Munkás, 1937 (30. évfolyam, 2-10. szám)

1937-01-10 / 2. szám

Tiltakozzatok! Mi a fasiszták eme tengeri kalózkodása? Ez nem más, mint háborús provokáció a Szovjetszövetség ellen és az egész emberiség provokálása egy új háborúra. Ezeknek a háborús provokációknak sem szabad sikerülni. A fasiszta tengeri rablók támadással fenyegetik a spanyol köztársaság hajóit és kikötőit Megtámadják a Szovjetszövetség és a demokratikus államok hajóit A fasizmus nagy sebet akar ejteni a Szovjetszövetségen, a demokratikus államokon és a világbékén. A fasizmus terveinek nem szabad sikerülni Ez elsőrendű érdeke nemcsak a világ összes dolgozóinak, hanem az összes demokratikus államoknak is és mindazoknak, akiknek érdeke a béke védelme. A feleletnek hathatósnak kell lenni Teljes segítséget a spanyol demokratikus köztársaságnak és hősies népének. Lefogni a fasiszta tenger kalózok kezét Megakadályozni minden olyan tettet, mely a fasiszták malmára hajtja a vizet Feloldani Madrid blokádját Segítséget a spanyol népnek! Segítséget a büte és szabadság harcosainak ! Bll ·Az ifjúság élni akar itt Német-japán kulturkapcsolat? Japán a nyomorgó ifjúság országa Nem panaszkodhatunk. Az emberi kultúra ügye nagy lépésekkel halad előre korunkban és ezt a fasizmusnak köszönhetjük. Mussolini Abesszíniában, Franco Spanyolországban, Hitlerek meg a japánok pedig kölcsönösen terjesztik a kultúrát egymás országában. A német-japán »kulturkapcsolat« hírét a múlt héten röpítette világgá a rádió és sajtó. A kultúra igazi barátai, azok, akik a népek közti megértésért és idézőjel nélküli kulturkapcsolatokért dolgoznak, borzalmas sejtésekkel fogadták ezt a hírt. Kultúrakapcsolatról e két állam között csak egy esetben beszélhetünk: ha a fasiszta terrort és az őrült méretű fegyverkezést kultúrának tekintjük, mert ebben Japán méltó szövetségese a fasiszta 111. Birodalomnak. A németországi viszonyokról mindenki tud, Japán belviszonyairól nem vagyunk annyira tájékozódva. Most három rövid hírt idézünk japán lapokból ezeknek ismertetésére. A »Tsino Koron« írja: »...a hivatalos statisztiika szerint a földbérlők (parasztok) bevételei 1929—1934-ig 40%-kal csökkentek. Ezzel szemben az árenda oly magas, hogy az összes kiadások 68%-át teszi ki. Ez annyit jelent, hogy a többi kiadásnak (vetőmag, szerszámok, állatok és takarmány stb.) összesen nem tesznek ki annyit, mint a földbér. Az árenda, az óriási adók, a magas műtrágyaárak miatt a parasztok kénytelenek a műtrágyával takarékoskodni, ami által a termés egyre gyengébb lesz. A japán paraszt egész családja az 5 éves gyerektől kezdve kénytelen neki a földmunkában segíteni, hogy nyomorúságosan megélhessen.« Ugyanez a lap írja egy másik számában: »... szegény parasztok nagyon gyakran kénytelenek gyermekeiket eladni. Egy gyermek ára 1933—1936-ig 150 yenről 100 yenre esett. Az adásvételi szerződés megkötésénél a gyermekek szülei az eladási árnak csak egyharmadát kapják kézhez. Ilyen borzalmas viszonyok uralkodnak a japán falvakban.« A kormány hivatalos lapja közli: »A pénzügyminisztérium jóváhagyta a hadsereg felfegyverkezésének 6 éves tervét, amely szerint a terv keresztülvitelére 6,2 milliárd yen van felfegyverzésre előirányítva. 1937/38-ra 820 milliót tesz ki a katonai költségvetés (a tengerészeti kiadásokon kívül) a múlt évi 504 millió yennel szemben.