Munkás, 1937 (30. évfolyam, 2-10. szám)

1937-01-10 / 2. szám

Tiltakozzatok! Mi a fasiszták eme tengeri kalózkodása? Ez nem más, mint háborús provokáció a Szovjetszövetség ellen és az egész emberiség provokálása egy új háborúra. Ezeknek a háborús provokációknak sem szabad sikerülni. A fasiszta tengeri rablók támadással fenyegetik a spanyol köztársaság hajóit és kikötőit Megtámadják a Szovjetszövetség és a demokratikus államok hajóit A fasizmus nagy sebet akar ejteni a Szovjetszö­vetségen, a demokratikus államokon és a világbékén. A fasizmus terveinek nem szabad sikerülni Ez elsőrendű érdeke nemcsak a világ összes dolgozóinak, hanem az összes demokratikus államoknak is és mindazoknak, akiknek érdeke a béke védelme. A fele­letnek hathatósnak kell lenni Teljes segítséget a spanyol demokratikus köztársaság­nak és hősies népének. Lefogni a fasiszta tenger kalózok kezét Megakadályozni min­den olyan tettet, mely a fasiszták malmára hajtja a vizet Feloldani Madrid blokádját Segítséget a spanyol népnek! Segítséget a büte és szabadság harcosainak ! Bll ·Az ifjúság élni akar itt Német-japán kulturkapcsolat? Japán a nyomorgó ifjúság országa Nem panaszkodhatunk. Az emberi kultúra ügye nagy lépésekkel halad előre korunkban és ezt a fasizmusnak köszönhetjük. Mussolini Abesszíniában, Franco Spanyolországban, Hit­lerek meg a japánok pedig kölcsönösen ter­jesztik a kultúrát egymás országában. A né­met-japán »kulturkapcsolat« hírét a múlt hé­ten röpítette világgá a rádió és sajtó. A kultúra igazi barátai, azok, akik a népek közti megér­tésért és idézőjel nélküli kulturkapcsolatokért dolgoznak, borzalmas sejtésekkel fogadták ezt a hírt. Kultúrakapcsolatról e két álla­m között csak egy esetben beszélhetünk: ha a fasiszta terrort és az őrült méretű fegyverkezést kultúrának te­kintjük, mert ebben Japán méltó szövetségese a fasiszta 111. Birodalomnak. A németországi viszonyokról mindenki tud, Japán belviszonyai­­ról nem vagyunk annyira tájékozódva. Most három rövid hírt idézünk japán lapokból ezek­nek ismertetésére. A »Tsino Koron« írja: »...a hivatalos statisztiika szerint a föld­bérlők (parasztok) bevételei 1929—1934-ig 40%-kal csökkentek. Ezzel szemben az árenda oly magas, hogy az összes kiadások 68%-át teszi ki. Ez annyit jelent, hogy a többi kiadás­nak (vetőmag, szerszámok, állatok és takar­mány stb.) összesen nem tesznek ki annyit, mint a földbér. Az árenda, az óriási adók, a ma­gas műtrágyaárak miatt a parasztok kénytele­nek a műtrágyával takarékoskodni, ami által a termés egyre gyengébb lesz. A japán paraszt egész családja az 5 éves gyerektől kezdve kénytelen neki a földmunkában segíteni, hogy nyomorúságosan megélhessen.« Ugyanez a lap írja egy másik számában: »... szegény parasztok nagyon gyakran kénytelenek gyermekeiket eladni. Egy gyermek ára 1933—1936-ig 150 yenről 100 yenre esett. Az adásvételi szerződés megkötésénél a gyer­mekek szülei az eladási árnak csak egyharma­­dát kapják kézhez. Ilyen borzalmas viszonyok uralkodnak a japán falvakban.« A kormány hivatalos lapja közli: »A pénzügyminisztérium jóváhagyta a had­sereg felfegyverkezésének 6 éves tervét, amely szerint a terv keresztülvitelére 6,2 milliárd yen van felfegyverzésre előirányítva. 1937/38-ra 820 milliót tesz ki a katonai költségvetés (a tengerészeti kiadásokon kívül) a múlt évi 504 millió yennel szemben.