Munkás, 1934 (27. évfolyam, 18. szám)
1934-11-01 - 1934-11-11 / 18. szám
om Elkobzás után második kiadás! AKCIÓEGYSÉGET MINDENEK ELŐTT! ■w Ara 50 fillér MUNKÁS SZERVEZZETEK A DRÁGASÁG ELLENI HARCOT! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A III. INTERNACIONALE SZEKCIÓJA) HETILAPJA XXVII. évfolyam, 18. szám. Világ proletárjai egyesüljetek! 1934 november 11., vasárnap. Nincs idő a halogatásra A kommunista párt már számtalanszor, minden fontosabb bel- és külpolitikai eseménynél azzal az ajánlattal fordult a szociáldemokrata pártok vezetőségéhez, hogy a dolgozók érdekében a szocialista pártok közösen járjanak el a burzsoázia fasiszta támadásával szemben. Mindeddig minden ilyen ajánlatunkat többé kevésbé mereven és gorombán elutasították. De mindegyik feleletnek, származott légyen a szociáldemokráciától vagy a nemzeti szocialista párttól, egy érv képezte a magvát: »A szociáldemokrácia, illetve a nemzeti szocialista párt a burzsoá kormányban való részvétel által harcol a fasizmus ellen. Ha egységfrontra lépne a kommunistákkal, ki kellene lépnie a kormányból, a helyét reakciós polgári pártok foglalnák el, akik aztán egy-kettőre megvalósítanák a fasizmust.« Ezt az érvet azonnal meg lehet cáfolni Németország és Franciaország példájával. Németországban az SPD (németországi szociáldemokrácia) vezérei a »kisebbik baj« elméletébe kapaszkodva egész az 1932-es Papen-puccsig bennmaradtak a porosz kormányban. Brüning, Papen, Streicher minden fasiszta intézkedését buzgón támogatták, sőt mint »szocialista« rendeleteket állították be és azt állították, hogy így fel tudják majd tartóztatni a »nagyobb bajt«, a Hitler-fasizmust. A nép elégedetlensége, felháborodása egyre magasabbra nőtt és a »kisebbik baj« politikájával nagyra dajkált Hitlermozgalom a nép gyűlöletét a fasizáló kormány»szocialisták« iránt és a munkásság szétforgácsolódását kihasználva puccsszerűen magához ragadta a közben már teljesen fasizált hatalmat. A németországi események ilyetén való fejlődése és az a tény, hogy ezt a szociáldemokráciának a burzsoá pártokkal való koalíciós politikája okozta, vitathatatlan dolog és Csehszlovákiában néhány szocdem vezér el is ismeri (lásd »Népszava« okt. 4.). ------r.—a szoCiajoemoK-ra cia opozíciókárt van és a kommunista párttal kötött szilárd proletár egységfrontban becsületes, éles antifasiszta harcot folytat a fasiszta bandák, de mindenekelőtt a kormány fasizáló tervei ellen. Sőt Lyonban, a legutóbbi egységfrontkonferencián a szocialista vezetők azt is kijelentették, hogy a szocialista munkások minden imperialista háborúra polgárháborúval, a tanácskormányért indítandó harccal fognak felelni. És a burzsoá kormánynak ezzel a szilárd, proletár fronttal szemben nincs ereje ahhoz, hogy fasiszta terveit megvalósíthassa. Franciaországban az uralkodó osztály állandó válságban van és nem túlzott az az állítás, hogy a növekvő krízis belátható időn belül forradalmi helyzetté érlelődhetik. Mit mond nekünk, csehszlovákiai dolgozóknak ez a két példa? Szocialista pártok burzsoá kormányokban még ha akarnának, sem tudnak eredményesen harcolni a fasizmus ellen, épp ellenkezőleg: szükségkép a fasizmus szokáscsinálóivá lesznek. Görcsösen kapaszkodva a miniszteri bársonyszékhez, kénytelenek végrehajtani a burzsoázia parancsait; márpedig ezek oyan parancsok, melyek a dolgozókat jogaik, béreik, kiharcolt demokratikus szabadságaik utolsó maradványaitól is megfosztják, röviden: fasiszta diktátumok. Ezzel a valójában fasiszta politikával, melyet »szocialista« frázisokkal takargatnak, diszkreditálják a tömegek előtt a szocialista nevet és fasiszta vizekre terelik azokat. Ha azonban a szocialista pártok szilárd harci egységben elszánt harcot indítanak a burzsoázia fasizáló tervei és intézkedései ellen, úgy hatalmasan megerősítik a munkás- és paraszttömegek öntudatát A szocialista pártoknak, ha egységesen járnak el a burzsoázia ellen, megvan az erejük arra, hogy a fasizmus tömegbázisát