Munkás, 1934 (27. évfolyam, 18. szám)

1934-11-01 - 1934-11-11 / 18. szám

o­m Elkobzás után második kiadás! AKCIÓEGYSÉGET MINDENEK ELŐTT! ■w Ara 50 fillér MUNKÁS SZERVEZZETEK A DRÁGASÁG ELLENI HARCOT! A KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A III. INTERNACIONALE SZEKCIÓJA) HETILAPJA XXVII. évfolyam, 18. szám. Világ proletárjai egyesüljetek! 1934 november 11., vasárnap. Nincs idő a halogatásra A kommunista párt már számtalanszor, minden fontosabb bel- és külpolitikai eseménynél a­zzal az ajánlattal fordult a szociáldemokrata pártok veze­tőségéhez, hogy a dolgozók érdekében a szocia­lista pártok közösen járjanak el a burzsoázia fasiszta támadásával szemben. Mindeddig minden ilyen aján­latunkat­­ többé kevésbé mereven és gorombán el­utasították. De mindegyik feleletnek, származott lé­gyen a szociáldemokráciától vagy a nemzeti szocia­lista párttól, egy érv képezte a magvát: »A szociáldemokrácia, illetve a nemzeti szocia­lista párt a burzsoá kormányban való részvétel ál­tal harcol a fasizmus ellen. Ha egységfrontra lépne a kommunistákkal, ki kellene lépnie a kormányból, a helyét reakciós polgári pártok foglalnák el, akik aztán egy-kettőre megvalósítanák a fasizmust.« Ezt az érvet azonnal meg lehet cáfolni Német­ország és Franciaország példájával. Németország­ban az SPD (németországi szociáldemokrácia) ve­zérei a »kisebbik baj« elméletébe kapaszkodva egész az 1932-es Papen-puccsig bennmaradtak a porosz kormányban. Brüning, Papen, Streicher minden fa­siszta intézkedését buzgón támogatták, sőt mint »szocialista« rendeleteket állították be és azt állí­tották, hogy így fel tudják majd tartóztatni a »na­gyobb bajt«, a Hitler-fasizmust. A nép elégedetlen­sége, felháborodása egyre magasabbra nőtt és a »kisebbik baj« politikájával nagyra dajkált Hitler­­mozgalom a nép gyűlöletét a fasizáló kormány­­»szocialisták« iránt és a munkásság szétforgácsoló­­dását kihasználva puccsszerűen magához ragadta a közben már teljesen fasizált hatalmat. A németor­szági események ilyetén való fejlődése és az a tény, hogy ezt a szociáldemokráciának a burzsoá pár­tokkal való koalíciós politikája okozta, vitathatatlan dolog és Csehszlovákiában néhány szocdem vezér el is ismeri (lásd »Népszava« okt. 4.). ------r.—a szoCiajoemoK-ra­ cia opozíciókárt van és a kommunista párttal kö­tött szilárd proletár egységfrontban becsületes, éles antifasiszta harcot folytat a fasiszta bandák, de min­denekelőtt a kormány fasizáló tervei ellen. Sőt Lyon­ban, a legutóbbi egységfrontkonferencián a szocia­lista vezetők azt is kijelentették, hogy a szocialista munkások minden imperialista háborúra polgárhábo­rúval, a tanácskormányért indítandó harccal fognak felelni. És a burzsoá kormánynak ezzel a szilárd, proletár fronttal szemben nincs ereje ahhoz, hogy fasiszta terveit megvalósíthassa. Franciaországban az uralkodó osztály állandó válságban van és nem túlzott az az állítás, hogy a növekvő krízis belát­ható időn belül forradalmi helyzetté érlelődhetik. Mit mond nekünk, csehszlovákiai dolgozóknak ez a két példa? Szocialista pártok burzsoá kormá­nyokban még ha akarnának, sem tudnak eredmé­nyesen harcolni a fasizmus ellen, épp ellenkezőleg: szükségkép a fasizmus