« Ha ezt a három hírt elolvassuk és még azt is hozzágondoljuk, hogy már 5—6 éves gyer­mekek napi 14—16 órát dolgoznak a legőrül­tebb hajcsárrendszer mellett a gyárakban, hogy a japán munkás átlagos életkora 31 év, akkor mindennél hűbb képet kapunk Japánról és be­­letekintést »a fel­kelő nap országának« belső viszonyaiba A mai Japán a gyárosok és gene­rálisok Japánja, de egyben a nyomorgó és pusztuló ifjúsági is, azé az ifjúságé, amelynek gyermekkorát és ennek minden mosolygó játé­kos kedvét a gyár nyer fel. Ez a japán kötött most »kulturszövetséget« a fasiszta Németor­szággal. Méltó hozzá. (s.) * A szovjetifjúság lelkes repü­lő nemzedék. Kossa­rev elvtárs a Komszomol pilótáiról. A szovjet kongresszus tribünjéről elhangzott felhívás 150.000 pilóta kiképzésére élénk vissz­hangra talált a szovjetifjúság körében. A Kom­szomol központi bizottságának titkára, Kossa­­rev elvtárs egyik beszédében a következőket mondotta: »A Szovjetunió egész dolgozó ifjúsága sze­retl a repülést, sok ezer szovjetifjú akar repül­ni Ezt bizonyítja a vitorlásrepülés, ejtőernyős­­sport nagy fejlődése, ezt bizonyítja továbbá a repülőklubok széles hálózata. 1936-ban a Komszomol több ezer ifjút küldött repülő isko­lába. Míg 1935-ben csak 3500 pilótát képeztek ki, addig a kiképzettek száma 1936-ban 9000- re emelkedett Az 1937-es évre még nagyobb számú pilóta kiképzése van tervbevéve, anél­kül azonban, hogy a repülőtanfolyam üzemi munkájukban gátolná az ifjakat.« További beszédében Kossarev elvtárs rá­mutat arra, hogy a Szovjetunióban 137 repülő­­klub működik, de ezeknek számát az elvége­zendő nagy feladathoz mérten emelni kell. Majd a következő szavakkal fejezi be referá­tumát: »Minden üzemből, kollektív gazdaságból és gyárból legalább egy ifjút kell repülőnek kiké­pezni, aki hajlandó lesz, hatalmas légiflottánk­ba belépni. Nekünk a szárnyas emberek nemze­dékévé kell válnunk. A világ repülőtechnikájá­nak minden haladását el kell sajátítani ifjúsá­gunknak.« Új nagy kommunista per Romániában. Romániában a komm­eteta tömegperek napi­renden vannak. A vádlottak nagy része az ifjúság soraiból kerül ki. A jassy-i hadbíróság a napokban 26 csernovici ifjúmunkás és diák perét kezdte tár­gyalni. A vádlottak egyike ellen nincs konkrét vád, csupán kommunista tevékenység miatt vonják őket felelősségre. Kommunista lettem. Mint fiatal segédmunkás Prágába kerültem egy bútorgyárba dolgozni. Egyszer aztán egy munkás jött hozzám és azt kérdezte tőle­m, hogy melyik szakszervezetnek vagyok tagja. Azt válaszoltam, hogy sehol nem vagyok szervezve. Délben megint hozzám jött és bővebben megmagyarázta a mun­kások szervezettségének nagy fontosságát. Elmond­ta, hogy a szakszervezetek gazdasági harcot foly­tatnak és csak ezáltal tudunk magunknak jobb munkafeltételeket, magasabb bért, rövidebb mun­­kadőt kiharcolni. Ettől kezdve gyakran összejöttünk délben, vagy munka után. Ilyenkor sokat beszélt az osztályeinyomásról, a munkások kizsákmányolásá­ról a munkaadók által, akik, hogy a kizsákmányo­lást nyugodtan űzhessék, gazdaságilag teljesen ki­fosztják és minden joguktól megfosztják őket. Még a kultúra is a burzsoázia monopóliuma, a proleta­riátus elől el van zárva minden tanulási és művelő­dési lehetőség. A burzsoázia kezében van az iskola, sajtó, rádió és ezek segítségével befolyásolják a munkásokat. Beszélt osztályharcról, forradalomról, Marxról és Leninről. Azt mondta, hogy a mai rend­szer nem tud munkát és megélhetést biztosí­tani a munkásoknak. Én nagy érdeklődéssel hallgattam végig beszé­dét, dacára annak, hogy nem sokat értettem be­lőle, de éreztem, hogy igazat mond és mindig job­ban és jobban érdekelt beszéde. Nemsokára