szétrombolják, a dolgozókat maguk köré gyűjtsék és döntő harcot kezdjenek a munkásosztály hatalmáért A nem eléggé öntudatos tömegek azonban beugranak a fasiszta burzsoápártok ilyen szemfényvesztéseinek; az öntudatos munkások azonban egyre inkább eltávolodnak a reformizmus ideológiájától és a forradalmi egységfront-mozgalom mellé csatlakoznak. De bármily jelentősek is legyenek az egységfront sikerei, a szocialista vezetők álda van ragaszkodása eddigi burzsoá koalíciós politikájukhoz, a munkásság szörnyű szétforgácsoltsága a kispolgárság, de a munkások jelentős tömegeit is a fasizmus táborába hajtja. A szocialista munkások számára szolgáljanak intelem gyanánt a piseki és peceki választások, ahol a szétforgácsolt szocialista pártok több mandátumot elveszítettek, viszont az egyesült nemzeti demokrata és Sttíbrny fasiszta pártok mandátumokat nyertek! A fasiszta pártok már egyesültek a dolgozó nép ellen és rohamra készülődnek, hogy megteremthessék a nyílt fasiszta diktatúrát. Addig fognak várni, addig maradnak szétforgácsolva a szocialista pártok, míg ez tényleg bekövetkezik? A szocialista munkások nem várhatnak tovább! Védjétek meg a spanyol forradalmárokat! Madrid, november. — Asturiában az általános sztrájk még rendületlenül folyik. A »Daily Worker« jelentése szerint a felkelőknek sikerült mintegy 20 ezer fegyvert, 100 gépfegvert és néhány ágyút a hegyekbe vinni, ahol több ezer felkelő újabb harcokra gyülekezik. Az Asturia körüli harcok újból fel-fellángolnak. A spanyol kormány az összes minisztériumok képviselőivel együtt kormányzót küldött Asturiába, tőle várják, hogy újból »rendet teremt« a tartományban. Az egész országban vad elkeseredés uralkodik amiatt, hogy a kormány — saját bevallása szerint — több mint 40 halálos ítéletet erősített meg a felkelő munkásokkal szemben. De különösen nagy a szegény parasztok felháborodása, kiket megfosztottak az 1931-es polgári forradalom jelentéktelen vívmányaitól is, így pld. a bécsi börzeujság, a »Neue Freie Presse« ezt jelenti: »A szegény parasztok tömegei között, akik a nyáreleji általános sztrájkban teljesen kimerülve nagy egészükben nem vettek részt a felkelésben, zavargások jelei mutatkoznak. A kormány elhatározta, hogy egy motorizált hadtestet állít fel, mely 12.000 emberből fog állni és motorkerékpárokkal, gyors tankokkal, motorizált tüzérséggel és bombavető repülőosztagokkal lesz felszerelve. Ez a riadóhadtest Madrid közelében fog táborozni, hogy a legelső jelre bármely irányban azonnal kivonulhasson.« ’ A kormány tudja a legjobban, hogy napjai, legjobb esetben hónapjai meg vannak számlálva. Ezek a nagy katonai készülődések semmit sem fognak használni neki a dolgozók általános felkelésével szemben, hiszen, mint ahogy a legutolsó harcoknál megmutatkozott, csak a marokkói idegenlégió mentette meg nyomorult életét, ám a spanyol katonaság a felkelőkkel szimpatizált és sok esetben nyíltan megtagadta az engedelmességet. Annál vadabbul dühöng a fehér terror az országban. Az elfogott proletárokkal szemben a spanyol inkuizíció kínzásait is felülmúló kegyetlenséggel járnak el. Somostroban és Bilbaoban két munkás belehalt a szörnyű kínzásokba. A guadaloupi erődítménybe zárt foglyokat arra kényszerítik, hogy éjjel-nappal derékig vízben álljanak. Néhány fogolyra, akiket pár napos fogvatartás után szabadonbocsátottak, alig lehetettt ráismerni. Ötnapos rabság elég volt ahoz, hogy nemcsak testi, hanem szellemi zavarokat is idézzen elő náluk. Szolidaritást a spanyol szabadságharcosokkal ! Ki kell ragadnunk a spanyol munkásokat hóhérjaik karmaiból! Szervezzetek tiltakozó tüntetéseket és szolidaritásakciókat! A KDNP szlovenszkói kerületi vezetősége a II. és III. Internacionále tárgyalásai alkalmából ismételten átiratot intézett a szociáldemokrácia és a nemzeti szocialista párt országos vezetőségeihez, melyben felszólította őket, hogy rendezzenek közös nagy szolidaritásakciókat a spanyol proletariátus érdekében. Az átiratban különösen kiemelik a II. internacionálénak a »Právo lidu« okt. 16.