szokáscsinálóivá lesznek. Görcsösen kapaszkodva a miniszteri bársonyszék­hez, kénytelenek végrehajtani a burzsoázia paran­csait; már­pedig ezek oyan parancsok, melyek a dolgozókat jogaik,­ béreik, kiharcolt demokratikus szabadságaik utolsó maradványaitól is megfosztják, röviden: fasiszta diktátumok. Ezzel a valójában fa­siszta politikával, melyet »szocialista« frázisokkal takargatnak, diszkreditálják a tömegek előtt a szo­cialista nevet és fasiszta vizekre terelik azokat. Ha azonban a szocialista pártok szilárd harci egységben elszánt harcot indítanak a burzsoázia fa­sizáló tervei és intézkedései ellen, úgy hatalmasan megerősítik a munkás- és paraszttömegek öntuda­tát A szocialista pártoknak, ha egységesen járnak el a burzsoázia ellen, megvan az erejük arra, hogy a fasizmus tömegbázisát szétrombolják, a dolgozó­kat maguk köré gyűjtsék és döntő harcot kezdje­nek a munkásosztály hatalmáért A nem eléggé öntudatos tömegek azonban beugranak a fa­siszta burzsoápártok ilyen szemfényvesztéseinek; az öntudatos munkások azonban egyre inkább eltávo­lodnak a reformizmus ideológiájától és a forradalmi egységfront-mozgalom mellé csatlakoznak. De bármily jelentősek is legyenek az egység­front sikerei, a szocialista vezetők á­lda v­an ragasz­kodása eddigi burzsoá­ koalíciós politikájukhoz, a munkásság szörnyű szétforgácsoltsága a kispolgár­ság, de a munkások jelentős tömegeit is a fasizmus táborába hajtja. A szocialista munkások számára szolgáljanak intelem gyanánt a piseki és peceki választások, ahol a szétforgácsolt szocialista pártok több mandátu­mot elveszítettek, viszont az egyesült nemzeti de­mokrata és Sttíbrny fasiszta pártok mandátumokat nyertek! A fasiszta pártok már egyesültek a dolgozó nép ellen és rohamra készülődnek, hogy megteremthes­sék a nyílt fasiszta diktatúrát. Addig fognak várni, addig maradnak szétforgácsolva a szocialista pártok, míg ez tényleg bekövetkezik? A szocialista munkások nem várhatnak tovább! Védjétek meg a spanyol forradalmárokat! Madrid, november. — Asturiában az általános sztrájk még rendületlenül folyik. A »Daily Worker« jelentése szerint a felkelőknek sikerült mintegy 20 ezer fegyvert, 100 gépfegvert és néhány ágyút a hegyekbe vinni, ahol több ezer felkelő újabb har­cokra gyülekezik. Az Asturia körüli harcok újból fel-fellángolnak. A spanyol kormány az összes mi­nisztériumok képviselőivel együtt kormányzót kül­dött Asturiába, tőle várják, hogy újból »rendet te­remt« a tartományban. Az egész országban vad elkeseredés uralkodik amiatt, hogy a kormány — saját bevallása szerint — több mint 40 halálos ítéletet erősített meg a felke­lő munkásokkal szemben. De különösen nagy a sze­gény parasztok felháborodása, kiket megfosztot­tak az 1931-es polgári forradalom jelentéktelen vív­mányaitól is, így pld. a bécsi börzeujság, a »Neue Freie Presse« ezt jelenti: »A szegény parasztok tömegei között, akik a nyáreleji általános sztrájkban teljesen kimerülve nagy egészükben nem vettek részt a felkelésben, zavargások jelei mutatkoznak. A kormány elhatá­rozta, hogy egy motorizált hadtestet állít fel, mely 12.000 emberből fog állni és motorkerékpárokkal, gyors tankokkal, motorizált tüzérséggel és bomba­­vető repülőosztagokkal lesz felszerelve. Ez a riadó­hadtest Madrid közelében fog táborozni, hogy a legelső jelre bármely irányban azonnal kivonulhas­son.