meg­szűnt a munka. Most már jobban, személyesen is­merkedtem meg a mai rendszerrel. Előttem a vég­telen országút, gyaloglás, fázis, éhség, betegség, tömegszállás szalmazsákkal... sokszor féltem, hogy benne égek, mert a kollegáim cigarettavégeket szív­tak és azzal csapapították éhségüket, mert mindnyá­jan fiatalok voltunk és élni akartunk. Ilyenkor so­kat gondolta­m a bútorgyári elvtárs szavaira. Nap­ról­­napra jobban gyűlöltem meg azt a rendszert, amely az ifjúság számára csak lassú éhhalált tud biztosítani és arra kényszeríti, hogy élete legszebb éveit az országúton töltse a világtól elzárva. Mi fiatalok nem akarunk csavargóéletet élni, mi em­beri megélhetést akarunk, munkát, kenyeret, kul­túrát, szabadságot és békét akarunk és ezekért har­colni is fogunk. írta K. P. ifjúmunkás. Polio szappan minden mosáshoz ! Napirenden a szakszervezeti egyesülés írta Gottwald Klement. Minden jel arra vall, hogy a következő esz­tendő a nagy döntések esztendeje lesz. A béke megőrzéséről lesz szó. Ez megköveteli, hogy a háborús támadót jobban el­szigeteljük, mint eddig. Leginkább vonatkozik ez Hitler III. Birodalmára. E probléma gyakorlati megvalósítása abban áll, hogy először ho­gyan érjük el azt, hogy mindazok a tényezők — osztályok, népek és államok — melyek érdeke a béke védelme, közösen lépjenek fel a háborús togatókkal szemben, másodszor: ves­­véget a béketényezők állandó visszavonulá­sának a fasiszta háborús uszítók zsarolásai elől, harmadszor minden országban el kell hall­gattatni és gúny tárgyául odavetni mindent és mindenkit, akik bármily módon kifejezésre juttat­ják Hitler akaratát és azon dolgoznak, hogy az ország a fasiszta Németország uszályhordozója legyen. Mindez azt fogja eredményezni, hogy a berlini háborús uszítók belátják háborús terveik eredménytelenségeit és egyszerűen nem fognak merni tűzvészt okozni, mert maguk vesznének el benne. A béke megtartásának problémája szorosan egybefügg a demokrácia védelmével. Ahol a reakció és fasizmus erői felvonulnak, ott felvonulnak a háború erői is. Ahol visszavonu­lásra késztetik a fasizmust és reakciót, ott előre­nyomulnak a béke erői Az elmúlt esztendő bebi­zonyította, hogy a Népfront az a fegyver, mely­­lyel meg lehet állítani a fasizmus előnyomulását és visszavonulásra lehet késztetni. Természetesen a harc még nincs eldöntve, de 1937 meghozhatja nemzetközi méretekben a döntést a demokrácia javára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy elő­ször, minden erővel azon kell lenni, hogy a nemzetközi fasizmust leverjük Spanyolországban, másodszor, hogy sehonnan és senkitől ne engedjük szétverni a Népfrontot Franciaország­ban, ellenkezőleg meg kell azt erősíteni úgy, hogy fennmaradása független legyen egyes ve­zérek személyétől, harmadszor megerősíteni a baráti szövetséget a szovjetdemokrácia és a többi demokratikus és népi erőkkel a tőkés álla­mokban, negyedszer kiharcolni a munkás­osztály egyesülését nemzeti és nemzetközi mére­tekben, ötödször kiterjeszteni a népfront­­mozgalmat a többi országokra, az illető ország különlegességeinek figyelembevételével. Mind­ezek együttvéve oda vezetnek, hogy a reakció nemzetközi méretekben visszavonulásra lesz kényszerítve, hogy azok az országok, melyek nem ismerték a fasizmust, ezt a veszedelmet el­kerülik és azon országok népei, ahol a fasizmus dühöng, nagyobb eséllyel fognak harcolhatni a fasiszta zsarnokság ellen és e járom alól való felszabad­ulésükért. Ha e szempontokból nézünk Csehszlovákiá­ra, akkor