a célra fölállítandó pénzintézet útján nyújtson segítséget, vagy pedig maga gondoskodjék arról, hogy a­ szükséges támogatást az erre rászorulók természetben megkapják. Az egész földreform, a földkataszter elintézése, a kisajátítás és földkiosztás a földmunkások és kisbirto­kosok helyi bizalmi embereinek bevonásával teljesen demokratikus alapon történjék. A legilletékesebb fórum, az érdekeltek szövetsége, tehát már döntött e nagyfontosságú kérdésben. Most az alkotmányozó gyűlésnek kell még határoznia, amely után a korszakalkotó reform a megvalósulás stá­diumába lép. Egy segédszolgálatos üvöltése. A klerikális svindlerségnek nincs határa. Egy Forgács Géza nevű úr, aki mint segédszolgálatos kop­tatta a háború hosszú ideje alatt a kassai korzót és úgy tudjuk, hogy csak a hadtápig szagolt ki né­hány hétre, a keresztény püspök lapjában még m­ost is valósággal uszít a háborúra és gúnyolni próbálja azokat a szocialistákat, akik igazi államférfim éleslátás­sal figyelmeztették a világot a háború szörnyű vesze­delmére és akik ennek ellenére nem aljasodtak le buj­­kálókká. Ez a nyomorult lelkű segédszolgálatos az említett lap december 31-ére megjelent számában „Föl­det akartak osztani . “ címen a következőket írta: Földet akartak osztani . Mindennél sürgő­sebb volt nekik a földosztás. Nagy létkérdések, nagy feladatok álltak előttünk, de nekik semmi se volt fontos, csak a földosztás. Béké­ért, nyugalomért, szabad M­agyarországért áhítoztunk és lett volna elég férfikar, aki megteremti ezt a békét s megvédelnezi ezt a szabad Magyarországot, de nekik nem kellett katona és megtiltották, hogy férfiak, hogy magyarok lehessünk. A forradalom szent hevülete a nemzeti színeket egekig emelte, de ők kicsavarták ke­zünkből az évezredes nemzeti trikolórt és vörös lobo­gót nyomtak a helyébe Idegen zászló alatt dajkamesék­kel altatták el a nemzeti öntudatot és elfedték aggódó szemeink elől az­ égboltozatot, amelyen a végítélet sötét felhői tornyosultak. És földet készültek osztani ... Ők az antant­barátok, akikkel szóba sem állt ez az antant. Ők, akik rutul becsaptak egy nemzetet, akik még a megjósolt ,,nagyszerű halál“ lehetőségétől is megfosztottak egy hatalmas, egy dicső, diadalmas múltú nemzetet. . Siralmas, tehetetlen, szégyenteljes pusztulásra vagyunk ítélve ... És ők földet akartak osztani . . . Ők, a forradalmi Magyarország első vezérei. A nagy földosztások idején, az Úr 1918. eszten­dejének végén kétségbeesett, síró magyar lélekkel üd­vözletét küldi a nagy fejedelem városa a földosztó for­radalmi magyaroknak “ Íine, ennek a komisz segédszolgálatosnak még nem volt elég a négy és egy negyed esztendei öldök­lés. Ő azt szerette volna, ha újabb proletár tízezrek gyilkolódtak volna le, csak azért, hogy egy „nagyszerű halál“ lehetőségével pusztulhattunk volna el. Neki még mindig sok az élvemaradottak tömege. Ez a hitvány firkonc azt kívánná, hogy mindenki pusztuljon el, aki nincs az aula árnyékában Ez alja a gondolatból szóle­

Next