-i számában közzétett felhívását, melyben a II. internacionále felszólítja a szociáldemokrata pártokat, hogy rendezzenek a kommunista pártokkal országos méretű közös szolidaritásakciókat a spanyol forradalmárok és Largo Caballero, a spanyol szociáldemokrácia vezérének kiszabadítása érdekében. A KDNP-nek ezt az ajánlatát, melyben konkréten közös népgyűlésekről volt szó Pozsonyban, Kassán és Zsolnán, a szociádemokrácia szlovenszkói országos vezetősége — mit minden előbbit — elutasította. Igen, a szocdem vezérek annyira mennek, hogy a spanyol szocialisták még mindig tartó harcait szándékosan elhallgatják (»Népszava«), illetve polgári hírszerző irodák hamis jelentéseit leközölve szisztematikusan megrágalmazzák őket, anélkül, hogy még csak eszükbe is jutna szolidaritásakciókat követelni legalább a II. Internacionále Végrehajtó Bizottságának bebörtönzött tagja, Caballero-ért. Ám nem így viselkednek a szocialista munkások, akik az antifasiszta tiltakozó akciókban mindenütt lelkesen részt vesznek és vezetőiktől közös tiltakozó gyűlések egybehívását követelik. Szlovenszkó dolgozóinak meg kell tízszerezniök szolidaritásakcióikat! Az egységfrontba öszszeforrt munkások között rendezzetek üzemi és helyi gyűléseket, tiltakozzatok spanyol munkástestvéreitek legyilkolása ellen! Harcoljatok a fasizmus ellen! Késes tanácskozás a szlovenszlói KisgazdamozgaMan Szlovenszka iaiua* u/igoAViga — A hingyai kisgundok Nagymegyisten, a s/lovak lunga&van Myjaván létesítettek intéző bizottságokat Komárom, november. - November 4-én Nagymegyeren a délszlovenszki magyar kisgazdák nagyfontosságú konferenciát tartottak. Huszonnégy kiküldött, közöttük a magyar nemzeti és az agrárpárt tagjai, legnagyobb részükben azonban pártnélküli kisgazdák, a csallóközi falvak, dolgozó parasztjainak képviselői jöttek össze, hogy beszámoljanak vigasztalan, állandóan rosszabbodó helyzetükről és hogy megbeszéljék, mit tegyenek, mikép mentsék meg a magyar kisgazdák magukat a végső pusztulástól, mikép verjék vissza a cseh urak és magyar úri szövetségeseik, a Szentivány-Szüllő-féle pártok pusztító támadását és végül, mikép vívhatják ki maguknak a szabadságot? Egy alapos, a kisgazdák minden fontos kérdését kimerítő referátum után élénk vita indult, melyben az összes delegátusok résztvettek. Minden szónok komoly tárgyilagossággal és részletességgel beszélt a legégetőbb napi kérdésekről és valamennyien kihangsúlyozták a magyar dolgozó nép nemzetiségi elnyomásának százféle megjelenési formáját. Minden beszéd egy gondolatban végződött. A magyar kisgazdáknak is fokozott mértékben kell beállniuk közös kizsákmányolóik és elnyomóik elleni harci frontba, a magyar kisgazdáknak is tényleges harcot kell indítaniok gazdasági és politikai követeléseikért, hogy megmeneküljenek a teljes pusztulás elől! Ilyen harci hangulatban választották meg a magyar kisgazdák intéző bizottságát, mely 14 nap múlva újból össze fog gyűlni, hogy harci tervüket teljes részletességgel megbeszéljék és mindenek előtt felmérjék az időközben elért eredményeket. Mert ennek a konferenciának hatása alatt és határozatai következtében a kisparasztok a falvakban meg fogják választani a maguk intézőbizottságait. Mint ahogy ezen a konferencián a kisgazda-szónokok elhatározták: a falvakban meg fogják szervezni követeléseikért a harcot, aláírási akciókkal, küldött-,ségekkel, a parasztok tömegmozgalmának minden formájával fogják követelni legégetőbb követeléseik teljesítését, legyen az akár a végrehajtások azonnali beszüntetése, a szegényparasztok adóinak és egyéb adósságainak törlése, vagy ingyenes vetőmagosztás és egyéb. Az e konferencián választott intézőbizottság vezetése alatt a magyar kisgazdák számos megbeszélésen és gyűlésen eredményes harccá fogják szervezni mozgalmukat. És a magyar kisparasztoknak ez a mozgalma valóban eredményes is lesz, mert semmi köze sincs a