« ’ A kormány tudja a legjobban, hogy napjai, legjobb esetben hónapjai meg vannak számlálva. Ezek a nagy katonai készülődések semmit sem fog­nak használni neki a dolgozók általános felkelésé­vel szemben, hiszen, mint ahogy a legutolsó har­coknál megmutatkozott, csak a marokkói idegen­légió mentette meg nyomorult életét, ám a spanyol katonaság a felkelőkkel szimpatizált és sok esetben nyíltan megtagadta az engedelmességet. Annál vadabbul dühöng a fehér terror az or­szágban. Az elfogott proletárokkal szemben a spa­nyol inkuizíció kínzásait is felülmúló kegyetlenség­gel járnak el. Somostroban és Bilbaoban két mun­kás belehalt a szörnyű kínzásokba. A guadaloupi erődítménybe zárt foglyokat arra kényszerítik, hogy éjjel-nappal derékig vízben álljanak. Néhány fo­golyra, akiket pár napos fogvatartás után szabadon­­bocsátottak, alig lehetettt ráismerni. Ötnapos rab­ság elég volt ahoz, hogy nemcsak testi, hanem szellemi zavarokat is idézzen elő náluk. Szolidaritást a spanyol szabad­ságharcosokkal ! Ki kell ragadnunk a spanyol munkásokat hó­hérjaik karmaiból! Szervezzetek tiltakozó tünteté­seket és szolidaritásakciókat! A KDNP szlovenszkói kerületi vezetősége a II. és III. Internacionále tárgyalásai alkalmából is­mételten átiratot intézett a szociáldemokrácia és a nemzeti szocialista párt országos vezetőségeihez, melyben felszólította őket, hogy rendezzenek közös nagy szolidaritásakciókat a spanyol proletariátus érdekében. Az átiratban különösen kiemelik a II. in­ternacionálénak a »Právo lidu« okt. 16.-i számában közzétett felhívását, melyben a II. internacionále felszólítja a szociáldemokrata pártokat, hogy rendezzenek a kommunista pár­­tokkal országos méretű közös szolidaritásakció­­kat a spanyol forradalmárok és Largo Caballe­ro, a spanyol szociáldemokrácia vezérének ki­szabadítása érdekében. A KDNP-nek ezt az ajánlatát, melyben kon­kréten közös népgyűlésekről volt szó Pozsonyban, Kassán és Zsolnán, a szociádemokrácia szloven­szkói országos vezetősége — mit minden előbbit — elutasította. Igen, a szocdem vezérek annyira mennek, hogy a spanyol szocialisták még mindig tartó harcait szándékosan elhallgatják (»Népsza­va«), illetve polgári hírszerző irodák hamis jelen­téseit leközölve szisztematikusan megrágalmazzák őket, anélkül, hogy még csak eszükbe is jutna szo­lidaritásakciókat követelni legalább a II. Internacio­­nále Végrehajtó Bizottságának bebörtönzött tag­ja, Caballero-ért. Ám nem így viselkednek a szocialista munká­sok, akik az antifasiszta tiltakozó akciókban min­denütt lelkesen részt vesznek és vezetőiktől közös tiltakozó gyűlések egybehívását követelik. Szlovenszkó dolgozóinak meg kell tízszerez­­niök szolidaritásakcióikat! Az egységfrontba ösz­­szeforrt munkások között rendezzetek üzemi és he­lyi gyűléseket, tiltakozzatok spanyol munkástest­véreitek legyilkolása ellen! Harcoljatok a fasizmus ellen! Kés­es tanácskozás a szlovenszlói KisgazdamozgaMan­ Szlovenszka iaiua* u/igoAVi­ga —­ A h­ingyai kisgu­n­dok Nagymeg­yisten, a s/lovak lunga&van Myjaván létesítettek intéző bizottságokat