meg kell mondani, hogy Csehszlová­kia 1937-ben e nagy döntések válaszútjára kerül. Csehszlovákiában arról lesz szó, megvédeni az ország függetlenségét, a köztársaság, mint önálló állam létéről tesz szó. Arról lesz szó, hogy meg kell akadályozni azt, hogy a köztársaság a III. Birodalom tartománya legy­en. Hitler ma Spanyolországban főpróbát tart arról, amit Csehszlovákiában akar keresztülvinni. Többete hazug és szemtelen propaganda kam­pánya arra szolgál, hogy előkészítse a közvéle­ményt. De Hitler tehetetlen lenne, ha nem lennének Itt is Francók és Mo­­lák. Ebben van a népre és a köztársaságra a nagy halálos veszély. Abban, hogy itt, a kerí­tésen belül itt vannak a sötét és erős erők, me­lyek segítenek Hitlernek. Ezek azok az erők, me­lyek a decemberi front néven ismeretesek nálunk. Éppen ezek a sötét erők állnak ugrásra ké­szen 1937-ben. Éppen abban áll a feladat, hogy ezeket térdre kényszeresük, mielőtt ugorhatná­­nak. A jövő esztendőben éppen erről lesz dön­tés. Szmorú, hogy a kezdeményezés a decemberi front kezében van. Ez állítja napirendre a re­zsim kérdését Ez állította gyakorlati fel­adatául a reakciós, jobboldali rezsim megterem­tését, melyben el akarják venni a demokratikus jogok utolsó maradékait is és magát a köztár­saságot a III. Birodalom gyámsága alá akarják helyezni. E célból gyűjti erőit és lázasan tevé­kenykedik az összes bel- és külföldi tényezőkkel. Másképen nézne ki a helyzet, ha a kezdeménye­zés a demokratikus, a baloldali erők kezében lenne! És ismét arról van szó: az elmúlt év ké­sését be kel hozni 1937-ben. Csehszlová­kiában a Népfront megteremtésé­ről van szó. Az igazság egyszerű. De mégis ismételni kell. Százszor, ezerszer, ttrilliószor. Hogy az ez­rek, milliók, tulajdonává váljék. Az adott eset­ben az igazság az, hogy Csehszlovákiában a Nép­front megteremtése életkérdés. Ismétlem és hoz­záteszem, hogy Csehszlovákia, mint állam részére. Mert végül is egyedül a Népfront akadályozhatja meg a reakció gonosz terveit, a köztársaság kiszolgáltatását Hitlernek. Mert csakis a Népfront érheti el Csehszlovákia nem­zeteinek olyan demokratikus kiegyenlítését, mely a nemcseh nemzeteket is a köztársasághoz vonzza és kihúzza a talajt az irredenta ügynökök lába alól. Mert egyedül a Népfront kényszerítheti a nagytőkéseket és kartelleseket arra, hogy leg­alább is a dolgozó tömegek minimális követelé­seit teljesítsék, mely a nép és köztársaság védel­mének előfeltétele. Csakis a Népfront képes a fasiszta támadó ellen népi, jakobinus módon vé­deni a köztársaságot. Ha e nézőpontból vizsgáljuk a csehszlová­kiai viszonyokat, akkor látjuk, hogy a helyzet nem kielégítő. Tart a munkásosztály széttagolt­sága és a városi és falusi középrétegek és a mun­kásosztály közötti elszigeteltség még mindig valóság. A szocialista tábor azon emberei súlyos felelősséget vesznek magukra, akik még mindig ellenségei maradnak az egység­es Népfrontnak és akiir még mindig mindent megtesznek, hogy a munkásság közötti közeledést meggátolják. Hiszen itt van a talaj, melyen a legkönnyebben és aránylag leggyorsabban meg lehet valósítani a munkásság egységét a szakszervezetek, a szakszervezeti egyesülés talaján. Ezen az alapon, a­z egységes szakszervezetek egységén találkoz­hatnk a legkönnyebben a munkások, politikai hovatartozásukra és meggyőződésükre való te­kintet nélkül. Éppen ezért kel legelőször is itt megtenni a legelső lépéseket Egységes szakszer­vezetet. Ke­zeljétek el, micsoda hatalmas erőt jelentene ez az üzemben, az iparágban, az állampolitikában. Né­hány számot Csehszlovákiában 1930-ban 3,281.238 munkás, napszámos és tanulót tartot­tak számon, 489.297 alkalmazottat és 475.891 hi­vatalnokot. Együtt: 4,246.426 alkalmazott. 