Szentivány-Szüllő-Hodzsa-féle úri pártok ,akciókhoz, melyek végeredményben a kisgazdákat még jobban bilincsbe akarják verni, még inkább a nagybirtokosok és cseh urak járma alá akarják fogni. A magyar kisparasztok mozgalma a legélesebben szembe fog szállni az urakkal, legyenek azok cseh, magyar, vagy zsidó származású bankárok vagy nagybirtokosok, mert ezek uralma minden bajnak az okozója! Ez a harc győzelmes lesz, mert a magyar kisparasztok vállvetve fognak harcolni szlovák szegény-paraszt testvéreikkel, amint ezt a következő határozat is bizonyítja: »Mi, a nagymegyeri kisgazda-konferencia delegátusai forrón üdvözöljük a szlovák kisgazdák myjavai konferenciáját. Meg vagyunk győződve arról, hogy a myjavai konferencián a szlovák kisgazda-delegátusok ugyanazokkal a kérdésekkel és feladatokkal foglalkoznak, mint mi Végül éleshangú határozatban tiltakoztak a spanyol forradalmár munkások legyilkolása és a katonai szolgálati idő tervezett meghosszabbítása ellen. Szlovenszkó magyar kisgazdái, csatlakozzatok ehhez a harcos mozgalomhoz! Teremtsétek meg mindenütt a magyar kisgazdák intézőbizottságait! Szervezzétek harcra a kisparasztokat és a falusi szegénységet legégetőbb követeléseitek kivívásáért! Myjava, november. — Nyugatszlovenska kisgazdái november 4-én tartották meg Myjaván munkakonferenciájukat. A csendőrség, mely a készülő konferenciáról tudomást szerzett, megszállta az állomást és az utakat s minden ismeretlen személyt leigazoltatott. Mindezen intézkedések ellenére is a konferenciát egy biztos helyen megtartották és kitűzött feladataikat teljesen elvégezhették. A konferencián a myjavai kerület 13 s a trencséni és szenicei kerület 2 faluja képviseltette magát összesen 25 kiküldött által; négy kiküldöttet a csendőrség feltartóztatott. Párthovatartozandóságuk szerint voltak ott agrárpártiak, cseh néppártiak (Micsura-párt), Hlinka-pártiak, azonkívül számos forradalmár és szervezetlen kisgazda is. A referátum után élénk vita indult, melyen különösen az adóprés és a végrehajtások ellen szónokoltak. Utána tíz kisgazdából álló parasztbizottságot választottak és nagy lelkesedéssel egy kiáltványt fogadtak el Szlovenszkó kisgazdáihoz, melyet minden dolgozó paraszthoz el fognak juttatni. A delegátusok egyhangúan kijelentették, hogy minden faluban harcot fognak szervezni a kisparasztság követeléseinek érdekében és mindenütt kisgazdabizottságokat fognak létesíteni a mozgalom vezetésére. Végül üdvözlő átirattal köszöntették az ugyane napon Nagymegyerben ülésező magyar kisgazdákat. A konferencia határozatilag táviratban tiltakozott Thälmann elvtárs fogvatartása, a spanyolországi fehér terror, Krosnar elvtárs elfogatása és Gottwald, Kopecki és Stétka elvtársak köröztetése ellen. A konferencia Szlovenszkó kisgazdamozgalmának igen jelentős eseménye volt. Reformista szakszervezeti csoport proletár egységfrontot követel vezetőitől és a »Munkás«-t a proletár akcióegység egyetlen magyarnyelvű harcosának nyilvánítja. Rimaszécs. (Munkáslevél.) A reformista építőmunkások szakszervezete október 28-án tartotta rendes havi taggyűlését. A gyűlésen Haris losonci kiküldött beszámolt a prágai konferenciáról és bejelentette, hogy a reformista vezér urak elutasították az egységfrontot és csupán az egységes szakszervezetet ajánlották. Ám szólásra emelkedett egy munkás is, aki kijelentette, hogy a munkásság nem hajlandó a vezetőség által előírt után haladni, mert az a fasizmushoz vezet s felszólította a gyűlés résztvevőit az egységfront megteremtésére. A jelenlevők, számszerint 45-en, egyhangúlag elhatározták az egységfront kiépítését és rezoluciót küldtek a reformista Központi Végrehajtó Bizottsághoz is, melyben a legszélesebb proletár egységfront kiépítését követelik. Továbbá egyhangúan elhatározták, hogy a helyi csoport állandó előfizetője lesz a »Munkás«-nak, mert kijelentésük szerint: »a »Munkás« az egyetlen magyar nyelvű lap, mely a proletariátus legfontosabb ügyéért, az akcióegységért harcol.