Komárom, november. - November 4-én Nagymegyeren a délszlovenszki magyar kisgazdák nagyfontosságú konferenciát tartottak. Huszonnégy kiküldött, közöttük a magyar nemzeti és az agrár­párt tagjai, legnagyobb részükben azonban párt­­nélküli kisgazdák, a csallóközi falvak, dolgozó pa­rasztjainak képviselői jöttek össze, hogy beszámol­janak vigasztalan, állandóan rosszabbodó helyzetük­ről és hogy megbeszéljék, mit tegyenek, m­ikép mentsék meg a magyar kis­gazdák magukat a végső pusztulástól, mikép ver­jék vissza a cseh urak és magyar úri szövetsé­geseik, a Szentivány-Szüllő-féle pártok pusztító támadását és végül, mikép vívhatják ki maguknak a szabadságot? Egy alapos, a kisgazdák minden fontos kérdé­sét kimerítő referátum után élénk vita indult, mely­ben az összes delegátusok résztvettek. Minden szónok komoly tárgyilagossággal és részletességgel beszélt a legégetőbb napi kérdések­ről és valamennyien kihangsúlyozták a magyar dolgozó nép nemzetiségi elnyomásának százféle megjelenési formáját. Minden beszéd egy gondolatban végződött. A magyar kisgazdáknak is fokozott mértékben­ kell beállniuk közös kizsákmányolóik és elnyomóik­­ elleni harci frontba, a magyar kisgazdáknak is tényleges harcot kell indítaniok gazdasági és po­litikai követeléseikért, hogy megmeneküljenek a teljes pusztulás elől! Ilyen harci hangulatban választották meg a magyar kisgazdák intéző bizottságát, mely 14 nap múlva újból össze fog gyűlni, hogy harci tervüket teljes részletességgel megbeszéljék és mindenek előtt felmérjék az időközben elért eredményeket. Mert ennek a konferenciának hatása alatt és határozatai következtében a kisparasztok a falvakban meg fogják választani­­ a maguk intézőbizottságait. Mint ahogy ezen a konferencián a kisgazda-szóno­­­kok elhatározták: a falvakban meg fogják szervezni­­ követeléseikért a harcot, aláírási akciókkal, küldött-,­ségekkel, a parasztok tömegmozgalmának minden­ formájával fogják követelni legégetőbb követeléseik teljesítését, legyen az akár a végrehajtások azonnali beszüntetése, a szegényparasztok adóinak és egyéb adósságainak törlése, vagy ingyenes vetőmagosztás és egyéb. Az e konferencián választott intézőbizott­ság vezetése alatt a magyar kisgazdák számos meg­beszélésen és gyűlésen eredményes harccá fogják szervezni mozgalmukat. És a magyar kisparasztoknak ez a mozgalma valóban eredményes is lesz, mert semmi köze sincs a Szentivány-Szüllő-Hodzsa-féle úri pártok ,akciók­hoz, melyek végeredményben a kisgazdákat még jobban bilincsbe akarják verni, még inkább a nagy­­birtokosok és cseh urak járma alá akarják fogni. A magyar kisparasztok mozgalma a legélesebben szembe fog szállni az urakkal, legyenek azok cseh, magyar, vagy zsidó származású bankárok vagy nagybirtokosok, mert ezek uralma minden bajnak az okozója! Ez a harc győzelmes lesz, mert a magyar kis­parasztok vállvetve fognak harcolni szlovák sze­gény-paraszt testvéreikkel, amint ezt a következő határozat is bizonyítja: »Mi, a nagymegyeri kisgazda-konferencia de­legátusai forrón üdvözöljük a szlovák kisgazdák myjavai konferenciáját. Meg vagyunk győződve arról, hogy a myjavai konferencián a szlovák kisgazda-delegátusok ugyan­azokkal a kérdésekkel és feladatokkal