Munkás, 1934 (27. évfolyam, 18. szám)
Világ proletárjai egyesüljetek! Ára 50 fillér OLVASD ÉS ADD TOVÁBB! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A KOM. INT. SZERC. LAPJA 1934 július. ) új világháború fenyeget A burzsoázia táborában ismét a szünőfélben lévő válságról fecsegnek. Erre most különös okot szolgáltat az ipari termelés átmeneti felélénkülés, amit főként az inflációval a hadiszerek tömeggyártásával és a gazdasági válság terhei egy részének a dolgozókra hárítása útján értek el. Mindennek azonban semmi köze a „szünőfélben lévő válsághoz“, a hőn óhajtott „új konjuktúrához“. Ellenkezőleg. Az ipari termelésnek ez a felélénkülése még jobban kiélezi a kapitalizmus általános válságát. De kiélezi egyrészt a kapitalista világ és Szovjetunió másrészt az imperialista államok és államcsoportok között dúló ellentéteket. Nagy dolgozó tömegek életszínvonalának az éhségig lefokozása megszűkítette a belső és külső piacot, a „fellendült“ termelés még inkább nem talál vevőkre. Elkeseredetten folyik a harc új pisitekért. A piac problémája egyik központi kérdése lett az imperializmusnak és ezt a problémát akarják a kapitalista államok egy új világháborúval a világ újrafelosztása útján „megoldani“. Minden a húsz év előtti világháború kitörésének előestéjére emlékeztet. Lázas fegyverkezés az összes kapitalista államokban, imperialista rabló csoportulások és ezek filmszerűen pergő változásai, a nemzeti hazafias hullám fejlesztése azt bizonyítja, hogy a kapitalista államok el vannak határozva egy új világmészárlás megindítására. Az imperialista rablók elsősorban a szocializmust építő Szovjetunió számlájára szeretnék megoldani válságukat. Ezen törekvésben az élen Japán és Németország halad, Anglia fővezénylete alatt. Japán keletről a német imperializmus nyugatról akarja a támadást megindítani. A Szovjetunió ellen támadó egységfront létrejöttét megnehezítik az imperialista államok között lévő ellentétek, különösen a francia és német imperizmus ellentéte. A német imperializmus a világháború által szenvedett veszteséget egy újabb véres háborúval akarja visszaszerezni, a francia és cseh imperializmus fegyvereire támaszkodva a rablótt zsákmányhoz ragaszkodik. Ezeket az imperialista ellentéteket használja ki a Szovjetunió a béke fentartása érdekében. A Szovjetunió ma a világbéke egyetlen bástyája. A világbékéért küzd, hogy időt nyerjen a szocializmus végleges kiépítéséhez és az időnyeréssel a világ proletáriátusának alkalma legyen felkészülni és proletár forradalommal megakadályozni egy újabb világmészárlást. A csehszlovák burzsoázia és szociálfasiszták a Szovjetunió békepolitikáját a saját imperializmusuk érdekében szeretnék kamatoztatni, amikor arról regélnek, hogy a Szovjetunió az „antirevíziós blokkhoz csatlakozott“ és „reálpolitikát folytat“ „feladva a világforradalmat“ stb. A Szovjetuniónak nem változott meg az álláspontja sem a rabló békeszerződések, sem a francia és cseh imperializmus szerepének a megítélésében. Ha most a német imperializmus háborús politikáját tartja a legveszélyesebbnek, tisztában van a francia és cseh imperializmus rabló szándékaival, tudja, hogy ezek is lázasan fegyverkeznek a rablott területek megtartásáért, idegen nemzetek további leigázásáért. És éppen az utóbbi időben vagyunk tanúi ennek, amikor a csehszlovák és magyar burzsoázia minden alkalmat kihasznál az új imperialista háború előkészítésére. A „védelmi és repülőnapok“ „a bolsevikiek leverésének 15 évfordulója“, a „munkásolimpiász" az Oros ünnepélyek és az ezeken elhangzott uszító beszédek amelyek csak úgy hemzsegtek a magyar és német nép elleni uszítástól, a „felszabadított“ Szlovenszko fegyverrel és vérreli megvédésétől. A háborús hangulat szitása mellett a polgári és szociáldemokrata sportszervezetekben a katonai nevelést fokozzák, munkatáborokat létesítenek, több mint 3.000 milliót fordítanak a militarizmus fejlesztésére és tervbe vették a katonai szolgálati időnek két évre való meghosszabbítását. A szlovenszkói magyar dolgozóknak résen kell lenni. Annál is inkább, mert két oldalról fenyegeti őket veszély. A cseh imperializmus azért akarja vágóhídra hajtani őket, hogy a jelenlegi rablott területeket megtarthassa, a magyar urak pedig gyáván, alattomosan arra csábíthassák hogy a határok revíziójáért ontsa vérét. A magyar dolgozók nem csatlakozhatnak egyik háborús fronthoz sem. A magyar dolgozóknak nem szabad a gyárosok, földesurak oldalán harcolni, csak azért, hogy ezek továbbra is kizsákmányol