« Ha ezt a három hírt elolvassuk és még azt is hozzágondoljuk, hogy már 5—6 éves gyermekek napi 14—16 órát dolgoznak a legőrültebb hajcsárrendszer mellett a gyárakban, hogy a japán munkás átlagos életkora 31 év, akkor mindennél hűbb képet kapunk Japánról és beletekintést »a felkelő nap országának« belső viszonyaiba A mai Japán a gyárosok és generálisok Japánja, de egyben a nyomorgó és pusztuló ifjúsági is, azé az ifjúságé, amelynek gyermekkorát és ennek minden mosolygó játékos kedvét a gyár nyer fel. Ez a japán kötött most »kulturszövetséget« a fasiszta Németországgal. Méltó hozzá. (s.) * A szovjetifjúság lelkes repülő nemzedék. Kossarev elvtárs a Komszomol pilótáiról. A szovjet kongresszus tribünjéről elhangzott felhívás 150.000 pilóta kiképzésére élénk visszhangra talált a szovjetifjúság körében. A Komszomol központi bizottságának titkára, Kossarev elvtárs egyik beszédében a következőket mondotta: »A Szovjetunió egész dolgozó ifjúsága szeretl a repülést, sok ezer szovjetifjú akar repülni Ezt bizonyítja a vitorlásrepülés, ejtőernyőssport nagy fejlődése, ezt bizonyítja továbbá a repülőklubok széles hálózata. 1936-ban a Komszomol több ezer ifjút küldött repülő iskolába. Míg 1935-ben csak 3500 pilótát képeztek ki, addig a kiképzettek száma 1936-ban 9000- re emelkedett Az 1937-es évre még nagyobb számú pilóta kiképzése van tervbevéve, anélkül azonban, hogy a repülőtanfolyam üzemi munkájukban gátolná az ifjakat.« További beszédében Kossarev elvtárs rámutat arra, hogy a Szovjetunióban 137 repülőklub működik, de ezeknek számát az elvégezendő nagy feladathoz mérten emelni kell. Majd a következő szavakkal fejezi be referátumát: »Minden üzemből, kollektív gazdaságból és gyárból legalább egy ifjút kell repülőnek kiképezni, aki hajlandó lesz, hatalmas légiflottánkba belépni. Nekünk a szárnyas emberek nemzedékévé kell válnunk. A világ repülőtechnikájának minden haladását el kell sajátítani ifjúságunknak.« Új nagy kommunista per Romániában. Romániában a kommeteta tömegperek napirenden vannak. A vádlottak nagy része az ifjúság soraiból kerül ki. A jassy-i hadbíróság a napokban 26 csernovici ifjúmunkás és diák perét kezdte tárgyalni. A vádlottak egyike ellen nincs konkrét vád, csupán kommunista tevékenység miatt vonják őket felelősségre. Kommunista lettem. Mint fiatal segédmunkás Prágába kerültem egy bútorgyárba dolgozni. Egyszer aztán egy munkás jött hozzám és azt kérdezte tőlem, hogy melyik szakszervezetnek vagyok tagja. Azt válaszoltam, hogy sehol nem vagyok szervezve. Délben megint hozzám jött és bővebben megmagyarázta a munkások szervezettségének nagy fontosságát. Elmondta, hogy a szakszervezetek gazdasági harcot folytatnak és csak ezáltal tudunk magunknak jobb munkafeltételeket, magasabb bért, rövidebb munkadőt kiharcolni. Ettől kezdve gyakran összejöttünk délben, vagy munka után. Ilyenkor sokat beszélt az osztályeinyomásról, a munkások kizsákmányolásáról a munkaadók által, akik, hogy a kizsákmányolást nyugodtan űzhessék, gazdaságilag teljesen kifosztják és minden joguktól megfosztják őket. Még a kultúra is a burzsoázia monopóliuma, a proletariátus elől el van zárva minden tanulási és művelődési lehetőség. A burzsoázia kezében van az iskola, sajtó, rádió és ezek segítségével befolyásolják a munkásokat. Beszélt osztályharcról, forradalomról, Marxról és Leninről. Azt mondta, hogy a mai rendszer nem tud munkát és megélhetést biztosítani a munkásoknak. Én nagy érdeklődéssel hallgattam végig beszédét, dacára annak, hogy nem sokat értettem belőle, de éreztem, hogy igazat mond és mindig jobban és jobban érdekelt