1935- ben 2,107.721 tagja volt a szakszervezeteknek. Határozottan nagy szám. Szinte 50 százalékos szervezettség. Arra mozdulna a köztársaság, amerre e hatalmas tömeg egysége akarná. De micsoda rettenetes széttagoltság! Ez a kétmillió szervezett munkás és alkalmazott 17 szakszervezeti központhoz tartozó és 702 szak­szervezeti szövetséghez. Egyszerűen és világosan: Csehszlovákiában szinte minden pártnak meg­van a maga szakszervezete és ezek szét vannak ta­golva politikai vonalon, nemzetiségi és vallási szempontból. És ezzel van a szakszervezetek ér­téke leszállítva és ezért van megtörve a dolgo­zók­ szakszervezeti ereje és kihasználatlanul hagyva. (Folytatás és befejezés a következő számunkban.) * Munkában a fasiszta Hitler, Mussolini és Franco rendszeres tengeri kalózkodást vezettek be a spanyol­­országi tengerpartokon. Egyetlen hajó sincs biztonságban e tengeri rablók támadásai elöl. Tévedés lenne azt hinni, hogy a ten­geri kalózkodás csak Franco műve. Hiszen Francónak alig volt tengeri hajója a polgár­háború kitörésénél, torpedója és tengeralatt­járója pedig egyetlen egy sem volt Csak nemrégiben történt meg, hogy olasz tengeralattjáró megtorpedózott egy kormányhajót. Azóta számtalan angol, orosz, belga, francia hajót támadtak meg a tengeri rablóknak felcsapott fasiszták. Ter­mészetesen a pálmát itt is Hitler viszi. A tengeri kalózok különösen a szovjet­­hajókra utaznak. Ünnepek előtt felgyújtot­ták és elsüllyesztették a Szovjetszövetség »Komszomol« nevű hajóját. December 28- tól január egyig a fasiszta kalózok 7 szov­jet kereskedelmi hajót tartóztattak fel Gib­raltárnál. Feltartóztatták és a felkelők ki­kötőibe kényszerítették a következő hajó­kat: »Maxim Corkij« gőzöst, »Kun Béla« motoroshajót, »Moszkva« tankhajót, »Poti­­sev«, »Ka­taj­ama« és »Krasznij Profintern« gőzösöket és a »Kubán« nevű motoroshajót. A »Königsberg« nevű német hadihajó bombázta a »Soton« nevű spanyol hajót és el akarta fogni. Franco hajói, melyeket né­met tisztek vezetnek, bombázták »Erich« és »Blackhill« nevű angol hajókat. tengeri kalózok A tengeri kalózkodásnak rendkívül ko­moly következményei lehetnek. Hitler cél­ja az, hogy teljesen diktatúrája alá vonja a spanyol tengerpartokat, hogy szabadon dik­tálhasson. Sajnos , a nemfasiszta államok botrányos gyáván viselkednek Hitler és Mussolini tengeri kalózkodásaival szemben. És Hitler olyan, mint a gyáva kutya. Minél jobban félnek tőle, annál jobban ugat, an­nál jobban beleharap az ember lábikrájába. 3. oldal. A/W\/\AA/WSAÄ/WV>A/WWWWV Újból összeomlott a Madrid elleni offenzíva. Francoék minden erejüket mozgósították Madrid elleni támadásra. A tüzérség java­részét közvetlen Madrid közelében helyez­ték el és rendkívül heves támadásokat in­téztek. A támadások napokig tartottak, de a felkelőknek nem sikerült sehol sem tért hódítani. A baszk csapatok Burgosz elleni támadásait a felkelők egyáltalán nem tud­ták feltartani, azonban még idején érkeztek oda a német csapatok, melyek az offenzívát meglassították. A Guadalajari frontszaka­szon a kormánycsapatok számos fontos pontot szálltak meg és körülbelül 35 kilo­méteres tért nyertek. Gibraltár tele van sze­­villai fasiszta menekültekkel, miből arra kö­vetkeztetnek, hogy ott nagyszabású offen­zíva készül a népfrontcsapatok részéről­ .

Next