foglalkoznak, mint mi Végül éleshangú határozatban tiltakoztak a spa­nyol forradalmár munkások legyilkolása és a kato­nai szolgálati idő tervezett meghosszabbítása ellen. Szlovenszkó magyar kisgazdái, csatlakozzatok ehhez a harcos mozgalomhoz! Teremtsétek meg mindenütt a magyar kisgazdák intézőbizottságait! Szervezzétek harcra a kisparasztokat és a falusi szegénységet legégetőbb követeléseitek kivívásáért! Myjava, november. — Nyugatszlovens­ka kisgazdái november 4-én tartották meg Myjaván munkakonferenciájukat. A csendőrség, mely a ké­szülő konferenciáról tudomást szerzett, megszállta az állomást és az utakat s minden ismeretlen sze­mélyt leigazoltatott. Mindezen intézkedések ellenére is a konferenciát egy biztos helyen megtartották és kitűzött feladataikat teljesen elvégezhették. A konferencián a myjavai kerület 13 s a tren­­cséni és szenicei kerület 2 faluja képviseltette ma­gát összesen 25 kiküldött által; négy kiküldöttet a csendőrség feltartóztatott. Párthovatartozandósá­­guk szerint voltak ott agrárpártiak, cseh néppártiak (Micsura-párt), Hlinka-pártiak, azonkívül számos forradalmár és szervezetlen kisgazda is. A referátum után élénk vita indult, melyen kü­lönösen az adóprés és a végrehajtások ellen szóno­koltak. Utána tíz kisgazdából álló parasztbizottságot válasz­tottak és nagy lelkesedéssel egy kiáltványt fogadtak el Szlovenszkó kis­­gazdáihoz, melyet minden dolgozó paraszthoz el fognak juttat­ni. A delegátusok egyhangúan kijelentették, hogy minden faluban harcot fognak szervezni a kispa­­rasztság követeléseinek érdekében és mindenütt kis­gazdabizottságokat fognak létesíteni a mozgalom vezetésére. Végül üdvözlő átirattal köszöntették az ugyane na­pon Nagymegyerben ülésező magyar kisgazdá­kat. A konferencia határozatilag táviratban tiltako­zott Thälmann elvtárs fogvatartása, a spanyolországi fehér terror, Krosnar elvtárs elfogatása és Gottwald, Kopecki és Stétka elvtársak köröztetése ellen. A konferencia Szlovenszkó kisgazdamozgalmá­nak igen jelentős eseménye volt. Reformista szakszervezeti csoport proletár egységfrontot követel vezetőitől és a »Munkás«-t a proletár akcióegység egyetlen magyarnyelvű harcosá­nak nyilvánítja. Rimaszécs. (Munkáslevél.) A reformista építőmunkások szakszervezete október 28-án tar­totta rendes havi taggyűlését. A gyűlésen Haris lo­sonci kiküldött beszámolt a prágai konferenciáról­­ és bejelentette, hogy a reformista vezér urak eluta­­­­sították az egységfrontot és csupán az egységes szakszervezetet ajánlották. Ám szólásra emelkedett egy munkás is, aki kijelentette, hogy a munkásság­­ nem hajlandó a vezetőség által előírt után haladni, mert az a fasizmushoz vezet s felszólította a gyű­lés résztvevőit az egységfront megteremtésére. A jelenlevők, számszerint 45-en, egyhangúlag elha­tározták az egységfront kiépítését és rezoluciót küld­tek a reformista Központi Végrehajtó Bizottsághoz is, melyben a legszélesebb proletár egységfront ki­építését követelik. Továbbá egyhangúan elhatároz­ták, hogy a helyi csoport állandó előfizetője lesz a »Munkás«-nak, mert kijelentésük szerint: »a »Mun­kás« az egyetlen magyar nyelvű lap, mely a prole­tariátus legfontosabb ügyéért, az akcióegységért harcol­.

Next