beszéde. Nemsokára megszűnt a munka. Most már jobban, személyesen ismerkedtem meg a mai rendszerrel. Előttem a végtelen országút, gyaloglás, fázis, éhség, betegség, tömegszállás szalmazsákkal... sokszor féltem, hogy benne égek, mert a kollegáim cigarettavégeket szívtak és azzal csapapították éhségüket, mert mindnyájan fiatalok voltunk és élni akartunk. Ilyenkor sokat gondoltam a bútorgyári elvtárs szavaira. Naprólnapra jobban gyűlöltem meg azt a rendszert, amely az ifjúság számára csak lassú éhhalált tud biztosítani és arra kényszeríti, hogy élete legszebb éveit az országúton töltse a világtól elzárva. Mi fiatalok nem akarunk csavargóéletet élni, mi emberi megélhetést akarunk, munkát, kenyeret, kultúrát, szabadságot és békét akarunk és ezekért harcolni is fogunk. írta K. P. ifjúmunkás. Polio szappan minden mosáshoz ! Napirenden a szakszervezeti egyesülés írta Gottwald Klement. Minden jel arra vall, hogy a következő esztendő a nagy döntések esztendeje lesz. A béke megőrzéséről lesz szó. Ez megköveteli, hogy a háborús támadót jobban elszigeteljük, mint eddig. Leginkább vonatkozik ez Hitler III. Birodalmára. E probléma gyakorlati megvalósítása abban áll, hogy először hogyan érjük el azt, hogy mindazok a tényezők — osztályok, népek és államok — melyek érdeke a béke védelme, közösen lépjenek fel a háborús togatókkal szemben, másodszor: vesvéget a béketényezők állandó visszavonulásának a fasiszta háborús uszítók zsarolásai elől, harmadszor minden országban el kell hallgattatni és gúny tárgyául odavetni mindent és mindenkit, akik bármily módon kifejezésre juttatják Hitler akaratát és azon dolgoznak, hogy az ország a fasiszta Németország uszályhordozója legyen. Mindez azt fogja eredményezni, hogy a berlini háborús uszítók belátják háborús terveik eredménytelenségeit és egyszerűen nem fognak merni tűzvészt okozni, mert maguk vesznének el benne. A béke megtartásának problémája szorosan egybefügg a demokrácia védelmével. Ahol a reakció és fasizmus erői felvonulnak, ott felvonulnak a háború erői is. Ahol visszavonulásra késztetik a fasizmust és reakciót, ott előrenyomulnak a béke erői Az elmúlt esztendő bebizonyította, hogy a Népfront az a fegyver, melylyel meg lehet állítani a fasizmus előnyomulását és visszavonulásra lehet késztetni. Természetesen a harc még nincs eldöntve, de 1937 meghozhatja nemzetközi méretekben a döntést a demokrácia javára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy először, minden erővel azon kell lenni, hogy a nemzetközi fasizmust leverjük Spanyolországban, másodszor, hogy sehonnan és senkitől ne engedjük szétverni a Népfrontot Franciaországban, ellenkezőleg meg kell azt erősíteni úgy, hogy fennmaradása független legyen egyes vezérek személyétől, harmadszor megerősíteni a baráti szövetséget a szovjetdemokrácia és a többi demokratikus és népi erőkkel a tőkés államokban, negyedszer kiharcolni a munkásosztály egyesülését nemzeti és nemzetközi méretekben, ötödször kiterjeszteni a népfrontmozgalmat a többi országokra, az illető ország különlegességeinek figyelembevételével. Mindezek együttvéve oda vezetnek, hogy a reakció nemzetközi méretekben visszavonulásra lesz kényszerítve, hogy azok az országok, melyek nem ismerték a fasizmust, ezt a veszedelmet elkerülik és azon országok népei, ahol a fasizmus dühöng, nagyobb eséllyel fognak harcolhatni a fasiszta zsarnokság ellen és e járom alól való felszabadulésükért. Ha e szempontokból nézünk Csehszlovákiára, akkor meg kell mondani, hogy Csehszlovákia 1937-ben e nagy döntések válaszútjára kerül. Csehszlovákiában arról lesz szó, megvédeni az ország függetlenségét, a köztársaság, mint önálló állam létéről tesz szó. Arról lesz szó, hogy meg kell akadályozni azt, hogy a köztársaság a III. Birodalom tartománya legyen. Hitler ma Spanyolországban főpróbát tart arról, amit Csehszlovákiában akar keresztülvinni. Többete hazug és szemtelen propaganda kampánya arra szolgál, hogy előkészítse a közvéleményt. De Hitler tehetetlen lenne, ha nem lennének Itt is Francók és Molák. Ebben van a népre és a köztársaságra a nagy halálos veszély. Abban, hogy itt, a kerítésen belül itt vannak a sötét és erős erők, melyek segítenek Hitlernek. Ezek azok az erők, melyek a decemberi front néven ismeretesek nálunk. Éppen ezek a sötét erők állnak ugrásra készen 1937-ben. Éppen abban áll a feladat, hogy ezeket térdre kényszeresük, mielőtt ugorhatnának. A jövő esztendőben éppen erről lesz döntés. Szmorú, hogy a kezdeményezés a decemberi front kezében van. Ez állítja napirendre a rezsim kérdését Ez állította gyakorlati feladatául a reakciós, jobboldali rezsim megteremtését, melyben el akarják venni a demokratikus jogok utolsó maradékait is és magát a köztársaságot a III. Birodalom gyámsága alá akarják helyezni. E célból gyűjti erőit és lázasan tevékenykedik az összes bel- és külföldi tényezőkkel. Másképen nézne ki a helyzet, ha a kezdeményezés a demokratikus, a baloldali erők kezében lenne! És ismét arról van szó: az elmúlt év késését be kel hozni 1937-ben. Csehszlovákiában a Népfront megteremtéséről van szó. Az igazság egyszerű. De mégis ismételni kell. Százszor, ezerszer, ttrilliószor. Hogy az ezrek, milliók, tulajdonává váljék. Az adott esetben az igazság az, hogy Csehszlovákiában a Népfront megteremtése életkérdés. Ismétlem és hozzáteszem, hogy Csehszlovákia, mint állam részére. Mert végül is egyedül a Népfront akadályozhatja meg a reakció gonosz terveit, a köztársaság kiszolgáltatását Hitlernek. Mert csakis a Népfront érheti el Csehszlovákia nemzeteinek olyan demokratikus kiegyenlítését, mely a nemcseh nemzeteket is a köztársasághoz vonzza és kihúzza a talajt az irredenta ügynökök lába alól. Mert egyedül a Népfront kényszerítheti a nagytőkéseket és kartelleseket arra, hogy legalább is a dolgozó tömegek minimális követeléseit teljesítsék, mely a nép és köztársaság védelmének előfeltétele. Csakis a Népfront képes a fasiszta támadó ellen népi, jakobinus módon védeni a köztársaságot. Ha e nézőpontból vizsgáljuk a csehszlovákiai viszonyokat, akkor látjuk, hogy a helyzet nem kielégítő. Tart a munkásosztály széttagoltsága és a városi és falusi középrétegek és a munkásosztály közötti elszigeteltség még mindig valóság. A szocialista tábor azon emberei súlyos felelősséget vesznek magukra, akik még mindig ellenségei maradnak az egységes Népfrontnak és akiir még mindig mindent megtesznek, hogy a munkásság közötti közeledést meggátolják. Hiszen itt van a talaj, melyen a legkönnyebben és aránylag leggyorsabban meg lehet valósítani a munkásság egységét a szakszervezetek, a szakszervezeti egyesülés talaján. Ezen az alapon, az egységes szakszervezetek egységén találkozhatnk a legkönnyebben a munkások, politikai hovatartozásukra és meggyőződésükre való tekintet nélkül. Éppen ezért kel legelőször is itt megtenni a legelső lépéseket Egységes szakszervezetet. Kezeljétek el, micsoda hatalmas erőt jelentene ez az üzemben, az iparágban, az állampolitikában. Néhány számot Csehszlovákiában 1930-ban 3,281.238 munkás, napszámos és tanulót tartottak számon, 489.297 alkalmazottat és 475.891 hivatalnokot. Együtt: 4,246.426 alkalmazott. 1935- ben 2,107.721 tagja volt a szakszervezeteknek. Határozottan nagy szám. Szinte 50 százalékos szervezettség. Arra mozdulna a köztársaság, amerre e hatalmas tömeg egysége akarná. De micsoda rettenetes széttagoltság! Ez a kétmillió szervezett munkás és alkalmazott 17 szakszervezeti központhoz tartozó és 702 szakszervezeti szövetséghez. Egyszerűen és világosan: Csehszlovákiában szinte minden pártnak megvan a maga szakszervezete és ezek szét vannak tagolva politikai vonalon, nemzetiségi és vallási szempontból. És ezzel van a szakszervezetek értéke leszállítva és ezért van megtörve a dolgozók szakszervezeti ereje és kihasználatlanul hagyva. (Folytatás és befejezés a következő számunkban.) * Munkában a fasiszta Hitler, Mussolini és Franco rendszeres tengeri kalózkodást vezettek be a spanyolországi tengerpartokon. Egyetlen hajó sincs biztonságban e tengeri rablók támadásai elöl. Tévedés lenne azt hinni, hogy a tengeri kalózkodás csak Franco műve. Hiszen Francónak alig volt tengeri hajója a polgárháború kitörésénél, torpedója és tengeralattjárója pedig egyetlen egy sem volt Csak nemrégiben történt meg, hogy olasz tengeralattjáró megtorpedózott egy kormányhajót. Azóta számtalan angol, orosz, belga, francia hajót támadtak meg a tengeri rablóknak felcsapott fasiszták. Természetesen a pálmát itt is Hitler viszi. A tengeri kalózok különösen a szovjethajókra utaznak. Ünnepek előtt felgyújtották és elsüllyesztették a Szovjetszövetség »Komszomol« nevű hajóját. December 28- tól január egyig a fasiszta kalózok 7 szovjet kereskedelmi hajót tartóztattak fel Gibraltárnál. Feltartóztatták és a felkelők kikötőibe kényszerítették a következő hajókat: »Maxim Corkij« gőzöst, »Kun Béla« motoroshajót, »Moszkva« tankhajót, »Potisev«, »Katajama« és »Krasznij Profintern« gőzösöket és a »Kubán« nevű motoroshajót. A »Königsberg« nevű német hadihajó bombázta a »Soton« nevű spanyol hajót és el akarta fogni. Franco hajói, melyeket német tisztek vezetnek, bombázták »Erich« és »Blackhill« nevű angol hajókat. tengeri kalózok A tengeri kalózkodásnak rendkívül komoly következményei lehetnek. Hitler célja az, hogy teljesen diktatúrája alá vonja a spanyol tengerpartokat, hogy szabadon diktálhasson. Sajnos , a nemfasiszta államok botrányos gyáván viselkednek Hitler és Mussolini tengeri kalózkodásaival szemben. És Hitler olyan, mint a gyáva kutya. Minél jobban félnek tőle, annál jobban ugat, annál jobban beleharap az ember lábikrájába. 3. oldal. A/W\/\AA/WSAÄ/WV>A/WWWWV Újból összeomlott a Madrid elleni offenzíva. Francoék minden erejüket mozgósították Madrid elleni támadásra. A tüzérség javarészét közvetlen Madrid közelében helyezték el és rendkívül heves támadásokat intéztek. A támadások napokig tartottak, de a felkelőknek nem sikerült sehol sem tért hódítani. A baszk csapatok Burgosz elleni támadásait a felkelők egyáltalán nem tudták feltartani, azonban még idején érkeztek oda a német csapatok, melyek az offenzívát meglassították. A Guadalajari frontszakaszon a kormánycsapatok számos fontos pontot szálltak meg és körülbelül 35 kilométeres tért nyertek. Gibraltár tele van szevillai fasiszta menekültekkel, miből arra következtetnek, hogy ott nagyszabású offenzíva készül a népfrontcsapatok részéről .